Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-14 / 56.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉS^ ÁRAK I 1 = FELELŐS SZERKESZTŐ UIIU.ÍPQV VB1 ÜRÜ (nova a iéiiratok, elöflietések, nyiltterek és Hirdetések kflldendők fá év*/- ""-"_~-~^

1

6 kJÍ; Z S; ". ÉS KIADÖ: Széchenyi-tér, 330. szánt. Negyed érre — — — S kor. — fll. Egyes arám ára: 14 fll. «"*»™tot Ben

» adunk vissza, UH Aratási eredmény és a gabonaár-alakulások. — A tőzsdéről a gazdáknak. — Esztergom, július 12. A Gazdasági Egyesület legutóbbi választmányi ülésén szóba került, hogy a gazdaközőnségnek nemcsak a földműves, hanem az intelligens osztályhoz tartozó egy része sincs tisztában a tőzsdei gabonaüzletekkel s ilyenekbe mégis beleengedi vitetni magát, aminek azután legtöbbször erősen megadja az árát. Éppen azért a választmány kívánatosnak találta, hogy e tekintetben az érdeklődő közönség kellőképen felvilágosittassék. Mi készséggel segitségére sietünk az egyesületnek s egyik szakértő tagja ^szívességéből alább foglalkozunk a kérdéssel. * Most, hogy országszerte megindult az aratás és megyénkben is szerteszéjjel keresztek ékítik a szántóföldeket, megindult a kombináció a gabonaárakat illetőleg. Azt mondottam: hogy ékitik. Bizony, ha vármegyénkben szertetekintünk, de az ország egyéb vidékeiről érkező-tudósításokat figyeljük is meg, sajnosán kell arra a tapasztalatra jönnünk, hogy évek óta nem volt olyan szomorú terményeredmény, mint ebben az esztendőben. A gabonaárak azonban dacára ennek, általánosságban oly rosszak, hogy távolról sem jutalmazzák a földmivelő verejtékes munkáját. Méltán gondolkodóba ejti tehát a gazdát a gabonaárak állandó stagnálása okának felderítése és a gabonaárak javulásának kérdése, mert tény, hogy a mezőgazdaságba fektetett értelmi és pénzbeli tőke a modern fejlődés korszakába sokkal kevesebbet hajt, mint azelőtt. Es ezt sokan a versenyállamok túltermelésének tudják be. Ha figyelemmel kisérjük a legutolsó évek statisztikai adatait, konstatálnunk kell, hogy túltermelés nincs és ez csak a vérmes képzeletű közgazdászok ajkán élőfrázis. Mert Argentínát és Indiát kivéve, nem tudunk egyetlen államot, amelyben az utolsó évtized alatt a búzával bevetett terület észrevehető nagy mértékben növekedett volna, amellett a népesség természetes arányban bár, de óríásilag növekedett s mint egy gondos amerikai statisztikus kiszámította, egy évtized alatt 40 millióra tehető. Magyarország búzatermeléséről elmondhatjuk azonban, hogy egyes ily éveket leszámítva, mint az idei, egészben véve emelkedik. Ámde a termelt mennyiség és az árak között nincs meg az a belső kapocs, amelyet várnánk. Azonban a budapesti árak szomorú stagnálására a magyar termelés emelkedése számbavehetőleg nem foly be, mert országunk nem elzárt gazdasági terület, ahol a külről jövő erők nem érvényesülhetnek. A gazdasági jelenségek nálunk külföldi, nevezetesen osztrák viszonyok szerint alakulnak és azok hatása alatt állanak. A magyar termelés emelkedése tehát az ajak alakulására vajmi csekély befolyással van. Es igy eljutottunk azon ténynek megállapításához, hogy az áraknak a termelő gazdára hátrányos alakulása szintén a börzei határidő és különbözeti üzletek nagymérvű elszaporodásától függ. Es sajnosán kell tapasztalnom, hogy a magyar gazda mindjobban lépre megy a börzei játékosoknak és meggyőződést szereztem, hogy már vidékünkön is vannak gazdák, akik a tőzsdei manipulációkra adják magukat, igen sokat pedig az tesz tönkre, hogy áldozatává lesznek könnyelmű üzéreknek. Erre a veszedelemre, amely a tőzsdei játékban és a tőzsdei ügynökökkel való üzletkötésekben rejlik, akarom felhívni gazdáink figyelmét és óva inteni annak veszedelmeitől. Volt alkalmam, mint egy fővárosi, kiválókép közgazdasági lap egykori munkatársának, közvetlenül szemlélni a gazdának bőrére menő ezen játékot s ezért akarom annak mibenlétét az alábbiakban szeme elé tárni. A tőzsdei kötések átalakító hatása és az árcsinálás könnyűsége, ami a termelésre a legnagyobb veszedelem, abban rejiik, hogy a börzén a kötések csak névleg történnek és az a gabona — mennyiség, mely ott adásvétel tárgyát képezi, a valóságban nem létezik. Ez az úgynevezett »papirbuza«, mert valóságban egy századrésze sem adatik és vétetik meg, mint a mennyiről a számok szólnak. Tehát a vétel és eladás teljesen fikció. A különbözeti játéknál a manőver a következő: a gazda eladja a még le nem aratott — elég példa van rá vidékünkön is — termését * kereskedőnek, ki azt eladja másoknak, ez ismét másnak. Igy keletkezik az üzleteknek egy mindig liosszabbuló láncolata a gazda által történt eladás és az áruszállítás ideje között. A reális üzletek száma tiamar háttérbe szorul azok mellett, melyek az árkülönbözetekre irányulAz „Esztergom \\ fiié" tárcája. A szép özvegy. Irta : HORTI BÉLA. (Vége.) Ezen a napon Ella kisasszony nem mutatkozott, de másnap meghozta a helyi újság példányát, amelyben Aporkayné érdemeiről a vezércikk és három apró hír szólt. A szép özvegy pirulva olvasta a dicséreteket, de éppen nem ájult el attól, hogy kiírták az újságba. Pedig Ella kisasszony azt hitte, hogy el fog ájulni. Aporkayné azzal kezdte működését hogy a nőegylet főtitkárát, a délceg Sárvári Lulu urat magához kérette és megmagyaráztatta az elnöki teendőket. A magyarázatnál jelen volt Ella kisasszony is, a ki szerfölött nyugtalanul érezte magát, s kénytelen volt beismerni, hogy Lulu ur szőke bajusza kiálja a versenyt sok barna bajuszszal. Mikor a nőegylet felvirágoztatásáról volt szó, a hervadozó kisasszony, bálokat ajánlott, Lulu ur ellenben jobbak találta a csendes jótékonyságot, a milyet Aporkainé már eddig is gyakorolt. A szép özvegy helyeslőleg bólintott, s ugy határozott, hogy ő személyesen fogja fölkeresni a város szegényeit és reméli, hogy ilyetén útjaiban a főtitkár ur elkíséri, meg tanácsaival is támogatni fogja. Ella kisasszony abban a véleményben volt, hogy az ilyes látogatások nem illennek Aprokaynéhoz, mert a szegények! hajlékában sok olyan dolgot kell látni, a mi a sérti a finomabb izlést. De a szép özvegy ezt a nézetett sem osztotta,

: ami Ella kisaszonyra nézve kétségkívül kellemetlen volt. Annyira kellemetlen,' hogy kedves barátnőjétől kezdett e'maradni olyan mértékben, mint a mily gyakorivá vált Lulu ur megjelenése. Mert Lulu ur igen gyakran kisérte a szép özvegyet szegényeket gyámolító útjában, sőt hogy könnyebbé tegye a jótékonyságát, idejének nagy részét a sorstól ül- j dözött egyének kikutatására fordította, s Aporkaynét mindig olyan utakon kalauzolta, a hol méltó szegények rebegtek hálát a kegyes szivü nőnek. j Ey ilyen körút befejeztével Sárváry Lulu kissé erősebben találta megszorítani a szép özvegy kis kacsóját; de Aporkayné gyöngéden elvonta kezét, s szemeit mélyen lesütötte. Fölérve szobájába, mélyen elgondolkodott, s most sem tuI dott határozni, mint mikor az elnökséggel megkínálták ; pedig megint szétszedte egy rózsa leveleit, s a rózsa megint csak azt mondta, hogy igen. — Mit csinálsz kedvesem ? kérdezte a' hirtelen betoppanó Ella kisasszony. — Ah de régen láttalak, susogta zavarodottan a szép özvegy. — Nem akartalak zavarni, magyarázta a barátnő. Tudom hogy igen el vagy' foglalva a jótékonsággal . . '. j — Igen, igen . . . Oly édes jót! tenni . . . — Valóban az, hagyta helyben a kisasszony, de szeme különös tűzben ragyogott. Valóságos legendák keletkeznek j már jótékonyságáról. Azt is mondják í. kedvesem, hogy a főtitkár ur régi barátnőit is segélyezed. Igazán megható a te jó szived . . , Aporkaynéra semmi különös hatással sem volt ez a megjegyzés. Sépte tovább a rózsaleveleket, s a rózsa újra azt mondta, hogy igen. A következő jótékonysági körút végén Aporkayné visszaszorította Lulu ur kezét. Szemük t lálkozott s ők azzal a tudattal váltak el, hogy sorsuk el van döntve, A jótékonysági körutak nap nap után szaporodtak, s a város tele volta szép özvegy dicsérdtével. Ella kisasszony pedig rohamos hetvadsának indult. Kíváncsi és szánakozó ismerőseit azzal vigasztalta, hogy elmegy valahová délre üdülni, de előbb még vár valamit, mert érzi, hogy valami fog történni. Csakugyan a helyi újság rózsaszínű rovata azt a hírt hozta, hogy Sárváry Lulu ur e'jegyezte a bájos és müveit Szabó Júlia kisaszonyt. Minden ember összedugta fejét és azt kérdezték egymástól, hogy ki az a Szabó Júlia kisasszony. De senki sem tudta, senki sem ösmerte, csak Ella kisasszony sejtette, hogy bizonnyára valaki a főtikár ur régi barátnői közül, Lulu is elvitte a lapot a szép Aporkaynénak, s együtt boszankodtak a merész rögtönzés miatt. — Hanem e^t helyre kellene igazittatn"^ vélte a szép özvegy. — Kellene, mundta Lulu ur is. — Tegye meg. És a helyi újság következő száma nagy sajnálkozással igazította ki a kellemetlen tévedést, tudatván a közönséggel, hogy Szabó Júlia kisasszony neve helyett özv. Aporkay Miklósné nevét kellett volna kiszedni. Most már Ella kisasszooy is elutazott délre.