Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-15 / 65.szám

a magyarság a Nagyboldogasszony lábaihoz, zengvén a zsolozsmaszerű dalt: Kinek első szent királyunk Felajánlott minket: Boldogságos Szűz Mária Tekintsd ügyeinket! Fájó szívvel, könnyes szemmel lm hozzád sietünk ! Magyarország Nagyasszonya: Könyörögj érettünk. Könyörögj érettünk, hogy pártviszály ne dúljon e hazán, könyörögj érettünk, hogy egyek legyünk a hazaszeretetben, egyek a szabadság vezéreszméjében, és hogy a haza üdvének előmozdításán soha másnak ne tekintsük magunkat, mint magyarnak. Könyörögj érettünk, hogy városunk, amelyben Patronánkká lettél, csak szeretetet, egyetértést ismerjen most és az elkövetkezendő közel, messze jövőben . . . B. V. „II városházról." Esztergom, augusztus 14. E cimen válaszol az »Esztergomi Lapok*, a > városi ellenőrző bizottság* cimen, lapunk egyik utóbbi számában írt vezető cikkére, írván a többek közt azt; hogy mi, egyszer pro, másszor meg contra beszélünk. Hát ez igaz ! Ezzel maga megerősíti az >Esztergomi Lapok< azon előző cikkbeli állításunkat, hogy mi, az ügyek birálgatásával, a tárgyilagosság határain belül foglalkozunk. Nem így azonban az iE. Lapok*, melynek a városházi állapotokról pro írni, kell, míg contra, nem szabad, nem lehet, lévén ő, a városháza félhivatalosa. Köztudomású tény, hogy az »Esztergomi Lapok «-at, évek óta a városházán, a városháza hivatalos helyiségében, a hivatalos óra alatt, városi tisztviselő szerkeszti, mely abususnak tűrése, a félhivatalos honoráriuma. S terjeszkedni képtelen, mert a kincstár nem törődve a jövővel, a fürdő körül elterülő völgyet részint értékesitette, részint tagositotta. Igazán jót tenne a fürdővel s magával Szklenóval is, ha vagy új kórházat építene, bármily áldozattal, vagy lerombolná ez epidémia tanyát; mert látva e kórházat, s a benne sinlődő elkárhozottakat a legelzárultabb lélek is megrendül, hogy hógy lehet ide embereket elszállásolni. Van még egy a mi feltűnő Szklenón : a madár-világ. A madár a természet bajainak tolmácsa, a természet vidám szózata, kiegészitő szelleme. Az erdők szép földje, a rétek, mezők illatos viránya, a legkisebb vidék tavaszi díszében szomorú látvány madár nélkül. A természet vonaglásának, az élet múlandóságának szomorú jelképe ez. És SzUenó madár-világa ilyen. Amily pazarul bant el a természet a növényi világot illetőleg e tájon, oly kihalt a madár élet. Alig rullani itt-ott egy harkályt, vagy vízirigót keresztorrút. S ha igaz az, hogy a légmérséknek igen finom külömbséget a madaraknak nemcsak költözéseire, de geografikus terjedésére határozott befolyást gyakorolnak, úgy az itt tapasztalható leginkább. Valamint minden állat, úgy a madár élete is szabályszerű fejlődéseket, bizonyos és határozott hév mennyiséget igényel. Ezen élet tünemény igazságáról Hogy pedig mindezeket lapunk hasábjain leplezetlenül elmondjuk, tesszük azért, mert arra az >Esztergomi Lapok* nemcsak feljogosított, hanem egyenesen provokált. Sorainknak, egyenesen a város feje ellen való irányulásának ráfogása, nem egyébb furfangos bűnbak keresésnél, mert sorainkat kifejezetten azon > sokak «ra irányítottuk, kik > előtt, a kötelesség határa ismeretlen valami*, S, hogy ilyenek vannak, közgyűlési interpellátióink, de még inka b a tények igazolják. Azt mondja az >Esztergomi Lapok*, hogy nevezzük meg azokat, akik kötelességüket nem ismerik, s ne csak úgy átabotában állítsunk. Kérdéses sorainkban már eleve jeleztük azt, hogy kerülni óhajtjuk az ominositást, de ha az iE. L.« az orránál valamivel tovább nézett volna, úgy olvashatta volna lapunk ez évi 60. számának hirek rovatában azt, hogy az ott felemiitett eset alkalmából, általánosságban, nevet ugyan nem említve, de a hivatali foglalkozás megjelölésével, a főjegyző és gazdasági tanácsosról szóllottunk. De ha tisztelt laptársunk még többet is akar, és a kötelességüket nem ismerő tisztviselők megnevezését óhajtja, szolgálatára állunk. Azok között van első sorban is, az >Esztergomi Lapok* tényleges szerkesztője, alias, >A városházáról* cikk irója, másodsorban a számvevő, harmadsorban a város ezidőszerinti adópénztárosa stb. Avagy ha tisztelt laptársunk még többet, és neveket is óhajt, avagy a kötelesség nem ismerés tényeit is óhajtja olvasni, tessék csak megrendelni, szolgálhatunk azzal is. Panaszkodik laptársunk, hogy mi csak ütni, de méltányolni nem tudunk. Ha figyelemmel olvasta sorainkat, az ellenkezőről győződhetett volna meg, mert a méltányosságnak, bizonyos határig, mi is engedünk abban tért. De ha soha sem voltunk elnézők és méltányosak, úgy meggyőződést szerezhet itt a szemlélő. Bármily üde, bármily