Esztergom és Vidéke, 1901
1901-10-17 / 83.szám
széken a város közigazgatást illetőleg elhangzott elismerő szavai, íme tehát, amiként főispánunk a sok bubánatra okot szolgáltatott levelében ígérte, most kifejezésre is juttatta azt az elismerést, amelynek kinyerése ugyan nem különös érdem avagy dicsőség a tisztviselőkre, mert a kötelesség teljesítése nem vindikálhatja a dicséretet. De jólesik ezt hallanunk, nekünk polgároknak, akik mindig bizalmatlanul tekintettünk a Bottyán-palota felé, akár személyes és magánügyeink, akár a közügyek forogtak is szőnyegen. Ha ez a haladás nemcsak a mumustól való megriadás szülte fellobbanás, ha ez nem szalmaláng, akkor méltán elfoglal bennünket olyan megelégedés-féle és városunk jövőjét illetőleg, ha nem is teljesen biztosan, de legalább is nyugodtabbak leszünk. Ez az anyagi és erkölcsi züllés, amelynek lejtőjén eddig állunk, úgyis szégyen, mely gúnytárgyává szolgáltatta ki városunkat egész ország előtt. De mindezt megváltoztathatja, az önérzetes munka és az odaadó tevékenység. P. E. I Esztergom, október 15. Esztergom megye rendes őszi közgyűlését, ma tartotta meg. Nem annyira a tárgysorozat 50, és a póttárgysorozat 18 pontja, mint inkább a főbírói válaszNehéz volt az indítás. Mine d'or-ral alig birt a lovasa. Sokan ezt jó jelnek] vették, de a benfentesek komolyan aggódni kezdtek. Féltették a lovat, lovast egyaránt. Mig az 1200 méteres távolság inditó jánál a starter fehér zászlóját lobogtatta a kissé borongós, hűvös szellő, az első hely tribünjén mindenki megbámulta Dezsérnének gyönyörű sportiuháját. Az észre sem vette a sok irigy szempillantást. Vékony, kicsiny kezei remegve, i de mégis erőszakosan szorították szemei elé a fehér gyöngyház messzelátót. Nem j látott ő senkit, semmi mást, csak a messze távolban ágaskodó telivér mént és a lovasát, aki halavány arccal, de erős biztos kézzel tartotta vissza az ágaskodó paripát. Úgy félt, úgy remegett az a boldogtalan, szerelmes asszony. Még most is fülében csengett távozó férjének szokatlanul lágy, fátyolozott hangú bucsuzása, amint erős karjaival magához szorította és homlokát csókkal illetve, így felelt szelíden ellentmondani akaró asszonyának : — Imádkozzék értem. Nekem ezt meg kell tennem. Ezt kivánja a becsület. Ebben a pillanatban lecsapódott a starter fehér zászlója. Egyszerre végig zúg a nézőtéren ez a lázas izgatottságba ejtő szó: » start, c A következő pillanatban már lehetett látni,. amint Mine d'or őrült ugrásokkal tör előre. Kiszámíthatatlan gyorsasággal közeledik. A fordulónál már messze elmaradt az egész mezőny csak a Dezsér Jancsi lova jön, repül mint a zúgó szélvész. A győzelem már biztos. Éljenez mindenki, extázisban van az egész turf közönség csak egy ember látja a veszélyt tás iránti általános érdeklődés vonzotta a közgyűlési terembe a bizottsági tagok azon sokját, kik a közügyek iránti meleg érdeklődésüknek, leginkább csak ilyenkor szoknak kifejezést adni. A zsúfolásig megtelt terembe, 10 órakor lépett be főispánunk, lelkes éljenek között. Megnyitván az ülést, azzal kezdette szavait, hogy az Öröm perceit, melyeket mindenkor érez valahányszor szerencséje van a megye közönségéhez, ez alkalommal megzavarta dr. Mátray Ferenc főorvos halála. Jeles férfiút vesztett el benne úgy mond a vármegye, ki nemcsak a nagy közönségnek volt kedvence, de ki önfeláldozólag működött, mígnem a legszebb halállal halt meg, t. i. hivatásának lett áldozata. Indítványozta, hogy elhunyta feletti élénk fájdalmának, a megye jkvileg adjon kifejezést. A legtöbb adófizető törvényhatósági bizottsági tagok, 1902. évre készült névjegyzékének tudomásul vétele, előre nem sejtett nagy és személyeskedésbe menő vitára adott okot. Reviczky Károly azzal kezdette felszólalását, hogy a névsor a valónak megnem felelő adatokat tartalmaz s hasonló eljárástól, elakarja a főjegyzőt riasztani. A vád pillanatnyi consternaciót szült. Dr. Hulényi Győző, mint az igazoló választmány elnöke, ismertette a választmány törvényes eljárását s visszautasította a támadást. Arra — úgymond humorosan — szolgáltat a történelem példát, hogy Rómában senki sem akart második lenni, de hogy valaki azért indignálódjék