Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-07 / 89.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (89. szára.) 1901. november 7. sem egyházi, sem világi történetét meg•rni. Ha e korban, minden téren kifejtett áldásos működésüket jellemezni akarjuk, azt kell mondanunk a Szentirással: Hamar tökélyre jutván, sok időt éltek — sok és hasznos munkálkodásuk által. Telve élő hittel, áthatva a felebaráti szeretettől, hiven ragaszkodva az apostoli Szentszékhez, mint [a hitegység megdontlietlen sziklájához, égnek a vágytól, az igaz hitet önmagukban és másokban, szóval és tettel fentartani. Terjeszteni Krisztus Urunk szent tanítását, gyűjteni a régi czivilizáczió maradványait és átadni az utókornak, ápolni a művészeteket, az ipart Istenért, alázatossággal és töredelemmel művelni a földet, — ezt tartották feladatuknak e korban szent Benedek fiai. Önfeláldozó munkáik odásiik, vonzó példájuk hatása alatt ujjá született Európa s a mi jót és szépet látunk, az mind rajtuk, mint erős alapokon nyugodott. Innét van, hogy ugy a pápák, a kik között igen sokan vallották szent Benedeket mesterüknek, mind a bölcs és igazságos fejedelmek pártfogásuk alá vették a rendet, mert tudták, hogy igy úgy az egyház, mint az állam ügyének is hasznos szolgálatot tesznek. Az emberiségnek ily képen tett hasznos szolgálatok, a pápák és fejedelmek elismerése, az egyházi, állami és társadalmi élet elsőrangú tényezőjévé emelték szent Benedek rendjét. Később, mint minden emberi intézmény, ez is megérezte az uj viszonyok kedvezőtlen hatását. Dél és keleten a félhold uralma siílyos sebeket ütött a rond testén; a Németországból kiindult, helytelenül vallási újításnak nevezett reformáczió, a folytonos háborúk romba döntötték szent Benedek legelőkelőbb alkotásait. Hozzájárult még az is, hogy a folytonos villongások és üldözések között egyik-másik helyen meglazult a fegyelem s mindez a hanyatlás lejtőjére vitte az oly virágzó rendet. Azonban szent Benedek regulájában és a rend tagjaiban annyi erő rejlett, hogy csakhamar győzedelmeskedett kül- és bel-ellenségein és a változott viszonyoknak megfelelőleg ismét uj életre kelt, fejlődésnek és virágzásnak indult. A tridenti szent zsinatnak a szerzetes rendekről hozott üdvös határozatai hatalmas lökést adtak a szerzetes-.élet fejlődésének. Szent Benedek rendje is mindent elkövetett, hogy régi kongregációit szervezze, megerősítse és ujakat létesítsen. Mindezek a régieknek dicsőségtől megvilágított nyomaiba lépvén, uj életet hoztak a rendbe, friss babérlombokkal övezték sz. Benedeknek régi zászlaját. Szent Mórnak hires francia kongre gációja többet képes felmutatni a tu dományok terén, mint Európának bár mely akadémiája. E kongregáció tagjai voltak megalapítói azon tudománj^ágnak, mely az okmányok valódiságával és régiségével foglalkozik; úgy szintén a chronologia — az időszámitástan, mely nélkül sötétben tapogatódzik a történész, nekik köszöni létét. Monfauconnak hires régiségtana, Duchange-nak szótára, Franciaország irodalomtörténete, a hires és más hasonló munkáknak előképül szolgált, „Gallia ehrístiana", a Szentatyák iratainak első teljes, a kritika követelményeinek megfelelő kiadása, — mind e kongregációból kerültek ki. Hasonló irodalmi tevékenység indult meg Olasz-, Angol-, Németországban, Ausztriában és édes hazánkban. Az 1880-ban kiadott jubileumi munka százharminc évről gyűjtötte össze a magyar bencések iróit