Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-21 / 58.szám

elől sem, ha felismeri azokban a közügyek javára célzó törekvéseket. Es ha jelzett hiányok előtt szemet hunyunk, amit önvád nélkül annál is inkább megtehetünk, mert be kell látnunk, hogy ez az első kísérlet ebben, úgy csak gratulálhatunk a polgármesternek figyelmes, pontos munkájához ; mert belőle a vezetése alatt álló város fellendítésének nemes intenciója minden lapon kiviláglik. Pogány. — Öt közlemény. — I. Bevezető. Közintézményeink sorában számottevő en yezőként szerepel iskoláink nagy száma, mert szellemi vezetésével kenyérhez juttatja városunk gyermekeit és mert a távolabbi vidék tanuló ifjúságát ide édesgetvén, a közkeresetnek ki nem apadó forrását nyitja meg azon közönségnek, mely ilyenemü intézetek nélkül egyéb megélhetés hiányában vándorbottal kezében hagyhatná el szülővárosát. Az iskolát, mint közgazdasági tényezőt, nem szabad figyelmen kivül hagynunk, mert ott, hol százakra megy a vidéki tanulók révén az idegenforgalom, hol az örökké nyüzsgő-mozgó gyermeksereg közmondásos ruha-, cipőrontása, élelemfogyazáása ezreket dob a termelők közé, hol a meggyarapodott közszükséglet az általános keresletet oly mértékben fokozza, hogy a kereskedelemre és iparra szinte bénitólag hat az u. n. nagy vakáció, ott az iskola a közkereset számára aranybánya, melynek jövedelmeiből a látszólag távolállók is busás tantiémet élveznek. Nyiltabb gazdasági forrás ez annál, melyet a katonaságtól reméltünk, mert mig itt a nagy tömeg-szükségletből sem a detail kereskedőnek, sem a kisiparosnak hasüna nincs, addig az egész iskolás gyermeksereg és az erek révén ide kényszerült szülők, rokonok, egész szükségletüket épen ezeknél szerezték be. Az értesítők számadatai egyéb érdekes statiszikai kimutatásaik között fentebb vázolt tényre is kellő világot vetnek s igy áttérhetünk az általánossabb ismermertetésre, hogy betekintést szerezhessünk az iskolák szellemi világába; tájékozódhassunk azon szellemi közkincs felől, melyből minden szülő annit köthet le szeretetteljes aggodalommal nevelt gyermeke jövő boldogulására, amennyire istápolta gyermekében a fogékonyságot minden szép, jó és nemes iránt. II. A főgimnázium. A gimnáziumi értesitő bevezető cikkében az uj épület felavató ünnepének lefolyása van vázolva. A fényes és emlékezetes örömünnepet végigélveztük mindnyájan s Így ennek ismertetését mellőzvén, az épületnek függelékül közölt méretei keltik fel figyelmünket előtérbe tolva a kérdést, hogy az e célra fordított 20081132 kor. költség olykép értékesittetett-e, amint azt egy fejlődésben levő iskola a közszükségletnek megfelelően igényelhette volna, az épitő bizottság a terv elfogadásánál elég körültekintően járt e el. Szembeötlő, hogy a nyolcosztályú tanintézetben a tantermek száma a legszűkebben kiszabva ugyancsak nyolc. — Ha tény az, hogy a Sz. Benndek-rend a tanárhiányra visszavezetendő okokból paiallel osztályokra nem vállalkozhatik s igy több tanterem berendezése fölöslegesnek mutatkozott, a nyolc osztályterem még az érvényben levő tantervnek sem felel meg, mert hiszen csak ideig óráig tartható fenn azon helyzet, hogy a görög-pótló stúdiumok ezen gimnázium keretébe teljesen beillesztve nem lettek. Ha esetleg közóhajból fakadó felsőbb rendelet a görögpótló tanfolyamnak életbe léptetését elkerülhetlenül megkívánná, hol akadna a felsőbb négy — óránként különváló — osztály számára egy-két fölös tanterem ? — Továbbá az iskolafenntartónak kötelessége gondoskodnia arról, hogy ott, hol a létszám valamely osztályban állandóan meghaladja a 60-at, para'lel osztály állíttassák fel. Ha e rendeletnek a Sz. Benedekrend Esztergomra nézve a fent jelzett okokból még a jövőben sem tudna megfelelni, valószínű, hogy a magas tanügyi kormány, ugyancsak a közóhaj nyomása alatt, nem késlekednék a megfelelő segélylyel, ha a tanterem hiánya e tekintetben akadályul nem szolgálna ? A tanteremhiány, amely ellen a bizottság egyetlen a főgimnáziumból választott tagja, tiltakozott is. A tanterem-szaporítás tehát a gimnáziumnak elodázh^tlan kötelességévé lesz már a közel jövőben, mert egy provín ciális középiskolákban szűkölködő város ban nem könnyen utasítható