Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-26 / 77.szám

i A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. -W.I.U. mm JIÍ i n i tmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmmmnm^mm M^jClci>Ík Vasárnap és Csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: furör*. AK AK : = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (H0YA A YZIRAÍ ° K ' ELÖÖZETÉSEK ' BYIUTEREK ÉS HÍRÍLETÉSEK UMM ifi 4 "™- ~-~_­­~~^­1 6 kíí' - 8* 6S KIADÓ: ' Széchenyi-tér, S30. szánj. Negyed évre — — — 3 kor. — ül. __ i . . . . Egyes »ám ára: 14 fii. ~* Ké * lr **<" ***** **~ * l . _ . _ _ A Vörös Kereszt kórház. j Esztergom, szeptember 24. ^ Náhai Simor János hercegprimá- ] sunk, atyai jótevőnk nagylelkű al- , kotása >a Vörös Kereszt kórház* . pompás üde levegőben* az ősz ara- | nyos lombdiszében szomorúan áll s | mintha zártsága még nagyobb volna, ; mint rendesen. Csend, némaság. S másfelöl, a tizenhárom város 1 táján üdén, frissen, lapos tetejű pa- ; Villonjaival egész sajátszerüen hatva I a szemlélőre, terül el az uj köz- . kórház. Nincs élet még a kis olaszos ; városrészben, amelyre büszkék va- 1 gyünk s amelyeta szenvedő emberiség ; hasznára annyi küzdelemmel, akadály i leküzdéssel, de nem kevesebb kitár- \ tással és áldozatkészséggel tudtunk < megteremteni. Csend, némaság. Pe- ; dig már meg kellett volna indulni 1 a vérkeringésnek. ] Baj van itt is, ott is. Odafenn elveszítették azt a férfiút, aki férfi- < kora teljében, de ifjú lelkesedéssel ; vette át náluk pár hónappal ezelőtt a i vezetést s e rövid idő alatt is na- ; gyon sokat tett; bezzeg nem volt : üres betegszoba . . . S buzgó után­járással kijárta a hercegprímásnál, hogy minden hiányzó modern esz- i köz, felszerelés beszereztessék. O i elment, de hát — ez az élet sorja — jön helyébe más, mert hát jönni kell. Odalenn még mindég hiányzik minden betegek és egészségesek fő éltető eleme: a viz. A tiszta ba­cillusmentes forrásvíz. Az utolsó percben, amikor már a csöveket kellett volna lefektetni, ütött valami Anti-Mózes a sziklára és a forrás, \ I amely már a közelében csillogott, egészen visszahúzódott. Ujabb áldó-' zatkészséggel, de a gyógyítás költ-, ségének valamelyes megterhelteté­sével is, e bajon is lehetett segíteni. Csak egy két-hónappal tovább kell a betegeknek, az ápolóknak, az or­1 vosoknak a régi zig-zúgban szoros­kodnz, bajlódni. j A két testvérintézet közül min­denesetre a közkórház baja nagyobb, 1 aggályos gondoskodásunkat jobban felkeltő, oly intézetről lévén szó,! amely a közegészségügyet hatvá­nyozott mértékben, jobban érdekli js amelynek megsegítésére minden­f esetre elsőbb kötelességünk a tő­I lünk telhetőt elkövetni. Mert ennek áldását minden ember élvezheti s akinek fizetni kell, kap minden fil­lér olcsóbbitáson ! Most pedig kínálkozik mód, a melylyel a közkórház jövedelmét növelni s igy a napi ápolási dija­kat csökkenteni lehetne. S e mó­dot ép a Vörös Kereszt kórház, il­letőleg bíboros patrónusa nyújthatja. Semmi újítást nem kellene be­I hozni, csakis átadni a Vörös Ke­reszt kórházat eredeti rendeltetésé­'nek, pontosan követve alapitója in­tenciójt. Néhai Simor János azt tisztán > Vö­rös Kereszt Egylet «-i kórháznak építtette, hogy abban háború ese­tén ötven beteg katona helyet ta­láljon. Béke idején csak a pri­jmási és főkáptalani uradalmi cselé­lédek ápolását, s igazolt szegény szenttamási s szentgyörgymezei la­kosok gyógykezelését engedélyezte. Az ő alaprendelkezését kellene újra érvényre juttatni, sőt a szent­györgymezei és szenttamási szegé­i : .