Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-08 / 72.szám

És e terv mellé az 6 makacs szívósságával szegődött. Megállt a keskeny gyalogjárón; »meglássuk kí tér le.c Hát bizony a közönség tért le ... És rövid év alatt felépült a céljának teljesen megfelelő, modern tűzoltótelep, amely egyúttal az utca-öntözés nehézkes problémáját is lehetőleg megoldja. Átadjuk holnap rendeltetésének, át az egyesületnek, amely kiküzdötte magának, ama biztos reményban hozván a nem jelentéktelen áldozatot, hogy az ok megszűnvén, az okozat is megszűnik s miként a főparancsnok, a vezetők mindég hangoztatták, most már módjukban lesz újra régi nívójára emelni az egyesületet. Isten áldása legyen az épületen, annak minden darabján! Minél ritkábban legyen szükség feltárni nagy kapuit, de ha használni kell, minél eredményesebben használhassák minden felszerelését! A tagoknak pedig erősödést, ambíciót, komoly munkát kívánunk ! * Érdekessé teszi az ünnepséget, hogy ezen vesz részt először az új főispán; nem hivatalosan, a közönség között. A programm a következő : 1. D. e. II órakor csendes mise a belvárosi templomban. 2. Átvonulás az új otthonhoz. 3. Az új otthonnak ünnepi megáldása. Végzi dr. Fehér Gyula plébános. 4. Az új otthon átadása Vimmer Imre polgármester által a tűzoltóság gondozásába és annak átvétele Dóczy Ferenc főparancsnok által. 5. Délután 1 órakor ünnepi ebéd a Magyar Király szálló helyiségeiben. Semper. Mii kereskedelmi tanfolyam. Esztergom, szeptember 3. Életrevaló eszmének csinál propagandát Nagy Antal reáliskolai tanár. Meghiúsulván a szülők reménye, hogy polgári iskolát végzett leánygyermekeiket a helyben felállítandó tanítónő-képzőben tovább képeztessék, éppen időszerű egy női kereskedelmi tanfolyam szervezése. A közóhaj adta meg a gondolatot, az eszme pártolása fogja azt megvalósítani. — Nem magán-jövedelmi pénzforrásról, hanem nyilvános jellegű, állami felügyelet alatt álló közintézményről van szó. — Megindult az előkészület arra, hogy a szervezendő tanfolyam hallgatói kormánybiztos ellenőrző felügyelete alatt tévén nyilvános vizsgálatot, helyben szerezhessenek a jövőben oly államérvényes bizonyítványt, melyért eddig idegenbe kellett zarándokolniuk tetemes s a szegényebb sorsú szülők által nem is fedezhető pénzáldozattal. Esztergom vármegye kir. tanfel-j ügyelője látván a közkivánalom' jogosultságát, hozzájárulásával s a magas kormánynál kifejtendő közbenjárásával elsőnek szegődött az eszme pártolóinak sorába az intézmény sürgős életre keltése tehát a szülők érdeklődésén fordul meg. Az ügy anyagi oldalát tekintve az egyes szülőket jelentékeny költség már azért sem terhelheti, mert a jelentkezők száma előre láthatólag is elegendő lesz ahhoz, hogy a női kereskedelmi tanfolyam tanárainak méltányos óradíja csekély havi részletekre oszoljon szét a szülök között. A kik tehát hozzájárulásukkal e tanfolyam létesítését kívánatosnak tartják, tekintettel a hivatalos eljárások foganatosításának sürgős voltára, tudassák megállapodott elhatározásukat egy héten belül szóval vagy írásban az eszme megindító jávai, mely körülmény azért is könynyebben megtehető, mivel a tanfo lyam tényleges rendszeresítése előtt a jelentkezés semminemű anyagi megterheltetést sem von maga után. II mi állatvédőinkhez. — Sz. G. panaszára. — Esztergom, szeptember 4. A keresztény tan, mely azt hirdeti, hogy »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat*, megalapítója lett a humanismusnak. Ez a tan megreszkettette a barbárság legerősebb sziklavárát s utóbb azt nemcsak romba döntötte, hanem új palotát emelt a szeretet vallásának, melyben az emberiség megtanulta az egyenlőséget, az egymás iránti tiszteletet és megbecsülést. És