Esztergom és Vidéke, 1901
1901-12-24 / 102.szám
cipőink a maguk erejéből is fényesek voltak, de mi azért bőven rákentük a fényesítő anyagot. Igaz, négyszer, vagy ötször valánk csak magasabbak, mint a milyen hosszú a kefe, melyei a cipőket dörzsöltük; bizony nagyon kis lányok voltunk mi akkor. Egy szó, mint száz: a cseléd leka párta késsel a suvixot a cipőkről, mi boldogan helyeztük őket az ablakba, fejünket pedig álomra a párnák közé. Nagyokat lobbanó mécses vetett derengő fényt a szobában, mikor felébredtem. A kis mama, meg a többiek is mind nagyon aludtak. Kilopakodtam az ágyból az ablakhoz. Juj ! De hamar vissza is futottam, fejemre húztam a takarót és elkezdtem sírni csendesen. Mindegyikünk egyik cipőjéből Qgy-Qgy hatalmas virgács ágaskodott, az ablakban; hát még a másikban mi lehet! Nehezen kevesebb, mint egy pirosnyelvű, fekete fejti, hoszszú szarvú ördög; én azt a világért nem mertem volna megnézni. Hanem a kis öcsém fölébredt a nyöszörgésemre és ő megnézte. Hát bizony a másikakban valóságos pitykövek tartózkodónak finom fehér homokkal keverten. Visszabujtunk az ágyunkba mind a ketten. Pityeregtünk nagy bánatunkban, de a takaró alól csak félve pislogattunk az alvó kis mama felé. Fölébredt. Egész határozottsággal nem merném ugyan állítani, hogy előbb is nem volt ébren apuczival egyetemben; amit pedig az ember egész bizonyosan nem tud, arról ne beszéljen. Nagyon meg voltunk ijedve. Azt mondták, hogy^ azért van ez, mert kíváncsiak vagyunk és lehet, hogy igazuk is volt. Megfogadtuk ugyanis, hogy nem lessük. Ám teljék kedve t Mikulásnak látatlan ajándékozásban. Es ime, mikor reggel folvirradánk a virgács csokoládéból való volt és a pitykő czukorból. * * December apó nagy hidegeket sóhajt ez idén is. Rázza a szakállát, haját, erős, erőszakos módon. FülŐ kályha mellett várjuk : mikor, kik s hogyan fogják várni nálunk a Mikulást, és az öreg apó többi jó barátját. A jéggé dermedt patakot, s azt a fát, mely mindig zöld, amely — legyen bár arasznyi, vagy a szoba mennyezetéig érő, csupán saját galylyával, vagy aranynyal, ezüsttel ékes — vágya a koldus fiúnak és a királyfiunak. Megérjük-e mi azt ? Ütött, kopott , . . Ütött, kopott a hegedűm, Törött a vonója: Bomladozik, foszladozik Mind a négy húr róla. Oly szomorú a nótája, Oly kevesen értik: Csak a kinek lelke beteg, Yagy a szive vérzik. Zöldi Marci. Karácsony. Hogy itt van a szent este újra, Sok régi emlék elfogott, Hisz véget ért egy napi munka S egy hosszú esztendős robot . Bár gyermekéveimnek álma Emlékeimmel felkeresne ! Bár álmom most valóra válna, Bűbájos szép karácsony este . . A havas utcán elbolyongok, Köröttem szótlan emberek, Lelkükre ültek szürke gondok, Szemükbe nézni nem merek. . . . Tán álmaimra sem lelek már, Megyek tovább némán, sietve : Alom reám többé sosem vár Bűbájos szép karácsony este ? 1 S az utca mindig csendesebb lesz, Megállok már . . . fáradt vagyok . . Egy enyhe fény tör a szivemhez S előttem fénylő ablakok. A*szent fa ott s két szőke gyermek, Goad nem bánthatja egyiket se . . Álmom talán nekik jelent meg Bűbájos szép karácsony este. Mikor a sok mécses kigyullad, A bú, gond nem talál helyet, A ráncok lassan elsimulnak, Hisz ma miDdenki csak szeret ... . . . Megyek már kis szobámba mostan, Almom tovább minek keresném, Megyek eleget álmodoztam Bűbájos szép karácsonyestén. Siklóssy László. Olvasóinkhoz intézett 12 kérdésünkre eddig a következő válaszokat kaptuk : 1. Kérdés; Mit tart ebben az életben legszebbnek ? Az idealizmus erejét — Czóbel Minka. „Csak a csillag utáni" — báró Huszár Margit. Hogy álmodunk ! — Rozsnyay Kálmán Minden szépért és jóért való lelkesedést — Anikó. A szerelmet — Mezarthim. Az élet tavaszát — faji Fáy Ákos. A szép magyar nótát, mert ha azt hallom, még. az életet is elfelejtem. — Zöldi Marci. Az összes feltett kérdésekre már külömböző alkalmakkor megfeleltem. Splényiné Blaha Luiza. r A feleségemet. — Erdélyi Zoltán. Én az életet legszebbnek tartom úgy, ha csak átálmodjuk. — Nagy Renée. 