és pellengérezzen, mivel a virilisek névsorában 5-ik helyett 6-iknak vétetett fel, Reviczkyén kivül más példát nem tud. B, Ssabó Mihály kijelenti, hogy őt Reviczky felszóllalása — amennyiben az és önkívületien rohan alá a tribünről — ez Torockay Pista. — Jancsi vigyázz, Jancsi mit csinálsz ! — kiabálja kétségbeesve. Majd átdobja magát a kerítésen és fut a rémsebesen közeledő ló elé. Egyszerre elkiáltja magát, mindenkiben meghűl a vér, amint látja, hogy közvetlen a célnál a ló a felesleges erős ostorcsapások alatt utolsó erőfeszítéssel egy hatalmasat ugrik és a győztes Dezsér Jancsi véres öszetört fejjel fekszik a gyepen. Mine d'or sem futott sokkal tovább. Összerogyott a nemes állat. Oldalából erősen patakzott a vér. Agyon volt sarkantyúzva. Hordágyon vitték ki a nap hősét a sok dicsőséget hozó versenypályáról. Halott volt. Mindenki Dezsér túlhajtott ambíciójában kereste és vélte feltalálni a szörnyű baleset okát. Csak ketten tudták az igazat, Toroczkay, meg Dezsérné, akinek mindent megmagyarázott Dezsér Jancsi utolsó levele, amelyben ezt irta: »Bocsásson meg Flóra, amiért gyászba borítom, de nem tehettem máskép. L-tóztam attól, hogy közönségesnek tartsanak. Pedig az lettem volna. Nem tudok lemondani a szenvedélyeimről, amelyeket közönséges szürke niveaura emelt az tudat, hogy semmi nem volt belőle az enyém, csak a cim, az arany sujtásos egyenruha. Jobb ez igy! Maga megmarad Dezsér Jancsinénak, az én nevemre is emlékezni fognak, pedig ha ez tovább is igy ment volna, nem lettem volna más, mint: >a Donáti veje.c Gondoljon reám, aki soh' sem érdemeltem meg a maga nagy szerelmét és aztán feledjen el engem. Dezsér Jancsi. < volt az ő szándéka — hasonló, és törvényes eljárásától elriasztani nem fogja, legfeljebb attól, hogy a jövőben Reviczkyvel szemben, a megtetthez hasonló kivételes bánásmódot tanúsítani nem fog. Sajnálja, ha a felszólaló nem ismeri a törvény intézkedéseit, amelynek létrehozatalában pedig talán részt vett, idézi a törvény idevonatkozó szövegét. Reviczky Károly azzal válaszolt, hogy aki felnőtteket akar oktatni, tanuljon többet. Horváth Béla főispán figyelmezteti Reviczkyt, hogy tárgyilagos legyen s kéri a közgyűlést, tekintsék a kérdés feletti vitát befejezettnek s térjenek napirendre annál is inkább, mivel a közgyűlés ezen felvetett kérdés elbírálására nem illetékes, mert nem fellebezési fórum, de főkép azon okból, mivel Revicky felszóllalásában maga is kijelentette, hogy jogsérelem rajta elkövetve nem lett. Dr, Fóldváry István azon nézetben van, hogy az igazoló választmányt, és a fó jegyzőt ért súlyos megtámadás felett, nem térhet a közgyűlés egyszerűen napirendre. Héya Tivadar az adóhivatalt okolja azért, ha Revickynek adójából 500 kor. alapul nem vétetett fel, mert az adókimutatást az adóhivatal állítja egybe és bocsájtja az ig. választmány rendelkezésére Andrássy János kéri a közgyűlést, ne élesítse ki a kérdést. Nézete szerént, abban, mit Reviczky felhozott, az igazoló választmány nem hibás, de inkább hibás abban, hogy Reviczky vei szemben, kedvezményesen járt el. Dr. Helcz Antal Reviczky felszóllalá sát jogosnak tartja, mindamellett kijelenti, hogy a főjegyző és az igazoló választmáuy a megrovást, meg nem érdemelte. Horváth Béla főispán felolvassa a törvény szövegét, mely szerént Reviczky felszóllalása magában véve nem helyes, és a fórum sem illetékes, mindamellett, hogy a felszóllalásnak tért engedett, tette azért, mivel a szólásszabadságot, a törvényhatóság termében, korlátolni nem akarja. (Altalános helyeslés és éljenzés.) Az 1901. év végével kilépő 34 bizottsági tag helyének választás utján való betöltésére, határidőül, 1901. nov. 8-ika tüzetett ki. Választási elnökökül megválasztattak : Berzeviczy József, Meszéna Kálmán, Hamar Árpád, Kakass László, Véghelyi Ödön, dr. Burián János, dr. Hulényi Győző, Zlatnyanszky János, dr. Perényi Kálmán, Pongrácz Kázmér, Boronkay Jenő, Geiger Ferenc, Pisuth Kálmán, Vimmer Kálmán, dr. Földváry István, Niedermann József, Zsiga Zsigmond és dr. Paikovics Jenő. Ezután következett az esztergomi főszolgabírói állásnak betöltése. Két jelölt lévén, Kakass László és Thuránszky Lajos, főispán