Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-24 / 7.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ . , MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetése^ nyiltterek és hirdetéseit Küldendők) XÍ/L-Oi^IZEXESÍ ARAK • rli

é

éyre

V- ~~ - ~~ - ~~ - ~~ - X

\ kor* - S' Laptuiajdonos kiadókért: Szécl}enyi~tér, 330. szánj. Negyed ém ^- ^ - ^ 3 kE - fii! D R- PROKOPP GYULA- ^K^tc

tn4mftannkTl

.„a.^ Ki legyen a képviselőnk? — Sincerus sNagyobb boldogulásunk* cikkéhez. — Esztergom, január 22. A magyar országgyűlés utolsó hónapjait éli és ha az előjelek nem csalnak, nem sokára meg lesz a képviselő-választás is. A magyar ember legkedvesebb passziójának élhet : kedve szerint politizálhat, sőt mi több, még szavazhat is. Hogy ez utóbbit is kedve szerint teheti-e, az a *körülményektőU függ ugyan, de annyi bizonyos, hogy — szavazhat. Hogy kire ? az már más kérdés ! Erre a kérdésre azt szokták nálunk a politikai bölcsek mondani, hogy tazt nem köllessék meg mindenkinek tunnyi.* Es a magyar szavazó polgár elég türelmes szokott lenni és megvárja, mig megmondják neki, hogy kire szavazzon és hallgatva az okos szóra, leadja szavazatát arra, a kit számára ahhoz értők kiválasztanak. Legfeljebb még arra kíváncsi a jámbor polgár, hogy milyen párti a jelöltje és hogy kik szavaznak rá. Hogy ki a jelölt és hogy mennyiben képes és hajlandó kerületének érdekeit képviselni, törekvéseiben támogatni, a kerület érdekeit a haza közös érdekeivel összhangzásba hozni, az csak másodrendű dolog, — ha egyáltalában szóba jő. A legérettebb politikai állampolgároknak tartjuk magunkat és mégis csodálatos, hogy most már alig van Európában állam, hol politikai tekintetben annyira nyomtalanul vonult volna el egy félszázad az emberek százezreinek látóköre felett, hol a XIX. század második felének kulturális és közgazdasági vívmányai oly kevés nyomokat hagytak volna a politikai életben, mint nálunk. A mi ezeréves alkotmányunkhoz képest, például Olaszországé úgyszólván még csak csecsemő — korát éli és ott már eljutottak annak felismerésére, hogy egy állam közjogi vitákból aligha él meg, nálunk még a huszadik században is ugy fogjuk megválasztani képviselőinket, hogy 48-as, vagy 67-es alapon, áll-e ; meg hogy a házasulok előbb menjenek-e a pap elé és azután az anyakönyvvezetőhöz, vagy megfordítva. Hogy Parisban a szoeiál-demokraták már a miniszterségig is eljutottak, mig nálunk nemcsak hogy a munkásoknak, de még egyáltalában a polgári munkának, sőt általában az államalkotó polgári osztálynak sincsenek Stabrobates indiai királyíyal is. Es ez 13 száz évvel történt Kr. e. A másik feljegyzés az izraeliták történetében szereplő furfangos Jexabel királynéról, Akháb király feleségéről igy szól: >És levelet ira Akháb nevével, melyet megpecsétele az ő gyűrűjével és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek.* Ezen levél tartalmát már ismerjük, de nem szolgál Jezabel dicsőségére, mert nem tekintve azt, hogy férje tudtán kivül, annak nevében irta s annak gyűrűjével hitelesitette, tehát a mai kifejezéssel élve, okirathamisitást követelt el, ezen levéllel két embert hamis tanuzásra birt. Hogy az egyptomiak, mint a legrégibb művelt népe az emberiségnek, szintén használták a levélírást, bizonyosra vehetjük, habár pozitiv adatunk erre nézve nincsen. A későbbi ó-korban, a perzsáknál, görögök- és rómaiaknál a levelezés, ha nem is magánosok, hanem állami ügyeket intéző egyének