—_____ - _ nyek is elmaradnak, mert ezekről az országos betegápolásí alap immár úgyis gondoskodik. — Vagyonos betegek pedig, akik külön szobát, külön kiszolgálást akarnak, az új közkórházban ezt is elérhetik. Egy­szóval fizetéses betegek felvételét egészen meg kellene szüntetni. Mert a jelenlegi szisztéma a köz­kórháznak nem csekély anyagi kárt okoz. A Vörös Kereszt kórházban, amelynek nem kell törődnie, amint nem is teszi, semmi deficittel, ugyanis pár fillérrel olcsóbb ápolási dijat hoz­tak be s ezzel a közkórház, amely ellen­kezőképen csak pontos számadással dolgozhatik, sok beteget veszített. Ve­gyük csak első sorban a Vármegyei Kerületi s az Ipartestületi Betegse­gélyző Pénztárat; ez két nagy kon­tingens. A szegény emberek pedig nem szenvednének vele, mert a betegek számának meggyarapodása viszont az ápolási dij leszállítását tenné le­hetségessé. A hercegprímás nem akar egy közkórháznak, a > Kolos-kórház «-nak konkurenciát csinálni. b .Esztergom is Itf táPGája. A szelámlik*) — Konstantinápolyi útirajz. — Irta: Vértesi Károly. Kelet tündérregéi, az >Ezeregy éj­szaka* meséi közé illő kép, a padisah mecsetbe vonulása, a szelámlik, csak­hogy a mi a mesében valótlanságnak :ünik fel, az itt, vakító pompával, a meg-. testesült valóság. És mennyivel szine- j sebb volt még ez a kép, mielőtt a törö­kök Európából darabonként kiszorultak, miker annyi meg annyi millió alattvaló nagyura, a padisah, a török szultán, mint khalifa, tüszkölő, ágaskodó, ékitményes, 1 gazdagon és pompásan fölszerszámozott ménen, vagy aranyos csótáros lovakkal hintón, magát a népének a szó szoros értelmében megmutatta, egyszer a szá­razföldön, másszor vízen, huszonnégy sugár evezőlapátu, fejedelmileg fölsze­relt, a legszebb faragványokkal ékes, gazdagon kipárnázott diszsakján, a Bosz­poruszon átsajkázva, tengeren tette meg ezt a pénteki itnautját, diszkivonulását; nem is a belebb, lentebb fekvő JÜdisz­kjöszkbŐl, az ahhoz közelre hevenyészett *) Mutatvány szerzőnek . Konstantinápoly« cimü, sajtó alatt levő, 63 képpel illusztrált útirajzából. A diszmü ára szép kötésben 6 korona. Előfizetni lehet a szerzőuél Zomborban és a szerkesztőségünkben. Hamidijeh dsámiba, hanem a Boszporusz vizébe árnyat vető, fehér márványból épített császári palotából, a Csírágán vagy a dolma Bagcse kőcsipkés kapu­jából indulva ki, valamely császári dsá­miba. Mondják, olyan gyorsan szelte a vizet a szultán diszcsolnakja, hogy a parton ügető ló se érte utói. Athleti karok röpítették a vizi járművet. Megváltózott az idők folyamán Nyu­gat, megváltózott Kelet. Utóbbinak a megváltozását, az elsőnek a politikája hozta meg. A Galata-tornyon a fehérholdas és egycsillagos vöröszászló ünnepet hirdet. A légáram teritgeti a lobogó szárnyait. Tisztult az égboltozat. Bőven hullatja a délutáni nap az aranyát. Én II. Abdul Hamid szelámlikját lát­tam. Királyi látványosság. Ünnepélyes volt ez a diszmenet az imára. A szer­tartásos pénteki imára