2. Kérdés. Mit tart a legfőbb boldogságnak ? Emelkedni. — Czóbel Minka. Az idealizmust — br. Huszár Margit. „A boldogság egy nagy csalódás" — Rozsnyay Kálmán. Szeretve lenni az által, kit szeretünk. — Anikó. Életemben egy dátumot — Mezarthim. Ha az ember minden tekintetben merő illúziókban élhet. — Fáy Ákos. Meghálálni mindenkinek a velem éreztetett jót, — és jót tenni még azokkal is, a kik arra nem érdemesek. — Zöldi Marci. A legnagyobb boldogtalanság ellentétjét. — Erdélyi Zoltán. A legfőbb boldogságnak azt, ha tudjuk, hogy van valakink, a kinek minden gondolata a mienk; a ki egyet gondol, egyet álmodik velünk; a ki éppen úgy keres minket a lelké-1 vei, ha távol van tőlünk, mint a hogy mí keressük őt; a kinek egész világát a mí szerelmünk képezi, mint a hogy az övé a mienket. — Nagy Renée. j. Kérdés : Mit tart a legnagyobb boldogtalanságnak 1 Az unalmat. — Czóbel Minka. Szeretet nélkül élni. — br. Huszár Margit. Az olyan életet, mint az enyém. — Rozsnyay Kálmán. Nem szeretve lenni az által, akit szeretünk. — Anikó. Esztergomban háztulajdonosnak, vagy lapszerkesztőnek lenni. — Mezarthim. Ha az embernek már nincsenek illúziói. — Fáy Ákos. Az embert az életen át egy igen kellemetlen társ kiséri: a csalódás. Szétrombolja az ember hitét, reményét, bizodalmát; sőt néha a férfi legdrágább kincsét: az önbizalmát is. Mikor egy férfi annak tudatára ébred, hogy önmagában csalódott, azt tartom legnagyobb boldogtalanságnak. — Zöldi Marci. A legnagyobb boldogság ellentétjét. — Erdélyi Zoltán. A legnagyobb boldogtalanságnak, ha az ilyen drága lényt elveszítjük (1. 2. kérdést!). — Nagy Renée. 4.. Kérdés : Milyennek képzeli el a földöntúli étetett Egy ismeretlen fogalomnak. — Czóbel Minka. A Mars bolygóban képzelem, hol az emberek virágszerű lények. — br. Huszár Margit. Hiszem és vágyom utána, ott van az igazi megnyugvás. — Rozsnyay Kálmán. Azt képzelem, hogy lelkünk egyik bolygóról a másikba megy át, ott mindig más-más alakban folytatja az életet és mindig tökéletesedik. — Anikó. Az a hitem, hogy mint minden a világon, a lélek is halhatatlan, azzal a külömbséggel, hogy az anyag változtatja külső alakját, a lélek, vagyis az erő egységes lehet csak. Mikor ez az életerő, vagy lélek megszabadul a fizikumtól, nem létezvén többé reá nézve anyagi korlát, se időbeli, se térbeli: Örökre eiválhatlanul egyesülni fog szeretteivel. — Mezarthim. Minden emberben él a hit, még azokban is, kik azt nem tanulták ; ösztönszerűleg érzi, hogy e földi élet csak átmenet a sirontulra, hol énünket, mint élő gondolatot, tudatosan folytatjuk, lelki szemeinkkel látunk ; a földiekkel még egy ideig kötelékek fűznek Össze, majd távolibb szférákba száll üdvözült lelkünk. — Fáy Akos. Hát bizonyosan van olyan ? — Erdélyi Zoltán. A hogy Blammarion az Urániában megírta. — Nagy Renée. J. Kérdés. Ha károm kívánsága teljesednék, miket kivánna? Békét, szeretetet, intenzív hosszú életet. — Czóbel Minka. "Legszebb álmaink mindig azok, a me lyek soha sem valósulhatnak meg". — br. Huszár Margit. Csak egyet: elaludni örökre szép csöndesen. — Rozsnyay Kálmán. 