és ezek működését s ez időből 147 magyar irót sorol fel, akik buzgó művelői valtak a hazai irodalomnak. Azt kellene gondolnunk, hogy ily sokoldalú munkálkodást és kiváló érdemeket az emberiségnek állandó hálája és elismerése fogja kisérni. A történelem azonban mást bizonyít. Mint az egyház általában, úgy hű fiai és ezek között szent, Benedek tanítványai sem kerülhették el a Krisztus Urunk által előre megjövendölt sorsot. „Gyűlöltek lesztek mindeneknél az én nevemért," A protestantismus által támasztott ellenséges indulatot felülmúlták a XVIII. században kitört zivatarok. A Krisztusellenes rationalismus párosulva hamis felvilágosultsággal, a vak gyűlölet és elfogultság megmételyezték nemcsak a nemzeteket és uralkodókat, de itt-ott a szerzeteseket is. Sz. Benedek rendje azonban a maga egészében megmaradt a hit erős várának s az egyház támaszának. S ép azért is fordult ellenük az egyház ellenségeinek ádáz dübe és vak gyűlölete. írásban kezdték, szóval folytatták, tettel befejezték: Franciaországból kiindulva, mint egy dühöngő orkán végig zúgott ez

s áramlat Európa Összes országain. Felállítván az állam jólétének hamis elvét, megfeledkeznek a vett jótéteményekről, az emberiségnek tett szolgálatokról. A tévútra vezetett nemzetek és fejedelmek önkénye bezárta a tudományok és művészetek csarnokait, a szegények menhelyeit. A hálátlanság földönfutókká tette azokat, a kik apáikat a pogányságból a kereszténységbe, a barbárságból a műveltségbe vezették. Valóban elmondhatták szent Benedek fiai a nagy héten siránkozó Üdvőzitővel : Kivezettük Őket Egyptom földjéről s ők keresztet készítettek számunkra. De szent Benedek fiai e rohamot is kiállották, sőt mint a Phőnix annál dicsőségesebben keltek ki hamvaikból. A nemzetek és uralkodók végre is belátták, mennyit köszönhetnek az egyház legrégibb rendjének. Az elhagyatott kolostorok ismét megnépesedtek, az iskolák kapui ismét megnyíltak és ha ma számban meg is fogyva, de törve nem, — ismét ott találjuk őket ősi hivatásuk teljesítésében. Jímnek és a lelki pásztorkodásnak élnek ők manap nemcsak hazánkban és Európában, hanem Amerikában, Ausztráliában és az egész világon úgy, hogy joggal elmondhatjuk róluk : „Az egész földre elhat az ő szózatuk s a földkerekség határaira az ö igéjük." Az ora és labora ma ís vezérli és lelkesíti őket. Az 1880-ban kiadott egyetemes névtáruk tanúsága szerint 107 monostorban élnek hivatásuknak egyforma hűséggel szolgálván Istent és a hazát, megadván „Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré." S müy nagy a népeknek irántuk való szeretete, mily kitartó az ő buzgóságuk, mily ragaszkodással csüggnek magasztos hivatásukon, kitűnt 1880-ban, midőn alapitójuknak, szent Benedeknek 1400 éves születési évfordulóját ünnepelték s úgy a legfőbb egyházi tekintély, a pápa, mint a világi fejedelmek sokszoros kitüntetéseiben részesültek. S \ midőn a terebélyes, viharedzette fának a magyar nemzet szivében erős gyökeret vert kilenczszázados ága megemlékezik magyarhoni működéséről, mi mindnyájan, akik egyházunkat és hazánkat szeretjük, velük együtt ünneplünk. Amint a múltban egybeforrt velük a nemzet szive, úgy ma is velük érez, velük lüktet s hangosabban dobog, valahányszor szent Imre herczegnek ünnepe erre alkalmat nyújt. Mi velük együtt hálát adunk az isteni Gondviselésnek a múltban vett kegyelmekért, de kérjük azokat a jövőre is. Odanyújtjuk hálánk és elismerésünk