Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-14 / 13.szám

gr AZ „ESZTEKGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M[CgJclCl>lk Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^É!I ÍRA K : MUNKÁCSY KÁlxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nylMerek és hirdetések küldendők) fá é évre v- ~-~_"_~_ , 6 Ki* - £* L»ptHiajdonos kiadókért: Széctj e^yi-tér, 880. szánj. Negyedéi ^-^ ^ 3 kor! - fii! DR- PROKOPP GYULA- H^K^tot^^^.^, A kereskedő ifjak egyle­téről. Esztegom, február 12. Rövid pár hónap leforgása alatt három helyi egyesület csendes hal­doklása volt olyan szomorú alkalom, amely kezünkbe adta a tollat, hogy vele az éterinjekciót megkísérel­jük. Az egyiknél a kísérlet meglepően sikerült s örömmel látjuk, hogy ma már a teljes rekonvalescencia utján van és amint a gyógyulási procesz­szus mutatja: erősebb, egészsége­sebb lesz, mint valaha. Ez a Gaz­dasági Egyesület. A másiknál az az életjel, amelyet hosszú mozdu­latlanság után legutóbb még adott, úgy látszik, a kialvó életerő leg­végső megnyilatkozása, az utolsó rándulás volt. Ez a Dal és Zene­kedvelők Egyesülete. Maga a reor­ganizációjára kiküldött bizottság sem tett egyetlen lépést sem kiküldetése óta. A harmadik : az »Esztergomi Ke­reskedő Ifjak Önképző Egylete*, amely f. hó 24-én tartja rendes évi közgyűlését. Egyik legutóbbi szá­munkban megírtuk, hogy ez a köz­gyűlés jelentőségesnek, sőt esetleg utolsónak ígérkezik, amennyiben az egyesület kebelében hónapok óta lappangó egyenetlenség s szét­húzás immár nyíltan is jelentkezik s oly mértékűvé vált, hogy a diffe­renciák kiegyenlítésére remény alig mutatkozik. S a mi legsajnosabb ; a béke s egyetérjés megbomlását nem talán az egyesület fellendítése érdekében való mozgalmak, kísér­letek, de még csak nem is személyi okok idézték: hanem felekezetiek. Egy tisztviselő meggondolatlan nyi­latkozata a zsidó tagokról. S noha a vezetőség megadta a teljes sza­tiszfakciót: az ellentét kiegyenlítő­dése meg nem történt s még a Vörösmarty-ünnepet is csak valósá­gos paktummal lehetett megtartani. Ily körülmények között — a megbékülés, az újabb összesimú­lásra való jóindulat mindkét ol­dalon hiányozván — magunk is azt véljük, hogy leghelye­sebb, ha az egyesület mai alakjá­ban feloszlik, nehogy melegágya legyen a felekezeti békétlenkedés­nek ama társadalmi osztály leendő képviselői között, amely mindeddig, ma is, a legteljesebb mértékben jó viszonyban állott egymással 5 melynek egy Yésze — már az ál­datlan egyleti villongás következ­tében — az idei kereskedő-bálon tüntetett először távolmaradásával. Semmi szükség nincs reá még alapszabályos egyesületekkel is szí­tani a felekezeti békétlenséget, ami­kor nem alapszabályos egyesületek, vagy testületek, egyesek — pókok a homályos szobasarkakban — úgyis megcselekszik azt. Hogy az egyesületnek hasznos, nemes célja van, felesleges ma­gyarázni. Ezt a célt, az egyesület által követendő irányt eléggé jelzi az egyesület hivatalos címe. Ennek az egyesületnek kell lenni, ahol a kereskedő ifjak szabad idejüket nemcsak korcsma és kávéház he­lyett, biztosítva attól, hogy rossz társaságba nem kerülnek, szórako­zással töltik, de ahol módot nyúj­tanak nekik, amire nagy elfoglalt­ságuk miatt egyebütt nincs : az ön­képzésre. S hogy ez első és leg­fontosabb célja az egyesületnek : azt a jelenlegi vezetőség soha sem tévesztette szem elől. Ami, úgy látszik, az egyesület diszszidens tagjainak nem volt Ínyére, mert vettük a következő sorokat: . . . Ilyen szerencsétlen vallási ügyek minden egyesületi év letelte után voltak és lesznek is, de az legkevésbé sem je'enti az egyesület feloszlását, sőt ellenkezőleg Phoenix madár mód­jára uj életre ébred, amennyiben ez évben kivéte T esen az egyesület fiata­labb erői a város egyik tekintélyesebb tagjának elnöksége alatt fogják az egye­sület ügyeit vezetni s a tettben és erő­ben kifáradt, kiérdemelt tisztviselőket felváltani s igy előre is állithatjuk, hogy az egyesületi ellentét, de főleg az általános nembánomság meg fog szűnni s uj, fiatal, friss, egyesült erő­vel fogjuk zászlónk aranynyal hímzett jelszavait érvényre juttatni* . . . Ez a levél mélyen lehangólag hatott reánk s az általunk is óhaj­tott egyesületnek, mint olyannak, amely kulturális céljának megfelel, fenmaradását nagyon is kétségessé tette. Nem vagyunk kíváncsiak, kik azok a fiatalabb erők, ki az a tekintélye­sebb >kiválasztott*. Ezt bizonnyára keserű csalódás fogja érni a ki vá­lasztóiban. Mert nagyobb, setétebb hálátlanságot és igazságtalanságot alig tapasztaltunk, mint e so­rokban, amelyek az egyesület jelen legi vezetőségét akarják vádolni. Kik azok a >tettlen és erőben kifáradt, kiérdemelt tisztviselők?