való menést, két arabs mén által röpített, feketén fényes, nyitott hintóban tette meg Mohamed vallásának a feje, Allah földi helytartója, Allah földi árnyéka. Ha nem mutatják a nagyurat, az őt körülvevő fény között, a sok csillogás­tól, ragyogványtól kápráztató szemeim­mel fe! sem ismertem volna. Állig feke­tébe volt öltözve az uralkodó, a ki ma is még, mint az e'ső imám, és Mohamed próféta helyettese, százhuszmiliió moha­medánnak a feje vallási dolgokban. A halaványképű szultánnak állát fe­1 kete korszakai árnyalta. Egy gyémántos nagy csillag a mellén, a vörös fez a fején volt minden dísze. A vörös fez nem is disz Kelet világában, az utolsó alattvalónak is a fövege. De hasonló fényes és nagy gyémánttal kirakott földi csillagot a mellen, csak Naszir-eddín perzsa sachon láttam, ennél többes szám­| mai is. A török császárnak a fényes j csillagai lehullottak már Európában, de fenragyognak még azok Ázsiában, neve­' zetesen a nagy Kisázsiában. Valamikor Nyugatra, Keletről húzó­dott a népek vándorraja. Most ellenke­ző rendben, Nyugatról vonulnak mind­! inkább Keletre, még az uralkodók is. • Egészen Keletre, igen, el egész Ázsiába, gyarmatok világába, legújabban Kinába. A nagy nagy marad akkor is még, ha kisebb lesz. Téved, a ki azt hiszi, hogy | az európai tartományai fogytával, valami | sok fogyott volna abból a fényből, a I mely a keleti nagyurat: a khánt körülve­1 szi. A szelámiknak a látása győz meg er­ről mindenkit. Hogyan is ment végbe ez a magyar koronázásihoz hasonlítható pompa ? —• országrengető ünnepély. Nehéz meg­adni rá a feleletet egyszerre, mert nagyon sokból állott az, többől mint a mennyit a szemhatáron feöle'het az ember. ! Fehérholdas, egycsillagos vöröszász­i lók lengtek tornyokon és házakon. Rézpitvkés török katonaság 1 , a vitéz török hadsereg legjava szoros egymás­mellett lábhoz eresztett puskával a ke­zükben, sort vont, falat állott ott is a merre a szultán hajtat, ott is a mer­ről a nép özönlik festői viseletben, vagy meztelen lábszárral, poros lábfejjel. Valóságos emberáradat, a mely visz ; nincs tenyérnyi hely. Az embereknek özönlése gyűlik és tolakszik. A belát­hatatlan emaertömegben mindenki, ap­raja nagyja iparkodik előtérbe, mindenki óhajtja látni a diszes felvonulást, mely­nek egész Keleten párja nem akad. A sok idegen, — pedig Konstantinápoly­ban mindig sok az idegen, — mind akarja látni, a miért napokig vesztegelt. Az emberáradat meg megreked a nagy tolongásban. Gyakran csak áttörhetlen rétegben|álló közönséggé válik, melyet az égető napsugár sem képes eloszlatni. Egész kocsisorok érkeznek, Kocsitá­bort alkotnak. A felkanyaruló jármok bogairól csilingelő ércek lóbálódznak, csengetyűk hangzanak. Sürögve forgolódnak a nagytömege­ket mozgató utnyitók. Rikit az élénk vörösszin a fezen, helybelin, idegenen, ka­tonán ; tarkul a zöld és mindenféle szin a turbánon, agán, basán és a fölötte el­fátyolozott asszonynépségen, a virágok színébe öltözött kissebb babákon egya­ránt. Pompásan festenek az élénk szinek a barna arcokhoz. Török és görög, arab és örmény, prémes süvegű perzsa és szoknyás al FERENC JÓZSEF keserűvíz az egyedüli elisme rt kellemes izü ter meszelés has hajtószer.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents