Esztergom és Vidéke, 1901

1901-11-07 / 89.szám

ISZtlfiOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÖtÖrtÖkÖll. Szerkesztőség és kiadóhivatal: = n

T

no 07üpvi?Q7Tn (hova a kéziratoi, előflzetésefc, nyiltíerek és hirdetések küldendők F

,.ar

IZB

TÉs, ÍRiK

: - mm SZERKESZTŐ Q

R

. PROKOPP GYULA. rc

7™ ' • «•« icgégi évre — — - - 12 kor. - ni. ^^^^ ES KIADÓ: S^eclrenyinter, 330. száin. fel évre— — — — — 6 kor. — fll. •íegyed évre - - - 8 kor. - fll. ~jN Kéziratot nem adank vl»„a. ^ Egyes siam ára: 14 fll. Ez a két szám éveket jelent. Kilenc évszázadot, amelyeknek mindegyike meghozta Magyarországnak a maga jó és rossz napjait és fájdalom mindig többet hozott a roszból, mint a jóból. Meghozta a szent keresztet, a mely a földieken túlemelkedő magasztos feladatán kivül megfelelt annak a másik feladatnak is, hogy az a vakmerő, féket nem ismerő, vérben dolgozó nomád nép: a a magyar, itt a Duna-Tisza közén békességben megtelepedjék. Meghozta Kálmánt, Lászlót, Nagy Lajost, az igazságos Mátyást és számtalan nagyunkat. de Sajót s Mohácsot is megérette ezzel a nemzettel. De mindabból, amit részünkre ez a kilenc század hozott, a szent Kereszt az, amely ma is abban a fényében ragyog Magyarország fölött, amely fénye eleink sasszemét a magasba irányozta. Ma is csak azzal a tisztelettel adózunk neki, amelylyel őseink ! S annak a félvad, pogány népnek, amely kilencszázad előtt, erős karjával Európát alapjában renditette meg; annak a nomádnak, ki előtt csak az elemek harcainak volt tekintélye, az ezredik év születésekor szelid, taláros emberek mutatták meg a szent Keresztet. Emberek, akik nemcsak imádkoztak, nemcsak böjtöltek s nem csak testüket sanyargatták ; de ennek a szép országnak áthatlan vadonaiban s beláthatlan pusztáin, nem törődve a hőséggel, nem vesződve a zimankóval, nem félve vadállatoktól, orgyiloktól, — de mindig bizva Isten mérhetetlen gondviselésében, jöttek a művelt nyugatról s tanították ezt a népet, kilencszáz esztendő előti csak ugy, mint e kilenc századon át mindig — s ma is ! Nursiai szent Benedek angyalszelidségü fiai voltak ezek a melegszívű hősök, kik a nagy és Széni István király atyját: Gézát a keresztvizhöz vitték. I • | Szent Benedek fiainak pannoni halmi fészkén törtek meg a magyar pogányság fel-felzúduló hullámai s^ , az ő tanításuknak köszönhető, hogy I a magyar nemzetnek a kultur népek között, immár több, mint ezeresztendős múltja van. És milyen mult! Telve örökös küzdéssel, szenvedéssel, mérhetlen sok dicsőséggel s nagyon, nagyon | kevés nyugalommal. I Hiszen évszázadokon át a magyar kardok csak azért nem pihenhettek, mert a pogányság ellen védelmezték Európa kultúráját. Sok százeszdőn át a magyar szekerééről hulló törökvér tette termékenynyé a nyugati nemzetek békés működését ! Igy erősítették meg a magyarokat szent Benedek gyermekei a ke• resztény vallásban, amelyet ma is a szeretetnek csak annyi melegével a meggyőző hitnek csak annyi erejével tanítanak, mint az elmúlt kilencszáz esztendő minden idejében ! Ezért tiszteljük mi a magyar Szent Benedekrendet, ezért szeretjük annak minden tagját s most, amikor ennek a rendnek itteni székháza a Magyar hazába jövetel és áldásos működés kilencszázadik esztendejét ünnepli, városunk apraja, nagyja együtt érez velük s együtt ad hálát az Urnák, azért a megérdemelt kegyért, amelyben Pannonhalma lakóit, immár oly nagy idő óta részelteti! Az a címer, amelyben a szelídség jeligéje olvasható s amelyben a szeretet sokszoros symboluma foglal helyet, nem fog elhomályosodni soha s az a testület, amely e paizs alatt, annyi jót tett velüuk s tesz gyermekeinkkel s azok gyermekeivel, — mindig szeretve marad általunk is. Álljon még sokáig Pannonhalma s éljenek benne boldogan s mindenkitől szeretve, tisztelve a magyar Bencések ! t.—ó.~y. b .tatra b Vidéke" tárcája, A bencések Magyarországon*) Irta: PÓR ANTAL. El kell lekintenünk azonban személyes, még oly indokolt érzelmeinktől, hogy a Sz. Benedek fiainak, szeretett Hazánk körül czerzett hallhatatlan érdemeit, hacsak széles vonásokban is, vázoljuk, mert főleg nekik, Szent István apostoli első királyunk munkatársainak köszönjük Ha1 zánk ezer éves fönnállását, a milleniu-1 mot, melyet néhány év előtt világra \ szólló kedvteléssel megünnepeltünk. ! Hisz ti tudjátok, nem ujat mondok' nektek, elhányódtunk, elzüllöttünk, el- j pusztultunk volna mindenestül úgy, hogy a magyarságnak csak ködös hire maradt vala fönn elsárgult iró hártyákon fakult könyvek szuette lapjain, ha István fejedelem a Szent Benedek fiai segítségével a keresztény hitre nem téríti, polgárias erkölcsökre nem szelidiü elődeinket ; ha II. Szilveszter pápa Szent Ist*) Országos nevű tudósunk és történetírónk jeles tollából közöljük jelen sorokat, melyeket volt szives lapunk részére átengedni. Jelen közlemény gerince lett volna amaz eseményszámba menő beszédnek, 1 melyet ö méltósága, a bencések ünnepélye alkalmából, f. hó 4-én volt elmondandó, az ünnepi mise után, amiben azonban, általános sajnálkozásra, erős meghűlése akadályozta meg. A szerk. [ ván követe és diplomatája Asrik,