* Ugyebár Brutsy János elnök és az első titkár? Hát a levé irói azt hiszik, hogy mi, a nagy közönség az utóbbi években semmit sem láttunk, jegyzettünk meg az egyesület történetéből ? Elfeledtük hogy Brutsy akkor vállalkozott az elnökségre, amikor az egyesüld szétzüllőfélben volt s az állásra vál­; lalkozni senki sem akart. Es a három év alatt, melyet az egyesü­let élén töltött, az első naptól kezdve teljes lelkiismeretességgel buzgósággal, találékonysággal és anyagi áldozatokkal is igyekezett az egyesületet nivóra emelni, ere­deti rendeltetéséhez visszavezérelni. Es minden munkájában hűséges segítő társa volt a tikár, aki a fő­súlyt, elismerjük nem a társas­vacsorákra és táncórákra helyezte. Csak emlékezünk vissza a tavalyi negyedszázados jubileumra! Mi­lyen nagyarányú s felemelő volt az! Ép a jelenlegi disszidenseken múlt, hogy nem volt meg a kellő benyomása az ifjú kedélyekre, pe­dig az egyesület történetét hallot­ták, a titkár nagy munkával és sze­retettel állította Össze, hallották, hogy mily szép múltja van az egyesületnek, mennyi ideig teljesí­tett kulturmissziót, a kereskedőosz­tály mennyi vezető embere került ki belőle. Ott van az ünnep története szép diszkötésben az egye­sületi helyiségben; lapozgassák a közgyűlés előtt s frissítsék fel em­lékező-tehetségüket. A jelenlegi vezetőség állított ösz­sze szakszerű alkalmas pályakérdé­seket, sikerült neki azok jutalmazá­sára dijakat összegyűjteni. Kellet­tek ezek a pályázatok a fiatal erők­nek ? . . . Behozták a csütörtöki önképző órát. Ellátogattak ezekre a fiatal erők ? . . . Ellenben hányan áldoztak közülök Vörösmarty emlé­kének az egyesületi ünnep alatt a mulatságosabb tánciskolában ? Hát ilyen szellemmel egy ön­képző kör tényleg nem virulhat fel s nem csodáljuk, ha elveszi azok kedvét, akik minden jóra való tö­rekvése meghiúsul. De azért sem­miesetre sem érdemlik meg, hogy 'mindé fáradozásukért a fiatal erői a rokkant állományba csapják őket A fenti levél oda tendál, hog) ! az egyesület válságáért a vezetősé­get tegye felelőssé. Amint pedig kimutattuk, ezzel szemben a: a tény, hogy felekezeti surlódáí idézte azt elő, a kollegiális szellerr az ifjak között elég erős nem lé' vén, a vezetőségnek pedig mindig kiváló gondja volt az ellentétek tá voltartása, ahogy az egyesület zászló keresztkérdését is tapintato­san megoldotta. Hogy mi történik a közgyűlésen, !— elválik. Ezeket a gyűlés előtl elmondani alkalomszerűnek tartottuk. Memor. Vajda Géza fegyelmi kérvénye. — A közigazgatási bizottság ülése, — Esztergom, február se. A vármegye közigazgatási bizottsága f. havi ülését 12-én tartotta. Jelentősebb tárgyai nem voltak, csak a rendes havi je­lentések, mégis a bizottság egyik elő­adójának egy beadványa — hangjánál és tartalmánál fogva, — ahogy az egy­hangú hatás nagyon is mutatta, — nem­csak meglepődést, de határozott meg­ütközést keltett. A beadvány Vajda Géza kir. főmér­nöktől való volt s természetes megütő­dést azért keltett, mert a mi legigazsá­gosabb alispánunkat azzal vádolta, hogy vele két ízben is oly hangon beszélt, amely nem tisztviselőtársak között, de művelt embereknél egyaránt nem szoká­sos, az alispán őt tisztességtelen eljárás­sal gyanúsítja, anteszimata allürököt árul el. E két utóbbi véd nem ily nyíltan volt elmondva az éles hangú beadványban, de értelme az volt. A kir. főmérnök a fegyelmit megelőző vizsgálatot kért maga ellen. A kérdés a maga medrében fog lefolyni; érdemileg nem is szólunk hozzá, de hogy a mi ellenfelei által is ritka igazságszeretőnek és pártatlannak elismert alispánunkról, akitől szolga sem hallott durva szót, valaki, — akivel évek óta ül a zöld asz­talnál, aki évek óta ismeri, akinek kö­szönheti részben mai pozícióját, — a vizsgálat előtt igy nyilatkozik, a bi­zottsággal együtt csodáltuk. Áttérünk a tényállásra: A vármegyebeli. úthálózat 13 sza­kaszának fedanyagára az első árlejtés január hó 7-ikére volt kitűzve. Nem le­hetett megtartani, mert a főmérnök a hirdetménybe a meghatározott 5 °/o óvadék helyett tévedésből 10 %' ot "

Next

/
Thumbnails
Contents