Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-25 / 68.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (68/szára.) i 1. augusztus 25. oltó egyletek, s nosza hamar lett felszerelés és ennek kapcsán tűzoltói csapatmozgás rend és szertornázással. Az egyletek élén a legelőkelőbb családfők és közéleti férfiak szerepeltek. S hogy nagyobb látszata is legyen az ügybuzgalomnak, fényes egyenruhákkal tündököltek. Es valóban az egyenruha a tisztség fokozatával sokszor tévedésbe ejtette a szemlélőt a felől, váljon egy óriási magas rangú tiszt van-e előtte, vagy ki. Csak úgy ragyogott a sisak s lengett rajta a fehér lófarkból készített csótár. De volt is ám nézője egy-egy tűzoltói felvonulásnak. És veszélyben ? Itt is derekasan megálltak helyüket. A folytonos gyakorlatok által fegyelmezve és megedződve, de meg némi ártatlan hiúság által is ösztökélve, rontottak a pusztító elemnek és ugyancsak dolgoztak fáradhatatlanul, míg megfékezték a veszélyt. Ezt azután követte a >fecorunt magnum áldomás!* Közben azután eszmék villantak fel s létre hozták az országosszövetséget. Nagy szabású országos gyűlések tartattak, melyeknek legkimagaslóbb mozzanatát képezték a tűzoltói viadalok. Hát hiszen szép is volt és szép ma is. Majd törvényen és szabályrendeleteken alakuló rendelkezések jöttek elő, mely utóbbi körül talán a legfájóbb volt az egyenruháknak egyszerűsítése Pedig ezért kár volt. Mert ha annak egyébb haszna se volt, de mindig az volt, hogy a ruha viselete szeretetet táplált az intézmény iránt, a mely a lelkesedést tartósra tette. Nem szabad felednünk : emberek vagyunk és vajmi kevés ; kivétellel hiúk külső viseletünkre. Es ha azok nem volnánk, egyszerűen rongyokwiknak felesége, szépséges Iduskája, — ő csak boszúra vágyott. A párbaj színhelyén egyszerre jelentek meg. Először Warwik lőtt s a golyó szétroncsolta Piroska hadnagy balkezét; s aztán következett a másik, a mit csak borzasztó halálhörgés követett, s az ellenfél holtan terült el a földön. V. Fél év mult el azóta. Az ellenfél özvegye gyászba borult; Piroskit édes apja kitagadta, mert gyilkolt, s megszegte esküjét; a szépséges Iduska pedig apjával együtt elveszítette kenyerét, mert olyan galibaokozót ott nem akartak tűrni. De az ő sorsuk csak elviselhető volt. — Ők csak egy fájdalmat éreztek, de a szegény Piroska hadnagy végigszenvedte mindenikét, hisz' a boszú két élű fegyvere lesújtotta Őt is. Látta a meggyilkolt ellenfél szellemét, a kicsordult vért, a mely boszuért kiáltott az égbe; érezte magán az apai átkot, mely nehéz kődarabként nehezedett lelkére, látta a kenyerétől megfosztott család kétségbeesését a jövő felett s a később bekövetkező nyomort, de látta önmagát is. Még sokkal emberszeretőbb, még sokkal fogékonyabb volt lelke, semhogy övéinek kínos sóhajtását ne érezte volna. Bal karját szétroncsolta a golyó, lelkét, testét megtörte a bánat, de azért remélt. Azt gondolta, hogy a hibát, ha egészen nem is, de részben jóvá teheti. Sorsüldözöttként járt-kelt, lelkének menedéket csak az elégtétel adott volna, ezt pedig ő nem szerezhette meg. Hisz' ki adhatná vissza azoknak életét, a kiket mi a föld alá temetünk. Gróh -József. (Vége köv.) ban is eljárhatnánk. De aki csak teheti, nem jár ám, sőt társadalmi állásához és tehetségéhez mérten ki-ki megszerzi magának a mentől csinosabb ruházatot. Azután azt sem szabadna felednünk, hogy a tekintély ápolásában is nagy szerepe van a ruhának és pedig minőségében, színében, szabásában és az azt diszitő sallangjaiban. Ennek igazolásául vegyük csak a katonai, papi és polgári díszruhákat. Az a csillogó fény és pompa nem csak bámulatra, hanem a tekintély elismerésére is ragad bennünket. De kívánatos is az, mert hiába! míg emberek vannak és lesznek, e tekin tétben a hiúságot, mint szükségeset soha sem fogják kiirtani, de nem is szabad és nem is tanácsos, mert elvégre földi rendeltetésünk betöltésében ártatlan örömünkre szolgáló hiúságunktól megbontani annyi volna sokszor, mint az életörömről lemondani. Csak arra kell ügyelnünk, hogy eme örömtelésünk erkölcsi és anyagi lejtőre ne vigyen bennünket, ami akkor következik be, ha mód fölött drágasággal cicomázzuk magunkat. Lehet a ruha egyszerű, olcsó, de