Esztergom és Vidéke, 1901
1901-07-18 / 57.szám
Esztergom, 1801. ÁÁHI. evtoiyam. a/, szam. usutortoK, JUIIUS m. ESZTERGOM és VIDÉK A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség és kiadóhivatal: J£ L 6FIZB~X w : « FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (h0?a 8 Mxtal * m%mK mml ós m * mi nmm Ezé** érre _ _- - _ 12 kor. - ői. ^^^= ÉS KIADÓ: ' Széc^e^yi-tér, 830. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Nagy takarítás, Esztergom, július 16. Olvastam e lap legutóbbi számában, hogy ,a fegyelmi vizsgálatok, felfüggesztések lavinája a vármegyében bizonyos jeges, rideg levegőt teremt s gondolkozóba ejti az embereket, hogy gömbölyödtek igy egyszerre neki ezek a hótömegek, amelyeknek elvégre is apró tárgy közül kellett keletkezniök. Hogy meg van ez a levegő, nyomasztó, kellemetlen levegő, — az adott körülmények között — készséggel elhiszem, sőt természetesnek tartom. Ugy vagyunk, mint járvány alkalmával. Szinte félve halljuk a hiradásokat. Már X. is megbetegedett, Y. állapota súlyos, Z. úgy látszik, gyógyithatlan. Es aggódva lessük, mikor kerül a legközelebbire a sor. De hát ez nincs máskép. Akibe belevette magát a mérges kór, azt kegyetlenül alapos kúra alá kell vetnünk; ha még nincs erősen inficiálva, úgyis meggyógyul; ha a kór belefészkelődött egész szervezetébe s megrontotta azt, nem lehet segíteni s sietnünk kell az eltemetéssel, mert a bomló cadaver veszedelmesen mételyez. Akik a mi megyei közigaztódoktorainkat ismerik, azok semmiesetre sem aggódnak a miatt, hogy ezek túlhajtják az egészségügyi rendszabályokat. Hogy pl. betegnek mondanak náthásakat is — akár, nagyképűsködésből, akár hogy az illetőkre reáijeszszenek, akár hogy éles, minden bajt észrevtvő szemüket fitogtassák. Lelkiismeretes, kötelességtudó férfiak ők. Sőt úgy tűnik fel nekünk, mintha a mostani járványnak részben épen az volna az oka, hogy annakelőtte — nem is oly régen — a doktorok nem akarták minden kis baj miatt elővenni a pacienst. Ezek az elhanyagolt, elnézett kis bajok fejlődtek azután tovább. Ez a mostani doktormunka elevenbe vág \ természetes, hogy vannak rekriminációk, elégedetlenkedések, fogcsikorgatások. A páciensek körében, a hozzátartozókéban is. Szidják az orvost, hogy erős, mérges szerekkel rontotta meg betegöket, hogy szándékosan elpepecselte a bajt, le akarta főzni a régi doktort stb. Mikor a közegészség ügyéről van szó, mind e kifakadásokat, panaszokat, vádakat meghallgatni nem szabad. Az eljáró orvos felügyelet alatt kezel, nem végez egyedül a beteggel, következik a konzílium. Ahol a bajt gyógyithatónak tartják, ott bizony nem küldik a beteget csak minél messzibbre, hogy ne itt rontsa az egészséges levegőt ; beadják neki a keserű medicinát ; lábra állhat tőle. Ahol azomban fertőzött az egész test, — ott meg kell csinátni az elkülönítést. Ha tehát mélyen lehangol s aggodalomba ejt is a jelenlegi epidémia, nem szabad egyebet tennünk, mint kívánni a legszigorúbb kúra végrehajtását s az orvosokat nem támadni, hanem támogatni fárasztó, kellemetlen, ugyancsak nem irigylendő munkájukban. * Az örök emberi természet min dég olyan volt, hogy szivesebben elhitte embertársairól a jót, mint a rosszat, a rosszból pedig a többet. Éppen ezért azt tartjuk, hogy ha | e gy ügyben a fegyelmi vizsgálat elrendelése bekövetkezik, nem szabad titkot csinálni a vizsgálat elrendelésének indokolásából. Teljesen értjük pl. annak a felfüggesztett jegyzőnek gondolkozását, aki maga kérte fel e lapot, hogy az ellene fegyelmi vizsgálatot elrendelő végzés indokolását ha, lehet, egész terjedelmében közöljük, mert igy a közönség ismeri a vádiratot, annak pontjait és nem sejt, kutat esetleg sokkal nagyobb crimen-ek után. I * Ezért nyilvánosak a fegyelmi választmány ülései is s ezért volt helyes azok nyilványosságát nálunk is behozni. A fenforgó fegyelmi ügyekben minket mindig ez a szempont fog vezérelni. Semper. Iz .Esitep és Vidéke* tárcája. El-elborongok . . . El-elborongok néha-néha . . . Lelkem mereng a multakon. Rideg valóm tiltott gyümölcse : Ébren Terólad álmodom. i Ott üldögélsz kicsiny szobádban S én szinte ott. — Beszélgetünk. Majd elcsitul a szó az ajkon. , Mi hallgatunk . . . Beszél szivünk. I Reám tekintesz ... Óh, mi szép vagy J Szemedben üdvöm csillaga. i És újra