Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-17 / 83.szám

széken a város közigazgatást il­letőleg elhangzott elismerő szavai, íme tehát, amiként főispánunk a sok bubánatra okot szolgáltatott le­velében ígérte, most kifejezésre is juttatta azt az elismerést, amelynek kinyerése ugyan nem különös érdem avagy dicsőség a tisztviselőkre, mert a kötelesség teljesítése nem vindi­kálhatja a dicséretet. De jólesik ezt hallanunk, nekünk polgároknak, akik mindig bizalmat­lanul tekintettünk a Bottyán-palota felé, akár személyes és magánügye­ink, akár a közügyek forogtak is szőnyegen. Ha ez a haladás nemcsak a mu­mustól való megriadás szülte fellob­banás, ha ez nem szalmaláng, ak­kor méltán elfoglal bennünket olyan megelégedés-féle és városunk jövő­jét illetőleg, ha nem is teljesen biz­tosan, de legalább is nyugodtabbak leszünk. Ez az anyagi és erkölcsi züllés, amelynek lejtőjén eddig ál­lunk, úgyis szégyen, mely gúnytár­gyává szolgáltatta ki városunkat egész ország előtt. De mindezt meg­változtathatja, az önérzetes munka és az odaadó tevékenység. P. E. I Esztergom, október 15. Esztergom megye rendes őszi köz­gyűlését, ma tartotta meg. Nem annyira a tárgysorozat 50, és a póttárgysorozat 18 pontja, mint inkább a főbírói válasz­Nehéz volt az indítás. Mine d'or-ral alig birt a lovasa. Sokan ezt jó jelnek] vették, de a benfentesek komolyan ag­gódni kezdtek. Féltették a lovat, lovast egyaránt. Mig az 1200 méteres távolság inditó jánál a starter fehér zászlóját lobogtatta a kissé borongós, hűvös szellő, az első hely tribünjén mindenki megbámulta Dezsérnének gyönyörű sportiuháját. Az észre sem vette a sok irigy szem­pillantást. Vékony, kicsiny kezei remegve, i de mégis erőszakosan szorították szemei elé a fehér gyöngyház messzelátót. Nem j látott ő senkit, semmi mást, csak a messze távolban ágaskodó telivér mént és a lovasát, aki halavány arccal, de erős biztos kézzel tartotta vissza az ágaskodó paripát. Úgy félt, úgy remegett az a boldog­talan, szerelmes asszony. Még most is fülében csengett távozó férjének szokat­lanul lágy, fátyolozott hangú bucsuzása, amint erős karjaival magához szorította és homlokát csókkal illetve, így felelt szelíden ellentmondani akaró asszonyá­nak : — Imádkozzék értem. Nekem ezt meg kell tennem. Ezt kivánja a becsület. Ebben a pillanatban lecsapódott a starter fehér zászlója. Egyszerre végig zúg a nézőtéren ez a lázas izgatottságba ejtő szó: » start, c A következő pillanatban már lehetett látni,. amint Mine d'or őrült ugrásokkal tör előre. Kiszámíthatatlan gyorsasággal kö­zeledik. A fordulónál már messze elma­radt az egész mezőny csak a Dezsér Jancsi lova jön, repül mint a zúgó szél­vész. A győzelem már biztos. Éljenez mindenki, extázisban van az egész turf közönség csak egy ember látja a veszélyt tás iránti általános érdeklődés vonzotta a közgyűlési terembe a bizottsági tagok azon sokját, kik a közügyek iránti me­leg érdeklődésüknek, leginkább csak ilyenkor szoknak kifejezést adni. A zsúfolásig megtelt terembe, 10 óra­kor lépett be főispánunk, lelkes éljenek között. Megnyitván az ülést, azzal kezdette szavait, hogy az Öröm perceit, melye­ket mindenkor