elrendelte a névszerinti szavazást, melynek eszközlésére Heya Tivadar elnöklete alatt, dr. Csernoch János és Reviczky Károly urakat kérte fel. A szavazás megkezdése előtt felállott Thuránszky Lajos és kijelentette, hogy amennyiben főbben a jelöltség visszavonására kérték, visszalép. El lévén rendelve a szavazás egyrészt, de másrészt engedve választói kérésének, a jelöltségtől vissza nem lépett. A megejtett szavazás eredménye az lett, hogy Kakass László 54 és Thuránszky Lajos 33 szavazatot kapott. A megüresedett muzslai szolgabírói állásra, az egyedül jelentkezett Pongrácz Kázmér, ennek megválasztása folytán pénztári ellenőrnek, az egyedül pályázott Nedeczky Pál választatott meg. A megválasztottak, a hivatalos esküt nyomban letették. Kakass László nemcsak a kenyeret, hanem a bizalmat is köszöni. ígéri, hogy igyekezni fog a tapasztalt jóakaratot kiérdemelni, amennyiben az emberi gyarlóság, a törekvéseknek útját nem állja. A tiszti nyugdíj igazgató választmányába dr. Csernoch Tános, Csupor István, Usztanek Antal és Zsiga Zsigmond választattak be. A magyar nyelv terjesztő bizottságba, Reviczky Károly, dr. Földváry István, Brutsy János, Kakass László, dr. Peré* nyi Kálmán és Vimmer Imre. A tiszti nyugdijalap forgó tőkéjének gyarapítására szolgáló 1 / i %* os pótadónak 1902-től továbbra való meghosszabbítása kérdésénél. Revicky Károly azt indítványozta, hogy ugy ezen, valamint a jegyzői nyugdijalapra használtassák fel a katona beszállásolása alap, és pedig aképen, hogy a 246000 kor. katona beszállásolási alapból adassék 46000 kor. Esztergom városának a kaszárnya épitési költségekre, 50000 kor. fordittassék a tiszti nyugdijalapra, és 50000 kor. a jegyzői nyugdíj alapra, mig a fenmaradó 100000 kor. maradjon továbra is a katona beszállásolási alapcéljaira. Andrássy János alispán elfogadná az indítványt, de tapasztalásból tudja, hogy a nevezett alap elhasználásához, a miniszter beleegyezését nem adja. Előadja, hogy egyszer a megye már elvett abból az utadóalapra bizonyos Összeget, de a miniszter, ezen intézkedését csak sok utánjárás után és ugy hagyta helyben, hogy az útadó alap tartozik azt visszafizetni. Nem hiszi, hogy a miniszter az alap felosztását engedélyezné, mert az alap csak törvényesen szabályozott célokra fordítható, nevezetesen az átvonuló katonaság által okozott károk megtérítésére, és kaszárnya építésre, mely utóbbi célra, a város bizonyos összeget kapott már. Revicky Károly hiszi, hogy főispánunk, kihez vérmes reményeket fűz a megye, ki már eddig is kimutatta, hogy a megye, érdekében mindenre kész, ki fogja vinni a felsőbb hatóságnál, a nevezett alap felosztásának jóváhagyását. Dr. Földváry István — satirikusan — sajnálja a megye intéző köreit, hogy a gazdagságnak abban a zavarában van ma, hogy nem tudja, mily százezrei vannak ! Ő, a város részéről, jelentékenyebb összegre tart igényt a törvény alapján, a kaszárnyaszépitésre. Helyesli a katona beszállásolási alap felosztását s indítványozza, hogy addig is, mig a tekintetben intézkedések történnének, nem ugyan az állandó választmány véleménye szerént, az államosítás bekövetkeztéig, hanem, hogy 3 évre szavazza meg a közgyűlés, a V 2 %" os pótadót. Dr. Csernoch János a 3 évre való megszavazáshoz hozzájárul. Felszóllalása közben, dr. Földváry István közbeszóllását, többen félremagyarázták, ami pedig éppen dr. Csernoch érvelésével szemben, hogy az egyszer megállapított összeg kötelező, éppen azt jelezte, hogy az »arányos leszállítás* szörny paragrafusa, benne van legalább a jegyzői szabályzatban, amire volt is már eset. B. Szabó Mihály hozzájárulna Reviczky indítványához, azonban annak keresztülvitele már csak azért is nehézségekbe ütközik, mivel a katona beszállásolási alapból, az útadónak van jelentékeny kölcsöne, melynek visszafizetése, egyelőre nehézségekbe ütközik. Felhívja a közgyűlés figyelmét arra, hogy nem uj adó megszavazásáról van szó, hanem csak a meglévőnek, meghosszabbításáról. Brutsy János ellene van a pótadó megszavazásának, de a katonai beszállásolási alap felosztásának is. Véleménye, hogy az államosítás bekövetkeztéig, vétessék igénybe a tiszti nyugdijalap tőkéje, amely
