Esztergom és Vidéke, 1901
1901-10-31 / 87.szám
nehéz harcot viv a párától ködös atmoszférával, a mely oly intenziven jelképezi az elmúlást, Lassan, ünnepélyesen gyülekezik a gyásznép, mindannyinak mély szenvedés tükröződik az arcán. Költőt temetnek. Mély sóhajok rezegnek a légen át és mire a pap és kísérete megérkezik, megtelik a kis kápolna előtti tér. Ott látni Esztergom város és megye cimjét, képviselve van a bencések, a katonai tisztikar. Elől, az épen kihozott koporsó körül gyülekezik az »Esztergom és Vidéke* szerkesztősége, — megjelent mindenki a ki csak szerepel, hogy végbucsut vegyen és egy ístenveledet mondjon az elköltözöttnek, a ki misztikus, csendes életében mindenki szeretetét ragaszkodását és rajongását érdemelte ki. Most a szebbnél-szebb koszorúkat helyezik el az érckoporsóra. ElősszÖr a család és rokonokét. »Forrón szeretett fiuknak — A szülők.* — »Szeretett testvérüknek — Mariska és Sári.* >Felejthetetlen unokabátyánknak — Margit, Irén, Marianna.* > Kálmán bácsinak — Irmus ka és Karcsikat ^Kálmánnak — Mórász József* Majd a laptársak, az ifjúság és egy asztaltársaság koszorúja következnek és pedig: A megboldogult laptársai, pálmaágakkal áthálózott babérkoszorúja, melynek nemzeti szinű szalagján a következők foglaltattak : »Szeretett barátjuknak — A régi munkatársak.* Az »Esztergomi Lapok* szerkesztőségének krizanthemum és rózsákból font gyönyörű koszorúja, melynek fehér szalagján e felírás volt olvasható : iSzeretett pályatársuknak — Az Esztergomi Lapok.* Az esztergomi fiatalság gyönyörű élővirág koszorúja, melynek fehér szalagjáról a következők voltak olvashatók : Az Esztergomi fiatalság — Feledhetlen Kálmán barátjának.* Majd a *Circiter* asztaltársaságnak krizanthemum és rózsákból szőtt, impozáns és szép koszorúja, melynek fekete szalagján csupán ez állott: > Barátai— Munkácsy Kálmánnak. * Mindezeket követték az egyesek koszorúi, melyek elhelyezése után a temetési szertartás vette kezdetét, a melyet dr. Fehér Gyula belvárosi plébános udvari káplán végezett fényes segédlettel. A komor csendben, mély áhítat és tömjénfüst illata közepette szállt fel a mindenség felé a sziveket rikató iCircum dederunt*, melynek elhangzása után előállott dr. Földváry István városi főügyész és költői gyászbeszéddel elbúcsúztatta a halottat. A minden jelenvoltat sírásra késztető, költői hasonlatokban gazdag beszéd a következőképen hangzott: Gyászoló barátok, gyászoló hivek ! Csak egy rövid fohászt engedjetek e virágos koporsó felett, mely annyi megtört, dérütött reményt zár magába, amenynyi szirom, amennyi levél hervad el fölötte. A mi szeretett barátunk, u magyar szépirodalom sokat ígérő, biztató tehetsége, szép alkotások fényes kezdete, egy nemes költőiélek teremtő ereje, mind, mind e koporsóban van. A katonát kí harcban e!esik, sor-tűz illeti ! a költőt, a szellem bajnokát dal és emlékezés. — Harcos volt ő, a magyar sajtó fáradhatlan katonája, a ki állandóan a művelődés, a haladás, a közügyek önzetlen szolgálatának harcában állt. És fegyverét nemesen forgatta mindig. Én ismertem szivét, annak nem az a seb fájt, amelyet ő kapott, de jobban az, amelyet ő adott. Kihűlt e sziv, mely annyi nemes törekvéssel volt tele, férfi korának elején itt fekszik letörve az Író, kit még alkotások vágya hevített, aki oly derekasan állt meg a legjobbak