Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-29 / 69.szám

mint vállalat is jövedelmező lesz. A 200,000 koronás közvágóhid 5 — 6000 koronát jövedelmezett volna, az 1895, évi vágatásokat véve al pul. Később aztán megijedtek a 200.000 koronás befektetéstől, tekintet nélkül arra, hogy a jövedelmek a fogyasztásnak évről-évre történő gyarapodása folytán emelkedtek volna s a befektetés maga is amirtizálódván, a város tiszta vagyona emelkedett volna. Történt azonban, hogy more patrio, nem vetettek evvel számot s úgy vélték, hogy a nagy jövedelem a fabódéból is kikerül, amelyet évről-évre megtámogatni és mint immár kiviláglik, különféle ragasztokokkal kell ellátni. A falusi és szatócsgazdálkodás beérte azzal, hogy a Duna partjára odacölöpöltek egy fatákolmányt s oda kényszerítik most a borjú-, juh- és bárányvágást is. Most pedig még a sertésvágásnak szintén ilyen hajlékot szánnak. Persze, téves föltevésekből indulnak ki, azt hiszik, hogy a fabódék olcsóbbak s hogy a szakiparós drága pénzért köteles akármiféle alkotásba belemenni. Hát ez nem ugy van. A város nem mellőzheti a szakipari munka és fejlődés érdekeit, nem mellőzheti az állategészségügyi és közegészségügyi érdekeket és nem játszhatja ki mindig a törvényes rendelkezéseket (40,000/1888. V. r. 43. §.); de oktalan, évről-évre uj befektetéseket igénylő alkotásokra sem pazarolhatja a közvagyont. Ideigóráig használhatják a fabódét, de ez nem menti föl a várost azon kötelesség alól, hogy szabályszerű és megfelelő közvágóhidat építsen. A nagyobb befektetést tehát előbbutóbb meg kell tenni. Az elől nincs kitérés. Nem kidobott pénz, nem a város vagyonának megrövidítése-e ily esetben minden krajcár, mit ideiglenes >alkotásokba* ölnek? A hentesek pedig egyáltalán nem kényszeríthetők be a fabódékba, mert a sertésvágást a törvény úgy sem tette kötelezővé a közvágóhídon. Ha a hentesek számára nem építenek olyan közvágóhidat, melyet ők maguk is elfogadhatónak, használhatónak tartanak, akkor azok

) törvényes rendelkezés hijján, annak igénybevételére nem kényszeríthetők. Erről majd feifogják világosítani illetékes helyen Esztergom városát, ha eddig nem lett volna róla tudo« mása azoknak, akiket illet. Nem érv a közvágóhid építésének elhalasztására az a városi közgyűlési indokolás, hogy nincs pénz. Mikor kaszárnyát épittetett, sem voll a városnak pénze, mégis fölépült, pedig távolról sem hoz olyan tényleges s olyan kimutatható jovedel met, mint a rendes közvágóhid Azóta is több nyilvános és nagyobbszabású épület készült el, amelyre tudtak pénzt szerezni, noha még kevesebb belőle a jövedelem, mini a kaszárnyából. Lehet pénzt teremteni a rendes közvágóhid építésére is, mert a bevétele nemcsak a be fektetett tőke törlesztéses kölcsö nét fedezné, hanem csinos jövedel met is hozna. Még vállalatot is ta lálhatna olyat, mely az eddigi köz vágóhídi tiszta jövedelmet biztosi taná a városnak s a szakiparnál nagyobb megterheltetése nélkül bi zonyos időre szóló haszonvétel fe jében fölépítené a rendes közvágó hidat. Helytálló kibúvó nincs. A mostani polgármester, úgy tu dom, elég gyakorlati érzékű ember ki szivén viseli a város sorsát és kész polgárai érdekében cselekedni is. Azt hiszem, meg fogja tehát gondolni a dolgot, mielőtt a fabódé építésébe belemenne. A város jól felfogott érdeke az, hogy ne menjen bele s hogy az állat- és közegészségügy érdekeit, meg a törvényes rendelkezéseket betartsa Hiába való tervezgetés a sertésvágástfabódéban központosítani akarni, Kár az időért és a szakerők munkásságáért. Az ilyen fabódé építéshez többé a felsőbb hatóság sem fogja megadni jóváhagyását, mert ott is megunták már a sok panaszt és a törvény rendelkezéseiből annál kevésbé engedhetnek, mert a2 állattenyésztés és forgalom jól felfogott érdekei ezt kizárják. Esztergom szakiparosat pedig maguk is összetartással igyekezze nek azon lenni, kogy a rég vajúdó vágóhfd-ügy nem uj fabódéban találjon megoldásra, hanem alkalmas és megfelelő közműhelyben. Sas Ármin. r Harmincéves találkozó* 1871—1901. t Esztergom, 1901. augusztus 25. J c Harminc év ótá harmadízben jöttek j 1 ssze városunkban mindazok, a kik az j t 371. év végén a helybeli szt.-Benedek-; 1 endi főgymnásiumban tettek érettségi 2 izsgálatot. j i Harminc év alatt, a szélrózsa minden j

