Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-01 / 70.szám

ESZTERGOM és ÍME A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖU. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p^nnXteu: = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN <

bMaaiéIlr,toi-^^ í

S

éM tm - - - - 12 kor. - ai. ÉS KIADÓ: ' Széct,enyl-tér, 330. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Negyed évre - - -8 kor. - fll. ^ Ké«iratot «.m adunk «u.». Egyé* szám ára: 14 fll. Tűzjelzés városunkban. Esztergom, 1901. augusztus 30. Nincs egyesület, bármily nemes legyen is annak célja, melynek életében a fokozódó érdeklődés, majd a sorvasztó közöny jelenségeivel ne találkoznánk. Ezt látszik legalább igazolni, városunk társadalma is, az egyesületi élet terén. Ezen általános jelenségek, tűzoltóegyesületünket sem kerülték el, melynek immár 30 éves élete, a fokozódó érdeklődés dagályán, majd a közöny apályán, felváltva nem egyszer himbálódzott. Es, hogy ezen komoly hivatása és nemes célnak szolgálatában álló egyesület élete sem volt ment, a minden egyesületi élet rendes folyásától, annak nem az egyesületi tagok, mint inkább a viszonyok voltak okai. Tűzoltóságunk szerekkel el van látva, mindamellett azonban, a sikeres működésnek, nagy akadálya, a viznek és a tűzjelzésnek hiánya. Sajnosán tapasztaljuk tüzeinknél, főleg a nappali tűzeseteknél azt, hogy tűzoltóink sokszor teljesen tájékozatlanok a tekintetben, hogy hol, a város mely részében, utcájában van a tűz, melynek oka, a tűzjelzés hiányában keresendő. Segített ezen némikép a távbeszélő behozatala, mindamellett azonban a legtöbbször, főleg az éjjeli tüzeknél, a késői jelzésen múlott, az elemek fékezése. Nem kevésbbé múlott azok megfékezése a viznek hiányán, amin segíteni, eddig minden törekvés hajótörést szenvedett. Hajmeresztő volt elgondolni, hogy a nyári száraz hónapokban, midőn a Duna vize leapad, majd a téli hónapokban, midőn azt jégpáncél borítja, vizemelőgép segélyével kellett mindég a vizet, a hévvíz forrásból merni. Ha ezen két körülményt figyelembe vesszük és azt, hogy ezek tűzoltóink sikeres működésének mily akadályai voltak, nem csodálkozhatunk azon, hogy az önfeláldozó munkálkodás gárdájába, hellyel-közei a közöny fészkelte be magát, látva a törekvések meghiúsulását és az eredménynek, sokszor nem kielégítő voltát. A vízhiány kérdése, hála Istennek megvolna oldva l És minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy hosszú időkre visszamenőleg nem találunk városi alkotásaink között — az adott viszonyok által elérhető — oly sikerült gyakorlati alkotásra, mint amilyent, a felavatandó új tűzőrség reprezentál. Pár nap múlva ünnepélyesen fogják falavatni és a használatnak átadni, a kis Duna partján épült uj tűzőrségi épületet, melynek közepéből emelkedik fel, az úgynevezett víztorony, amelyben elhelyezett víztartó ól, négy különböző helyen ömlik ki, karvastagságú sugárban a viz. Nagy megnyugvására szolgál ez, városunk polgárainak ! De, egy másik, nagy hiánya tűzoltó intézményünknek, a tűzjelzés hiánya. | Tudjuk, hogy nagy dolgot művelünk ezen eszmének felszínre hozásával, tudjuk és elvagyunk arra készülve, hogy a zöld asztalnál, annak felemlítése, nagy vitára adna alkalmat és sokak, mint felesleges és célra nem vezető ideát, időszerűtlennek és elvetendőnek találnák, de bármit mondjanak is azok, mi határozottan fenntartjuk azon Az .Esztergom íi Vidéke