koszorúját, mely azonban elenyészik azon örök jutalom mellett, amelyről őket maga a Szentlélek biztosítja, midőn igy szól : „Akik igazságra oktatnak sokakat, tündökleni fognak mint a csillagok örökön örökké." Amen. v Délben fél egykor Hollósy Rupert igazgató a rendház refektóriumában fényes ebédet adott, melyen a tanári karon kivül a következő előkelőségek voltak hivatalosak u. m. : Andrássy János kir. tan. alispán, Ballentovics János ezredes, Boltizár József püspök, Dr. Csernoch János praelátus, Dr. Fehér Gyula plébános, Dr. Földváry István főügyész, Frey Ferenc orsz. gyük képviselő, Gráffel János prelátus, Hartmann Gusztáv ezredes, Horváth Béla főispán, Kaán János iparb. igazgató, Dr. Kohl Medárd püspök, Kollár Károly gazdasági tanácsnok, Maszlaghy Ferenc praelátus, Magos Sándor kir. tábl. biró, Niedermann József rendőrkapitány, Pór Antal praelátus, Reusz fózsef takp. igazgató, Schlick István praelátus, B. Szabó Mihály m. főjegyző, Dr. Walter Gyula prelátus, Walter Károly póstafelügyelő. Az ebéd ízletes menüjét a fesztelen derült hangulat fűszerezte, amely a társaságot késő délutáni órákig együtt tartotta. Az étlap a következő fogásokból állott: Ragout leves. Hideg fogas zöld mártással. Vesepecsenye körözve. Fehérmandula pudding baraczkizzel. Fáczánypecsenye kompóttal. Különlegességek; Fagylalt. Gyümölcs. Sajt. Asztali-bor. Tényői vörös. Bársonyosi fehér. Monopol. Az 5- fogásnál Hollósy Rupert házfőnök és igazgató felállott s remek, gondolatokban gazdag, lelkes beszéddel köszöntötte dicsőségesen uralkodó szentatyánkat és a koronás magyar királyt. Beszédében, melyet az ünneplők állva hallgattak, utalt arra a viszonyra, mely az apostoli szentszék s a magyar trón között mindenha fennállott és kifejezést adott az ünneplő rend hálájának azon kegyes pártolásért, melyben az apostoli szentszék és a magyar trón részéről 900 századon át részesült. Dicső elődök dicső utódjaiként hálás sziwel köszöntötte őket, s nékik hosszú életet kívánt. Alig csillapult le a zúgó éljenzés, ismét Hollósy Rupert házfőnök emelkedett szólásra és lendületes beszédben köszönetet mondva Boltizár püspöknek és a káptalan azon tagjainak, a kik készséges jóságukkal az ünnepjfényét emelni szívesek voltak, éltette a ház vendégeit. Ezután Boltizár püspök emlékezett meg szivhezszóló, lendületes szavakkal a 900 év viharait átélt rendről. Első királyunk betelepítette a rendet, s azóta királyaink gondoskodó figyelme mindig rajta csüng. Felséges királyunk 10 évvel ezelőtt e rendből választotta az ország első főpapját s benne olyan főpásztort adott, a ki megérdemli, hogy akkor midőn a szt. Benedek rend 9 százados jubileumát üli, megemlékezve róla a jelenleginél jobb egészséget s hosszú életet kívánjon neki minden nemesen érző sziv. Az ősz főpap szavai után Horváth Béla főispán beszélt a nála megszokott ékes szólással, hangsúlyozván a tanúságtétel fontosságát, utalt a 9 százados múltra, mint tanura s a rend hazafias munkásságára s minden irányban kifejtendő működésére Isten áldását kérte. Kollár Károly h. polgármester Esztergom város közönsége nevében üdvözölte a rendet. A lelkes tósztok sorát dr. Földváry városi főügyész szavai zárták be, ki a rend volt tanítványai nevében mondott köszönetet az odaadó fáradozásért, melyet szt, Benedek rendje a nevelés és tanítás terén kifejt s lelkes szavakkal köszöntötte a rend jelenlegi munkásait. Kedden, 5-én délután fél hatkor volt