1. Hogy azok a kiket szeretek, bol dogok legyenek ; 2. Hogy mindig szeressen a férjem és 3. Hogy megérdemeljem a szerelmét. —Anikó. 1. Teljesen, mindkét részről boldog házas életet; 2. Hogy egyetlen szánakozom se legyen soha ; 3. Hogy benső ügyeimmel éltesebb asszonyságok kávé mellett soha se foglalkozzanak. — Mezarthim. Csak fiatalságot, mert azzal minden jó velejár.—Fáy Akos. 1. Erőt, egészséget ass élet küzdelmeihez ; 2. Vig kedvet; 3. Egy jó hegedűt. — Zöldi Marci. Pénzt! pénzt!pénzt! — Erdélyi Zoltán. Örök ifjúságot, egy nagy zsák aranyat és egy nagy virágos kertet kívánnék. — Nagy Renée. 6. Kérdés. Hisz-e a férfi és no közötti barátságban f A „barátság" nincs nemhez kötve. — Czóbel Minka. — Nem hiszek semmiféle barátságban. Az mese. A fin de siecleben minden csak érdek és önzés. — Rozsnyay Kálmán. Igen de csak abban az egyetlen esetben, ha mind a ketten egy mást szeretnek. — Mezarthim. Ha azt irom, hogy hiszek, azért kapok ki; — ha.pedig azt, hogy nem hiszek, akkor is kikapok. (A 12 kérdés között ezt tartom egy bonviván legény emberre legnehezebbnek) — Zöldi Marci. Na ná ! — Erdélyi Zo 1 ' Hí- j szek de csak az esetben, ha 0t/ ^n kÖ- j zönséges lelkek és ha már tul vannak az ; ötven esztendőn (Nem kevés ez még? — I szedő.) — Nagy Renée. 7. Kérdés. Mit gondol az irodalom \ céljának ? L' art pour V art. — Czóbel Minka. A nemzet nagyságának emelése. — br. Huszár Margit. Formálja az Ízlést, nemesítse az embert! — Rozsnyay Kálmán. Az irás öncél ; irunk mert ír- j nunk kell. — Anikó. A célt az szabja [ meg, a ki ir, de a mindenség szel-; I lemének sugallatát követi öntudatlanul! 1 is. — Mezarthim. Megismertetni az em-' bérrel az embert. — Zöldi Marci. Hát ez is kérdés? Van annak célja? —i Erdélyi Zoltán. Sokaknak lehet üzlet ; másoknak ambíció, hiúság ; nekem egy j végtelen nagy lelki szükséglet és nagy j ' gyönyörűség. — Nagy Renée. 8. Kérdés. Mit tart a szerelemről t j Egész jó medvecukor a növekedő ifjú- j ságnak. — Czóbel Minka. Egy szent j láng, mely az égből jön s az égbe tér j vissza. — br. Huszár Margit. 01. — 1 Rozsnyay Kálmán. A mi a földnek a| nap, az életnek az a szerelem. —Anikó, j A szerelem két rokon lélek vonzalma ; ] a mi benne testi, az csak esetlegesség. I Valami földön túli rendelés betelése, J egy nagy, Ösmeretlen törvény. A mulandóság ölelkezése az örökkévalósággal. — Mezarthim. Gyermeknél: tapasztalatlanság ; fiatal embernél : könynyelmüség; Öregnél: gyöngeség. — Zöldi Marci. Sok a jóból is megárt. — Erdélyi Zoltán. A szerelemről azt tartom, hogy az egy esodálatosan szép tündér világ, a hová csak szárnyakon lehet eljutni. — Nagy Renée. p. Kérdés. Hiszi-e hogy többször is lehet igazán szereUiil Szeretni mindig — s mindig csak „igazán" lehet. — Czóbel Minka. Nem tudom, de azt hiszem, igazán szeretni csak egyszer lehet. — br. Haszár Margit. Igazán — igazán csak egyszer í — Rozsnyay Kálmán. Igen egyéni dolog. — Anikó. Ha valaki többször szeret, egyik szerelmét kivéve, a többi tévedés. — Mezarthim. Lehet minden nap is, de csak rövid ideig. — Fáy Ákos. Nevetséges ! Persze hogy hiszem. Hisz magamról . , . (majd elszóltam magamat.) — Zöldi Marci. Majd adna a feleségem, ha hinném. — Erdélyi Zoltán. Hogy lehet-e többször is igazán szeretni ? Oh de még hányszor !! — Nagy Renée. 