Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-24 / 7.szám

Berán Antal, Bernvaller Lajos, Búry Jó­zsef, Draxler Alajos, Draxler Ferencz, Dudás Ferencz, Farkas Tivadar, Fritz György, Globutsnig József, Homor Imre, Ivanyi Géza, Janoviís Pál, Kántor Endre, Kitzinger József, Kováts Albert, Krech­nyák Ferenc, Krizsán András, Leviczky Mihály, Magyary László, Mayer István, Mann Lajos, Mészáros József, Nagy Ig­nácz, Neumayer Károly, Pelczmann László, Reitter Jakab, Rothnagel László, Schuller Pál, Svmhart Károly, Vörös Ferenc, Waldfogel József, Zibrinyi Már­ton ipartestületi előijárósígi tagok. * Farsangzáró mulatságok. A farsangi naptár két érdekes dátummal újból ki­bővült. A Polgári Egyesület, ha már mint tervezte, a farsangot mulatságával meg nem nyithatta, legalább bezárni óhajtja azt s e'halasztött estélyét feb­ruár hó 17 én tartja. — A farsang leg­látogatottabb mulatságának Ígérkezik február 18 íka, a deáktáncpróba napja. A kis és nagyobb gavallérok készülnek is erősen már, hogy a jövendő gavallér­pillangó szárnyaival megismertessék a közönséget. A tánciskola ez évben a főgimnázium tornatermében van, Thurzó Gerőné ve eti. * A földműves ifjúság érdekében. Az ^Esztergomi Polgári Olvasó Kór*, köz­gyűléséről írva, teljem elismeréssel emlé­keztünk meg arról a határozatról, hogy a jövőben az egyesület helyiségeit a serdültebb földműves ifjak előtt is meg­nyitják, hogy azok ott — a veszedel­mes utcai kószálás helyett — neme­sen szórakozzanak és művelődjenek. Az üdvös cél eléréséhez azonban egy ifju­s.sgi könyvtár mindenesetre szükséges. Az agilis és feladata színvonalán álló egyesület ennek alapja javára f. hó 27-én az egyesületi helyiségben szavallatokkal egybekötött szinielőadést rendez, mely­nek szereplői földműves ifjak lesznek. Nagy, áldozatkész közönséget érdemel a cél, de a változatos műsor is, mely a következő: 1. Himnusz. Énekli az ifjú­ság. 2. Prológ. Földváry Istvántól. Sza­valja Tátus Ferencz. 3, A rossz társak megvesztegetik a jó erkölcsöt. Falusi élet­kép. Irta: Garay Alajos. Színre alkal­mazta : Tátus János. Személyek: Jámbor Pál, jómódú molnárgazda — Szölgyémi József. Anna, felesége — Szenczi Teréz. Márton, molnár legény, Anna öcscse — Miskolczi István. Bálint Istók, paraszt­gazda — ifj. Tátus János. Bénács György, kiszolgált katona — Cserép Lőrincz. Csóri Jóska, juhászbojtár — Tátus Fe reuez. Fürge Peti, csikóslegény — Patkó Lőrincz. Kisbíró, pogár, nép. Történet­pergamen-szalag van 1501-ből, mely 235 kolostor híreit tartalmazza ; ugy látszik tehát, hogy a kolostorok némelykor kö­zös levélpapírt használtak. Titkaik persze nem igen voltak. Jól szervezett póstain­tézménye volt a német lovagrendnek, de magánosok ezt sem használhatták. A városotí hírvivő intézménye igen kiter­jedt volt, mert a különböző városok hír­vivőinek utvonalait összekapcsolták ugy, hogy Eszak-Németország Felső-Olaszor­szaggal is összeköttetésbe jutott. Ezen intézményt nagyobbrészt a kereskedő céhek tartván fenn, főleg az ő érdekei ket szolgálták, tehát a nagy közönség ebből is ki volt zárva. Legnevezetesebb azonban a párisi egyetem középkori pos­tája volt, mely kezdetben kizárólag az egyetemi hallgatókat szolgálta, de már a 13. század végén úgy a francia, mint a külföldi fejedelmek pártfogása mellett a közönségnek is hozzáférhető hírvivő intézménynyé lett, mely a beszedett dí­jakból fenu bírta magát tartani. XV. Lajos 1719 ben feloszlatta, mert a XV. század vége óta állami postája is volt az