szabásában és elrendezésében mégis pompás és megkapó. Vegyük pld. a huszárokat. Mily pompásan festenek egyszerű minőségű, de kiválóan ízléses szabású ruhájukkal. Mily szép a mente, a piros nadrág, a csizma pengő sarkantyúval és a csótaros csákó. Akad is neki mindenkor bámulója és azokat nézni biz az sohasem unják meg. De morális ereje is van. Tessék csak egy ezred huszárságot vágtatva, száguldva előre törtetve szemlélni, önkénytelen áh! ra nyílik ajkunk. Ez a áh! a háborúban megdöbbentő érzést nyilai a megtámadottak lelkületébe. Innen van, hogy a lovasság tömör száguldozó fellépését a gyalogság részéről megdöbbentő erőnek tartják. Es ez igazolva is van. Igy van ez a tűzoltóknál is, hol a fegyelmezettség mellett az egyenruha hatása sokszor kitűnő szolgálatot tesz az alkalmatlankodó és az ide-oda kapkodó tömegnél. Es vajmi sokszor a kedélyre megnyugtatólag hat a veszélyben, mikor reményeink már-már elfoszlanak. Nem nagyítás ez uraim, hanem valódi tény. No de visszatérve a tulajdonképpeni tárgyra, majd azt találjuk, hogy a megyéknél a törvényhatóságok kezdenek bővebben foglalkozni a tűzoltói intézményekkel. Ezek között talán első helyen áll Vasvármegye, hol majd minden községben szerveznek önkénytes egyleteket. S ma már oda jutottak, hogy a megyét több tűzrendészet; felügyelőségre osztották s minden egyes ily felügyelőségi kerületre egy-egy felügyelőt választatnak meg 240 korona évi javadalmazással. A hol tűzrendészet szempontjából már ennyire vannak, ott az már magas fokon áll. A felügyelő, a javadalmazás ellenében köteles a kerülete alá tartozó községeket minden évben legalább egyszer meglátogatni, amely alkalommal megvizsgálja a szertárakat s gondolom szemlét tart a tűzoltói csapattestek között. Mindezekről azután jelentéssel számol be. Hallom, hogy már vármegyénkben is megindult a mozgalom, csak azt szeretném tudni, első ben is mily alapon? T. Í. van e minden községben már a tűzoltói csapat szervezve. El van-e látva minden község a haladottabb gépiparnak megfelelő szivattyúkkal, azután legszükségesebb tüzoltószerekkel ? Van-e már mindenütt fecskendezőház és pedig ugy, mint Vasvármegyében, hol minden egyes községben a legmegközelíthetőbb helyen van épitve, rajta a messziről jelző felirattal ?! Ha nincs, hát majd lesz. Adja Isten, hogy már a legközelebbi időben. Hanem egyet mondanék, tán kettő lesz belőle. Először is mig egyszer szervezzük újra az esztergomi önkéntes tűzoltó egyletet. Ekkora város négy katonai századnak megfelelő csapat-testet tudna alakítani. Azután hajtsuk magunkat a hétnek egy-egy meghatározott napján a fegyelemnek humanitási szempontból kötelező édes igái alá. Legyünk egyek e tekintetben, s ne legyen válaszfal közöttünk, hisz a veszélyt megelőzőleg is testvérekké kell válnunk a jó és nemes ügy szolgálatában. Uj épület, új egyenruha — s új emberek ! . És neveljük, képezzük arra az annak megfelelő ifjúságunkat is, mivégből a főgymn. és a tanitóképzőintézet felső két-két osztályát ,egy külön csapattestbe osztva együttesen kellene kioktatni. De miből ? kérdezik. Ha csinos lesz az egyenruha, azt megcsináltatja mindenki, sőt hogy bizonyos alkalmakkor viselhesse, toborzónak is beválik, mint a hogy beválik másutt, a hol a különféle egyesületek népességét jó részben a csinos egyenruhának köszönheti. A többiről pedig gondoskodjék a megye, a város, mert ennél jobb helyre nem áldozhat. Verus. 327111901. eln. szám. Esztegom, augusztus 24. Sok olvasónk kívánságára itt közöljük egész terjedelmében azt a polgármesteri végzést, amelylyel a városfő a főispán ismert nyéki rendeletét kiadta. Intézkedik végrehajtásáról az abban kívánt új rendszabályoknak. Meglep csupán az, hogy az ellenőrzők között találjuk a polgármesterhelyettest, aki első Jfsorban tette szükségessé ezt a legszigorúbb ellenőrzést. íme a végzés: Főispán Úr Ő Méltósága folyó hó 10-én 309. sz. alatt hozzám intézett rendeletében a helyi lapok közleményei alapján a felett való megütközésének ád méltó kifejezést, mintha a hivatali kötelességek és munkaidő mulasztása, részegeskedések, s egyéb a tisztviselői állás decorumával össze nem egyeztethető viselkedés a várost tisztikar körében mintegy napirenden volnának; s felelősségemre