a jubiláris ünnepélyek sorozatának legkiemelkedőbb pontja, mely egyszersmind záróköve volt az ünnepélyeknek. Ez a diszes emlékünnep, mely párját ritkítja a gymnasiumi ünnepélyek történetében, szintig megtöltötte a gymnasium dísztermét fényes közönséggel. Ott láttuk az egyházi főméltóságok közül Boltkizár József püspököt, Csernoch, Graeffel, Schlick, Maszlaghy praelátusokat, Frey Ferenc országI gyűlési képviselőt, továbbá Hartmann és Ballentovits ezredeseket és a világi celebritások minden nevezetesebbjét. Mindezt azonban kiegészítette sőt pazarul pompássá varázsolta az a diszes hölgysereg, mely a nézőtért valóságos virágos kertté változtatta világos, leginkább estélyi toilette-jeivel. Az ünnepély egy ünnepi dallal kezdődött, melynek szövegét Tánczos V. 8. osztályú tanuló szerezte és Schedl Arnulf bencés tanár zenésítette meg, előadta az ifjúsági énekkar, a nála megszokott precizitással. Utána Magurányi József VI. oszt. tanuló szavalta el a szintén Táncos V. által szerzett Prológot; a lendületes kis mű értéke és hatása növekedett a szavaló lelkes előadásmódja által s a közönségre valóban megragadó hatást tett s sok tapsot szerzett előadójának. Az est főpontja volt a > Pannonhalma alapításának goo éves évfordulójárat cimű dramatizált költemény, Havadi Barnabás szerzeménye. Éz a kis költői mű történeti hűséggel és költői mezbe öltöztetve élénk festése a bencés-rend ama missziójának, amelyet ez a derék rend a pogány s azután a hitben még nem elég szilárd magyarok közt véghez vitt. Meglepő eredetiséggel mutatja be a pogány vezér (Gyula — Heller Antal VIII. o. t.) küzdelmét a kereszténységgel, annak megtérését a pannonnhalmi bencésrend áldásos közreműködésével, de egyúttal szemünk elé tárja, hogy mi módon hatottak közre a rendtársak hazánkban a földmivelés és ipar megszilárdítására, amellett, hogy a tudományokra és szépművészetekre is oktatták a magyarokat, s maguk is művelték azok minden ágát. A kis mű főszemélyei István király — Visnyovszki Emil VIII. o. t., Imre herceg — Schleiffer Gy. I. o. t., Látó agg bencés Muzslai VIII. o. t. tanulók voltak, kik elismerésreméltó ügyességet fejtettek ki s az élvezetes előadás sikerében főrészük van. A csinos mű részletei és személyei különben a következők : Az I. kép színhelye a pannonhalmi quadratura, a II-iké a káptalanterem, a Iliiké a monostor irószobája. Személyek: István, király — Visnyovszky VIII., Gyula, vezér — Heller Antal VIIL, Imre, herceg — Schleiffer I. Gyula fiai: Baja — Margó VI., Bajna — Sipos IV. , Asztrik, kalocsai érsek — Kuzmich VII. Bonifác, apát — Marcinka VIIL, Hadla, perjel — Gedeon VIIL, Henrik (utóbb apát) — Kartaly VII., Mór — Rác VII., Gellért — Marcell VIIL, Látó — Muzslai VII., Kál — Giber VIIL, — Bencés szerzetesek : Sinka V., Csóka VII., Fuhrmann VIIL, Tomanócy VII., Kuzmich VI., Lengyel VI., Eichner VI., Varsányi V. — Udvari emberek : Mattyasóvszky, Jándi, Ecsy, Varga VIIL, Niegreisz VII., Hübschl V. — Apródok: Hartman, Zacskó, Eggenhofer V., Barta, Müller IV. Magos, Meszéna, Pospesch, Salkovszky, Zemplényi III,, Feigler, Gorzó, Nadhera, Sághy, Szecskay, Zsiga II. Csupor I. Az I. kép közben : Ments meg engem Uram. Énekkar. Az I. kép végén: Te Denm. Énekkar. A II. kép előtt: Leó-himnus, Hilligmanntól.^Enekkar. A II. kép végén : Sz, Gellért imája, Takács Gedeontól Szav. Zsacskó V. A III. kép végén Boldogasszony anyánk. Énekkar. Az egyes festői csoportképeket