sorában pályája kezdetén, de a gyönge test nem bírta szolgálni — szelleme erejét. Már vége ! Elnémult örökre, elégett mint a fáklya, mely, a mig másoknak világit, önmaga megsemmisül. Már nem fog itt járni többé közöttünk a szerény, egyszerű férfi, hogy ami szűkebb hazánknak, egy vármegye közönségének minden nemes ügyét, minden je lentős mozzanatát megkristályozva történetbe rója, már elröppent, visszatért Teremtőjéhez az a szelid, fogékony lélek, melyet minden a szép, minden jó eszme hevített s fáradhatatlan munkára bírt. Isten veled te jóságos fiu, te igaz barát ! A megtört pálya, melyet befutottál, nem fog mint a hulló csillag fényes utja eltűnni nyomtalanul, — e város és vármegye közéletének, művelődésének, a magyar kultúrának termő földjét szántogattad, a te barázdáid megmaradnak a mi történetünkben és önálló alkotásaid szép nyelvű, mindig kiformált műveid, szivednek ezek a szines virágai, melyeket a magyar szépirodalom kertjébe ültettél, megőrizik nevedet. Isten veled ! Ki egy kicsi tollal lel tudtad hozni nemes szivek mélyéből a könnyeket, — könnyekkel áldozunk neked, könnyekkel kisérünk utolsó útadón!* Elhangzott a beszéd, a gyülekezet azonban csak percek múlva ocsúdott fel és a messze elkalandozott gondolatok fájóan, búsan tértek a szomorú valóhoz. Megindult a menet. Elől a jó Csenke, a költő mindenese, kinek utolsó perceiben is utasításokat adott a kéziratokról, kezében a megkoszorúzott kereszttel, a melyen pár betűvel volt jelezve egy lángész elröppenése, majd az ifjúság három kiküldöttje következett koszorújukat tartva, a tetemet azok a nyomdászok vitték, a kik évek hosszú során segítői voltak a sajtó megteremtésének szolgálatában, a tetem körül két oldalt a szerkesztőség vitte a szomorúan lobogó fáklyákat és pedig : dr. Hulényi Győző, B. Szabó Mihály, dr. Földváry István, dr. Prokopp Gyula, Niedermann József és Brenner Ferenc. Utánuk következett a gyászoló család a megtört szülők és testvérekkel. Rövid volt az út a. sírig, mint rövid volt a költő egész élete. A főút mellett ásták meg a sírját, susogó lombok és egymásra boruló fűzek között. Letették a koporsót, még egy rövid ima, a szivetfacsaró búcsú ének és a költőt leeresztették a sírgödörbe. Görögnek a hantok, minden dobbanásuk, minden koppanásuk mindannyi ideg a szivekhez. A család után a barátok, a jó ismerősök sietnek egy-egy rögöt dobni még utána, azután kopognak az ásók és a koporsó teljesen eltűnik. A sir befedve van már. A kereszt fejfának oda.Ilesztve. A függöny legördült. A költő lelke pedig a ködös légben, a szürke párázatok között száll . . . száll a magasba a mindenség felé, a hol álmai birodalmában meg fognak előtte jelenni a sokszor megénekelt alakok, a Csermő-leány, a Mária gyermeke és fogadni fogják őt azok a hősnők, a kikről ő annyi sok szépet mesélt és akik eltűntek ugy mint ő, szeretve, ifjan, ürt hagyva a szivekben. A temető újra csendes. Az est alkonyata reá borult a sírokra. A költő lelke megelevenedik és hangzik újra az ének dalról . . . szerelemről. Nemo. Díszközgyűlés. — A hercegprímás jubileuma alkalmából. — Esztergom, október 27. Vaszary Kolos bibornok hercegpimásnak 10 éves jubileumát vasárnap díszközgyűléssel ünnepelte meg Esztergom város közönsége. A közgyűlést d. e. fél 9-kor nyitotta meg Kollár Károly polgármester-helyettes. Néhány szóval