Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-31 / 87.szám

nehéz harcot viv a párától ködös atmosz­férával, a mely oly intenziven jelképezi az elmúlást, Lassan, ünnepélyesen gyü­lekezik a gyásznép, mindannyinak mély szenvedés tükröződik az arcán. Költőt temetnek. Mély sóhajok rezegnek a légen át és mire a pap és kísérete megérkezik, megtelik a kis kápolna előtti tér. Ott látni Esztergom város és megye cimjét, képviselve van a bencések, a ka­tonai tisztikar. Elől, az épen kihozott koporsó körül gyülekezik az »Esztergom és Vidéke* szerkesztősége, — megjelent mindenki a ki csak szerepel, hogy vég­bucsut vegyen és egy ístenveledet mond­jon az elköltözöttnek, a ki misztikus, csen­des életében mindenki szeretetét ragasz­kodását és rajongását érdemelte ki. Most a szebbnél-szebb koszorúkat he­lyezik el az érckoporsóra. ElősszÖr a család és rokonokét. »Forrón szeretett fiuknak — A szülők.* — »Szeretett test­vérüknek — Mariska és Sári.* >Felejt­hetetlen unokabátyánknak — Margit, Irén, Marianna.* > Kálmán bácsinak — Ir­mus ka és Karcsikat ^Kálmánnak — Mó­rász József* Majd a laptársak, az ifjú­ság és egy asztaltársaság koszorúja kö­vetkeznek és pedig: A megboldogult laptársai, pálmaágakkal áthálózott babér­koszorúja, melynek nemzeti szinű szalag­ján a következők foglaltattak : »Szeretett barátjuknak — A régi munkatársak.* Az »Esztergomi Lapok* szerkesztőségének krizanthemum és rózsákból font gyönyörű koszorúja, melynek fehér szalagján e felírás volt olvasható : iSzeretett pálya­társuknak — Az Esztergomi Lapok.* Az esztergomi fiatalság gyönyörű élővirág koszorúja, melynek fehér szalagjáról a kö­vetkezők voltak olvashatók : Az Eszter­gomi fiatalság — Feledhetlen Kálmán barátjának.* Majd a *Circiter* asztal­társaságnak krizanthemum és rózsákból szőtt, impozáns és szép koszorúja, mely­nek fekete szalagján csupán ez állott: > Barátai— Munkácsy Kálmánnak. * Mind­ezeket követték az egyesek koszorúi, melyek elhelyezése után a temetési szer­tartás vette kezdetét, a melyet dr. Fe­hér Gyula belvárosi plébános udvari káplán végezett fényes segédlettel. A komor csendben, mély áhítat és tömjénfüst illata közepette szállt fel a mindenség felé a sziveket rikató iCir­cum dederunt*, melynek elhangzása után előállott dr. Földváry István városi főügyész és költői gyászbeszéddel elbú­csúztatta a halottat. A minden jelen­voltat sírásra késztető, költői hasonla­tokban gazdag beszéd a következőképen hangzott: Gyászoló barátok, gyászoló hivek ! Csak egy rövid fohászt engedjetek e virágos koporsó felett, mely annyi meg­tört, dérütött reményt zár magába, ameny­nyi szirom, amennyi levél hervad el fö­lötte. A mi szeretett barátunk, u magyar szépirodalom sokat ígérő, biztató tehet­sége, szép alkotások fényes kezdete, egy nemes költőiélek teremtő ereje, mind, mind e koporsóban van. A katonát kí harcban e!esik, sor-tűz illeti ! a költőt, a szellem bajnokát dal és em­lékezés. — Harcos volt ő, a magyar sajtó fáradhatlan katonája, a ki állan­dóan a művelődés, a haladás, a köz­ügyek önzetlen szolgálatának harcában állt. És fegyverét nemesen forgatta min­dig. Én ismertem szivét, annak nem az a seb fájt, amelyet ő kapott, de jobban az, amelyet ő adott. Kihűlt e sziv, mely annyi nemes tö­rekvéssel volt tele, férfi korának elején itt fekszik letörve az Író, kit még alko­tások vágya hevített, aki oly derekasan állt meg a