Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-01 / 61.szám

rint kilépve a sötét háttérből, véget vessenek a céliránytalan találgatásoknak és igy biztosítsák a politikai békét, amelyre épen városunknak van szüksége súlyos helyzetében. Es amennyire ismerjük reflektánsainkat, tudják méltányolni a jövő választásokhoz fűződő nagy érdekeket, ennek kifolyásakép nem fogják sokáig bizonytalanságban hagyni közönségünket. Iskoláink értesítői. — Hat közlemény, — III. Reáliskolánk. Az intézet szerény számú jótevői sorában első helyen áll maga a fentartó város 49 tanuló tandíjának elengedésével. Az Összes tandíjbevételnek körülbelül negyedrészét teszi ezen összeg, e téren tehát nagylelkű áldozatkészséggel támogatja a szegénysorsú szülők gyermekeit a nemes város, csak a tandíj elengedés körül követendő eljárásra nézve az igazgatóságnak kiadandó utasításban a tanári kar hozzászólása volna biztositható, mert e nélkül a tanács jóakaratú tévedéséből is nem ritkán érdemesebb tanulók esnek el a tandíjmentesség kedvezményétől. Szomorú jelenség i általában, hogy a reáliskola ifjúsága az egy Szlávy Éva-féle ösztöndíjon kivül más oly értékű segélyben nem részesülhet, mely további tanulását megkönnyithetné. A helybeli takarékpénztár kétszeresen is áldoz a reáliskola érdekében, mert évről-évre 200 kor.-val növeli a város kezelésében álló reáliskolai alapot és 6o kor.-ával gyarapítja a segélyegylet vagyonát, melyet a keresk. és iparbank is évenként 50 kor.-val gazdagít. . A segélyegylet elszámolásában kevésbé helyeselhető, hogy a kiutalt 296 kor. segélylyel szemben 269.72 kor. pénztári maradvány szerepel. Ezen intézménynek nincs szüksége tartalék vagyonra, kívánatos tehát, hogy 9780.34 kor. tőkének összes évi kamatjai s rendes tagdijai alapszabályszerűen segélyül kiutaltassanak, szem előtt tartván a segélyért folyamodók tanulmányi előmenetelét, mert az meg ugyancsak az iskola hátrányára szolgálna, ha boldog-boldogtalan harácsolhatná el e segélyt, bizonynyal a nagylelkű alapítók intenciója ellenére. Elértünk végre az általános előmenetel szomorú képéhez, mert itt is mint a gimnáziumban, a bukottak száma oly jelentékeny, hogy akaratlanul is az alaphiba kutatására vagyunk utalva. Mindkét középiskolánk sínylődik az ifjúság kellő előképzettsége miatt. Nem vádoljuk elemi iskoláink ügybuzgó, szakavatott tantestületeit, de a hiba forrását abban kell láltnunk, hogy az elemi osztályokban az elnéző osztályozás dívik, hol annak épenséggel helye nincs, mert az értelmileg fejletlen gyermek semmit sem veszít azzal, ha tanköteles éveit az elemi iskolában töltvén, ott szerzi meg azt a kevés tudást, melynél többet a középiskolai elégtelen fokozatú bizonyítvány sem Íg|zol. A népiskola legyen az a gát, mely a jóakarat nélkül szűkölködő tanulókat viszszatartja a középiskolától, mely majd hivatásához képest 2—3 éven át is türelemmel ápolhatja a gyengébb fejlődésű gyermek értelmi képességeit. A tanév folyamán felvétetett 192 tanuló, kik közül 184 tett vizsgálatot s ezeknek 28%"

a elégtelen előmenetelfí ; a leggyengébb eredmény az első és a harmadik osztályban mutatkozik ; úgy látszik azonban, hogy mindkét helyütt céltudatos rostálás volt az irányadó, noha az első osztályra nézve az intenció nem-igazolható kellően. Az osztályozott tanulók közül 76 volt más illetőségű s igy az idegen forgalom gyarapításához e kis intézet jelentékenyen hozzájárult. A szülők polgári állása szerint legnagyobb a kisiparosok száma (74), utána sorakozik a kis kereskedőké (25) és a 1 kisbirtokosoké (18). Még az első osztálynak feltűnően magas létszáma az (69), mely az épület hiájnyaira hivja fel figyelmünket. Ha minjdenen megnyugodva — pedig dehogy | van azon megnyugodnivaló— történetesen ajjjrajzterembe tekintünk egy mértani óráján az első osztálynak, megütközés sel kell látnunk, hogy az 56 tanulóhoz szabott tanteremben mint szorong minden képzelhető helyen a higiénia és a fegyelem meg figyelem rovására a 69 gyermek. E tarthatatlan helyzeten az első osztályra nézve a létszám feltétlen korlátozásával kell segíteni; épen alkalmas az időpont, hogy az iskola-orvos meghallgatásával a városi tanács e tekintetben rendelkezzék. Obermayer György igazgató nyugdíjazásával