kiemelte a nap jelentőségét s átadta a szót dr. Földváry István városi főügyésznek, ki a nála már ismert szónoki hévvel a kövekező remek beszédben- méltatta a főpásztor áldásos működését: Tekintetes Képviselőtestület ! Valahányszor nagy események, nemzeti eszmények ünnepe támad e hazában s milliók szive magasztos érzésben olvad Össze: itt, a mi székházunk egyszerű termében, őszinte igaz viszhangja csendül s ennek az ősi városnak sok viharral megküzdött népe, a maga oltárán is kigyújtja az ő örömtüzét. A magyar katholikus világ hálás szívvel fordul e napokban a béke és szeretet fölkent apostola felé, aki a legnehezebb idők megpróbáltatásai közt immár egy évtized óta áll kormányánál, aki meg nem lankadó erővel és lelkesedéssel harcol mint vezér, az egyház és haza javáért, annak békéjeért s tántorithatlanul halad azon az úton, melyre őt az Isteni sugallat vezette. Ez a város, mely oly közel van az ő jóságos szivéhez, amely az § szeretetében részesül, kitörő örömmel fogadta egy évtized előtt jövetelét, mely fellángolásnak emlékezetét főterünk művészi ékessége hosszú időkre hirdeti; most tiz |év után hirdesse jegyzőkönyvünk annak a hálás érzésnek megnyilatkozását, amely betölti a sziveket, hogy ő Főmagassága Vaszary Kolos, Magyarország Hercegprímása, esztergomi Érsek, ennek a városnak büszkesége első és dísz-polgára, szerető atyja, a jó Isten kegyelméből teljes erőben az első tiz évet betölthette. Á'dott volt ő, mikor az Úr nevében jött és áldott azóta ! Neve, — mely immár fogalom a magyar nép tudatában a béke és jóság jelzésére, — a messze jövőé, melyből sokszor fognak visszatekinteni reá s az idők távolának, a küzdelmes élet páráitól megtisztult légköréből fogják csak teljesen meglátni az ő lelkének, szivének nagyságát a nemzet fejlődésére gyakorolt üdvös hatását, fogják csak teljesen megérteni az ő élete nagy missiójának nemzeti fontosságát. Az O élete az Isten rendelése, jóságos arany szive és erős, tiszta magyar érzése az Isten ajándéka, mely a nemzetnek adatott. Midőn a szab. kir. város egyetemét képviselő ezen tisztelt közgyűlésben a magyar katholikusok hálaszózatát viss^hangozom, — indítványozom, hogy az örvendetes évforduló alkalmából ezen ünnepi közgyűlés O Főmagasságát, minden vallás-külömbség nélkül, az egész város nevében feliratilag üdvözölje. Az éljezéssel és zajos tapsokkal jutalmazott beszéd után Rothnagel Ferenc főjegyző olvasta fel az üdvözlő távir t szövegét: Főmagasságú és Főtisztelendő Vaszary Kolos Bibornok Herceg Prímás Úrnak ! Budapest. Eminentiád székvárosának közönsége örömmel és hódolattal üdvözli Eminentiádat hercegprímássá történt kinevezésének tizedik évfordulóján. Az öröm érezte, mely tiz év előtt Eminentiádat legkegyelmesebb kinevezése hírére mindnyájunk szivében lángra gyúlt, a lefolyt tiz év alatt a hála érzelmévé fokozódott s a keblünkben élő mély tisztelet, benső ragaszkodás és őszinte hála érzelmeinek kifejezésére gyűltünk ma Össze képviseleti közgyűlésre. Eminentiádnak hűséges székvárosa iránt való változatlan jóindulata, közügyei iránt tanúsított lekötelező érdeklődése és intézményeinek bőkezű istápolása, elmulaszthatlan kötelességünkké teszik hálás érzelmeink hódoló^tisztelettel párosult tolmácsolását, melyektől indíttatva hő imával kérjük a Mindenhatót, hogy Eminentiádnak az Egyház, szeretett Hazánk