ime a magasztos tan, mely átalakította az emberiséget, szükségkép maga után vonta az állatok iránti vonzalmat is, s megalakította az állatvédő egyesületeket, mely egyesületek, mint neve is mutatja, az állatok védelmét tűzték ki feladatokul. Hiszen az állatokat a Teremtő, az emberiség hasznára, szükségletére teremtette ugyan, de mégsem azért, hogy azokat kínozzák. Bizonnyára az áltatok iránti vonzalom indította boldogult Bethlen földművelésügyi ministert arra, hogy kibocsássa 31060/92. sz, alatt kelt rendeletét, mely így szól: Rendelet. A forgalomba hozott kisebb élőállatokkal való bánásmód szabályozása tárgyában. I.§. Kettőnél több borjút, juhot, bárányt, kecskét, malacot és a kisebb szárnyas állatok közül négy párnál többet Összekötött lábakkal akár köz- akár magánfogyasztás — illetőleg használat céljából szállítani a mennyire ily állapotban bárminő célra is tartani tilos — a marhavásárra vitt borjuk és bárányok lábai azonban azon idő alatt, mig a vásár tart s a mérlegelés eszközöltetik, legalább 5cméter szélességű hevederrel összeköthetők, mely állapotban az állatok mindenkor szalmára fektetendők, — libák, pulykák, nagyobb szárnyas állatok Összekötött lábakkal egyáltalában nem szállíthatók s azok házalás esetében csakis hónalj alatt vihetők. Halakat keresztülfűzve szállítani, venni vagy tartani tilos ! 2. §. Az 1. §-ban meghatározott mennyiségen felül borjúk, juhok, bárányok, kecskék, malacok, csakis fedett s oly kocsikban szállíthatók, hogy az állatok a kocsiban állhassanak. E célból a kocsinak szilárd fenékkel kell bírnia és sem ezen, sem a kocsi oldalainak alsó részén nyílás vagy hézagnak lenni nem szabad. Az oldalak felső részén 3

/

4 rész szélességben a deszkák, illetőleg lécek között tág hézagok hagyandók, hogy az állatokat kívülről látni lehessen és a kocsit levegő járhassa át. 3. §• Bárminő szárnyas állatok az 1. §-ban meghatározott mennyiségen felül csak ketrecek vagy fonott kocsikon, illetőleg ketrecekben, vagy kosarakban szállíthatók. E ketreceknek úgy kell készítve lenníök, hogy az állatok kívülről jó láthatók és megkülönböztethetők legyenek. 4- §• Az állatok megfe-elő etetéséről és itatásáról az eladó vagy szállító, illetőleg tulajdonos gondoskodni tartozik. 5- §• Ezen rendelet határozmányaiba ütköző cselekményeket és mulasztásokat az 1879. évi XL. t. c. alapján ezennel kihágásnak minősítem, mely kihágások elkövetése amennyiben cselekményük, illetőleg mulasztásuk más fennálló törvények szigorúbb határozmányai alá nem esnek, 20 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Az a vidéki közönség, mely hétrőlhétre Esztergomba hozza baromfiát, erről a miniszteri intézkedésről tudomással aligha bir, mert ha birna, úgy blzonynyára nem kínozná azokat a szegény állatokat oly módon, hogy halom számra fűzi a csibéket a karjára. Első sorban a főszolgabiróság és különösen a ko ségi elöljáróság volna hivatva arra, hogy azt a községi lakosságot felvüágositaná, miszerint a jó Isten az ember szükségletére teretette ugyan a hasznos házi állatokat, de azért az ember sem jogosult annyira összekötözni, hogy a mikor aztán kötelékét feloldják, napokig ne tudjon lábra állani. S-X. — Szép. Nagyon szép. Olyan . . . Elhallgatott, gondolkozott, de még nem emelkedett az intelligencia olyan fokára, hogy hasonlatot tudott volna mondani. Megsajnáltam szegényt. Fölsóhajtott, fölkelt — nehezen — az övet föltette a gyerekre. — E egy, kettő . . . e-egy, kettő . . Tompán csengett a hangja. = Nem jól van . . . III. Odajött az uszoda körüli kertbe, a fülembe súgta. — Ez az. Nagy, erős, teltkeblű, teltcsipőjű barna, asszonyra mutatott, a ki egy vékony szőke nővel beszélt. Úgy látszik, az úszómesterről, mert ha ránéztek, összenevettek. — Látja, látja — súgta az úszómester. — Nevet, ide nevetett, rám ? Megfogta a malomkerékből csinált asztalt, majd földöntötte a mint belemarkolt. Az asszony hát észrevette az úszómestert és most ugratja. Bolondítja, hogy nevethessen rajta, mert a dolog néki roppant mulatságos. Azonkívül igen jó beszédtéma, így, nyári időben. Hogy mi lesz a vége ? Mi köze ahhoz ? Egy úszómester ?]:•..'