nem időszerűtlen, hogy m tanács rendezze a dr. Feichtinger Sándor kir. tan. igazgató címére nézve fennálló anomáliát. Igaztalan volna, az intézetnek egykori tényleges igazgatóját, mindenkori jóakaróját, szerzett címétől a rideg paragrafus alapján elütni, de e nemes iskolabarátnak sem vonna le érdeméből, ha a tanács e cimkérdésben oly javaslattal lépne a közgyűlés elé, hogy az dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsost a reáliskola tiszteletbeli igazgatójává megválaszsza. SZÍNÉSZET. Oda berfn teljes rend volt és igy nem is láttak semmi gyanúsat. — Ide mégis be kéne menni, — ismédé a biró, de azért nem tett volna egy lépést sem az ajtó felé. — Hát bemegyek, de jöjjön a sógorasszony is, keresse elő a lámpást, — ezzel akkorát fohászkodott, mintha a vérpadra indult volna. Egy másik gyújtó gyenge fényénél beléptek a konyhába, hol az asszony hamarosan előkerítette a lámpát. Mikor már teljes fénnyel égett, biró uram is be ámbátorkodott a konyhába, miután megtette a szükséges óvóintézkedést, hogy t. i. felhúzta a fegyverravaszát, a melyet különben dehogy mert volna elsütni. Átkutatták, keresték a konyhát, szobát, kamrát, malmot, de nem akadtak ellenállásra. Csak a padlás maradt még hátra. Ide is felmentek. Elől a bátor pénztárnok, utána a molnárné lámpással és leghátul a biró, mint ravaszul monda azért, hogy a hátulról jövő esetleges támadás ellen megvédje az asszonyt. Mi előtt a kutatáshoz láttak volna, a pénztárnok harsány hangon elkiáltotta magát: — Add meg magad! A biró is, ki mindjárt a lejárónál foglalt állást, neki bátorodott; ő is oda kiáltott. — Add meg magad, mert . . . — Megadom, — válaszolta egy mély férfi hang. A biró majd hanyatt vágódott ijedtében, mikor az idegen hangot meghallotta, majd hanyatt-homlok gurult le a lépcsőn, fent feledve a flintát. Még talán le sem ért, a lisztes zsákok mögül előugrottak Péter és Böske, ez utóbbi egyenesen anyjához futott. — Hát te vagy az Péter ? — Én volnék pénztárnok uram instálom. — Hát mit keressz te itt ? — Ééén ? kit keresek ? Hát Böskémért jöttem el az este váratlanul s nagyon megijedtek a nagyasszonyomék . . . Pedig nem volt semmi baj . . . — Hát Józsi hol van ? — kérdé az asszony, — nem találtuk sehol. — Jaj édes anyám, — válaszolta Böske nevetve, — úgy el szelelt az a bátor gyerek, hogy tán soh' sem jön vissza ... — No, ha nem jön vissza, hát itt vagyok én. Fogadjon meg engem nagyasszonyka . . . Nem iszom már . . . E kérés Böskében hathatós pártfogóra talált. Nem is kellett nagyon soká cirógatnia érte édes anyját, beleegyezett az szívesen, csakhogy a lánya meg került. Altalános örvendezés között mentek le s biró uramat bizony hiába keresték. Előkerült a törkölyös palack, jól esett mindenkinek a nagy ijedségre egy-két kupicával. Vége. Markovics Margit jutalomjátéka. Napóleon öcsém. A Rákosy és Guthi duettok legsilányabbja, a melyet itt még abból a kevés érdekessége és komikumából is kivetkőztettek, a mely képes volt a vígszínházban inkább a két előkelő névnek, mint a darabnak közönséget teremteni. Hogy pedig a darab ilyen silány és mégis jutalomjátékul választatott, sokakban azt a kérdést kelti fel, hogy hát a társulat e legintelligensebb, legképzettebb tagja miért nem választott magának a sok szebbnél-szebb színmű és dráma közül megfelelő darabot, a mely közönséget is többet vonzott volna, de meg, miután a sok operett előadás miatt oly kevés alkalma nyílott, legalább ez estén mutathatta volna meg tudását. A kik tehát azt gondolják, hogy Markovics Margit maga választotta e darabot, azok csalódnak, mivel napokon keresztül e sorok irója előtt is kérve-kérte az igaz'igatót, adjon neki e nem megfelelő darab helyett olyant, a melyikben érvényesülhetne és a melyen nagy ismeretsége révén az uri családok leányai is megjelenhetnek. Hogy az igazgató mindezek dacára jutalomjátékául e darabot adatta elő, nyilvánvaló, hogy őt olyan szempontok vezérelték, a melyek egy cseppet sem képesek iránta a rokonszenvet felébreszteni. Ehhez hozzájárult meg, hogy a kedves kollégák is tőlük telhetőleg iparkodtak a darabot minél élvezhetetlenebbé tenni, nem engedhetvén meg, hogy kollégánéjuknak sikeres jutalomjátéka lehessen. És ilyenkor vehemensen lép előtérbe