és városunk javára szentelt áldásos életét ép erőben és egészségben s fényes szellemi tulajdonságainak te'jességében még igen sokáig megtartani kegyeskedjék. E ztergom szab. kir. város közönsége nevében Kollár Károly polgármester helyettes Rothnagel Ferenc főjegyző. A közgyűlés a hercegprímás éltetésével erre véget ért s a képviselőtestület tagjai testületileg vonultak a kegyúri templomban tartott hálaadó istentiszteletre, melyet dr. Fehér Gyula plébános végzett fényes segédlettel. Esztergom, október 30. — Híreink egy része lapunK gyásza miatt előállott nagy anyaghalmaz folytán kimaradt s a jövő számban fogjuk közölni. A szerkesztőség. — A hercegprímás jubileuma. Vaszary Kolos hercegprímás a város közönsége által a közgyűlésből hozzáintézett üdvözlő táviratra meleghangú köszönetet küldött. Jubileumát egész csendben akarta megtartani budavári palotájában, de a köztisztelet és szeretet oly hatalmasan nyilatkozott meg iránta, hogy a nevezetes évforduló napja valóságos ünneppé lett. A hercegprimási palotán egymásután jelentek meg a közélet kitűnőségei, főpapok és testületek, hogy üdvözöljék az* ag bíborost, aki személyesen fogadta a tísztelgőket és az üdvözlő szónoklatokért mele*; és meghatott hangon mondott köszönetet. A hercegprímáshoz Széli Kálmán miniszterelnök is hosszabb meleghangú üdvözlő levelet intézett. Továbbá tisztelegtek a Szent István-társulat Kisfaludy elnök és Kapossy József igazgtó vezetésével, a budapesti kerületi papságaién Kanovics kerületi esperessel, a Pázmány-egyesület Margalits Ede egyetemi tanár, elnök vezetése alatt. Az esztergomi papság Boítizár József püspök, érseki helynök vezetésével ma fog a hercegprímásnál tisztelegni. — A főispán fogadó napja. Horváth Béla főispánunk a szokásos keddi fogadó napját tegnap nem tartotta meg, hanem helyette jövő hó $ én jön székvárosába;, amikor ismét lesz kihallgatás. — A főkáptalan a vármegye törvényhatóságában való képviselettel Walthcr Gyula dr. praelátus kanonokot bizta meg. — Esküvő. Eolyó hó 28-án esküdött örök hűséget háziezredünk közszeretet és tiszteletben élő ezredesének Hartmann Gusztávnak kedves és bájos leánya Erna: Heradauer Jenő osztrák Iandwehr főhadnagynak. A városi plébánia templom már jókor szépen megtelt válogatott közönséggel, melyet nem a kíváncsiság, de az igazi barátság vezetett oda, hogy tanúi legyenek egy kedves pár boldogságának. A nász megérkezését a katonazene Lohengrin nászindulójával' fogadta.. Elsőnek lépett be a menyasszony crém* szinű selyem öltözetben vőfélye karján ki a vőlegény fivére szinte cs. és kir. főhadnagy ; második pár Krám Irén koszorús leány rózsaszín ruhában vőlegénynyel párban, jöttek utánuk a tanuk mindkét részről. Az örömszülők meghatottságtól könnyes szemekkel és mégnehányan a család legbizalmasabb barátai kik között feltűnt a daliás Ruff 1 apitány testőr tiszti díszruhájában. A násznép az oltár elé sorakozott, az esketést dr. Fehér Gyula belvárosi plébános és udvari káplán végezte a vőlegényanyanyelvén németül. Elhangzott az esküi az ifjú pár követve a násznéppel együtt ismét egy Wagner féle induló zenéje mellett távozott a templomból, mindenki részéről szives jó kivánatokat fogadva,. A szülői háznál ebéd volt, Schleiffer jóhírű konyhájából. Délután 2 órakor az uj pár elutazott Bécs felé s onnan Tirolba jövendő lakóhelyükre.