£ rányába elszéledve, szolgálva a hazát, * s becsületet szerezve a rendnek, a ^ oely részükre az alapot megadta, test- ( >en- és lélekben még mindig fiatalon, a ^ izám szerint ugyanannyi foglalkozásban ( ó- és balsors között kitartva, fogadá11 ;ukhoz híven ismét összejöttek, hogy, 3 íjból megszemlélhessék azt a várost, a i

1 nelyben legszebb ifjú éveiket töltötték, | íogy elmerengve a régmúlt és kellemes ;mlékekkel telt szép diákéveken, pár i irán át visszaidézhessenek emlékükbe \ nindent, a mi már soha vissza nem tér 1 Es a barátság felújítása után kedves be- j íyomásokkal távozva egy újabb viszont- J átás reményében kezet szoríthassanak I nindazokkal, a kiket ezelőtt harminc; isztendővel az élet reggelén mint hevülő j íjakat, most pedig annak delén mint a j :ársadalom számottevő hasznos polgá- i :ait üdvözölhették. Szombaton este volt az első összeiövetel a Magyar-Király szálloda új helyiségében, melyen a társak közül a következők jelentek meg: Burány Gergely tankerületi főigazgató, a keszthelyi ^ premontrei főgymnásium igazgatója, — Bíró Elek, a kereskedelmi minisztériumból a Vágszabályozáshoz kiküldött főmérnök Komáromból, — Csongrády Gyula körjegyző Szölgyén, — Czobor Gyula prímás-uradalmi felügyelő Bajcs, — Fáy Zsigmond Máv. főellenőr Pécs, — Futó Ferenc törvényszéki jegyző Budapest, — Farkas Ferenc prímás-uradalmi intéző Anyala, — Ferenczy György plébános Szálka, — Feichtinger E'ek közigazgatási-bíró Budapest, — Hubert Vilmos ügyvéd Léva, — Nedeczky Pál vármegyei ellenőr Esztergora, — Rátkay Lás?Ió ügyvéd, országgyűlési képviselő Dunaföldvár, — Szeyler Vilmos gazdatiszt Tapsony, — dr. Simonyi Adolf orvos Esztergom és Sehömbeck Ignácz gazdatiszt Somogy Baráti-puszta. Vendégeik voltak : Frey Ferenc országgyűlési képviselő, — Komlóssy Ferenc praelátus-kanónok, országgyűlési képviselő, volt iskolatársuk, a ki az érettségi előtt a piarista-szerzetbe lépett, — Usztanek Antal Csenke és id. Vantsó Gyula szölgyémi prímás-uradalmi intézők. A viszontlátás örömeit élvezve, víg cigányzene mellett a késő éjjeli órákig együtt maradt a társaság, a melynek egyes tagjai egy a másik asztaltól meghívott több úri-család tagjaival még táncra is kerekedtek. A tulajdonképeni találkozó napja vasárnap volt, a mikor is délelőtt n órakor a programm szerint a megje'entek a Szt.-Ferencrendiek templomában kis misét hallgattak, melyet egyik baloldali oltáron Burány Gergely celebrált, a kinek Bíró Elek társa ministrált. A templomot, ünnep lévén, nagy és előkelő közönség a zsúfolásig megtöltötte. Mise után az egybegyűltek a bencés székházban tisztelegtek, ahol az igazgató fogadó termében annak távollétében helyettese Schedl Arnulf fogadta az intézet volt növendékeit, több tanártársától környezve. Az igazgató-helyetteshez Rátkay László országgyűlési képviselő szólott, megköszönve az utódoknak volt elődeik jóindulatát és az egybegyűltek nevében háláját tolmácsolta a rendnek és tagjainak, A szép beszédre Schedl Arnulf meghatva válaszolt, majd az intézet volt növendékeit a refectóriunaban terített reggelire hívta meg. Reggeli után, elbúcsúzván a bencésektől, kocsikon az aulába hajtattak, ahol dr. Andor György titkár kalauzolása mellett a nagyterembe vezettettek. Kis vártatva megje'ent Vaszary Kolozs bibornok-hercegprímás, kit éljenzéssel üdvözöltek és a kihez Feichtinger Elek közigazgatási biró szólott, melyre a prímás szép szavakban válaszolt, majd minden egyes. megjelenthez külön odalépve, megkérdezte hol lakik és mi a foglalkozása, cerele után kezet szorítva távozott. A hercegprímástól a palotában lakó Kohl Medárd dr. püspökhöz mentek át, aki a megjelenteket kitüntető szivélyességgel fogadta és hosszú ideig általános tárgyakról beszélgetve magánál tartotta. Innét Frey Ferenc országgyűlési képviselőhöz hajtattak, akinek a vacsoránál történt szives látogatását viszonozták, A társaság e családnál a közmondásos szivélyességgel lett fogadva és a gondos és körültekintő kedves háziasszony által , minden jóval ellátva. t Búcsúzás után