legjobbak sorában pályája kezdetén, de a gyönge test nem bírta szolgálni — szelleme erejét. Már vége ! Elnémult örökre, elégett mint a fáklya, mely, a mig másoknak világit, önmaga megsemmisül. Már nem fog itt járni többé közöttünk a szerény, egyszerű férfi, hogy ami szű­kebb hazánknak, egy vármegye közönsé­gének minden nemes ügyét, minden je lentős mozzanatát megkristályozva tör­ténetbe rója, már elröppent, visszatért Teremtőjéhez az a szelid, fogékony lé­lek, melyet minden a szép, minden jó eszme hevített s fáradhatatlan munkára bírt. Isten veled te jóságos fiu, te igaz ba­rát ! A megtört pálya, melyet befutottál, nem fog mint a hulló csillag fényes utja eltűnni nyomtalanul, — e város és vár­megye közéletének, művelődésének, a magyar kultúrának termő földjét szánto­gattad, a te barázdáid megmaradnak a mi történetünkben és önálló alkotásaid szép nyelvű, mindig kiformált műveid, szivednek ezek a szines virágai, melye­ket a magyar szépirodalom kertjébe ül­tettél, megőrizik nevedet. Isten veled ! Ki egy kicsi tollal lel tud­tad hozni nemes szivek mélyéből a könnyeket, — könnyekkel áldozunk ne­ked, könnyekkel kisérünk utolsó útadón!* Elhangzott a beszéd, a gyülekezet azonban csak percek múlva ocsúdott fel és a messze elkalandozott gondolatok fájóan, búsan tértek a szomorú valóhoz. Megindult a menet. Elől a jó Csenke, a költő mindenese, kinek utolsó percei­ben is utasításokat adott a kéziratokról, kezében a megkoszorúzott kereszttel, a melyen pár betűvel volt jelezve egy lángész elröppenése, majd az ifjúság há­rom kiküldöttje következett koszorújukat tartva, a tetemet azok a nyomdászok vitték, a kik évek hosszú során segítői voltak a sajtó megteremtésének szolgá­latában, a tetem körül két oldalt a szer­kesztőség vitte a szomorúan lobogó fák­lyákat és pedig : dr. Hulényi Győző, B. Szabó Mihály, dr. Földváry István, dr. Prokopp Gyula, Niedermann József és Brenner Ferenc. Utánuk következett a gyászoló család a megtört szülők és testvérekkel. Rövid volt az út a. sírig, mint rövid volt a költő egész élete. A főút mellett ásták meg a sírját, susogó lombok és egymásra boruló fűzek között. Letették a koporsót, még egy rövid ima, a szi­vetfacsaró búcsú ének és a költőt le­eresztették a sírgödörbe. Görögnek a hantok, minden dobbaná­suk, minden koppanásuk mindannyi ideg a szivekhez. A család után a barátok, a jó ismerősök sietnek egy-egy rögöt dobni még utána, azután kopognak az ásók és a koporsó teljesen eltűnik. A sir befedve van már. A kereszt fej­fának oda.Ilesztve. A függöny legördült. A költő lelke pedig a ködös légben, a szürke párázatok között száll . . . száll a magasba a mindenség felé, a hol ál­mai birodalmában meg fognak előtte je­lenni a sokszor megénekelt alakok, a Csermő-leány, a Mária gyermeke és fo­gadni fogják őt azok a hősnők, a kikről ő annyi sok szépet mesélt és akik el­tűntek ugy mint ő, szeretve, ifjan, ürt hagyva a szivekben. A temető újra csendes. Az est alko­nyata reá borult a sírokra. A költő lelke megelevenedik és hangzik újra az ének dalról . . . szerelemről. Nemo. Díszközgyűlés. — A hercegprímás jubileuma alkalmából. — Esztergom, október 27. Vaszary Kolos bibornok herceg­pimásnak 10 éves jubileumát vasár­nap díszközgyűléssel ünnepelte meg Esztergom város közönsége. A köz­gyűlést d. e. fél 9-kor nyitotta meg Kollár Károly polgármester-helyet­tes. Néhány szóval kiemelte