1

) szentbenedekrendű pécsváradí apát közbenjárásával, a magyar nemzetet, a keresztény népek családjába be nem fogadja, fejedelmének királyi elmet és koronát nem küld, s ezzel Magyarország függetlenségét Örök időkre ki nem jelenti. Elpusztultunk volna, mint ama népek mind, melyek őseink bejövetele előtt a Kárpátok alját, a Duna és Tisza vidékeit annyian ellepték, hogy ott megtelepedjenek, hazát alkossanak maguknak. Ma azonban, már neveiket is alig tudjuk, pedig hadra termett népek valának, de mert a világ rendét, az emberiség végcélját meghatározó Gondviselésnek engedni nem akartak, Isten szétfújta őket, mint a polyvát széthordja a szellő, még nevüket is eltörülte a föld színéről, mig bennünket föntartott a Szent Benedek fiai hitbuzgalma és szeretetteljes gondoskodása. Tudjuk mindnyájan s ezért elég emlékezetben csupán felidéznem, hogy félelmesebb, harciasabb nép nem volt a hunoknál. Királyuk Attila vitéz fejedelem volt. íjjal kezökben, kelettől nyugatig győzelmesen barangolták a fél világot. Rettegett tőlük, az Isten ostorától minden ember. Nos, hol vannak ? Nincsenek! Elhányódtak épp ugy, mint akik nyomukban jártak, az avarok, pedig ezek *) Eredetileg Ascricnek van irva, Olvasási hibából, a c és t oly gyakori fölcserélésének tulaj do nitandó, hogy Astrik alakban használtuk ekkor ig. (Pauler, Am, nem, tört. az Árpád-házi királyok alatt. Második kiadás I. köt. 3 90 lap, 58 jegyz. sem állottak hátrább a hunoknál. Karjuk súlyát, szablyáik suhogását, lovaik patkóit megkeserülték a népek százezrei. Baján az avarok királya, ugyanolyan jejeles vezér volt, mint Attila. De végre, még tágas földváraikban sem tarthatták magokat és ma, emiéköket tört cserepek, rozsdás fegyverek tartják fönn, melyeket a föld alól ásatnak ki tudósaink. Bizonnyára nem különben jártak volna a magyarok is, kik Árpád vajda alatt becsődültek, hogy elfoglalják a hunok és avarok, uj gazdát cserélt birodalmát. Kedvezett ugyan nekik is a szerencse: urai lettek szép Pannoniának, Hanem aztán többre vállalkozának. Bekalandozták az egész keresztény világot, szétverték a legedzettebb hadseregeket, elpusztították a virágzó városokat, Konstantinápoly kapuit is megdöngették. Ekkor azonban már-már megkondult fölöttük a lélekharang. A sok méltatlanságot szenvedett nyugati népek összeáilottak, hogy elverik közelükből az alkalmatlan szom szédokat. És igen valószínű, hogy eleink is hamarosan elvégezték volna pályafutásukat, ha szent Benedek fiai hitbuzgalma, még idején, a Krisztus szelid igájába nem hajtja kemény nyakukat és ha az ő kérésökre, a római pápa fiaiul nem fogadja őket. Hogy nem üres állításokat kockáztatok, tanúbizonyságul szolgálnak ezekre: hazánk történetének fejlődése, továbbá ; Szent István király törvényei, melyek el1 rendelik, hogy a papot, már tudniillik a szent-benedek rendűt, — mert hisz az időben, más, alig volt nálunk — különösben tiszteljék, mert a pap többet dolgozik mindnyájuknál. Világi ember, ki-ki a maga dolgát végzi, magáért dolgozik, a pap dolgozik valamennyi emberért; 2

) nemkülönben az alapító levelek, melyekkel Szent István királyunk, a Szent Márton apátságát Pannonhalmán, a pécsváradit, bakonybélit és szalavárit Szent Benedek fiainak adományozta, hogy székhelyeket alkosson a keresztény hitéletnek, tudománynak és műveltségnek: hogy gyarmatokat teiepitsen, honnét a földművelés, ipar, mesterségek és művészetek országában elterjedjenek. Példáját követték aztán utódai, régibb és ujabb királyaink, valamint a magyar egyházi és világi főurak nem csupán hálából, de főleg azért, mert szükségét látták, hogy a mesterek és népnevelők mentül több központot találjanak, melyekből a keresztény miveltség és polgárosodás az egész magyar nemzetet áthassa. Hogy szeretett hazánk a mivelődés terén annyira is haladt, amennyire bizakodva a jövőben szemléljük, azt első sorban — ehhez kétség nem férhet! — a szent benedek rendjének köszönhetjük, mely kilenc századon át teljesiti, a népneIvelés feladatát. s

) 2

) Endlicher, Monum. Árpád 303 1. 3

) Mennyire el volt terjedve nálunk a szent benedek rendje, hogy szinte behálózta egésa Magyarországot, arról tanúskodnak a helynevek, melyek apátságaikat, prépostságaikat, prioratusaikat, és székhá-