Klomann Nándor fény! képésznél egy együttes képben lefényké| peztették magukat, mely úgy a megjelentek, mint az elmaradottaknak meg |fog küldetni. Délután fél 2 órakor volt a nagy ebéd, mely szintén a Magyar-Király uj helyiségében lett megtartva. A megjelent vidéki honorátiórok külön-külön is kifejezték Meizler János vendéglősnek megelégedésüket, úgy a jó konyha, mint a körültekintő, ügyes kiszolgálás és figyelem miatt. A teritett asztalon pazar díszítéseket eszközölt a vendéglős és mindéi] egyes teríték mellé egy élővirág csokrot is helyezett el. E nagy ebéden a találkozók városunkban időző feleségeik is megjelentek és pedig Feichtinger Elekné Angéla leányával, Fáy Zsigmondné és dr. Simonyi Adolfné. Az ízléses menü*kártyán a következők állottak : Szárnyas ragout leves. Tok tartár mártással. Vesepecsenye szeletek körítve. Fogoly lencse pirével. Kacsa, káposzta-saláta. Almás lepény. Gyümölcs, Sajt. Mocca. Bor: Badacsonyi. A harmadik fogásnál felállott Rátkay László országgyűlési képviselő éi remek beszédet mondott az összetartásra barátságra, melyet a harminc év előtt iskolai évekből vett epizódok fölelevenítésével kedélyesen fűszerezett. Beszéde végén egy öt év utáni ujabbi összejövetelre hívta fel barátait, melyet kötelező írásbeli ígérettel pecsételtetett meg. A megfogalmazott kész szöveg aláírása után helyül a budapesti Pannónia szálloda lett elfogadva, a rendezéssel pedig egy Rátkay László, Feichtinger Elek és dr. Simonyi Adolfból álló hármas-bizottság megbízva. Beszéltek még Burány Gergely, aki a jelenlevő hölgyekre, Feihtinger Elek, a ki a két jelenlevő papra, Fáy Zsigmond Frey Ferencre ürítették poharukat, a ki provokáltatván, a szomszéd teremből az ünneplők közé átjött, Biró Elek általánosan az életről, Ferenczy György a hivatásról és még többen, persze kedélyes közbeszólásokkal fűszerezve. A beszédek elhangzása után a következő sürgöny menesztetett Győrszentmártonba, Fehér Ipoly főapáthoz : Méltóságos Fehér Ipoly főapát úrnak Győrszentmárton. A ma mennybe szálló hálaadó imához hozzáfűzik imájukat az esztergomi főgymnáziumban 30 év előtt érettségizett és ezt ünneplő tanulók is. Aláírások. Ennek megtörténte után Hubert Vilmos felolvasta az érkezett sürgönyöket és pedig KUmacsek Ambrustól, Maiina Gyulától, Havasi Alfonztól, Knyazoviczky Jánostól, Kókler János és Frisck Józseftől Konstantinápolyból, valamint a Kanter Károly és Simonyi Zsigmond egyetemi tanártól érkező leveleket is. Időközben megérkezett a főapát válasza, a melyet az egybegyűltek meghatva, felállva hallgattak végig és a mely a következőket tartalmazta: Méltóságos dr. Feichtinger Elek köz- jj igazgatási bíró úrnak Esztergomban. Hu tanítványaink kegyeletes megemlékezését élénk örömmel, hálás köszönettel vettük. Rendkáptalan nevében: Fehér Ipoly, pannonhalmi főapát. A késői ebéd miatt a kovácsi-patakhoz tervbe vett kirándulás elmaradt, helyette kedélyes szórakozásban maradt együtt a társaság egészen estig, mikor is a Hymnus eléneklése után, szívélyes és meghetó búcsúzás közben a viszontlátás hangoztatásával váltak el és széledtek a szélrózsa minden irányába, mindenesetre kellemes emlékekkel és benyomásokkal távozván, a melyre még ! soká fognak visszaemlékezni. Nemo. S1ISBB1 ' Esztergom, augusztus 28. Felkérjük olvasóinkat, hogy a szerkesztőt illető minden ügyben és kérdésben, — szerkesztőnk betegségének tartama alatt — dr. PROKOPP GYULA (Sissai-kóz. ^.Sj. sz.) úrhoz fordulni szíveskedjenek. A muzslai dráma. A szerelmi drámák nagyon ritkák vármegyénkben. Véres Desdemóna krónikák éppenséggel nincsenek napirenden, A nép szerelmében igen higgadt és kényelmes. A véres krónika nálunk vasárnap éji fejbeverésekből áll. Legutóbbi számunkban azonban egy valóságos szerelmi drámáról adtunk röviden hírt. Muzslán Kóbor István, ottani lakos, kovácsmester szerelemféltésből megölte nejét, született Szilva Rozáliát. Az eset előzményeit következőkben ismertetjük. Mintegy négy éve annak, hogy Kóbor Istvánné gyerekágyba került éppen akkor, a mikor férje fegyvergyakorlatra lett behíva ... Távolléte alatt Kóbor komája, Öreg Károly, muzslai lakos, feleségével együtt, el-ellátogattak a beteg