országnak. Nem volt jelentéktelen a mészárosok postája sem, mely a XVII. századig fennállott. Nekik ugyanis a hus kihordásakor a város nagyrészét be kel lett járniok és vágómarha végett a vi­dékre is ki-kirándulniok, a közönség te­hát felhasználta őket levélhordásra is. Tőlük származik a postakürt fuvásának szokása is, mert ők kürttel jelezték meg­érkezésüket és indulásukat. Amerika felfedezése, az Indiába vezető ut megnyitása, a könyvnyomtatás felta­lálása, a reformáeíó mind oly tényezők, melyek az egyes nemzetek közt az érintkezést oly sürüvé tették, hogy a középkori hírvivők már nem voltak ele­gendők a közvetitésre. Uj szervezetű in­hely ; Pécsvárad és Nádasd. Idő : az Öt­venes években. 4. Hunyady induló. Énekli az ifjúság. 5. Hazám ifjúsága. Ábrányi Emiltől. Szavalja Ispán János. 6. Édes hazám. Komócsy Józseftől. Sza­valja Német Ferencz, 7. Ha magyar vagy . . . Földváry Istvántól. Szavalja Nikmann Mihály. 8. Kötelesség. Luby Sándortól. Előadja Sremsz József, 9. Az édes anya. Kuthentő!, Szavalja Galambos Ferencz. 10. Szeget-szeggel. Petőn Sán­dortól. Előadja Hegedűs István. II. Rá­kóczy induló. Énekli az ifjúság. Rendező : Tátus János. Az előadás esti 7 órakor kezdődik. Helyárak : az első két padsor 2, a többi ülőhely 1 korona; állóhely 50 fillér. * A doroghi kaszinó bálja. Mint leve lezőnk irja, nagyon jól sikerült a do­roghi kaszinó ez idei farsangi estélye, a melyen számos s előkelő közönség vett részt. A bál sikere dr. Rauscher Zsigmond bányaorvos érdeme. A kaszinó helysége ízlésesen volt dekorálva. A táncrend, jól betartva, kinyúlt hajnal hasadtáig. A négyeseket 24 pár tán­colta. A talp alá való legropogósabb csárdásokat Sándor zenekara . kitartóan húzta. A jelen volt hölgykoszorú név­sora a következő: Pauk Rudolfné, Winklelmer Jánosné, Becherer Je­nőné, Benedek Józsefné, dr. Hüke Kálmánné, Gott­mann Gyuláné, Szabd Margit, Fáy Rózsika, Gyu­rányi Etelka, Ernst Dávidné, Dózsa Árpádné, Puck Károlyné, Bukovszky Ödönné, Weil Adolíhé és Ilonka, Schalkász Ignáczné és Kornélia, Dvoracsek Károlyné, Vodák Jánosné, Bredenbeck Rudolfné, Zsuffka Emília és Otilia, Martinganő Constantia és Virginia, Majoros Sándorné, Javorka Mihályné, Fi­lip Rezsimé stb. TTTT? I'' t<f wimmimaaammmm WmJ*ööc*l anJmStmm•> Esztergom, január 23, Reminiscenciák a jégről. — Elkésett krónikák. — I. A Tornakertben. Oh ég ! Oh ég ! Oh ég ! Mily keresett a jég ! Ivez sok lájtinánt És hódítja a lányt. tézményre volt tehát szükség, mely a nagyobb igényű követeléseknek megfe­lelhessen. I. Miksa volt az első, a ki a hiányon segítendő, egyik igen szeretett kir. hercegünk vejének ősét, Taxis Fe­rencet bízta meg az intézmény szerve­zésével. Az első igazi postát ez Bécs és Brüsszel között 1516-ban létesítette, biz­tosíttatván neki és utódainak azon jog, hogy az összes jövedeimet ők kapják. Biztonság és gyorsaság tekintetében az uj intézmény annyira bevált s oly ke'endóséget szerzett neki, hogy I. Fü­löp spanyol király is a Thurn-Taxis-há­zat bízta meg országában a posta szer­vezésével és a többi állam is előbb, vagy utóbb ezen minta szerint rendezte be postáját. Később a vasutak és a gőzhajók el­terjedése, majd pedig a különböző or­szágok postáinak egyesülése, óriási len­dületet adott a levélforgalomnak. A mig az államok azon elvből indul­tak ki, hogy a postának az állam szá­mára hasznot kell hajtania, a levél-portó igen magas volt, igy pl. Franciaország­ból Oroszországba egy levélért 1 és fél koronától 3 koronáig, vagy Bécsből Ame­rikába körülbelül 24 koronát, vagy pl. nálunk a század elején egy 9 grammos levélért 3 mfldként, vagyis körülbelül 22 km,-ként, 12 fillért kellett fizetni. Az angolok, akik manapság is legtöb­bet leveleznek, legjobban érezték a nagy levélportó káros hatását: tőlük indult ki tehát a mozgalom is a leveldij mérsék­lésére. 