remek a táj, azért hiányzik belőle az élet, a szellem, de épen e végtelen csend, e jóleső némaság az, a mi elringatja a fáradt testet. Pihenni úgy, mint itt, talán sehol sem lehet, s feledni, tanulni a sérelmet, a bántást, s új erőt meríteni a további meddő küzdelemre csak Szklenón lehet. S ha bár nem kelt fel álmomból a felkelő nap sugarainak örvendő fecske, habár nem kísér útaimon a dalával felhőkbe fúródó pacsirta, erdei magános útaimon nem kacag ki a búgógerle, vadgalamb, azért én mégis szeretem a tájt, azért én mégis mindig visszavágyódom erdő koszorúzta völgyeibe, s most is, ha álomra hajtom fáradt fejemet, előttem állanak századokat látott hegy-láncai s hallom a Tepla-patak küzködését, mint fúr magának útat szikla-ágyában, s az ablakom alatt suttogó szellő, mintha elmúlt nagyságodról regélne fáradt vándornak, ó Szklenó. A néhány napot mit benned tölték feledni nem fogom s mint hű fia a felvidéknek minden évben elzarándokolok szikla bérceidhez, hogy ha csak rövid időre is, feledhessem az emberek gyarlóságát. bizonnyára legnagyobb mértékben akkor és azzal voltunk, hogy mindez ideig, soha említést arról nem tettünk, hogy az »Esztergomi Lapok «-at, városi tisztviselő szerkeszti, a városháza hivatalos helyiségében, a hivatalos óra alatt, s hogy az, a hivatalos óra alatt, főkép a szerdai és szomb ti napokon, hirek szerzésével foglalkozik a városházán kívül, s intézkedésekkel a nyomdában. Hogy sorainkban mégis csak volt igazság, ezt koncedálja az azokra adott válasz, mondván, hogy azért naplopónak nem lehet valakit nyilvánítani, ha >néha-néha pár perccel később érkezik hivatalába, vagy korábban távozik onnét.* Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ha azoknak a perceknek keresztelt fél és egész órákkal, amelyekkel később mennek be és korábban jönnek ki egyesek a hivatalból, avagy melyeket ott nem töltenek, a hivatalos óra előtt kel lene bejönni, avagy a hivatalos óra után ott maradni, fenntartaná-e tisztelt félhivatalosunk, a szerinte percnek keresztelt időre vonatkozó minősítését ? Arra, hogy valaki a be nem tartott hivatalos időből elnyirbált percekre és órákra fizetéséből eso részt visszafizette volna, példát nem tudunk, de arra azonban igen, hogy a hivatalos órán és ügykörén kivül ugyan, de a szervezési szabályok 99. §-ának azon rendelkezése alapján, hogy: >a közszolgálat érdekében minden tisztviselő és alkalmazott ideiglenesen rendkívüli munkák teljesítésére is kötelezhető a nélkül, hogy azért külön díjazásra igényt tarthatna,* végzett munkáért, díjazást kért és kapott. Azt mondja végzetül, hogy reg. 8—12 óráig, majd este 6 óráig a hivatalban ülni, a bürók hőségében, ez sok ! és, hogy az iparos, a kereskedő, az orvos a mérnök építész stb. mind vesz magának az ebéd előtt egy félórácskát, hogy egy pohár frissítőre betérjen. Ebben igazat adunk, csakhogy mig azok a maguk idejéből, s a maguk zsebére veszik el a munkaidőből a félórácskát, addig az »Esztergomi Lapok* cikkírója, a város közönsége által fizetett hivatalos időből veszi el azt a szerinte félórácskának jelzett időt, melyet minden szervezési szabálybelí rendelkezés dacára, egy, néha több pohár frissítő vételéért való betérésre használ. — a. Közigazgatási bizottsági ülés. — Augusztus 13. — Esztergom megye közigazgatási bizottsága, augusztus havi rendes ülését, f. hó 13-án tartotta meg, melynek kimagaslóbb mozzanatairól, a következőkben számolunk be. A dr. Helcz Antal vagyoni felelősségének megállapítását kimondó bizottsági jelentést, a közigazgatási bizottság tudomásul nem vette azon okból, mivel annak azon jog és hatáskörét, hogy a saját felelősségére határozni feladata lenne, el nem ismeri. Ennek folytán az iratokat azzal vezérelte vissza a városhoz, hogy a községi törvény 110. és 113. §-a értelmében, a képviselő testület hozzon szabályszerű határozatot. , A közigazgatási bizottságnak féléves jelentéséből különösen felemlítendő, a kőszénbánya munkásoknak és kőfaragóknak, Németország felé gravitáló kivándorlása, kik közül az előbbiek a nyerendő magasabb munkabér, mig utóbbiak, a kőfaragó iparnak teljes pangása következtében hagyják oda hazájukat. A jelentés e része hosszabb vitára adott alkalmat, melyben többen vettek részt. Az adott felvilágosításokat tudomásul vették a felszóllalók. Az ügy iránti meleg érdeklődésének főispánunk akép adott kifejezést, hogy megígérte, miszerint a felszóllalások irányában személyesen fog érdeklődni és közbenjárni a tekintetben, hogy a kőfaragó ipar újból fellendülést nyerjen. A féléves jelentés egészségügyi részéből felemlitésre méltó azon körülmény, hogy az összes elhalálozások i6°/

