Esztergom és Vidéke, 1901

1901-12-15 / 100.szám

Az iparművészeti kiállításról. — A Kath. Legényegyesölet tanulmányi kirándulása. — Esztergom, -1901. dec. 14. Magyarország ipara, — mely hazánk boldogulásának egyik fő tényezője, — az utóbbi években jelentékeny lendületet nyert. Kormányférfiaink vállvetett erővel, közösen törekszenek különféle üdvös módok és eszközök igénybevételével fejleszteni az ipart s javítani a már csaknem tönkrement kisiparosok sorsán. Természetes, hogy idő kell, mig ez teljesen sikerülni fog, de az intéző körök részéről minduntalan nyilatkozó jóakarat, méltánylás biztos reményt nyújt, hogy a szétágazó, sokszor talán látszólag nem is helyes irányú reformok, végre is meghozzák a kivánt eredményt. Ott díszeleg a főváros kezepén az iparművészeti csarnok, melynek megkapóan szép magyar stylje, remek berendezése, élénk hirdetői iparunk fejlődésének. Az ott kiállított, az ipar minden ágát felölelő tárgyak ugy művészi, mint gyakorlati szempontból kézzel fogható bizonyságot nyújtanak, hogy a magyar ember keze munkára termett, tud produkálni versenyképes cikkeket, csak szerénységén múlik, hogy a külfölddel nem képes lépést tartani. Ez utóbbi általánosan elismert állítás városunkra is alkalmazható. Van Esztergom iparosaiban teremtő képesség, van annyi intelligencia, hogy kis igyekezettel eredményesen felvehetnék a harcot a főváros és más nagyobb vidéki város iparosaival, nem volna szabad hiányozniok egy hazai kiállításról sem, nevet, dicsőséget kellene szerezniök maguknak és városunknak. » Kezdetben a jobb módúaknak kellene előállaniok; az iparművészeti csarnokban kiállított cikkeket tanulmány tárgyává tenni, utánozni, esetleg újításokat eszközölni s ha az ott pl. jelenleg kiállított tárgyak árainál — melyek némi kivétellel tulizléstelenségnek tűnik fel előtte szavam, de okvetlen el kellett mondanom ezeket. Mert azt hitte ön már akkor, hogy semmiféle kötelék nem fűz bennünket egymáshoz, pedig ez nem igy van. Ha minden szorosabb viszony széttört is közöttünk, van még egy kapocs, a mely egymáshoz köt. Ezt a kapcsot azok az emlékek képezik, melyeket soha nem fogunk kitéphetni lelkünkből. Nem azokról szólok, melyek három évi együttélés folytán támadtak bennünk, nem. Azok szépen elsimultak, szétfoszlottak minden különösebb nyom nélkül. Volt azonban életünkben egy bizonyos időszak, mely olyan emlékeket hagyott vissza a szívben, hogy azokat nem lehet onnan egy könnyen kitépni egyikünknek sém. Ezeknek az emlékeknek azonban bennünk élni nem szabad tovább. Megtiltotta ezt az a szigorú körülmény, hogy elválunk. Nem akarok igaztalan lenni önmagamhoz — bár nékem, ezt elhiheti, igen nagy áldozat, — de nem akarok Önhöz sem kegyetlen lenni s erős elhatározásomban lelkiismeretem szavára hallgatva, ezt az utolsó kapcsot is széjjel töröm közöttünk. Az asszony türelmetlenül szolt közbe. — Tudhatja, soha életemben nem szerettem a lírai ömlengéseket, melyek bizony egy cseppet sem állnak önnek jól. — Lehet, hogy most nem ; de volt idő, midőn egy egész élet boldogságát kötötte le ezekért. Legalább ezek a lemagasak — kedvezőbbeket szabnának, lehetne forgalmat is csinálni, mert tekintve, hogy a kiállítás ingyenes, az érdeklődők és komoly vásárlók száma különösen vasárnap igen nagy. Ha tehetősebb iparosaink ily kísérletekkel más irányban is megpróbálkoznának — természetes ha a kellő hasznot is meghozná — a kisebb munkák a szegényebbeknek jutnának s akkor nem állna be különösen tél idején a kisebb üzletek pangása, a munkahiány, mely sok családos embert foszt meg a betevő falattól, Országos baj, hogy a törekvő, fiatal iparosoknak a mostoha viszonyok csaknem lehetetlenné teszik a tisztes versenyt. Megvan a jóakarat, az ambíció, de nem áll rendelkezésre oly összeg, mely födözné az előállítási árat; ha kölcsönt vennének fel, a kamatok stb. kifizetése után arra ébrednének, hogy fáradságuk anyagi eredmény nélküli, tehát hiábavaló volt, mert hiába pusztán az erkölcsi haszon még nem kenyér, nem a megélhetésre szolgáló eszköz. Majd ha eljö az az idő, — a mi hihetőleg be is következik, — h ogy miként a mezőgazdák részére, az állam olcsó kölcsönt nyújt iparosainknak is, boldogabb jövő virrad a d^L'Ozni szerető kézműiparosokra s rohamosan fog emelkedni a magyar ipar és vele együtt az ország jóléte. A helybeli Kath. Legényegyesület, mely az iparos ifjak neveltetését tűzte ki feladatául, az iparművészeti kiállítást intéző bizottság felhívására, vasárnap reggel tanulmányi kirándulást rendezett a fővárosba. Wanitsek Rezső világi elnök és a tisztikar vezetése alatt mintegy harmincan vettek részt, csatlakoztak többen az önálló iparosok közül ís. A megérkezés után az üllői-uti »Örökimádást kápolnában sz. misét halgattak, melyet dr. Andor György hercegprimási titkár, az egyesület m. elnöke tartott. Utána csaknem vélek, melyek ama boldog emlékek hű őrzői, egészen máskép beszélnek. S egy csomó keskeny lilaszinű levelet nyújtott az asszonynak. — íme, levelei. Egy szebb és verőfényesebb időnek reményei vannak bennök letéve, csupa szerelemmel — és engedje hinnem — őszinte érzelemmel. Önt illetik egyedül, joga van hozzájok, tehet velük a mit akar. Ezzel aztán magam részéről teljesen leszámoltam. Az asszony, mikor megpillantotta a leveleket, hirtelen elpirult. Idegesen fogta kezébe az írásokat s a mint tekintete végig siklott a vékony szálú betűkön, heves dobogás fogta el szivét, Régi megfakult emlékek törtek elő rég elzárt sírjaikból, a menyasszonyi élet feledhetetlen idejéből. — Engedje meg, — folytatta a férfi, hogy teljes végkielégitésképen e levelekért az enyémeket kérhessem. Az asszony nem felelt. Az arca égett, a szava elakadt s úgy érezte magát, mint a ki érzékeny vereséget szenvedett. A férfi kétkedő tekintetet vetett a zavarodott asszonyra. — Nos, remélem, vissza fogom az enyémeket kapni ? — Vagy . . . vagy talán már nincsenek is meg ? Az asszony le volt győzve. Szinte megtörten felelte: •— Nincsenek. A férfi szomorúan mosolyodott el. — Szinte gondoltam. Igaztalan lett három óra hosszat a kiállítást tekin tették meg, hol Gróh József joghall" gató, városunk fia, szakszerű magyarázatokkai látta el a fiatal iparosokat. Egy órakor a központi Kath. Legényegyesület diszes helyiségében ebédhez ültek, melynek végeztével a város nevezetességeit tekintették meg. Az estí vonattal hazaérkeztek. Hollósy Károly. Kérdések olvasóinkhoz. Tizenkét kérdést intézünk e lapok művelt olvasóihoz-és olvasónőihez. A kérdő pontokra rövid, őszinte feleleteket kérünk. A gyorsan, azaz pár nap alatt beérkező szellemes válaszokat karácsonyi számunkban, a később kapottakat pedig az uj éviben fogjuk közzé tenni. A kérdések a következők : 1. Mit tart ebben az életben legszebbnek ? 2. Mit tart a legfőbb boldogságnak ? 3. Mit a legnagyobb boldogtalanságnak ? 4. Milyennek képzeli a földöntúli életet ? 5. Ha három kívánsága beteljesednék, miket kívánna ? 6. Hisz-e férfi és nő közötti barátságban ? 7. Mit gondol az irodalom céljának ? 8. Mit tart a szerelemről ? 9. Hiszi e, hogy többször is lehet Igazán szeretni ? 10. Milyen legyen a házas élet. hogy boldog legyen ? 11. Hisz-e az öreg korban is megmaradó szerelemben ? 12. Hogyan képzeli el a halált ? *y mfm mm Mik HH oapivi Esztergom, december 14. — Jótékony adomány. Reusz József takarékpénztári igazgató a zsidó hitk, szegény gyermekeinek téli ruhák költségeire dr. Aldori Mór elnök kezeihez 20 koronát helyezett el. — A Szent Erzsébet egylet hangverseny bizottsága 13-án tartott ülésén elhatározta, hogy 18-án hangversenyt rendez a Fürdő szállodában; a szereplőket most kérik fel a részvételre. Hir szerint volna önmagához, ha megőrizte volna azokat. De ígérje meg, hogy ezeket is megsemmisíti. Az asszony csak rá mondta : — ígérem. — Akkor tehát nem tartóztatom tovább. Bocsásson meg, hogy ez utolsó pillanatban kénytelen voltam kellemetlenséget szerezni. Azzal meghajtotta magát és távozott. Az asszony nem is vette észre, hogy egyedül maradt. Csak a nagy csöndesség riasztotta fel gondolataiból. Akkor aztán megindult. Utolsó pillantását végig vetette a néma szobán, mely a maga kongó ürességében még mindig illúziót keltett, — egy mély sóhaj, egy pár könnycsepp s aztán örökre elhagyta a bizalmas kis fészket. Mikor kiért a szabadba, az üde júniusi levegő erős virágillatot csapott feléje, de most úgy érezte, mintha a bódító illattól égne az arca, a homloka meg tüzelne. A szivében pedig igen