11 tárcája. Eáy ciklusból. /. Oly elrejtőzve élt a lélek bennem, A mig vágyó szerelmet nem ismertem, De most tombol s éltem emészti föl, S rohanna, futna kinjai elől , . . Rohanna, futna, óh de nem lehet, Mert benne él a megülő kisértet, És vasmarokkal érzi, tartja fogva, Beléje verve égető láncokba , , , II. Meg van a cél, miért áldozni kell S ügy örülök, hogy megvan életem, Mit érted adni s által küzdeni Mely óriási kéj, gyönyör leszen . . . Úrnője vagy ezentúl életemnek Parancsolj véle, mert hisz a tiéd, Ki istennője leitél a szivemnek, Mely egyre érted ontja hó hevét. . r Szilárd Rezső. Egy aktuális, jo könyvről*) *) Pályamutató a pályaválasztás előtt álló mindkét nembeli magyar ifjúság kalama. Összeállította Amicus Juventutis. Budapest, Rákosi Jenő" Budapesi Hirlap Ujságvállalata kiadása. Ára két korona. Kapható minden hazai könyvesboltban.) „Minden pálya dicső, ha belőle hazádra derül fény!" — mondja a költő ; s nincs az az életpálya, a melyen a tisztességes és kötelességtudó ember kenyeret és becsületet ne tudna szerezni magának, — mondja a tapasztalat. Az egyéni tisztességérzet és kötelességtudás biztosítja mindenkinek a becsületét és kenyerét s ez oly igazság, a melyben nem csalatkozik soha senki. Kern szabad feledni, hogy minden ember élete többkevesebb bajlódással telik el s hogy nem irigylésreméltó az az ember sem, a ki érdemtelenül jut hatalomhoz és gazdagsághoz. Mindenkinek meg van a maga baja s gyakran éppen azoknak a legtöbb, a.kik alegirigyiésreméltóbbaknak látszanak. És semmi e világon nem ér föl azzal a nyugalommal, a melyet a kötelességtudó ember érez, ha van benne egy kis szerénység és béketűrés is. A legtöbb ember, a ki nagy jövede lemhez és hatalomhoz jut, visszasírja azt az időt, a mikor még igen szegényes körülmények között, de nyugodtan és szerényen élt. A ki nem született gazdag embernek s mégis nagy jövedelemhez jut, véresverejtékkel, szive vérének hullásával szerezte azt, a mije van, — föltéve persze, hogy nem sültgalambként repült szájába a jó mód, főnyeremény vagy hozomány alakjában. A gondterhes, átvirrasztott éjszakák, a reggeltől napestig tartó lázas, ideges, túlságos munkálkodás olyan tortúrája a léleknek, a melyet a meggazdagodott ember utólag gyakran szivesen megváltana a vagyonával, ha lehetne. A pályaválasztásnál csupán a nagy jövedelmet tartani szem előtt: esztelenség. Semmi sincs ingyen a természetben; mindenért meg kell fizetni, — a tisztességes módon szerzett vagyonért az emberi élet megrövidítésével. Elegendő, ha a választott életpálya biztosítja a tisztességes, bár szerény megélhetést, j Nem lehet megszabni, hogy a megélhetéshez ennyi vagy annyi jövedelem szükséges; minden az egyéntől függ. Az egyik ember nagy jövedelminél nyomorog, a másik még sokkal kisebb jövedelemből uri módon él. Az éles művészete, a melyre a gyermekeket már otthon kell megtanítani, biztosabb támasza az embernek, mint a vagyon, vagy akár a legerősebb kötelék. Induljon mindenki a hajlama után a pályaválasztásnál, a mihez kedve van az embernek, azt a munkát sokkal kony nyebben és sokkal szebb eredménynyel végzi. A kelletlenül, vagy éppen keserűséggel végzett munka nem sokat ér és gyötri a lelket. Magasabbra törni szabad, sőt kall, de Jákob szerint még az angyalok is csak létrán járnak a mennybe, — nem repülnek. Fokról-fokra, mindig biztos talajra lépve kell előre haladni ; a ki ugrálni akar, könnyen nyakát szegi. Es ne vágyódjék senki olyan állásba, a melybe bár eljuthat, de a hol köteles ségeit teljesíteni nem igen tudná. Régen volt, a mikor a jó Isten a hivatallal együtt észt is osztogatott; akkoriban még nem voltak divatban a számonkérö székek és fegyelmi vizsgálatok. A tehetségét csaknem minden ember többre beesüli, mint a mennyit ér ; ez hiba, de nem kisebb, mintha az ember kelleténél kevesebbre becsüli önmagát. A pályaválasztás előtt mindenki vessen számot a tehetségével, egész őszintén, csak úgy magában ; ne:n kell röstelni ezt az őszinteséget, hiszen úgysem tudják meg mások, hogy miként gondolkozunk önmagunkról, mikor néha-néha egy-egy percre őszinték vagyunk. A ki érzi, hogy nem tudná föltalálni a puskaport, az ne ábrándozzék diplomáciai pályáról, hadvezéri dicsőségről, miniszterségről vagy püspöksü végről. Nem okvetetlenül szükséges, hogy mindenkiből nagyúr váljék. Igen sok hivatal van, a hol az irodatisztnek több a becsülete, mint az igazgató úrnak vagy az osztálytanácsos úrnak, s az irodatiszt, a ki minden másodnap jó kedélylyel issza megszokott társaságában a szódafröcscsöt, bár két leánya izzad a postánál, irigylésre méltóbb ember, mint a méltóságos tanácsos úr, a ki előkelő neje vagy huszárhadnagy fia miatt annyi adósságot csinál, hogy sok volna az egész minisztériumnak, s a hónap vége felé a kaszinóban gyöngyö*ik a homloka, ha busz koronánál többet talál veszíteni. Mindenki nagyon előkelő polgár, a ki soha kölcsönt nem kér senkitől. Nagyon fontos a pályaválasztásnál még az is, hogy az ifjú jól megfontolja, vájjon meg tudja-e szerezni mindazt, a mi erre a pályára szükséges ? Hosszas tanulmányokat és sok költséget kivánó pályára ne lépjen az, a ki szegény és nincs meg benne a vasakarat ésa kitartás. Számos életpálya van, a mely na| gyou szép és nagyon előkelő, de aránylag későn ad keny.ret. A tehetségén kivül vessen számot mindenki az erszé' nyével is. Igen sok elhibázott emberélet jvész kárba csak azért, mert a meggondolatlan ember szerénység és nagy, nagyon nagy kitartás nélkül került előkelő* de gyenge jövedelmet hajtó állásba, s nem győzte bejárni az időt, a mig előbbre jut s a jövedelme is tekintélyes lesz, nemcsak az állása. (Vége köv.)