érzem, mint fakad ki Örök szerelmünk hajnala. Melléd ülök ; karomba zártak; Szűz ajkadon ajkam ptken . . . Szivem dobogja kis szivednek : Tied vagyok, leszek hiven . . . És ekkor, óh l eltűnsz előlem ... Rideg valómra ébredek . . . Hogy boldogulj a földi harcban, Ajkam buzgó imat rebeg. Simon Miklós. Az utolsó Czupák. A Czupák-család a felSő vidéken igen jó hírnévnek, közbecsülésnek és sok-sok liptói túrónak örvend. És ez régtől fogva igy van. Az utolsóelőtti Czupák kiderítette, hogy Czupákok már Szvatopluk idejében léteztek s azt a vitézt, a ki honfoglaló Árpádnak — Szvatopluktól harmadmagával követségbe küldetvén hozzá, a füvet átnyújtotta, — Czupák Mikolának hivták. És a neves őshöz méltók voltak mindenha a Czupák-ivadékok. A politikai, társadalmi és katonai életben tevékeny szerepet vittek. Ennek j a családnak voltam én az utolsó sarja :! az utolsó Czupák. Édes apám egyetlen óhaja volt, hogy engem derék emberré neveljen; nem kiméit fáradságot, költséget, hogy csak szégyenfoltot ne ejtsek az Ősi, ragyogó tisztaságú néven. Ment, ment a tanulás lassacskán bár, de elég biztosan, úgy hogy sikerült egész a VIII. gimnáziumba feljutnom. Mikor azonban a farsangi deák-bálon^ egy kis barna lánykával megismerkedtem, kezdettem elhanyagolni a tanulást. Apám legalább ugy nyilatkozott, mikor a húsvéti bizonyítványt hazavittem, hogy én leszek bizonynyal az, aki szégyent fog hozni a dicső Czupák névre. — Ugyan kérem, — szóltam kedvetlenül, — hagyjanak fel már egyszer avval az örökös >czupákolás« sal . . Csúnya név ez úgy is . . . Egyik társam azt mondta, hogy ha ő Czupák lenne, hát okvetlen főbe lőné magát. — Hadd lőjje . . . De ha valakit Czupáknak hívnak is, ezért még lehet a világnak akár legjobb tanulója . . . Ajánlom, hogy az év végéig jól Össze szedd magad 2 Ismerve a Czupákok heves természetét, nem szaporítottam tovább a szót, hanem Összeszedtem magam és elmentem Nináékhoz. Igen, Ninának hivták a kis aranyost. — Oh Nina ! Ninuska vagy Ninette ! a reád való emlékezésnél, keblem feszül és szivem egy kissé gyorsabban dobog ! Nina igen szép és gazdag leány volt. Igaz, hogy egy-két évvel talán idősebb volt, mint én, de azért meg kell vallanom, hogy szivesebben időztem az ő, mint Livius, Horatius et cons. társaságában. Ez az állitásom, azt hiszem, minden további bizonyitgatást nélkülözhet. Az a szép, üde kis teremtés minden időmet lefoglalta, Ott ültem nálok majd mindennap s nem egyszer célozgattam arra, hogy Ninuskát szeretném feleségemül. De a mamája azt mondta rendesen, hogy én igen jó fiu vagyuk, csak tanuljak szorgalmasan, ő a javamat akarja. Ha majd végeztem, akkor jöjjek, ha ugyan még lány lesz Ninuska. Az apja hasonlóképen nagy jóakaróm volt s épen az boszantott leginkább, hogy velem csak úgy beszéltek, mint egy harmadikossal s zokás. Evett a bánat, a harag, hogy csak gyereknek tartanak s Ninuska is a legforróbb szerelmi nyilatkozataimra azzal felelt, hogy csak legyek jó, szerezzek örömet a kedves papának . . . — No jól van, — gondoltam, — most tanulok, azután leteszem a matúrát, elvégzem a jogot s azután, oh gyönyöi ! elveszem Ninuskát. Neki is fogtam a tanulásnak, ment is addig, mig egyik este nem találkoztam Ninuséknál egy magas, széles vállú fiatal emberrel, a kinek legnagyobb boszszuságomra szép göndör bajusza volt. Valami kereskedő, vagy vállalkozó, vagy mi volt. Elég az hozzá, hogy ettől fogva mind gyakrabban találkoztam vele, ami bizony bele verte a bánat szögét a fejembe. A tanulás persze megakadt, s szerencse, hogy a matúrán ennek dacára átcsúsztam. Atyám szerfölött bámult azon, hogy miként lehet az, hogy egy telivér Czupák csak »suff-fra bírta vinni. Abbóí a szempontból azonban, hogy végre mégis kijutottam a gimnáziumból, örült. Az egész vakációt csak átlézengíem. Emésztett a bú. Bántott az, hogy egy ilyen kufár lelket, aki, mint hallottam, csak érdekből, rút pénzérdekből kö?xlit a leányhoz, fölém helyeznek. Oh Ninus, nem gondolod ugy-e hogy mennyit sajgott a szive érted az utolsó Czupáknak?! A vakáció véget ért s nekem mennem kellett tanulmányaim folytatása céljából a messze idegenbe. Budapestre. Az uj környezet, a bsrátok sokasága, az uj nő ismerősök stb. hamar feledtették velem Ninát, úgy hogy mikor két hónap múlva eljegyzési hírét hallottam, az rám