valamely szülő, hogy gyermekét másutt Írassa be. Az előmenetelre nézve pedig határozottan kárhozatos kettős okból is, ha állandóan zsúfolt első osztálylyal kell küzködnie a tanári karnak. Káros, mert nevelő feladatát alig képes teljesíteni, épen azon a fokon, hol arra a legnagyobb szükség van ; káros, mert a tanulók elbírálásában önkéntelenül a mgy szigornak nyit tért, a gyengébb fejlődésű gyermeket idő előtt zárja ki a középiskola ból, nem tűrheti meg a gyermeket két három éven át az iskola padjaiban addig sem, míg az írásban, olvasásban, 'számolásban némileg megfelelő fokra jutván, kenyérkereseti pályára edzetté lesz. — Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a középiskola csak tudományos pályára készít elő ; alsó osztályai előkészítenek minden pályára, amint ezt igazolja azon általános statisztikai adat, hogy az első osztályba felvett középiskolai tanulóknak általában legfeljebb 50%-a maturál, és 10%-a folytatja felsőbb tanulmányait, — az egyes fokon elmaradók pedig kisebb-nagyobb középiskolai előképzettséggel más gyakorlati keserves volna, ha a naftalinos budapesti lakót nem kecsegtetné ezernyi kárpótlással. A megszökött család többé nem vágyakozik Dömösre, hanem azért kegyelettel beszél Dobogókő fönséges panorámájáról, az Árpádvári kirándulásokról, a dunai szabad fürdőzésről s mindarról, amit a természet kínál. Amit a helyi kultúra, vagy civilisatio nyújt, azt azonban szívesen elfelejti mindörökre. Jártam már olasz, német és dalmát falukban, ahol nemcsak a közeli városbeliek, hanem külföldiek, sőt idegen világrészbeliek nyaralnak nem hathétig, hanem olykor hat esztendeig egyhuzomban. És azt tapasztaltam, hogy a nyaralás minden gondja és felelősége a községi hatóságot illeti. Az elöljáróság elsősorban is tisztán tartja a jó lakást s a tavalyi panaszt. A szobák tiszták és szárazak, világosak és tágasak. A ki nem tud megfelelő lakást kiállítani, annak nem is lehet kiadnia szobáit, mert az idegenek ügye és kényelme a hatóság ügye és nem a magánembereké. A kiadó 9 lakásnak rendes taksája van, a beköltöző köteles még külön nyaralóadót fizetni, melyből a kutakat, az utakat, a sétahelyeket, a kirándulópontokat gondozzák s a felügyeleti és szolgálati költséget téritik meg. Nincs is Capua és Nápoly, Firenze vagy Genua környékén, Raguza közelében, Stejerben, Tirolban vagy a Svájcban falu, ahol feneketlen sárban, istállószagú udvarban, vásott gyerekek és zajongó emberek közt laknék a csöndes visszavnnulást, de a kényelmet és ízlést is kedvelő nyaraló. A helyi hatóság ellenőrzi és gondozza a piacot, ahol az idegen nem köteles mindent duplán megfizetni s ahol a benszülött még hitelre is feleáron vásárolhat. Az idegenek jogosult panasza a művelt külföldön már egymagában is büntetés. A községi elöljáróság vagy megbírságolja első izben a kifogás alá eső lakásadót, vagy egyszerűen kitörli a lisztából s akkor azután föloszlathatja sznbáit, mert azokba ugyan nem ajánlanak többé jövevényeket. Hogy mit jövedelmez a virágzó nyaraló-rendszer ugy egyeseknek, mint a községeknek, azt a külföldi községi takarékpéztárak tudnák legszebben bizonyítani. Az ilyen faluban valóságos villát épit a parasztság, rendet és tisztaságot tart, csöndet és gyöngédséget követel hozzátartozóitól, megbecsüli az idegent, kedvére jár és meghódítja. Hány ezer magyar család nyaral külföldön? Nem a fürdőző^et értem, mert ez a közönség egészen más természetrajzba tartozik. Nem tudnék erre a kérdésre megfelelni, de majdnem biztosra veszem, hogy a felénél jóval több. Aki Tirolból, Svájcból, vagy Stájerből hazatér, az nem is érez hazafiúi lelkifurdalást, hogy néhány száz forintot a golyvás svábok között pusztított el, holott idehaza jobb helyen is túladhatott volna rajta. — Kényelem és olcsóság, csöndesség és figyelem vesz körül bennünket a békés, de szép faluban, ahol jó a nép, kellemes az uri társaság, mert mindenki elégedett s közös minden élvezet. Ha nincs is egészen igaza a külföldön nyaraló magyarnak, annak sincs igaza, aki azt követeli tőlünk, hogy akármilyen magyar faluban rendezetlen és fegyelmezetlen községi viszonyok, elzüllött közbiztossági állapotok, nyirkos vályogtéglák és különféle illatú, hangú