érez valahányszor szeren­cséje van a megye közönségéhez, ez al­kalommal megzavarta dr. Mátray Fe­renc főorvos halála. Jeles férfiút vesztett el benne úgy mond a vármegye, ki nem­csak a nagy közönségnek volt kedvence, de ki önfeláldozólag működött, mígnem a legszebb halállal halt meg, t. i. hiva­tásának lett áldozata. Indítványozta, hogy elhunyta feletti élénk fájdalmának, a megye jkvileg ad­jon kifejezést. A legtöbb adófizető törvényhatósági bizottsági tagok, 1902. évre készült névjegyzékének tudomásul vétele, előre nem sejtett nagy és személyeskedésbe menő vitára adott okot. Reviczky Károly azzal kezdette felszó­lalását, hogy a névsor a valónak meg­nem felelő adatokat tartalmaz s hasonló eljárástól, elakarja a főjegyzőt riasztani. A vád pillanatnyi consternaciót szült. Dr. Hulényi Győző, mint az igazoló választmány elnöke, ismertette a választ­mány törvényes eljárását s visszautasí­totta a támadást. Arra — úgymond hu­morosan — szolgáltat a történelem pél­dát, hogy Rómában senki sem akart második lenni, de hogy valaki azért in­dignálódjék és pellengérezzen, mivel a virilisek névsorában 5-ik helyett 6-iknak vétetett fel, Reviczkyén kivül más pél­dát nem tud. B, Ssabó Mihály kijelenti, hogy őt Re­viczky felszóllalása — amennyiben az és önkívületien rohan alá a tribünről — ez Torockay Pista. — Jancsi vigyázz, Jancsi mit csinálsz ! — kiabálja kétségbeesve. Majd átdobja magát a kerítésen és fut a rémsebesen közeledő ló elé. Egyszerre elkiáltja ma­gát, mindenkiben meghűl a vér, amint látja, hogy közvetlen a célnál a ló a fe­lesleges erős ostorcsapások alatt utolsó erőfeszítéssel egy hatalmasat ugrik és a győztes Dezsér Jancsi véres öszetört fej­jel fekszik a gyepen. Mine d'or sem futott sokkal tovább. Összerogyott a nemes állat. Oldalából erősen patakzott a vér. Agyon volt sar­kantyúzva. Hordágyon vitték ki a nap hősét a sok dicsőséget hozó versenypályáról. Ha­lott volt. Mindenki Dezsér túlhajtott ambíciójá­ban kereste és vélte feltalálni a szörnyű baleset okát. Csak ketten tudták az iga­zat, Toroczkay, meg Dezsérné, akinek mindent megmagyarázott Dezsér Jancsi utolsó levele, amelyben ezt irta: »Bocsásson meg Flóra, amiért gyászba borítom, de nem tehettem máskép. L-tóztam attól, hogy közön­ségesnek tartsanak. Pedig az lettem volna. Nem tudok lemondani a szen­vedélyeimről, amelyeket közönséges szürke niveaura emelt az tudat, hogy semmi nem volt belőle az enyém, csak a cim, az arany sujtásos egyen­ruha. Jobb ez igy! Maga megmarad Dezsér Jancsinénak, az én nevemre is emlékezni fognak, pedig ha ez tovább is igy ment volna, nem lettem volna más, mint: >a Donáti veje.c Gondoljon reám, aki soh' sem érde­meltem meg a maga nagy szerelmét és aztán feledjen el engem. Dezsér Jancsi. < volt az ő szándéka — hasonló, és tör­vényes eljárásától elriasztani nem fogja, legfeljebb attól, hogy a jövőben Revicz­kyvel szemben, a megtetthez hasonló ki­vételes bánásmódot tanúsítani nem fog. Sajnálja, ha a felszólaló nem ismeri a törvény intézkedéseit, amelynek létreho­zatalában pedig talán részt vett, idézi a törvény idevonatkozó szövegét. Reviczky Károly azzal válaszolt, hogy aki felnőtteket akar