10. Kérdés. Milyen legyen a házas élet, hogy boldog legyen f Váljanak el az oltárnál. — Czóbel Miaka. „II faut étre vraiment béte pour étre heureuse ici bas. K — br. Huszár Margit. Szerelem a bizalomban, bizalom a szerelemben. — Anikó. Mindkét félnek meg kell osztoznia a papucson, mindkettő igyekezzék a maga fél papucsát minél szebbé díszíteni és minél ritkábban felhúzni. — Mezarthim. Egyszer vőlegény koromban nagyon szépen elgondoltam én azt. De hát, hogy az elmúlt, hát én elfelejtettem azt a sok szép gondolatot. — Tessék egy kis türelemmel lenni, mig ismét vőlegény leszek, akkor nagyon szívesen elmondom. Hátha használok vele az emberiségnek. — *Zöldi Marci. Boldog. — Erdélyi Zoltán. Minden nap azt kell tapasztalnunk, hogy mindig jobban szeretjük, imádjuk egymást, mint az esküvő napján. — Nagy Renée. 11. Kérdés. Hisz e az öreg korban is megmaradó szerelemben t Altér schützt vor Thorheit niclit. — Czóbel Minka. A fehér tüz örökké ég. — br. Huszár Margit. Ha ezer évig élnék, akkor is az én bálványomat, az „Egyetlent" imádnám. — Rozsnyay Kálmán. Majd elválik. — Anikó. A szeretkezés tán elmúlik, de a szerelem a világerő, az halhatatlan. — Mezarthim. Wenn derTeufel alt wird, wird — Eremit. Fáy Ákos. Ha azokból a kedves, jó izü történetkékből kell levonnom a következtetést, melyeket itt ott öreg uraktól hallottam — el kell hinnem, hogy akkor is van szerelem. De viszont ha magamra gondolok, úgy hiszem, hogy : sí est ... non est ita ! ! ! — Zöldi Marci. Azt majd meglátom, ha öreg leszek. — Erdélyi Zoltán. Jühez még most nem szólhatok, me.it csak harminczkét éves vagyok; majd negyven év múlva tessék megkérdezni. — Nagy Renée. 12 Kérdés. Hogyan képzeli el a halált f Az eredendő bűn legutálatosabb csemetéjének, vagy egy bűzös tunelnek két világosság közt. — Czóbel Minka. Csak egy átmenet az ideiglenes boldogságból az Örökkévaló boldogságba. •— br. Huszár Margit. Megváltómnak 1 Minden boldogságomnak! — Rozsnyay Kálmán. A halál egy ismeretlen rém. de a mi utána következik, csak kellemes lehet, merá hitem szerint mindenki, — a legnagyobb bűnös is — már itt a földön elveszi büntetését, ha másban nem, öntudatában. — Anikó. Kiadja az ember a lelkét. — Fáy Ákos. A halál nagyon igazságos. Csak azt veszi el, a mint a végzet adott^as embernek, — az életet. A mit valaki megteremtett, alkotott, azt már nem bánthatja. Azért nem tartom a halált egyenértékűnek az elmúlással, mint sokan tartják. Az élő ember lelke a munkájában él. halotté az emlékekben. — Zöldi Marci Nem szeretem elképzelni. — Erdélyi Zoltán. Bizony a halált csúnya dolognak képzelem. Nagyon irtóznám tőle, ha nem hinném hogy idővel ismét feltámadunk. — Nagy Renée. (Folytatjnk.) Karácsonyestére . . . — Csákány Sándor. — Mikor az angyalok az örömet hozzák: Karácsonyestére eljutok-e Hozzád ?! Lesz ünnep számomra ezen a világon, Hogy szivemre vonlak tiszta hóvirágom ? ! A mint ajakadról édes csókot loptam, Győnyőrködhetem-e boldog mosolyodban ? Nefelejcs-szemednek napfényes egére, Imádkozó lelkem jugára felér-e?! Megéri-e szivem, hogy ujongva lássa, Milyen a Te szived kristály csillogása ? 1 Hallom e szavadat, a mint cseng-bong lágyan? Nekem az a Mekkám, olthatatlan vágyam. Ezért imádkozom, ennek képét festem ; Ezt a nagy örömet de régóta esdem ! * Az én egem disze : szürke felhő rongyok, Sivatag utakon téveteg bolyongok. Hosszú idő óta — fáj hogy ,im, kiejtem — Zúzmarás pusztákon csatangol a lelkem; Erefogyott tóként, ha hinár belepte, Homályos a tükre, hazug a jó kedve. S a gondolatim is : lomha, szürke varjak, Minden szóbeszédim : lombjavesztett gallyak. Egész magam-volta : bizonytalan semmi : Hozzád kívánkoztam s nem lehetett menni ! Azt hiszem, hogy én. már se vagyok, se élek. Mióta nem látlak, az élet sem élet! * Mikor az angyalok, az örömet hozzák ; Karácsonyestére eljutok-e Hozzád ?!