0-ka, a tüdő gümőkór következménye. Főjegyzőnknek, mint alispáni helyettesnek július havi jelentése, a gabonatermés nem várt kedvezőtlen eredményének, és a serlésvész terjedésének felemii lésével kezdődött, melyből sajnálattal értesültünk arról is, hogy a július hóban 14 községi tisztviselő ügyében befejezett fegyelmin kivül, még j2 fegyelmi eljárás van folyamatban. A szám megdöbbentő, de az eljárások folyamatba tétele, mindenesetre a javulás állapotát jelenti. Mint a város közönségét közelebbről érdeklő ügy, a Singer és Leimdörfer fakereskedő cég által, a főkáptalantól bérelt faraktáron át vezető út kérdése került szőnyegre. Mindkét alsófokú hatóság határozatát a közigazgatási bizottság feloldotta, és a vonatkozó részében nálunk is ezidőszerint még érvényben lévő osztrák polgári törvénykönyv alapján bírálta el az ügyet, melynek eredményekép kimondotta, hogy a kérdéses átjáró út, mint közút, a város tulajdonát képezvén, az által birtokba veendő. A kir. tan felügyelőnek, habár nagyrészt csak statisztikai számadatokat tartalmazó, de igen tanulságos július havi jelentését, fokozottabb érdeklődéssel hallgatta meg a bizottság, melyből kitűnt, hogy a felekezeti tanítóknak adott állami segély, az elmúlt iskolai évben, 53922 koronát tett ki. Örvendetesen vette a bizottság tudomásul a jelentés azon részét, mely szerint városunkban, a tankötelesek Összeírásának munkálata, előremenetelt tüntet fel. A tiszti főorvos havi jelentése konsta" tálta, hogy a július havi egészségügyi viszonyok, az előző havinál kedvezőtlenebbek, minek oka a nagy hőségben keresendő. A halálozás 171 esettel kevesebb, a mult év július havában előfordult haláleseteknél, mig az ez évi június havában történteknél, 13-maI több. Jelentette, hogy az elmebetegek, hülyék és bárgyúk országos összeírása, az elmúlt hóban, megyénk területén befejezést nyert. A közgazdasági előadó jelentése, szomorú esetként konstatálta, hogy a gabona termés, 73> s

&

[ helyenként 1

j

i részszel kevesebb volt keresztszámra, mint azt előre remélni lehetett, és hogy a gabonának ára nincs. A kapás növények és a szőlő azonban, jó minőségű, és nagyobb termést Ígérnek. Az állatorvos jelentése, a sertésvésznek rohamos terjedéséről számolt be, amely szerint, július hóban, 17 községben lépett fel a fertőző betegség. Megyei közgyűlés. Esatergom, augusztus 14. Esztergommegye törvényhatósági bi zottsága, f. hó 14-én, szerdán rendkívüli közgyűlést tartott, melynek szükségességét, a tárgysorozatban 93 pontban fel.