1840-ben léptették életbe az uj díjszabást, amely hasznot ugyan nem hajtott az államnak, de annál jobban emelte a levélforgalmat, amely évi 75 millióról egyszerre 170 millióra szökött fel. Ekkor kezdették Angliában a levél­bélyeg használatát is, melyet utóbb va­Oh ég! Oh ég ! Oh ég 1 Veszélyes ám a jég ! Udvarló sok diák Kap másnap terciát. Oh ég! Oh ég! Oh ég ! Oh, mért sikos a jég ?! Hogy szeszt bár nem ivott, Oly könnyű bukni ott! II. A kis dunai jégpályák. A minap a Dunaparton jártam és láttam ott két jégpályát. A Kis-Duna emelkedik — mondám — nem vízál­lás tekintetében, hanem tekintélyben. És csakugyan. A kis hamis már-már jelentős szerepet visz tu f pótadózott vá­rosunk életében. Tavaszi vlzáradáskor mindent elöntéssel fenyegető szörnyeteg, mely arra kényszeríti az embereket, hogy az Eggenhofer-sárkát és az Öreg templomot pallóval kössék össze. Káni­kulás nyáron bacíllus-tenyészde és uszoda, a hol 40 fillér lefizetése mellett bárki szabadon belefúlhat, fentartatván a joga ahhoz is, hogy az Angyal hídnál ingyen veszekedjék be'e. Oszszel csónakda, mi­kor is szerelmes mesterlegények bevont evezőkkel, érzelgős orditások mellett ereszkednek lefelé a holdfényes vízen, mig »szárazföldi patkány* — társai eme »tengeri farkasok«-nak, hasonló hango­kat a sziget sétányán, a lombdus gesz­gesztenyék alatt bocsátanak a levegő­égbe. S ime, a téli Kis-Duna előlépett jég­pályával. Jelenleg van két pálya. Volt egy harmadik is, de a hévviz egyet gondolt és felhajtván erejét a cifrahídig, a harmadik jégpályát eltörülte a Kis­Duna színéről. A meglevő két jégpálya két közkereseti társaságé. A felsőn fa­cér matrózok és úszómesterek működ­nek, társul vévén egy pár halászle­gényt, az alsó jégpályán 4 gráner szedi a 10—20 filléreket. Valóságos közi ere seti társaság mind a két cég, a melyek lamennyi állam elfogadott. Hazánban 1850 óta has.nálatos Jelenleg az egész világon körülbelül 5000 különféle levél­bélyeg van forgalomban, a melyből Euró­pára mintegy 3000 esik. 1874-ben létrejött a világposta szövet­kezet, egyelőre 22 állam közt, a mikor egyforma és addig kivihetetlennek tar­tott olcsó levélportót állapítottak meg. A világposta egyesület ma már magába öleli a földnek majdnem minden művelt államát és 830 millió lélek közt közve­títi a gondolatcserét. Ma már oly szük­séget elégít ki, me'y nélkül csak nehe­zen bírnánk meglenni s bizony méltán sajnálhatjuk a régieket, akik, ha nem voltak is tőle teljesen megfosztva, de mindenesetre sokkal ritkábban jutottak ahhoz az élvezethez, amit egy-egy ked ves levél kapása okoz, különösen akkor, ha az rózsaszínű. Végezetül még csak azt akarom be mutatni, hogy az egyes nemzetek a le­velek mennyibégét tekintve, minő sor­rendben következnek egymásután: az elsőség az angolokat illeti, akik éven­ként 2000 millió levelet és levelezőlapot írnak s körülbélül 2500 mázsa bélyeget használnak el. A 2 ik helyen a Német­birodalom, a 3. helyen Franciaország, a 4 en Ausztria, az 5. és 6. helyen Orosz és Olaszország áll, a 7. helyet hazánk foglalja el 200 millió levéllel és lappal. Most pedig szépen köszönöm az igen tisztelt hallgatóságnak sokáig igénybe