elhagyatottnak é^ nyomorultnak érezte magát s úgy liiL te, hogy soha sem tudja elfelejteai azt a fájó győzelmet, melyet az a goromba ember aratott diadallal fölötte. Hanem a leveleit erősen szivéhez szorította, mintha azokkal akarta volna csillapítani azt a bensejében mélyen égett nehéz fájdalmat. a hangversenyt követő tánc alatt egy pezsgősátorban fiatal hölgyek fogják árulni a gyöngyöző italt. A rendezőség élén Bogisich püspök úr, a hölgyek választmánya és Kersch és Büttner urak állanak. A műsort jövő számunkban fogjuk ismertetni. — A Kaszinóból. A Mozgó fényképek próbái már nagyban folynak, úgy, hogy az előadás január első felében okvetlenül meg fog tartatni. A műkedvelői gárda a szinielőadáson kivül egy komoly hangversenyre és egy trélás férfi estélyre is készül, melyek szintén a farsang első napjaiban lesznek megtartva. A Mozgó fényképek-ben a következők fognak szerepelni : Váralyaí Sándorné, Szecskay Margit, Szenttamásy Sári, Daubek Ellácska, Istvánfy Elemér, Berán Károly, Fischer László, Kovács és Magyarász urak. A folyó havi hangversenyen való részvételre sikerült megnyerniük Koróda Pál előnyösen ösmert fővárosi irót Is, — Pénztárvizsgálat. Csütörtökön vizsgálta meg a polgármester a főjegyző társaságában a kerületi betegsegélyző pénztár ügyvezetését, a hol az észlelt rend és pontos vezetés fölött megelégedését nyilvánította. — A pénztárvizsgálat még folyik a városnál. Az eredményekről volt alkalmunk megbízható értesülést szerezni s ! e szerint az összes eddig átvizsgált pénztárakban a legnagyobb rendet és lelkiismeretes kezelést találta Gunda számtanácsos. Lapunk soha sem is igyekezett elhallgatni azt, hogy a városnál sok a krónikus baj, ezekért azonban nem tehetjük felelőssé Vimmer polgármestert, a mint hogy a kezelő orvos sem az oka annak, ha páciense öröklött szervi betegségben sínylődik. Egyelőre szívesen veszünk tudomást a pénztárvizsgálatok eddigi eredményeiről, dacára annak, hogy a polgármester »szerfelett kevés érzékkel viseltetik a nyilvánosság orgánuma iránt*. De ha esetleg több érzékkel, vagy mivel viseltetnék, azaz akarna is viseltetni, mi abban az esetben se erőltetnénk magunkra soha annak -az ellenkezőjét, a miről meg vagyunk győződve. — Tigrisvadászat Nógrádban. BaiassaGyarmat-ról írják, hogy Balázs Barna főszolgabíró már hivatalosan megállapította volna, hogy az Esztergom vidékén elszabadult fenevadak közül a tigris Nándor és Debercseny község tájékán kóborol. A minap ugyanis a Nándor előtti cserjésben Burián Lajos gazdatiszt találkozott a tigrissel. Rá is lőtt, de elhibázta ; a vadállat azonban szokásaival ellentétben nem lépett föl támadólag, hanem elillant Mohóra felé. A gazdatiszt a békés hajlandóságú fenevadról mindössze annyit mondhatott, hogy kissé megsoványodott, csíkos bundája megkopott, s bőre csakúgy lötyög a csontjain. A környékbeli nép persze álmában és ébren tigrist lát azóta, s miután állítólag most már papiroson is megállapították, hogy a tigris Nógrádban van, a főszolgabíró a miniszternek jelentést tett s hajtókui százhúsz katonát kért, mert a nép fél a tigrist megbolygatni. A hivatalos hajtóvadászatot állítólag csütörtökön tartották meg; az eredményt még nem Ösmerjük, de sejtjük, hogy egy róka és 17 nyúl lehetett. — Szenzációs hir. Egy olyan esetről értesülünk ma, a mely ujabb időkben páratlanul áll a maga nemében. Mint mucsai levelezőnk irj«, a Jajtel esz féle uradalom érdemes gazdatisztje, Rekenye Flórís a tegnapi napon szandlauferjával keresztül hajtatott a >Csalitos* erdőn és — nem látta a tigrist. — Érdekes ritkaság. Ugyancsak Mucsáról kapjuk az értesitást, hogy az ottani » Tolerancia* cimű néppárti társaskör emléktáblával készül ellátni Pemethe Máté földbirtokos házát, mert az egész környéken ez az egyedüli uriház, a melynek kapuját még oroszlán, vagy tigris be nem döntötte. — Kereskedők mulatsága. Ez idén az előző évektől eltérően a kereskedő ifjak egyesülete az önálló kereskedőkkel együttesen rendezi nagyszabású farsangi mulatságát. Ez ügyben Rózsa Vitái főgimn. tanár, egyesületi elnök elnöklete alatt már egy nagyobb együttes értekezlet tartatott, a mely a főrendezést az elnök és alelnökön kivül felkért Berán Károly, ifj. Brenner József és