Esztergom és Vidéke, 1901
1901-02-14 / 13.szám
gr AZ „ESZTEKGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M[CgJclCl>lk Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^É!I ÍRA K : MUNKÁCSY KÁlxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nylMerek és hirdetések küldendők) fá é évre v- ~-~_"_~_ , 6 Ki* - £* L»ptHiajdonos kiadókért: Széctj e^yi-tér, 880. szánj. Negyedéi ^-^ ^ 3 kor! - fii! DR- PROKOPP GYULA- H^K^tot^^^.^, A kereskedő ifjak egyletéről. Esztegom, február 12. Rövid pár hónap leforgása alatt három helyi egyesület csendes haldoklása volt olyan szomorú alkalom, amely kezünkbe adta a tollat, hogy vele az éterinjekciót megkíséreljük. Az egyiknél a kísérlet meglepően sikerült s örömmel látjuk, hogy ma már a teljes rekonvalescencia utján van és amint a gyógyulási proceszszus mutatja: erősebb, egészségesebb lesz, mint valaha. Ez a Gazdasági Egyesület. A másiknál az az életjel, amelyet hosszú mozdulatlanság után legutóbb még adott, úgy látszik, a kialvó életerő legvégső megnyilatkozása, az utolsó rándulás volt. Ez a Dal és Zenekedvelők Egyesülete. Maga a reorganizációjára kiküldött bizottság sem tett egyetlen lépést sem kiküldetése óta. A harmadik : az »Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egylete*, amely f. hó 24-én tartja rendes évi közgyűlését. Egyik legutóbbi számunkban megírtuk, hogy ez a közgyűlés jelentőségesnek, sőt esetleg utolsónak ígérkezik, amennyiben az egyesület kebelében hónapok óta lappangó egyenetlenség s széthúzás immár nyíltan is jelentkezik s oly mértékűvé vált, hogy a differenciák kiegyenlítésére remény alig mutatkozik. S a mi legsajnosabb ; a béke s egyetérjés megbomlását nem talán az egyesület fellendítése érdekében való mozgalmak, kísérletek, de még csak nem is személyi okok idézték: hanem felekezetiek. Egy tisztviselő meggondolatlan nyilatkozata a zsidó tagokról. S noha a vezetőség megadta a teljes szatiszfakciót: az ellentét kiegyenlítődése meg nem történt s még a Vörösmarty-ünnepet is csak valóságos paktummal lehetett megtartani. Ily körülmények között — a megbékülés, az újabb összesimúlásra való jóindulat mindkét oldalon hiányozván — magunk is azt véljük, hogy leghelyesebb, ha az egyesület mai alakjában feloszlik, nehogy melegágya legyen a felekezeti békétlenkedésnek ama társadalmi osztály leendő képviselői között, amely mindeddig, ma is, a legteljesebb mértékben jó viszonyban állott egymással 5 melynek egy Yésze — már az áldatlan egyleti villongás következtében — az idei kereskedő-bálon tüntetett először távolmaradásával. Semmi szükség nincs reá még alapszabályos egyesületekkel is szítani a felekezeti békétlenséget, amikor nem alapszabályos egyesületek, vagy testületek, egyesek — pókok a homályos szobasarkakban — úgyis megcselekszik azt. Hogy az egyesületnek hasznos, nemes célja van, felesleges magyarázni. Ezt a célt, az egyesület által követendő irányt eléggé jelzi az egyesület hivatalos címe. Ennek az egyesületnek kell lenni, ahol a kereskedő ifjak szabad idejüket nemcsak korcsma és kávéház helyett, biztosítva attól, hogy rossz társaságba nem kerülnek, szórakozással töltik, de ahol módot nyújtanak nekik, amire nagy elfoglaltságuk miatt egyebütt nincs : az önképzésre. S hogy ez első és legfontosabb célja az egyesületnek : azt a jelenlegi vezetőség soha sem tévesztette szem elől. Ami, úgy látszik, az egyesület diszszidens tagjainak nem volt Ínyére, mert vettük a következő sorokat: . . . Ilyen szerencsétlen vallási ügyek minden egyesületi év letelte után voltak és lesznek is, de az legkevésbé sem je'enti az egyesület feloszlását, sőt ellenkezőleg Phoenix madár módjára uj életre ébred, amennyiben ez évben kivéte T esen az egyesület fiatalabb erői a város egyik tekintélyesebb tagjának elnöksége alatt fogják az egyesület ügyeit vezetni s a tettben és erőben kifáradt, kiérdemelt tisztviselőket felváltani s igy előre is állithatjuk, hogy az egyesületi ellentét, de főleg az általános nembánomság meg fog szűnni s uj, fiatal, friss, egyesült erővel fogjuk zászlónk aranynyal hímzett jelszavait érvényre juttatni* . . . Ez a levél mélyen lehangólag hatott reánk s az általunk is óhajtott egyesületnek, mint olyannak, amely kulturális céljának megfelel, fenmaradását nagyon is kétségessé tette. Nem vagyunk kíváncsiak, kik azok a fiatalabb erők, ki az a tekintélyesebb >kiválasztott*. Ezt bizonnyára keserű csalódás fogja érni a ki választóiban. Mert nagyobb, setétebb hálátlanságot és igazságtalanságot alig tapasztaltunk, mint e sorokban, amelyek az egyesület jelen legi vezetőségét akarják vádolni. Kik azok a >tettlen és erőben kifáradt, kiérdemelt tisztviselők?