közt, egészen közönségessé lett. A régi korban, a mikor az emberi találékonyság még nem jutott el az olcsó rongy-papir használatáig, a levelezés kissé kényelmetlen és költséges is volt. Papír gyanánt simára csiszolt köveket, fakérget, falevelet, állatbőrt, továbbá fából, elefántcsontból, ércből készült táblácskákat használtak. Az egyptomiaknak több ezer évvel Kr. e. már papirosuk volt, melyet ugy készítettek, hogy a papyrus nevű növénynek vastag belét vékony szeletekre vágták, egymás mellé illesztették s ezekre keresztben ismét ilyen szeleteket rakva, Összepréselkellő számú, képességű és erélyű képviselői a parlamentben, avval í nem is gondol senki. | Hogy a választókerületek nagy része a vármegyék régi szervezete folytán megmarad a régi választási rendszerénél és nem vágyódik többre, minthogy felléptesse a lehető leggazdagabb földesurát, virilisét, mivel a kortesek és a korcsmárosokra nézve ez a jelölés a legelőnyösebb, azt még csak meg lehet érteni; vagy hogy keressenek olyat, a ki legkönnyebben megígér X-falunak adóengedést Y-nak az állami iskolát, Z-nek ménállomást, ezt mind megbocsáthatónak tartom, de hogy legelőkelőbb, legműveltebb, leggazdagabb városaink sem néznek egyébre, mint hogy minő összeköttetései vannak a jelöltnek és a legtöbbszór és első sorban valamely miniszterre vadásznak, azt már megbocsáthatatlan bűnnek tartom. Hol marad a polgárság önérzete, a városok hivatásának magasabb szempontból való felfogása, ki szolgáltassa a közgazdasági és kulturális érdekek előharcosait, ha a nagyobb városok is olyan szempontok szerint választanak képviselőt, mint valamely hegyközi járásnak a kupaktanácsa ? ték. Ettől vette a mi papirosunk is a nevét. Az igy készitett papírra azután sajátságos Írásjeleiket ecsettel festették. A görögök már Herodotos előtt, tehát az 5 száz. Kr. e., használták ezen egyptorai papirost, melyet később a rómaiak is átvettek ; de ezt mind a két nemzet inkább komolyabb és nagyobb terjedelmű Írásművek másolatánál vették igénybe, ellenben a levelezésre és kisebb feljegyzésekre inkább a föntebb említett fa, csont vagy érctáblácskákat használták, melyeket viaszréteggel vontak be és ebbe karcolták bele a betűket. Az irónjuk egy vékony fém, vagy csontpálcika volt, melynek egyik vége a betűk karcolására hegyes volt, a másik pedig lapos, hogy vele a hibás betűket eltörölhessék, elsimíthassák. ; A levélírója nem a levél végére, mint ' a hogy mi szoktuk, hanem az elejére jegyezte nevét, ilyformán pl. Kovács i küldi Némethnek s a rómaiaknál némelyjkor már a czimzett méltóságát is melléje tették, sőt a kereskedők rendesen I még néhány udvarias pl. nemeslelkű, | vitéz stb.-féle jelzővel is megtoldották. ! Ma már megmosolyogjuk a köznép i levelének ezen szokásos bevezető sorait: | »Kivánom, hogy ezen pár sor írásom friss egészségben találjon. Én hála Istennek egészséges vagyok, amit neked is tiszta szivemből kívánok«. Pedig a rómaiak is rendesen igy kezdették levelüket : >Ha egészséges vagy, örvendek rajta; én egészséges vagyok.