a színi-bizottság szükségessége, a mely censura jogánál fogva e darabot okvetlenül kitörülte volna a társulat repertoirejéből. Mintha csak e jó társulat azon iparkodott volna, hogy az oly előnyösen és jól kezdődő színi évad Kétesen csattanó befejezést nyerjen, ily módon óhajtván megköszönni a közönség iránta tanúsított és soha ezelőtt nem tapasztalt rokonszenvét. Markovics Margitnak, a jutalmazandónak, kevés szerepe jutott e darabban, de e kevéssel is láttatni engedte, hogy nagy készültség és oly drámai erő lakozik benne, a mely őt nemsokára a vidék egyik elsőbb társulatához fogja juttatni. Finomságát, eleganciáját és rutinját a kevés alkalom dacára is mindenki elismerte, a melynek következéseként valóságos virágos kertté varázsolták a színpadot megjelenése alkalmából. Egyesektől öt virágkosarat, virágesőt, két csokrot és az aranyifjuságtól olyan virágkosarat kapott, a mely hatalmas méreteinél fogva valóságos bámulat tárgyát képezte. % Görög rabszolga. Oven Hall és Johnes Sidnei a Gésák és más operettek szerzői, mint ismeretes, összes operettjeikben a zenére és a látványos kiállításra fektették a fősúlyt, a mely újítással azután a remélt sikereket el is érték. Ezek a sikerek, melyek csupán a szemek hizlalásának kielégítéséből származtak, — sajnos, — buzdításul szolgált a társszerzőknek, a kik rövid idő alatt több ilyen látványossággal árasztották el a nyugatot, a mely vak lelkesültségében garmadákban rakta kincseit a két ügyes kalmár lábaihoz. Hozzánk is eljutottak és a darabb Feledi Boritkával, mint vendéggel, két zsúfolt házát is szerzett az akkori direktornak. E jelen társulat is felvette a darabot repertoirejébe eljátszván azt minden ambíció, kedv és jóakarat nélkül. Pálfy Nina adta Aspásíát, ezt a minden primadonna által annyira kedvelt szerepet, a melyben mindaz évényesülhet, a miben egy művésznő babérokat arathat. Mintha csak köszönetét rebegte volna el dal alakjában az őt dédelgető közönségnek, oly intenzív hatással, minden érzését belevegyitve vezette mindvégig a darabot sikerre. Minden énekszámát hatalmas lelkesedés kisérte, melyek közül különösen a >Vágyaimnak szárnya lette vált ki, a melyet több izben megismételtettek. Heliodorius bűvészt Deák Péter adta az ő utánozhatlan komoly salon-komikumával. SzalŐky Dezső Marcus Pomponiusban, — bár őt Heliodorus szerepe illette volna meg, — a tőle telhetőt nyújtotta. Ladiszlay József szépen énekelte Dioméd rabszolga szerepét, Koronkay Ilona pedig mint Antónia hercegnő kellemcsen csengő hangjával őszinte tapsokat is kapott. Heliodorius helyi kuplékkal tetőzte be az egyebekben kevés közönséget toborzott estét. % Hófehérke. Vasárnap délután a minden szini évad ez elkerülhetlen látványos tündérregéje ment a gyermekvilág őszinte örömére, vígan tapsolván műkedvelő társaiknak, a kiket mint törpéket és gnomokat a festett világban és a világot jelentő diszkákon látva, nem egy halk sóhaj és irigy szempillantással kisértek ez első debutjuk alkalmából. Őszinte könnyek hullottak Hófehérke tragédiáján és nem egy kis kacsó szorult ökölbe a mostoha anya lelketlensége láttára. A szereplők mindannyian komoly törekvéssel iparkodtak a gyermekvilág kíváncsiságát kielégíteni. % Muzsla! bankó. Vasárnap este dr. Arnhold Györkönyi Károly miniszteri titkárnak a népszínházban legutóbb előadott népszínműve ment gyéren telt ház előtt. A darab maga majdnem ugyanazon a csapáson halad, mint a legújabb népszínművek nagy sokasága, meg sem közelítvén Tóth Ede, Csepreghy stb. örökbecsű, igazi magyarsággal telített, missziót teljesítő népszínműveit. A szereplők is mintegy tudatában lévén a kétes sikernek, nem valami nagy erőlködést fejtettek ki az amúgy is kevés és vasárnapi publikum elismerésének kivivására. Különösen id. Saághy Zsigmond, Péchi László, Deák Péterné és Szalóky Dezső, a darab e főszereplői iparkodtak, hogy az előadást tőlük telhetőleg élvezhetővé és kellemessé tegyék. Konti és Barna fülbemászó szép zenéjű népdalait Békefi Lajosné énekelte, mig Deák Péterné és Szalóky Dezső duettját több izben is megismételtették. % Modell. Mikor a népszínházban először színrekerült, telekürtölték az egész világot, hogy a darab ilyen meg olyan, mert K, Kopácsy Juliska benne tricotbaa