* Ugyebár Brutsy János elnök és az első titkár? Hát a levé irói azt hiszik, hogy mi, a nagy közönség az utóbbi években semmit sem láttunk, jegyzettünk meg az egyesület történetéből ? Elfeledtük hogy Brutsy akkor vállalkozott az elnökségre, amikor az egyesüld szétzüllőfélben volt s az állásra vál; lalkozni senki sem akart. Es a három év alatt, melyet az egyesület élén töltött, az első naptól kezdve teljes lelkiismeretességgel buzgósággal, találékonysággal és anyagi áldozatokkal is igyekezett az egyesületet nivóra emelni, eredeti rendeltetéséhez visszavezérelni. Es minden munkájában hűséges segítő társa volt a tikár, aki a fősúlyt, elismerjük nem a társasvacsorákra és táncórákra helyezte. Csak emlékezünk vissza a tavalyi negyedszázados jubileumra! Milyen nagyarányú s felemelő volt az! Ép a jelenlegi disszidenseken múlt, hogy nem volt meg a kellő benyomása az ifjú kedélyekre, pedig az egyesület történetét hallották, a titkár nagy munkával és szeretettel állította Össze, hallották, hogy mily szép múltja van az egyesületnek, mennyi ideig teljesített kulturmissziót, a kereskedőosztály mennyi vezető embere került ki belőle. Ott van az ünnep története szép diszkötésben az egyesületi helyiségben; lapozgassák a közgyűlés előtt s frissítsék fel emlékező-tehetségüket. A jelenlegi vezetőség állított öszsze szakszerű alkalmas pályakérdéseket, sikerült neki azok jutalmazására dijakat összegyűjteni. Kellettek ezek a pályázatok a fiatal erőknek ? . . . Behozták a csütörtöki önképző órát. Ellátogattak ezekre a fiatal erők ? . . . Ellenben hányan áldoztak közülök Vörösmarty emlékének az egyesületi ünnep alatt a mulatságosabb tánciskolában ? Hát ilyen szellemmel egy önképző kör tényleg nem virulhat fel s nem csodáljuk, ha elveszi azok kedvét, akik minden jóra való törekvése meghiúsul. De azért semmiesetre sem érdemlik meg, hogy 'mindé fáradozásukért a fiatal erői a rokkant állományba csapják őket A fenti levél oda tendál, hog) ! az egyesület válságáért a vezetőséget tegye felelőssé. Amint pedig kimutattuk, ezzel szemben a: a tény, hogy felekezeti surlódáí idézte azt elő, a kollegiális szellerr az ifjak között elég erős nem lé' vén, a vezetőségnek pedig mindig kiváló gondja volt az ellentétek tá voltartása, ahogy az egyesület zászló keresztkérdését is tapintatosan megoldotta. Hogy mi történik a közgyűlésen, !— elválik. Ezeket a gyűlés előtl elmondani alkalomszerűnek tartottuk. Memor. Vajda Géza fegyelmi kérvénye. — A közigazgatási bizottság ülése, — Esztergom, február se. A vármegye közigazgatási bizottsága f. havi ülését 12-én tartotta. Jelentősebb tárgyai nem voltak, csak a rendes havi jelentések, mégis a bizottság egyik előadójának egy beadványa — hangjánál és tartalmánál fogva, — ahogy az egyhangú hatás nagyon is mutatta, — nemcsak meglepődést, de határozott megütközést keltett. A beadvány Vajda Géza kir. főmérnöktől való volt s természetes megütődést azért keltett, mert a mi legigazságosabb alispánunkat azzal vádolta, hogy vele két ízben is oly hangon beszélt, amely nem tisztviselőtársak között, de művelt embereknél egyaránt nem szokásos, az alispán őt tisztességtelen eljárással gyanúsítja, anteszimata allürököt árul el. E két utóbbi véd nem ily nyíltan volt elmondva az éles hangú beadványban, de értelme az volt. A kir. főmérnök a fegyelmit megelőző vizsgálatot kért maga ellen. A kérdés a maga medrében fog lefolyni; érdemileg nem is szólunk hozzá, de hogy a mi ellenfelei által is ritka igazságszeretőnek és pártatlannak elismert alispánunkról, akitől szolga sem hallott durva szót, valaki, — akivel évek óta ül a zöld asztalnál, aki évek óta ismeri, akinek köszönheti részben mai pozícióját, — a vizsgálat előtt igy nyilatkozik, a bizottsággal együtt csodáltuk. Áttérünk a tényállásra: A vármegyebeli. úthálózat 13 szakaszának fedanyagára az első árlejtés január hó 7-ikére volt kitűzve. Nem lehetett megtartani, mert a főmérnök a hirdetménybe a meghatározott 5 °/o óvadék helyett tévedésből 10 %' ot "
