Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-03 / 79.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS • AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. MeáJelC^lk Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BiAFiartte ÍR« • = FELELŐS SZERKESZTŐ y|iy|/ínow U \yíu 1 tímú < n í llltHÍÍ ísm ^ "ldefldök bta im - - - - n k«. -;.. " ÉS KIADÓ: •™»»bM MLBRB. Sz écl,enyl-tér, 880. szán). Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. % ^ K * " Wi ^ Egyes „ta to. s ?4 ül. 3 ~ ^ ~* «"—' -« — —- **" És azután? . . . Esztergom, október 2. Mert a mai nappal nincs minden befejezve ; sem öt esztendőre, sem öt hónapra. Ámbár nálunk rendesen így szokott lenni. Az erős, heves mérkőzések alkalmával támadt sze­mélyi, társadalmi ellentétek, azok nem lesznek befejezve, heges a seb öt év múlva is, de a képviselővel — legyen az benszü­lött, idegen, Horánszky vagy Sza-' uder — mint ilyennel, a választás után senki sem törődik. Nagy néha fordulnak esak feléjök; ha kérő, vagy ünneplő deputációba notabi­litás kell, vagy ha a Sándor-utcai palota nevezetes folyosójának plety­káiból reménylünk kifürkészhetni valamit. Ez pedig nagyon rosszul van így, mert ily viselkedés mellett, kapjunk bár mily ügybuzgó, arra­való, munkára kész képviselőt, a teljes érzéketlenség, nemtörődöm­ség tapasztalatára, kénytelen vissza­vonulni s feleslegesen nem törni magát választóihoz, nehogy még to­lakodónak is találják, nemcsak unal­masnak, amért a Sapperlot Mirzlik­kel való eszmecseréi helyett vám­szövetségek paragrafusait magya­rázza. Hát mennyire könnyebben nyugszik bele ebbe a helyzetbe, aki úgy sem súlyozta meg mandátumát túlságos lelkiismeretességgel, aki azok közül a tucatképviselők kö­zül való, akiket csak stréberségük, jó svádájuk, diplomatikus modoruk emelt más érdemesebbek fölé. Ilyen lévén a helyzet, ezt a mi indolenciánkat, politikai érzéktelen­ségünket a képviselő urak részint megszokásból, részint szemléletből, vagy hallomásból ismervén, mind­járt legelején s kellő energikus fel­lépéssel kell a kiküldő választópol­gárságnak állást foglalni, karon­fogni a fáradt s katzenjammeros urat, s megmondani neki: >Sok szépet Ígértél, kijelölted uta­dat, amelyen érdekünkben, a köz érdekében haladni fogsz. Mi neked adtuk bizalmunkat, reád bíztuk ma­gunkat, bajainkat. Őrködni fogunk, hogy ígéreted ne lett légyen csalfa s a helyes útról le ne térj. Majd el el jösz közénk, hogy erről meg­bizonyosodjunk. Mert csak addig a tiéd a mi bizalmunk és oda-adá­sunk, amig ünnepélyesen adott sza­vadat becsületesen megtartod, t Csakhogy ezt igy szervezetlenül meg nem cselekedhetjük ; egyesek tehetetlenek, még pórul is járhat­nak, hogy mit izegnek-mozognak mások helyett. Ide tömörülés, leg­alább valamelyes összetartó szerve­zet kell s erre szinte kínálkozik a legalkalmasabb s legtermészetesebb mód a pártok rendszeres szervezé­sében. A pártnak nemcsak ez volna fon­tos feladata. Összegyűjtené, szellemi eszmecsere közben megismerné, maga előtt látná növekedni a párt egész generációját s mindig maga nevel­hetné magának azt a férfiút, kit, ideje elérkeztével, a maga érdekei legmegfelelőbb képviselőjének sze­melt ki. Felhasználná az alkalmat képviselője sikerének, elért eredmé­nyeinek ünneplésére s ezzel csak növelné az illető ambícióját, munka­kedvét, viszont nem engedné, hogy az a magára vállalt ügyekben el ne járjon, választói iránt tartozó köte­lességét ne teljesítse, valamint, hogy országos érdekű kérdésekben ne le­gyen sehol. Mi véleményt hallani akarunk. | s S ok, nagy előny származnék. De a mi közönségünk nehézkessége, mond­hatnók : lustasága mellett bizony nem vállalna magára könnyű fel­adatot az, aki legalább az előké­szítő munkálatokra vállalkoznék. Éppen ezért nagy örömmel olvas­tuk az » Esztergomi Közlöny*-ben, hogy 6 méltósága nem nézi to­vább tétlenül a megyebeli nagyszámú szabadelvű lakosság teljes szerve­zetlenségét. Igy van reményünk eredményben, annál is inkább, mert pld. városunkban azt hisszük, na­gyon buzgó munkatársai lennének a kormányképviselőnek azok a sza­badelvű, számos szabadelvű férfiak, akik e választási campagne alatt erős s nem feledhető csalódásnak voltak kitéve. És az egyszerre feléjük fordult ked­vező szelet azonnal felhasználva, már most kidagasztják eddig bizalom­mal és megnyugvással, de vég­eredményben csalódással visszatar­tott hajójuk vitorláit. Car. Az .Eszterflom és Vidéfce" tárcája. Ikaros. Messze-messze, fényes felhők közé vágyom Túl