vett szives figyelmét; helyemet átadom azok­nak, akik ezen unalomért bőségesen fog­ják kárpótolni művészetükkel az igen tisztelt publikumot. ha a cégjegyzékben nincsenek is beje­gyezve, de a tekintetes kapítányságn U mindenesetre tudnak létezésükről. A felsőt többen látogatják, de az al­són több az intelligens elem (mert ké­rem, van ára különbség a tornakerti 80 fillér és a kis-dunai 10 fillér között.) Me­legedő szobák nincsenek, de meleg szi­vek itt is vannak, akár csak a torna­kertben. A sziv különben se fázik, a mig fiatal. A kinek pedig a keze fázik meg, az be'e fuj; oszt megvan! A ki­nek a Iába fázik meg, az hazamegy s punktum. (De nem muszáj gondatlannak lennie és vihet magával lábzsákot, mert a lábzsákolási jog korlátozva nincs.) Pihenni óhajtók részére 1—2 pad kí­nálkozik. A ki pedig el akar bújni, an­nak rendelkezésére áll az a bizonyos szénaszállitó komp, a ,mely most a Kis-Duna szigeti oldalán befagyott. Ez a pont épen szemközt van a Duna köz­vetlen peremén készülőfélben levő kút­tal, melyre sanda szemekkel néz a laj­kus, tűnődvén: »Minek a Duna partra kut, mikor annak a vize úgyis Duna­víz lesz?!« De hát az ilyesmik megér­téséhez magasabb közigazgatási tudás nélkül miért is fog hozzá a lajkus ?! Menjen a jégre, ott van az orra előtt, akkor legalább nem mondhatja, hogy a szegény embert mindig jégre viszik. A dunai jégpályáknak is megvannak a Don Jüanjai és Donna Elvirái, nem hiá­nyozván a Don Quixotte-ok sem. Ka­tonazene nincs, de zongora-verkli va­sárnap délutánra, sőt a jövedelmezőbb hétköznapokon is akad. SŐt a bukások megkülönböztetéséhez szükséges jó íz­lés sem marad otthon, mert ha hölgyek alól szalad ki az acélpenge, akkor azt az áriát kell itt fütyülni, hogy: >Insta­lom, hunyják be a szemüket.« Akadnak, a kik megteszik. Mind két közkereseti társaságnak 2—2 lobogóját lengeti a hideg szél és ok küzdenek a jéggel és hideggel nemcsak a nagyobb osztalék reményében, hanem a zászló becsületéért is. Esténként felön­tik a pályát és aztán a tagok felváltva Őrködnek azon, hogy a konkurrens cég boszúból be'e ne tiporjon a fagyandó pályába. Aztán mondja valaki, hogy nincs itt üzleti szelem és okos ész ! — X. — — Emléknap. Néha Simor János her­cegprímás halálának évfordulója aí kid­mából a főszékesegyházban szombaton ünnepélyes gyászmise lesz. — Kitüntetés, A király Forsier G ­zának, az O. M. G. E. igazgatójának, városunk jeles szülöttének, a mezőgazda­ság körül szerzett kiváló érdemei elisme­réséül, a vaskorona-rend harmadik osz­tályát adományozta. — A Kaszinó társasvacsorája. Szom­baton este abból az alkalomból, hogy az immár véget ért karambol-verseny di­jai ünnepiesen kiosztathassanak, a Ka­szinó tagjai kedélyes társasvacsorsra gyűltek egybe, melyet az utolsó pótver­seny, — a mely Kelemen Béla és Pau­lovits Géza. között folyt le, — előzött meg. E játszmát a II., illetve a harma­dik hely e'nyeréseért vivták és Kelemen Béla győzelmével végződött. Elharssnt az óriási éljenzés, amely Kelemen Bélá­nak, a kitűnő játékosnak szólott, mik<~r előállott B. Szabó Mihály, a karambol­verseny jury-elnöke és a nála szokásos nagy elokvenciával mondott köszönetet a jury nevében, elsőben a játszóknak, majd a közreműködőknek, mig végül át­nyújtotta a nyerőknek a szép ajándékot és pedig az I. dijat Istvánffy Elemérnek, a II. dijat Kelemen Bélának és a III. dijat Paulovits Gézának. Az ünnepi jele­net után egy mindenkit mélyen megin­dító másik következett Dr. Fóldváry

Next

/
Thumbnails
Contents