a nap jelentőségét s átadta a szót dr. Föld­váry István városi főügyésznek, ki a nála már ismert szónoki hévvel a kövekező remek beszédben- méltatta a főpásztor áldásos működését: Tekintetes Képviselőtestület ! Valahányszor nagy események, nem­zeti eszmények ünnepe támad e hazá­ban s milliók szive magasztos érzésben olvad Össze: itt, a mi székházunk egyszerű termében, őszinte igaz visz­hangja csendül s ennek az ősi város­nak sok viharral megküzdött népe, a maga oltárán is kigyújtja az ő öröm­tüzét. A magyar katholikus világ hálás szívvel fordul e napokban a béke és szeretet fölkent apostola felé, aki a legnehezebb idők megpróbáltatásai közt immár egy évtized óta áll kor­mányánál, aki meg nem lankadó erő­vel és lelkesedéssel harcol mint vezér, az egyház és haza javáért, annak bé­kéjeért s tántorithatlanul halad azon az úton, melyre őt az Isteni sugallat vezette. Ez a város, mely oly közel van az ő jóságos szivéhez, amely az § szere­tetében részesül, kitörő örömmel fo­gadta egy évtized előtt jövetelét, mely fellángolásnak emlékezetét főte­rünk művészi ékessége hosszú időkre hirdeti; most tiz |év után hirdesse jegyzőkönyvünk annak a hálás érzés­nek megnyilatkozását, amely betölti a sziveket, hogy ő Főmagassága Vaszary Kolos, Magyarország Herceg­prímása, esztergomi Érsek, ennek a városnak büszkesége első és dísz-pol­gára, szerető atyja, a jó Isten kegyel­méből teljes erőben az első tiz évet betölthette. Á'dott volt ő, mikor az Úr nevében jött és áldott azóta ! Neve, — mely immár fogalom a magyar nép tuda­tában a béke és jóság jelzésére, — a messze jövőé, melyből sokszor fognak visszatekinteni reá s az idők távolá­nak, a küzdelmes élet páráitól meg­tisztult légköréből fogják csak teljesen meglátni az ő lelkének, szivének nagy­ságát a nemzet fejlődésére gyakorolt üdvös hatását, fogják csak teljesen megérteni az ő élete nagy missiójának nemzeti fontosságát. Az O élete az Isten rendelése, jósá­gos arany szive és erős, tiszta ma­gyar érzése az Isten ajándéka, mely a nemzetnek adatott. Midőn a szab. kir. város egyetemét képviselő ezen tisztelt közgyűlésben a magyar katholikusok hálaszózatát viss^hangozom, — indítványozom, hogy az örvendetes évforduló alkalmából ezen ünnepi közgyűlés O Főmagassá­gát, minden vallás-külömbség nélkül, az egész város nevében feliratilag üd­vözölje. Az éljezéssel és zajos tapsokkal jutalmazott beszéd után Rothnagel Ferenc főjegyző olvasta fel az üd­vözlő távir t szövegét: Főmagasságú és Főtisztelendő Vaszary Kolos Bibornok Herceg Prímás Úrnak ! Budapest. Eminentiád székvárosának közönsége örömmel és hódolattal üdvözli Eminen­tiádat hercegprímássá történt kineve­zésének tizedik évfordulóján. Az öröm érezte, mely tiz év előtt Eminentiádat legkegyelmesebb kine­vezése hírére mindnyájunk szivében lángra gyúlt, a lefolyt tiz év alatt a hála érzelmévé fokozódott s a keblünkben élő mély tisztelet, benső ragaszkodás és őszinte hála érzelmeinek kifejezésére gyűltünk ma Össze képviseleti közgyű­lésre. Eminentiádnak hűséges székvárosa iránt való változatlan jóindulata, köz­ügyei iránt tanúsított lekötelező érdek­lődése és intézményeinek bőkezű istá­polása, elmulaszthatlan kötelességünkké teszik hálás érzelmeink hódoló^tisztelet­tel párosult tolmácsolását, melyek­től indíttatva hő imával kérjük a Min­denhatót, hogy Eminentiádnak az Egy­ház, szeretett Hazánk és városunk ja­vára szentelt áldásos életét ép erőben és egészségben s fényes szellemi tulaj­donságainak te'jességében még igen sokáig megtartani kegyeskedjék. E ztergom szab. kir. város közön­sége nevében Kollár Károly polgármester helyettes Rothnagel Ferenc főjegyző. A közgyűlés a hercegprímás élteté­sével erre véget ért s a képviselő­testület tagjai testületileg vonultak a kegyúri templomban tartott hála­adó istentiszteletre, melyet dr. Fe­hér Gyula plébános végzett fényes segédlettel. Esztergom, október 30. — Híreink egy része lapunK gyásza miatt előállott nagy anyaghalmaz foly­tán kimaradt s a jövő számban fogjuk közölni. A szerkesztőség. — A hercegprímás jubileuma. Vaszary Kolos hercegprímás a város közönsége által a közgyűlésből hozzáintézett üdvözlő táviratra meleghangú köszönetet küldött. Jubileumát egész csendben akarta meg­tartani budavári palotájában, de a köz­tisztelet és szeretet oly hatalmasan nyi­latkozott meg iránta, hogy a nevezetes évforduló napja valóságos ünneppé lett. A hercegprimási palotán egymásután je­lentek meg a közélet kitűnőségei, főpa­pok és testületek, hogy üdvözöljék az* ag bíborost, aki személyesen fogadta a tísztelgőket és az üdvözlő szónoklatokért mele*; és meghatott hangon mondott köszönetet. A hercegprímáshoz Széli Kál­mán miniszterelnök is hosszabb meleg­hangú üdvözlő levelet intézett. Továbbá tisztelegtek a Szent István-társulat Kis­faludy elnök és Kapossy József igazgtó vezetésével, a budapesti kerületi papság­aién Kanovics kerületi esperessel, a Páz­mány-egyesület Margalits Ede egyetemi tanár, elnök vezetése alatt. Az eszter­gomi papság Boítizár József püspök, ér­seki helynök vezetésével ma fog a her­cegprímásnál tisztelegni. — A főispán fogadó napja. Horváth Béla főispánunk a szokásos keddi fogadó napját tegnap nem tartotta meg, hanem helyette jövő hó $ én jön székvárosába;, amikor ismét lesz kihallgatás. — A főkáptalan a vármegye törvény­hatóságában való képviselettel Walthcr Gyula dr. praelátus kanonokot bizta meg. — Esküvő. Eolyó hó 28-án esküdött örök hűséget háziezredünk közszeretet és tiszteletben élő ezredesének Hartmann Gusztávnak kedves és bájos leánya Erna: Heradauer Jenő osztrák Iandwehr főhad­nagynak. A városi plébánia templom már jókor szépen megtelt válogatott kö­zönséggel, melyet nem a kíváncsiság, de az igazi barátság vezetett oda, hogy tanúi legyenek egy kedves pár boldog­ságának. A nász megérkezését a katona­zene Lohengrin nászindulójával' fogadta.. Elsőnek lépett be a menyasszony crém* szinű selyem öltözetben vőfélye karján ki a vőlegény fivére szinte cs. és kir. főhadnagy ; második pár Krám Irén ko­szorús leány rózsaszín ruhában vőlegény­nyel párban, jöttek utánuk a tanuk mindkét részről. Az örömszülők meg­hatottságtól könnyes szemekkel és még­nehányan a család legbizalmasabb bará­tai kik között feltűnt a daliás Ruff 1 a­pitány testőr tiszti díszruhájában. A násznép az oltár elé sorakozott, az es­ketést dr. Fehér Gyula belvárosi plébá­nos és udvari káplán végezte a vőlegény­anyanyelvén németül. Elhangzott az esküi az ifjú pár követve a násznéppel együtt ismét egy Wagner féle induló zenéje mellett távozott a templomból, mindenki részéről szives jó kivánatokat fogadva,. A szülői háznál ebéd volt, Schleiffer jó­hírű konyhájából. Délután 2 órakor az uj pár elutazott Bécs felé s onnan Tirolba jövendő lakóhelyükre.

Next

/
Thumbnails
Contents