oktatni, tanuljon többet. Horváth Béla főispán figyelmezteti Reviczkyt, hogy tárgyilagos legyen s kéri a közgyűlést, tekintsék a kérdés feletti vitát befejezettnek s térjenek napirendre annál is inkább, mivel a közgyűlés ezen felvetett kérdés elbírálására nem illetékes, mert nem fellebezési fórum, de főkép azon okból, mivel Revicky felszóllalásá­ban maga is kijelentette, hogy jogsérelem rajta elkövetve nem lett. Dr, Fóldváry István azon nézetben van, hogy az igazoló választmányt, és a fó jegyzőt ért súlyos megtámadás felett, nem térhet a közgyűlés egyszerűen napirendre. Héya Tivadar az adóhivatalt okolja azért, ha Revickynek adójából 500 kor. alapul nem vétetett fel, mert az adókimu­tatást az adóhivatal állítja egybe és bo­csájtja az ig. választmány rendelkezésére Andrássy János kéri a közgyűlést, ne élesítse ki a kérdést. Nézete szerént, abban, mit Reviczky felhozott, az iga­zoló választmány nem hibás, de inkább hibás abban, hogy Reviczky vei szemben, kedvezményesen járt el. Dr. Helcz Antal Reviczky felszóllalá sát jogosnak tartja, mindamellett kije­lenti, hogy a főjegyző és az igazoló vá­lasztmáuy a megrovást, meg nem érde­melte. Horváth Béla főispán felolvassa a tör­vény szövegét, mely szerént Reviczky felszóllalása magában véve nem helyes, és a fórum sem illetékes, mind­amellett, hogy a felszóllalásnak tért engedett, tette azért, mivel a szólás­szabadságot, a törvényhatóság termében, korlátolni nem akarja. (Altalános helyes­lés és éljenzés.) Az 1901. év végével kilépő 34 bizott­sági tag helyének választás utján való betöltésére, határidőül, 1901. nov. 8-ika tüzetett ki. Választási elnökökül megvá­lasztattak : Berzeviczy József, Meszéna Kálmán, Hamar Árpád, Kakass László, Véghelyi Ödön, dr. Burián János, dr. Hulényi Győző, Zlatnyanszky János, dr. Perényi Kálmán, Pongrácz Kázmér, Bo­ronkay Jenő, Geiger Ferenc, Pisuth Kál­mán, Vimmer Kálmán, dr. Földváry Ist­ván, Niedermann József, Zsiga Zsigmond és dr. Paikovics Jenő. Ezután következett az esztergomi fő­szolgabírói állásnak betöltése. Két jelölt lévén, Kakass László és Thuránszky Lajos, főispán elrendelte a névszerinti szavazást, melynek eszköz­lésére Heya Tivadar elnöklete alatt, dr. Csernoch János és Reviczky Károly ura­kat kérte fel. A szavazás megkezdése előtt felállott Thuránszky Lajos és kijelentette, hogy amennyiben főbben a jelöltség visszavo­nására kérték, visszalép. El lévén rendelve a szavazás egyrészt, de másrészt engedve választói kérésének, a jelöltségtől vissza nem lépett. A megejtett szavazás eredménye az lett, hogy Kakass László 54 és Thuránszky Lajos 33 szavazatot kapott. A megüresedett muzslai szolgabírói állásra, az egyedül jelentkezett Pongrácz Kázmér, ennek megválasztása folytán pénztári ellenőrnek, az egyedül pályázott Nedeczky Pál választatott meg. A meg­választottak, a hivatalos esküt nyomban letették. Kakass László nemcsak a kenyeret, hanem a bizalmat is köszöni. ígéri, hogy igyekezni fog a tapasztalt jóakaratot kiérdemelni, amennyiben az emberi gyar­lóság, a törekvéseknek útját nem állja. A tiszti nyugdíj igazgató választmá­nyába dr. Csernoch Tános, Csupor Ist­ván, Usztanek Antal és Zsiga Zsigmond