utalva meghagyja, hogy a hivatali órák mulasztásáról amennyiben jövőben is előfordulnának, úgy egyénenkint a kiosztott ügydarabokról, hogy ki mennyit kapott és mennyivel maradt hátralékban, hozzá havonkint jelentést tegyek. Egyúttal igazságot kívánván Főispán Úr Ő Méltósága a kötelességüket híven teljesítő szorgalmas tisztviselőknek szolgáltatni, elismeréséről biztosítja s megóvni kivánja őket a mulasztók által rájuk háromolható túlterheltetéstÓl, s a feladata színvonalán álló tisztikarral való ügyüttműködés kívánságának ád mindnyájunkra megtisztelő kifejezést. A főispáni rendeletet egyébként teljes szövegű másolatban mellékellem, hogy azt mindenki egészében, mint részleteiben ismerje és megszívlelje. Ámbár Főispán Úr Ő Méltósága hivatalos működésem iránti bizalmának leghatározottabb kifejezése mellett megnyugtatott, hogy rendeletét nem ellenem, hanem segítségemre kívánta hozzám intézni és hatórozottan kizártnak kivánja tekinteni, hogy abból bárki is vezető állásom erélyének fogyatékosságára vonjon az ő-.szándékából is kizárt következtetést ; s ámbár a városi tisztikar egészére nézve szívesen tudomásul vette szóbeli előterjesztésemből, hogy a helyi sajtó egyeseknek részemről különben is kellő megfeddésben részesített vagy a tiszti állás erkölcsi követelményeivel össze nem egyeztethető önmegfeledkezését nem igazságosan és nem méltányosan általánosította olykép, mintha azokból a tisztviselői karra lehetne következtetést vonni; sajnosán kell mégis tapasztalnunk, hogy egyesek vétkességei az egésznek erkölcsi kátrányára váltak. Úgy ezen tapasztalat által indíttatva, mint előző intelmeim következtében is fokozott erélylyel fogom a hivatali vétségeket — ha jövőben is előfordulnak — megtorolni, s azokról Főispán Úr O Méltóságának meghagyásához képest minden előforduló esetben jelentést teendek. Magában értetik, hogy a távozást vagy hivatalból való elmaradást mint eddig, úgy ezentúl is nálam minden tisztviselő az arra vonatkozó engedély kinyerése végett bejelenteni tartozik ; mely kijelentéssel a képviselőtestület és tanácsnak jogát a hosszabb szabadságolásokra nézve nem érintem. A tevékenység ellenőrzését a tanács tagjai s az árvaszéki jegyző felett közvetlenül magam kívánom gyakorolni oly; kép, hogy előadói könyveiket a rendőrí kapitány úr kivételével, — ki az érkezett és feldolgozott darabokat nekem minden hó végével jelentés nélküli egyszerű jegyzéken kimutatni szives leend, minden hónap végért (mennyiben azokat más alkalmakkor is nem kivanom) — bemutatni szíveskedjenek. A főügyész, kerületi- és kórkázi orvos urak, valamint a mérnök és erdőmester úr hivatalos órákhoz kötve nem lévén, csak ügyforgalmi, illetve feldolgozási jegyzékeiket mutassák be, és pedig az erdőmester és mérnök úr a gazdasági tanácsos úr útján, ki hivatalban és egyebütt megoszló saját teendőire való tekintetből nálam szintén bemutatandó és szóbeli bejelentése szerint már is megkezdett tevékenységi naplót vezessen. Kórházi orvos alatt itt a kórházi főorvos urat értem, ki a kórházi ügyforgalom legegyszerűbb jegyzékét úgy a saját tevékenységét, mint alorvos úrét és gondnokét illetően is szíveskedjék alkalmas alakban havonkint előterjeszteni. A pénzügyi osztálynak (bele értve az adópénztárt) kiosztott darabokról a pénzügyi tanácsnok úr, — a házi pénztárnok, — s a számvevőiekről és a fogyasztási hivataliakról a számvevő urak terjesszenek élőmbe egyszerű jegyzékeket, a kiosztott és feldolgozott ügydarab-szám kimutatásával, s annak megjegyzésével, — ha ily eset előfordulna, — hogy ki és mennyi hivatalos órát mulasztott illetékes engedély nélkül, s kinél és mennyi ügydarab miért maradt feldolgozatlanul. Az elnöki osztálytól hasonló bejelentéseket és jegyzéket Osváth Andor úr az elnöki fogalmazói teendőkkel megbízott közgyám, — a tanácsi és árvaszéki irodáról Ivanics Miklós kiadó úr terjesztendenek elém olykép, hogy a leírásra kiosztott s tényleg leírt ügydarabok számát is egyénenkint mutassák ki. A bejelentéseknek és tevékenységi jegyzékeknek a napidijasokra is ki kell terjedni. A levéltári szolgálat menete az igtatók bemutatása és aláírása által részemről naponta ellenőrizve van; szigorúan meghagyom mégis, hogy a hivatalos