« A görögök levelüket ezen szóval: »Köszöntlek«, a rómaiak pedig igy: >Vigyázz egészségedre, vagy A városok múltja, jelene és jövője egyaránt azt kívánja, hogy a polgárság a saját jól felfogott érdekében szakítson a hagyományos táblabiró-politikával. Szakítson a jelenlegi meddő pártpolitikával, mely az ő közjogi disputáival, egészen a régi sérelmi politika kópiája, utánzata. Lépjenek a városok a politikában a gyakorlati, a reális politika terére, legyenek a közgazdasági és kulturális kérdések zászlóvivői; tereljék az országgyűlés munkakörét azon irányba, a melyben a polgárságnak anyagi és közművelődési érdekeit előmozdítják ; emeljék fel a politikát ama magaslatra, melyet a megváltozott viszonyok megkívánnak. Ne a felhőkbe szálljon tekintetük, hanem nézzenek körül és lássák meg az ipar- és kereskedelem pangását, kulturviszonyaink tengődését és a militarizmusnak mindent agyonnyomó terheit. Keressék az utat a gazdasági és kulturális boldogulás és felvirágzás felé. Ha pedig városaink a reális politika terére lépvén, jól felfogott anyagi és erkölcsi hivatásuknak megfelelő utat megtalálták ; akkor meg fogják találni az alkalmas férfiakat is, kik érdekeiket megfelelő irányb Mm is Vidéke" tíiüia. A levelezés története. — Felolvasta: Kovács Vidor főgimnáziumi tanár az ^Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképzőköré t-nek vasárnapi estélyen. — A levél eredetének idejét meghatározni nem lehet, mert az a regék homályába vész el, de annyit körülbelül bizonyosra vehetünk, hogy az írás használatával egykorú. Midőn itt irást említek, azon természetesen nemcsak a mai alakú irást értem, hanem ennek azon kezdetleges formáját is, a mikor az egyes tárgyakat bizonyos jelekkel és pedig az illető tárgy jellemző tulajdonságait kifejező jelekkel, vagyis képekkel érzékítette meg olyformán, mint a hogy azt manapság a képtalányokban látjuk. Hogy a történelemben szereplő legrégibb népeknél is szokásban volt már a gondolatközlésnek ez a módja, arra vannak adataink. Klio, a történelem szép múzsája, nem tudom, a neme iránti kedvezésből, vagy célzatosságból-e, az ókornak csak két nevezetes hölgyéről készitett feljegyzést. Az egyik Semiramisról, az asszírok híres, szinte meseszerű királynéjáról mondja, hogy midőn útra ment, magával vitte azon egyéneket is, kiket leveleinek szétküldésével szokott megbízni. Ugyancsak Semiramis királynéról van feljegyezve, hogy levelezett »Isten veled !« zárták be. Hogy a levél tartalmát kíváncsi szemek elől biztosítsák, a viaszkos tábláknak csak egyik oldalára irtak s a beirt oldalakat egymással szembe fordítva helyezték egymásra a táblácskákat, azután zsineggel átkötötték s a zsineg csomóját viaszkkal lepecsételték. A levéltitok megőrzésének Herodotos egy igen különös módjáról is tesz említést. Azt meséli ugyanis, hogy sokan rabszolgájuk fejét egész kopaszra nyírták, fejbőrét tele írták s csak akkor küldöttek el őt ezen különös levéllel, mikor ismét megnőtt a haja. Rendeltetési helyere érkezvén, újból lenyírták a a haját, hogy a címzett elolvashassa a neki szóló titkot. Az állati bőröknek irásra való használata legalább is oly régi, mint az egyptomi papyrusé, mert Herodotos görög történetíró a jóniai görögökről megjegyzi, hogy az íráshoz juh- és kecskebőröket használtak. Ily kisebb fajta állatok bőrének finomabb kíkészitési módját Kr. e. 2. sz.-ban találták ki Pergamonban s innét jutott a pergament a görögök — s a rómaiakhoz is, de kizárólagos használatnak csak a középkorban örvendett, miután a népvándorlás hosszú zavaros idejébea az egyptomi papyrus és a viasztáblák majdnem egészen feledésbe mentek. A középkor egész a XIV. századig nemcsak fejlődést, hanem majdnem visszaesést mutat, aminek azonban természetes magyarázata egyrészt a pergamen költséges volta, másrészt meg azon körülmény, hogy a világiak közül csak kevesen tudtak irni és olvasni. Eb-