Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-25 / 59.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIV ATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. s«rkesz««sé g és kta«hi™«.i, ^ II ^ ELŐFIZETÉSI ARAK : 5 FELELŐS SZERKESZTŐ uillllf A>QV rYÍI UÁu (hova 8 iéziratolt » «Iöflzetések, nyütterefc és hirdetése* köldendők ÍS: - £ =—= ES KIADÓ. Szécljenyi-tér, 330. szán,. Negyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyei SZám ára: 14 fll. Kéziratot nem adnak VIIMA. »-^~! A hivatalos termésbecslés és termésünk ára. Esztergom, július 24. Már hozzá vagyunk szokva pár év óta, ha a hivatalos termésbecs­lések megjelennek, hogy Esztergom vármegyét az elsők közt keressük. Igen: Bars, Esztergom legeiül, azu­tán jön a többi megye, de ez á kettő vezet. Milyen irigylésre méltó két megye ez, hogy itt vannak min­dig a legjobb termések ? Igaz, hogy Esztergom megyé-é csak papíron. És az a jó papir oly türelmes. ír­ják is rá évente az egész ország­ban a jelentéseket jó részt hasbul, és ez alapon pontosan kiszámítják, hány mázsa búzája lesz az ország­nak. De hogyan tudnák azt ala­posan kiszámítani, mikor e számítás alapját képező statisztika jó részt szinte hasbul készül. Hogy lenne e becslés alapos, megbízható, ha Esztergommegye ez hl termését 600 kilogr. búzánál kezdi és azon felül ? f Szép is lenne, ie fájdalom nincs. Csak nézze meg valaki a legjobb határokat, hány kereszt van egy-egy hold földön ? \ Az intenzivebben mivelt, nagyobb birtokokon csak van, szinte kevés, de mégis csak. Hanem a kisgazdák földjein igen szomorú, amit látha­tunk, sok helyütt csak annyi a kasza, mintha az aratórész lenne. Pedig a hivatalos termésbecslések igen nagy befolyással vaunak termé­sünk áralakulására. Látjuk ezt most is, mikor a mult évi gyenge köze­pes termés után az idei még sok­kal rosszabb, de mert a hivatalos termésbecslés 36 millió mtm. bú­zát produkált, erre támaszkodva a spekuláció egy része képes lenyomni az árakat- Remélhető ugyan, hogy később emelkedni fognak az árak, mert majd csak kibukik a szeg a zsákbul; de félek, hogy akkor, ki­vált a kisgazdák jó része, hogy adóját fizethesse, rég túladott amúgy is csekély fölöslegén. Mindenesetre jó lesz ez idén termésünk értékesí­tésénél óvatosan eljárni, gondosan megfigyelve a külföldi híreket és tőzsdei áralakulásokat. Igen, a börzét figyeljük, azt a mumust, amelylyel Taffy ur e be­cses lapok legutóbbi egyik számá­ban úgy ránk ijesztett. És méltán. Nem való az gazdának, ahhoz mi nem értünk ; aki még szerencsét próbált ott, rajtvesztett. Veszít ok­vetlen azzal: is a gazda, ha az ott említett börzeár alapján eladja előre a gabonáját. Taffy ur ott csak rö­viden érintette e dolgot úgy véve, hogy ez tán egészen köztudomású dolog, hát nem irta le bővebben, pedig megérdemli a nyomdafesté­ket. Ha jól értesültem, egy budapesti bank, melynek a vidéken elég ágense van, vesz előre, persze nagy részt pénz dolgában megszorult gazdáktól gabonát, leginkákb búzát oly föltétellel, hogy a szállítandó gabna ára a tőzsdén egy bizonyos napon történt jegyzésen alul 20—40 krajcárral lesz fizetve. Tehát 4—5 hónapra 20—40 krajcár kamatot fizet a gazda 7—8 frt. áralapon fele értékig, tehát 3—4 frt. után. Hogy ez mily jó üzlet az ágensnak és mily rossz a gazdára, ebhez már nem kell több kommentár. Mert ha tavaszszal eladja a búzát előre és a termés előtt ha 4—5 hóval kap minden előre eladott mtm. búzára előleget és ennek fejében búzáját előre 40—60 krajcárral olcsóbban eladja, úgy igen magas uzsora ka­matra vett föl kölcsönt, mit más uton, ha szüksége volt rá, sokkal de sokkal olcsóbban megszerezhe­tett volna g^En ebben látom e dolog káros voltát, meg abban, hogy ez uton tán olyan gazda is vesz kölcsönt, — mert hiába csak kölcsön az uzsora kamatra — aki más uton elélt volna kölcsönpénz nélkül is, és a pénz persze, ha már meg van, többnyíre el is^fogy. De hogy a vevő oly kicsinyes eszközökkel tudja tetszése szerint az átvétel idején az árakat szabá­lyozni, attól kevésbbé kell félni. A börzén 1000 mázsánál kevesebb gab­nát venni nem lehet