választattak be. A magyar nyelv terjesztő bizottságba, Reviczky Károly, dr. Földváry István, Brutsy János, Kakass László, dr. Peré* nyi Kálmán és Vimmer Imre. A tiszti nyugdijalap forgó tőkéjének gyarapítására szolgáló 1 / i %* os pótadó­nak 1902-től továbbra való meghosszab­bítása kérdésénél. Revicky Károly azt indítványozta, hogy ugy ezen, valamint a jegyzői nyugdija­lapra használtassák fel a katona beszál­lásolása alap, és pedig aképen, hogy a 246000 kor. katona beszállásolási alap­ból adassék 46000 kor. Esztergom vá­rosának a kaszárnya épitési költségekre, 50000 kor. fordittassék a tiszti nyugdij­alapra, és 50000 kor. a jegyzői nyugdíj alapra, mig a fenmaradó 100000 kor. maradjon továbra is a katona beszállá­solási alapcéljaira. Andrássy János alispán elfogadná az indítványt, de tapasztalásból tudja, hogy a nevezett alap elhasználásához, a mi­niszter beleegyezését nem adja. Előadja, hogy egyszer a megye már elvett abból az utadóalapra bizonyos Összeget, de a miniszter, ezen intézkedését csak sok utánjárás után és ugy hagyta helyben, hogy az útadó alap tartozik azt vissza­fizetni. Nem hiszi, hogy a miniszter az alap felosztását engedélyezné, mert az alap csak törvényesen szabályozott cé­lokra fordítható, nevezetesen az átvo­nuló katonaság által okozott károk meg­térítésére, és kaszárnya építésre, mely utóbbi célra, a város bizonyos összeget kapott már. Revicky Károly hiszi, hogy főispánunk, kihez vérmes reményeket fűz a megye, ki már eddig is kimutatta, hogy a megye, érdekében mindenre kész, ki fogja vinni a felsőbb hatóságnál, a nevezett alap felosztásának jóváhagyását. Dr. Földváry István — satirikusan — sajnálja a megye intéző köreit, hogy a gazdagságnak abban a zavarában van ma, hogy nem tudja, mily százezrei van­nak ! Ő, a város részéről, jelentékenyebb összegre tart igényt a törvény alapján, a kaszárnyaszépitésre. Helyesli a katona beszállásolási alap felosztását s indítvá­nyozza, hogy addig is, mig a tekintet­ben intézkedések történnének, nem ugyan az állandó választmány véleménye sze­rént, az államosítás bekövetkeztéig, ha­nem, hogy 3 évre szavazza meg a köz­gyűlés, a V 2 %" os pótadót. Dr. Csernoch János a 3 évre való meg­szavazáshoz hozzájárul. Felszóllalása köz­ben, dr. Földváry István közbeszóllását, többen félremagyarázták, ami pedig ép­pen dr. Csernoch érvelésével szemben, hogy az egyszer megállapított összeg kötelező, éppen azt jelezte, hogy az »arányos leszállítás* szörny paragrafusa, benne van legalább a jegyzői szabály­zatban, amire volt is már eset. B. Szabó Mihály hozzájárulna Reviczky indítványához, azonban annak keresz­tülvitele már csak azért is nehézségekbe ütközik, mivel a katona beszállásolási alapból, az útadónak van jelentékeny kölcsöne, melynek visszafizetése, egyelőre nehézségekbe ütközik. Felhívja a köz­gyűlés figyelmét arra, hogy nem uj adó megszavazásáról van szó, hanem csak a meglévőnek, meghosszabbításáról. Brutsy János ellene van a pótadó meg­szavazásának, de a katonai beszállásolási alap felosztásának is. Véleménye, hogy az államosítás bekövetkeztéig, vétessék igénybe a tiszti nyugdijalap tőkéje, amely

Next

/
Thumbnails
Contents