. Megundorodtam. Elfordultam, hogyne lássam, amint mohón, éhesen, nagyokat harapott a kiflijéből. IV. — Mi baja — kérdeztem az uszómesNagyon halavány volt, izgatott, a szeme villogott és a kezét harapdálta. — Mi köze hozzá. Fölugrott az asztal mellől, elment. Bújt előlem, úgy nézett rám, mintha le akarna ütni. Azután mégis odaült mellém. — Ne haragudjon — mondta. — Nem haragszik ? — Nem. Hallgatott egy kicsit. Elmegyek innét. Nem maradok itt. — Miért? — Nem lehet. Mennem kell. Mindjárt. A miatt az asszony miatt. A kit mutattam. Nagyon fénylett a szeme. Rekedt volt a hangja a visszafojtott könnyektől. — Tegnap . . . Tegnap délelőtt . . . Gondolkozott egy kicsit, azután izgatottan, halkan hadart tovább. A keze reszketett csak. — Már régen, régen tudta .. . Mindig nevetett, mikor rámnézett . . . Tegnap reggel, mikor már bement a kabinba, akkor történt. Kidugta a fejéc az ajtón, rám kiáltott; úszómester úr ! . . , Hogy vigyem oda a lepedőjét, ott van a karfan. Vagy tán nem meri ?, mondta. Nagyon nevetett . . . Majd elestem. Olyan piros lett minden ... a lepedő is, a mit bevittem ... 0 is piros volt . . . Vagy nem ? . . Úgy zúgott valami . . . Nem, igazán, nem tehetek róla. Nem is tudom, mit csináltam . . . Talán megöleltem. Mit tudom én ? . . . Igazán, véletlenül volt. . . Nem tehetek róla . . . Megijedt, fölsikoltott: •Megőrült ? Bolond, szemtelen ... takarodjék !« A homlokára mutatott. — Meg is ütött. Itt, akkor nagyon fájt, még most is ég. Egy kissé megnyugodott, rendes hangján beszélt. — Nem tudom, mi volt azután. Kijöttem. Senki sem vette észre. Megint tűzbe jött. — És kinevetett . . . Mikor elment, kinevetett! Avval a másikkal együtt nevettek . . . Leütötte a fejét az asztalra, az ujjaival az asztalt kaparta és hajtogatta: — Kinevetett . . . engem nevetett ... V. Másnap megint odaült mellém. — Nem megyek el. Nem mehetek, a feleségem miatt. Én elmennék, de annak étel kell és most nem kapnék helyet. Majd csak őszkor, akkor megyek, jövőre nem jövök vissza . . . — És az az asszony : — Ma nem volt itt. Majd ha eljön, bocsánatot kérek tőle. Muszáj. Enni kell a feleségemnek. . . . Sárga szalmakalapos emberek prüszköltek a sötétzöld vízben. Jólesően és telhetetlenül nyújtózkodtak, simogattatták magukat a langyos habokkal. Az égen valami aranyos-szürke szin vibrált. Az álmosító, vágyat megölő melegben hangzott az úszómester szava: — E-egy, kettő ... jo-ólvan, kettő ... Unalmasan, egyhangúan, végnélkül. — Holnap fölszabadul . . . Esztergom, szeptember %. Felkérjük olvasóinkat, hogy aszerkesstót illető minden ügyben és kérdésben^ — szerkesztőnk betegségének tartama alatt — dr. PROKOPP GYULA (Sissai-köz. 48$. sz.) úrhoz fordulni szíveskedjenek. — Személyi hír. A főispán, hogy a holnapi ünnepségeken résztvegyen, városunkba* érkezett. — Rózsaszínű rovat. Az aranyiíjúságnak hosszú évek óta vezetője, minden mozgalmának, életjeladásának rendezője, a jourok, bálok és az évek hosszú során lefolyt mulatságok kezdeményezője, a Kaszinó-műkedvelői gárda iíjúsági-vezére, az összes sportok művelője és mindenben vezető, a családok dédelgetett kedvence, a kaszinó kitűnő titkára, a kinek működése idejében tőrtént a nagy berendezés, műkedvelői fényes színielőadások egész sorozata, festmény-ki állit ás