és természetű házi vadállatok közt kell nyaralnunk. Mert erre a kényszernyaralásra nem vonatkozhatik a költő mondása, hogy : itt élned, halnod kell ! A nagyvárosi élet a maga idegemésztő munkájával, túlfeszített erőpróbájával, folytonos lázas iparkodásával, kimerítő szellemi mérkőzésével megköveteli a rendes pihenést, a csöndes magábavouulást, az uj erőgyűjtést. Aki szabadságát megkapja, az nem marad a fővárosban, hanem az kimenekül a téglák milliárdjaiból, ott hagyva a szürke aszfaltot, az., árnyéktalan és vírágtalan palotabörtönt. Menekül a természetbe, ahol erdei levegőt szihat, ahol virágot lát, ahol madárdalt hall, ahol forrásvizet iszik s ahol puha és illatos fűbe heveredhetik s belenézhet a boldogságba, az égbe. Az egyszerűség vonzani kezdi lelkét a romlatlan néphez, melynek érzésvilágát még nem dúlták föl viharok s melynek gondolkodása nem tekervényes, hanem olyan sima és nyilt, mint az a búzaföld, ahol dalos jókedvvel aratja le az életet. Nehéz munkát végez a földműves, izmai megfeszülnek, verítéke homlokára gyöngyözik, de idegrendszere nem szenved, agyveleje nem sínylődik. életpályán válnak a haza derék polgáraivá. Az épület egyéb fogyatékossága még a tornaterem és az üdülő hely csekély terjedelme, mert a tornaterem 150*39 m ? belterületével legfeljebb negyven tanuló J számára szolgálhat testedző helységül, a szabad üdülő helyet pedig a szükséglet máris megtoldotta a nyilt Főapát-utcával, hol a gyermekek élénk csevegése meg nem érdemelt birálgatásoknak van kiszolgáltatva. Az értesitő bevezető részét Korács Vidor tanárnak >A Fertő tavának ingadozását címen irt földrajz-történeti tanulmánya rekeszti be, Az értekező valóban elismerésre méltó paedagogiai érzékkel választotta meg a tárgyat, mely az értesitő keretében az ifjúság ismeretkörét hálásan gyarapíthatja tartalmával, szakszerű feldolgozásával, tudományosan kutató rendszerével s a legkisebb növendék által is könnyen érthető, vonzó előadásával. A szt. Benedek rend, mint iskolafentartó, a helybeli főgymm. szertárait gyűjteményeit és könyvtárait, ritka áldozatkészséggel 2000 kor.-t m eghaladó értékű szerzeményekkel gazdagította ; nem jelentéktelen azon tárgyak értéke sem, melyek az intézet iránt általában tapasztalható lelkesült szeretetből ajándékképen ennek birtokába jutottak. A gazdagon felszerelt intézethez méltó azon bőséges segély, mely hivatva van a fényes falak közt a reá szorulók szegénységét felejtetni. 10426*53 kor. azon összeg, mely adomány, segély, Ösztöndíj cimén jutott a szegénysorsu tanulóknak, hogy enyhítsen a szülők gondjain, hogy kiáltó cáfolatául szolgáljon a társadalom bontó rágalomnak, mely megfertőzte immár népünket a gondoJattal, hogy csak a vagyonos szülő taníttathatja gyermekét. — Második közlemény következik. — Milyen egészen más munkát kell végeznünk nekünk, akiknek a szántóföldje mindössze a kutyabőr ! Ezen a kis darab diplomán kell folytonosan szántnunk, vetnünk, oda kell adni minden érzésünket, gondolatunkat hivatásunknak, minden idegszálunkat megfeszítenünk, hogy sokat dolgozhassunk, mert sokan vagyunk a küzdés porondján és sokat követel tőlünk a mindennapi élet gondja. A magyar paraszt irigyli a nyaralót. — Milyen jó dolga van annak a pesti urnák, egész nap nem csinál semmit! A külföldi paraszt azonban már igy gondolkodik: — Milyen fáradt a szegény. Legyetek csöndesebben, gyerekek l Az üdülő pedig keresi a természetben a gyógyulást. Meg is találja, ha kellemes falut és jó kis otthont talál. Nem kivan sem tengeri rákot, sem pezsgőt, csak tiszta és egészséges falusi ételt. Fáradt elméje mellőzi a cöntemplatiót, elzsibbadt idegenrendszere szinte kerülve kerüli azokat, akik jól megérdemelt nyugalmát nem képesek megérteni. Néhány esztendő múlva Dömös is vissza fog hódítani egy-két külföldi falura való magyar uri nyaralóközönséget. Csakhogy azután hódítása tartós is maradjon. A derék iparkodásu, de áldástalan községi viszonyok közt sínylődő dömösi nép majd meg fogja érteni, ha más vezérei lesinek, hogy mit ér as 6 árnyékos diófája az udvaron és az ő jólelküsége a >jött-ment< pestlek számára, mikor már, mint a fecskék, évenkint hűségesen visszatérnek és áldást hoznak a családra.