és aki az ára­kat nyomni akarja, annak huzamos ideig sok-sok ezer mázsa gabnát b .Esztergom ís léte" tárcája. JJerVadás. Irta: VIKI. Bérctől koszorúzott kicsinyke völgyben, Ahol csak ritkán jár a vadász : Rózsa bokorral sűrűn benőve Állott egy hófehér födelű ház . . . A napsugár bevonta rózsaszínnel, Zöld bokra ágán fülmile dalolt Dalos szájával édesen meghitten: — A legszebb rózsáról, mely bent lakott. Szőke leányka lakta a kis házat, Mosolygó az arca — mint rózsáinak [künt; — i Megdobbant a szived, hogyha őt láttad, De üres is lett, hogyha tova tünt. ; Irigye volt a rózsaszinü hajnal j Piruló arcával hogyha kijött: És a sok madár repeső szárnynyal, Vig dalolással üdvözölte őt. * Olyan volt mindez, mint egy édes álonij Itt-ott egy emlék, friss harmatos ágon! Mégis hazugság, úgy mint minden álom Nincs már boldogság széles e világon. — Virág illat volt álmainak őre, Őrizte gondos, jószívű anya; Szive boldog volt s vágya nem vala. — . . . Csak olykor, — néha, — ha az es! [leszállott — Mikor a hold egy percre elpihen — A csalogánynak panaszos szavától Zokogni kezdett édes-csendesen . . . Nem tudta ő azt, szivét mi bántja Egy édes, mégis kinzó gyötrelem — Benn volt az rózsa édes illatában, Csalogány dalban: — a szerelem. Egy ifjú képe, — csak egyszer látta, — Fogta meg szivét oly hirtelen; Nyíló virágtól kérdte — hiába: »Mondd mi éget úgy s fáj idebenn ?« Olyan volt mindez, mint egy édes álom, [tt-ott egy emlék, friss harmatos ágon ! Vlégis hazugság, úgy mint minden álom, SPincs már boldogság széles e világon. * . . Csendes az este, a hold is feljött itvben oly gazdag, szép nyári est; — Felkelő hold a zizegő fák közt — ábrándosabbat senki sem fest. . . Ezüstös tónak susogó fodra lingatott két kis csónakot, ^eány kacajra édes-bús választ iuttogó férfi hang adott. íarna ifjúnak hatalmas karja Córmányozta az egyiket; \ másikban meg szőke leányka. — Szerelmes ajka nem nevel. Befogja kicsi nevető ajkát Barna bajuszszal köritett száj. . . . S mintha mosolygna, ezüstre válik Hold sugarától behintett táj. S amig csevegnek Ők álmodozva Suhan a csónak csendben tovább, Szellő elkapja, messzire hordja Érte remegő anyja szavát . . . Hüs esti szellő zúg át a légen Fázva susog a sárga levél, Rózsa levélből szemfödőt készít Égető nyárnak az őszi szél . . . Zöldes tó partján könnyes szemével Áll a leányka — csak egyedül, Kezében haldokló rózsa szirma Nagy fájdalmán az sem könyörül. Máskor is feljött kopár faág közt Lassan, titokban a méla hold . . . Vár a leányka s arca fehérebb Vünt amilyen piros akkor volt. földes tó tükrén reng a kis csónak Síincs aki hajtsa hullámon át . . . üsak várja-várja, ámde hiába, Vünt a leány a — holt ideált . . . Csalódott ő is, mint annyi más . . . kiknek közös sorsa — hervadás. — Levél Szklenóból. — Bányakereső fürdővendégek. — Mint minden nemes fürdőnek, ugy e kiváló gyógyhatású helynek is meg van a maga történelmi emléke. Brown Ed­wárd, angol utazótól igen érdekes leírást olvastam az 1669—70 ik évből, melyben Írja, hogy Szklenó ez időben a gróf Lippay családé volt, melyből származott a tudós PoHcárpus Prokopius Bolanus, kit a pozsonyi érsek az ország ritkasá­gainak leírásával bízott meg, aki ezt meg is irta, de megfigyeléseit közzé tenni nem volt képes, mert hirtelen elhalt. Ez azt írja : Szklenó Selmectől egy magyar mérföld. Glashütten név alatt itt hajdan gazdag aranybánya volt, melynek eltű­nése nagy veszteség volt, mivel senki sem tudja ennek bejáratát megmutatni. A. hagyomány szerint Bethlen Gábor íiadjárata idejében a lakosok menekülni íényszerültek és a bányát is eltorlaszol­ok, betömték, hogy az ellenség ne akad­on rája. A bánya hajdani tulajdonosa azonban lagyott hátra néhány jegyet, melynek segélyével ismét megtalálható volna. A a héjába ugyanis jeleket vétetett, me­yek útba igazíthatnának. Az eszközöket, nelyekkel e jeleket vésték, már meg­alálták és jól tudják, hogy ha egy kö­ret találnak, melyre egy emberfaj van résve, ott lesz a bánya bejárata, és csak lehány követ kell elmozdítani, a bánya íyilása főltárul.

Next

/
Thumbnails
Contents