repülni rideg, prózai világon, Felejtem mindent, mi köröttem éled, Párosulni, eszmék koronája, véled t Bensőmben forrongnak kinzó tüzes vá­[gyak; Felszállni merészen, eget verni vágynak, Letörni, szakitni, békót, igát s gátat, Felölelni birni az egész világot. Véremet démonként korbácsolja, vágja Megbénult akarat, szenvedélyem lángja, "ludni sokat, szépet; mit csak ember [tudhat, Mire számító ész nagysokára juthat; Tenni dicső dolgot, örököset, nagyot, Mit még e világra emberész nem ha­[gyott; És akarni tudni, látni, hallni mindent, \ Mit Isten hatalma csak alkotott itt lent. \ j Mért adott az Isten gondolkozást nékünk 1 Hogyha porba süly ed minden új rémé­ínyünk, \ Hogyha csak vergődünk, gyáván féreg módra, j Elérheilen küzdünk bármi szépre- s ióra t . . -' Mért hogy nékem is csak oly gyönge a ] [szárnyom, \ Nem birok tülszállni e véges világon f Miért adott érző szivet a jó Isten t Ha én csak cél nélkül vagyok, élek itten f Örökösen fájó kudarcot kell látnom , . . Siratom . . . siratom . , . édes, vesztett ] álmom. Einczinger Ferenc. II szólamlik*) — Konstantinápolyi útirajz. — Irta: Vértesi Károly. (Vége.) A disztársaságban van gr. Széchenyi ; Ödön basa, a szultán tábornok-hadse­géde, a legfőbb Osz mán-katonai érdem­rendek tulajdonosa. Achnied Muktár van \ az oldala mellett. De a plevnaí orosz­j Ján, a messzehirü Gházi Oszmán? Nuri | basa, a halhatatlanság régiójában mégis ! a legfőbb dísze, mindüknek. Ő volt a \ \ török birodalom egyik jobbik esze. Neve . j megfordul mindenkinek az ajkán. A köz­érzésbe ment át az ünneplése. A szul­i tán, nőül adta fiához, az egyik leányát. [Nála nem hervadt el a dicsőség virága. i *) Mutatvány szerzőnek D Konstantinápoly* cimü, ' sajtó alatt levő, 63 képpel illusztrált útirajzából. A , , disz-mű ára szép kötésben 6 korona. Előfizetni lehet j ' a szerzeuél Zomborban és a szerkesztősésninkben. Roskadatlan a teste. Valami vonzó vonás rejlik lényében. A pályája legcsucsáról barátságosan nézett szét. Ünneplik erő­sen, mert nagyon föllendült a népsze­rűsége. Alig győz hajlongani a sok üd­vözlésre. Ez a tettekkel tényező nagy katona, azóta megtért elődeihez. Mikor halálának hire végig rezdült a világon s a táviratok egymást kergették, a hasá­bok nagyot nőttek a hírlapokban s meg­indult a részvétek áradata; temetése halhatatlanságának a kezdete volt. Mi­tikus alak lesz. Közeledik az arany paszomántos csat­lósok által körülvett üveghintó, a kocsi bakján trónol egy jámbor muzulmán. A kocsi előtt a befogott két, fekete arab ló ágaskodnék, ha a kocsis nem fogná keményen mind a kettő zabláját. Igy csak habot fuj a röpülni vágyó egypár kocsiíó, visszalojtott tüzében. Pereg a dob, harsog a trombita, be­lerival a kürt, lármáz a török zene. Köz­bül nagyot koppan egy-egy nemes mén­nek a patája oldalugráskor. Egész har­cias az a kép, mely lejátszódik előttünk. A nők arcán öröm és remegés felváltva ül. Feledhetlen a benyomás kedélyünkre. Felhangzik az ajkakról a >Padisah csok jasa, bín jasa.< Sok esztendőt, ezer esztendőt kívánnak a szultánnak. Ra­gadja őket a lelkesülés. Eget ráz az üdvriadalom. Lélekzet visszafojtva hall­gatunk és nézünk. A padisah a kezét a homlokára és a szivére illeszti. Eltörődés látszik rajta. Fáradt mosolylyal köszönti a közönséget és közönti az éltetést, derék katonái­nak, és mindazoknak, a kik éltetik, a ki­ket az ő látására a kötelesség, tisztelet vagy a kíváncsiság összehozott, idevalót, idegent, A keleti nők kiváncsiabbak a nyugotinál. Mikor elvonult a ragyogó fény L izibe csend, ünnepélyes csend állt be. Ocsúdunk a riadalomból. A szivek hangosan dobog­nak a sajátságosan csilingelő, majd bum­berdózó török muzsika elnémulával, — a kard a hüvelyébe visszamegy, a szá­las fegyveresek lazán állanak, szünetet tart minden és C3ak halkan morzsolód­nak a szavak, A zaj elül teljesen. A nagy tömegben, a nagy kocsitáborban, nem mutatja a nagy zűrzavar képét semmi; nyugodtan állanak a hintóslovak. A padisah a mecsetbe lépett. Kocsi készenlétében várják kijöttét, A padisah imádkozik, a népe jóléteért s tanácsot kér, jó tanácsot kér, jó taná­csot Allahtól. Az imám ezalatt buzgón imádkozik a szultán jóléteért, őseinek nyugalmiért. Az imám kardot is fog, ha a hit — veszélyben, A szultán ott áll a dsámi ablakában s elíépetnek előtte a csapatok. A zene hangja újból megered. A vezénylő szavak magas akkordokban hangozanak fel. Ünnepélyes hangulat vesz erőt rajtunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents