Esztergom és Vidéke, 1901

1901-12-08 / 98.szám

KSZTKKGOM és VIDÉKE. (98. szam.j 1. deczember 8. védjen, vagy is akként, hogy a hegyoldal alkalmas központján létesítendő közkút csapja olykép szűkittetnék, hogy azon csupán a kórház felesleges vize folyhasson le. Ajánlom e kérdést a városi hatóság jóakaratú figyelmébe, városi képviselő társaimat pedig kérem, hogy e felvetett eszmét magukévá tenni és igy annak mielőbbi megvalósítását maguk részéről is előmozditani szíveskedjenek. Bleszl Ferenc. I városi közgyűlés. Folyó hó 5-én, dél után a város képviselőtestülete rendes közgyűlést tartott, melyen a tagok szép számmal jelentek meg. Ugy látszik, már előre sejtettek valamit a készülőben lévő viharról és annak szenzációja vonzotta Őket a Bottyán palotába. A programm, rövidsége dacára is öt óránál tovább tarotta együtt a képviselő testületet. Vimmer Imre polgármester, a gyűlést megnyitva, bejelentette a szomorú hirt, hogy Pisuth István, a ki három évig helyettes polgármester, majd városunk országgyűlési képviselője s utolsó percéig Esztergom közügyének lelkes bajnoka volt, elhalálozott. A nagy osztatlan részvét a képviselőtestületet is teljesen áthatja, ez okból a következő indítványt teszi: Fejezze ki a közgyűlés jegyzőkönyvileg őszinte fájdalmát és részvétét s értesítse erről a gyászoló családot. Az indítványt mindenki helyesléssel fogadta el. A szomorú hangulatot azonban csakhamar izgatottság váltotta fel. Brutsy János ugyanis napirend előtt kért szót. Némi kis logikai fogyatkozással megtámadta felszólalásában rendőrségünket. Miután azt a súlyos kijelentést kockáztatta meg, miszerint egy tekintélyes polgár szavaival élve — bátran meri állítani, hogy Esztergom mai közbiztonsága mellett itt a Kecskeméthy féle alakok bátran meg is vénülhetnek, — felhozta, hogy a határban napirenden vannak a pince feltörések. (Hát mi ugy tudjuk; hogy Kecskeméthy nem a főváros határában lévő pincéket törögette fel.) A pincefeltöréseket azután összefüggésbe igyekezett hozni a rendőrség tehetetlenségével. (Ebben már mi is egyet értünk kissé, mert 24 ember csakugyan tehetetlen arra, hogy az egyesitett város egész belső területén éjjel-nappal és még a határban is fenn birja tartani a rendet, már csak a legelemibb fizikai törvényekből kifolyólag is.) | Majd meleg szavakkai biztatta | azokat, akik nem érzik magukat I elég erőseknek a rend fentartáj sára, hogy mondjanak le. Indítványát kéri a jövő közgyűlés napirendjére kitűzetni, amikor még bővebben szándékszik azt megindokolni. Niedermann József rendőrkapitány válaszolva Brutsy szavaira, megütközését fejezi ki a fölött, hogy itt, a képviselőtestületben akadhat valaki, aki a rendőrség tekintélyének aláásására törekszik, holott joggal várhatná, éppen a közérdek szempontjából, hogy a rendőrség innen támogatást nyerjen. A polgármester előtt is csodálatának ad kifejezést, hogy Brutsy személyes kedő vádjait vissza nem utasította De Brutsy elárulta, hogy mncí tisztában felszólalásának tárgyáva sem, mert nem tudja, hogy a rendőrség hatásköre hova terjed. A külső határ felügyelete és őrzése már a mezei rendőrség feladatai képezi, amely a törvény értelmé ben a polgármester ügykörébe tartozik. O tudja jól, hogy ez hibás ren delkezés, mert a polgármester, mái állása természetéből kifolyólag sen ellenőrizheti közvetlenül a meze rendőrséget, a hegymesteri állapot tal pedig már az egész közönség torkig jóllakott. (Több hang: Ug) van, ugy van !) Neki kész terve var már a helyzet javításához, amelyei óhajtana a gazdas. bizottság áltai tárgyaltatni és amely czélra vezetc is fog lenni. Brutsy vádjai őt nem érinthetik és csak annyit konstatál, hogy Brutsy úr nem ismeri a törvényt. Brutsy : — Ösmerem úgy, mint a kapitány ur ? A polgármester kijelenti, hogy Brutsy János csak szólásszabadságával élt s őt nem utasítja rendre. Brutsy indítványát a jövő közgyűlésre kivánja kitüzetni. Brutsy kijelenti, hogy neki távol sem volt célja a kapitány személyét érinteni, őt csak a közérdek vezeti. De ösmert dolog, hogy a rendőrség egy bűnügyet sem tud kideríteni. Niedermann: Ez ismét valótlanság ! Tátus János sincs a hegymesterkedésekkel megelégedve. Ahol nincs őrizni való, onnan rendeljék őket a féltett jószághoz, télen pedig ne rendeljék őket belső szolgálatra. A polgármester ez utóbbi inszinuációt megcáíolva, Brutsy indítványát a jövő közgyűlésre kitűzi. A napirend tárgyalásánál megszavazták a Sas telek eladási árának (40.000 korona) a takarékpénztári adósság (1,400.000 korona) törlesztésére fordítását. Az Őrhegy aljában 46 kat. hold homokterület elárvereztetett 39.462 kor. összes árban. A Dorog felé eső 1 és ^4 holdat Bauer József ottani lakos vette meg 666 koronáért. Az építési szabályrendeletet a belügyminiszter jóváhagyta és az e hó 15-én lép életbe, a húsvágási szabályrendelet pedig január hó i-én. Az alispánnak értesítését tudomásul véve, mely szerint a szervezési szabályrendelet értelmében a szemledijak az állatorvost illetik s igy az állatorvos választására a határnap ki nem tűzhető, — a közgyűlés az összes szemledijakat az állatorvosi állás bonifikációjára engedte át. Ezen átengedéshez hozzájárult dr. Földváry István azon kijelentése, hogy az állatorvos teendői úgy vannak körvonalazva, hogy biztosra várható a vágásdijak tetemes emelkedése. A közigazgatási bíróság ítéletében jóváhagyja a- városgazda választást. Tudomásul vétetett. A szegényügyi bizottság javaslata, a Luczenbacher féle adományból vásárolt háznak az »aggok háza* céljára való megvétele tárgyában, a közgyűlés határozatképtelen lévén, a jövő havi közgyűlésre maradt. A 4000 korona vételárnak a szegényalapból való ideiglenes fölvétele egyhangúlag elhatároztatott. Dr. Földváry István főügyész törlési javaslata elfogadtatott. Kiutaltatott még egy fizetési előleg és ezzel a viharosan indult közgyűlés megnyugodott kedélyhangulatban végződött. Verus. — Leány van a dologban . . . egy hűtelen személy . . . A földműves kicsinylőn intett a kezével : — No, már csakugyan azt hittem, hogy valami baj érte . . . iszen ez semmi! . . Egyrészt a hiúságát sértette a paraszt, a ki fájdalmát kicsinyelte, másrészt bizalmat is érzett iránta, és ezért beszélni kezdett: — Micsoda ? . . semmi ?! — kérdezte hevesen, — elhiszem, hogy az én bajom másnak nem fáj, de hallgassa csak, majd másképp beszél . . . A földműves nem felelt semmit. — Ha akarja, beszél ez a fiatal, ha meg nem akarja, hallgat ... Neki ugyan mindegy . . . Gyerekség. — Igy történt, — kezdte a dolgot Madas, — megismertem egy leányt, és megszerettem őt; azt hittem, hogy ő is szeret, mert szivesen volt velem. Ha örültem, velem örült; ha bánat ért, megvigasztalt, és úgy összeszoktunk, hogy azt hittem, pár lesz belőlünk . . . nem lesz . . . nem lesz . . . Ránézett az emberre és figyelte a hatást. Semmi . . . Kis érője arcán a komor ráncokba annyira beékelődött a bánat, hogy szomorúbb akarva sem lehetett. Néha-néha erős sóhajtás szakadt fel a melléből. — Szegény ifj úr! . . mondta Madasnak, — de magában bizonyára azt gondolta, hogy minő jó dolga van még ennek a gyereknek, a kinek ez a legnagyobb bánata. Madas Ernő lázasan megfogta a paraszt karját, és szenvedélyesen mondta: — De már nem szenvedek soká . , . egy kis óra múlva elmúlik minden bajom . . . agyonlövöm magamat és akkor békén hagynak ezek az emésztő gondolatok ! . . Kísérője megvető mozdulattal kérdezte. — Hát érdemes egy lányért ? . . . Madas bizonyítgatta, hogy igen. — Mikor az a leány minden: szerelem, fiatalság, élet . . . Mit ér a rideg valóság, ha ő nem lehet az enyém . . . Minek küzdök, ha nem 6 lesz a jutalom érte, ha nem miatta fáradhatok ?J , . Az ember megfogta Madas kezét. — Fiatal úr, — mondta a tapasztalás meggyőző hangján, — ez nem csapás, ez nem szerencsétlenség ... Ez semmi 1 — Lássa, én feleségül vettem, akit szerettem, és két kis angyal született a házasságunkból. A szomorú paraszt küzdött magával kissé, mintha bánná az őszinteségét, amivel ennek az idegen úrfélének megnyilatkozik, de mégis elmondta a mibe kezdett. — Az asszony és a két kis. poronty másfél napja éhezik és holnap itt a fertály . . . nem fizethetek ... kidobnak .., Leeresztette a kezét és kétségbeesetten elhallgatott. Madas szomorúan ballagott mellette és mikor ránézett kísérőjére, úgy látta hogy kérges, kemény kezével két cseppet törült ki égő szemeiből. Az útszéli bokorban vidám csicsergést kezdett egy csapat madár. Háládat, hogy élnek, és hogy a nagy Alkotó mindig megadja nekik a mindennapit. — Madas Ernő megszorította a paraszt kezét. — Nagy a maga baja is, bácsi, — mondta neki, — nagy baj . . . És mikor elváltak, benyúlt a zsebébe és egy fényes jószágott dobott be a zsendülő bokrok közé. Honti Henrik. Színészet. Esztergom, december 5. Finita la comedia ! A »világot jelente deszkákból* kihúzzák a három és fé colos drótszegeket s ezek a deszkái lesznek becsületes, polgári kisznik éí ferslágok, melyekben hamut gyűjt Trézs a nagymosáshoz. Hígyje el, szerkeszti úr, jobban szeretném én, ha hamu he lyett modern drámákat, vígjátékokat éí bohózatokat gyűjtene benne korunknak még meg nem született Tacítusa. Dc elvégre is miért ne volnának »modem vígjátékok és drámák*, mikor a színpad csak azt mutatja, hogy mi történik az életben. Nos, mit mutat ?! Azt, hogy ugy törik a házasságokat ma napság, mint Pistike a Mikulás által hozott mogyorót : mohón és gyakran. Bokodyék ebből a fajtából keveset adtak, de elvétve bár, fordult elő ilyen is a repertoiron. Többek között erősen ilyen forma >A tanfelügyelő*, de egészen olyan >A minta férj*, a két utolsó előadás. S ezeknek volt közönsége, nem ugy, mint a >Nagymamának« ! Micsoda idióta lehet az a Csiky, hogy ilyen orgonavirágos, levendula szagú darabot irt? Bizonyára nagyon fiatal ur az ipse, a kit még az édes anyja fésül meg vasárnapi harmadik harangszó előtt! A kisznivé enyvezett deszkák pedig, ezek a karcsú és otromba talpak által megtaposott deszkák, — a melyeken a műszerelmek és a műcsókok Özöne történt, a szegény igazgató szavai szerint > engesztelhetetlen közönynyel sújtott* rövid szini évad alatt — a fás kamra sarkában várják majd, hogy Trézsi hozza a hamut, mert akkor Jancsi és Trézsi eszükbe juttatják azt a szép időt, a mikor mint >világot« jelentők láttak hasonló jeleneteket. Ilyen örömben pedig lehet sok részük, hiszen tél van s télen gyorsan gyűlik a hamu. Uti figura . . . Hamú lett az én műlelkesedésem is, mint a hogy hamuvá lesz ez a rovat is egyidőre. Én pedig a hamuvá válandó potyajegyre felírok egy nevet s alája (ha banális, ha nem banális) azt, hogy a siker titka nem a becsületes szolidság ! Esztergom, december 4. — Munkatársainkhoz. Fölkérjük mindazokat, akik lapunk karácsonyi számába irni szándékoznak, hogy dolgozataikat e hó 10. ig szíveskedjenek beküldeni. — Fölszólítjuk egyúttal azokat a munkatársainkat is, a kiknek lapunk tiszteletpéldánya jár, de a kik becses dolgozataikkal nem szoktak szerencséltetni, hogy a t. példányok uj évtől való megtarthatása végett adjanak életjelt magukról. — Jubileum. Azzal a tudattal irunk Kapuvári Vargyas Endre tanfelügyelő 30 éves jubileumáról, hogy ő e sorokért valószínűleg meg fog neheztelni. Mert ha valódi, nagy érdemek valaha még nagyobb szerénységgel párosultak, akkor ez az eset jelenleg áll fenn. Az ő működése áldást terjesztett számos nemzedékre, de a köszönet elől szerényen elvonult mindig. Tavaly egy felhívásra, mely a 30 éves jubileum megtartására Alexandros.