Esztergom és Vidéke, 1901

1901-07-11 / 55.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és Csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ÍK« : ; FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN <

hofa a tóziratolí

. előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők fit?™- ~ - ~ - ~ - _/- l

l kJ'' - m ===3 ^

s KIA1)

Ó : ' Szécljertyi-tér, 330. szánj. Negyed érre — — — 3 kor. — fii. J , Egyes iKám ára: 14 II. i^j A Bottyán-palota. — Az új képviselőtestülethez. — Esztegom, július 8. Nálunk a közönség minden érdeke a városházán központosul, a Bottyán-palotában. Amint a városházán folyik a munka, amint ott megy a kezelés, aszerint él a város. A nagyközönség mindig megérzi, hogy milyen szellők járnak ott a vén palotában. Aki az általános >hogylét« diagnózisát akarja megállapítani, az üteret ott tapogathatja hozzá. Esztergom városias. A városok, a fejlődés régi gyökérszálaiból kifolyólag akként alakultak ki országszerte, hogy magukat kormányozták. A polgárok maguk voltak a város urai, ők hányták, vetették meg a város gazdasági és pénzügyi dolgait, szintúgy a polgárságnak demokratikus alapra vetett jogait és ahol a polgárság közszellemében az igazi városszeretet, a tisztesség, takarékosság, munkásság és munkabecsülés ki voltak fejlődve, ott jólét, rend, testvéries szabadság fejlődött ki s ha csapások nem bántották a várost, fejlődött az. Esztergomot sok csapás egyéb is 'bántotta, lassan mégis fejlődött. Mi idehaza tele vagyunk kritikával s megszólalással a mi városunk iránt, pedig az az igazság, hogy másutt sokkal rosszabbak a viszonyok. Ezt mindazok tudják, akik kissé bejárósak a többi városokba Az alaptalan és meddő panaszok nem illenek a polgársághoz, nem is hasznosak, mert folytonosan a ' fülükben zúgva, megkeményednek s jelveszik minden érzéküket a köz' jólét érdekében való munkálkodás •iránt. >Mit csináljunk ennyi bajban ? — mondják s rezignálnak. Tolják, húzzák a megakadt szekeret a vá' roskocsisok!« És ime, a képvi' stílőtestület alakuló ülésére sem | ment el a választott képviselők egy harmad része alig. I Ez pedig eminens baj. A polgárság sose vesse ki tudomásából, hogy ő a város ura s ebben a városban az ő eszejárása szerint kell menni mindennek. A polgárság a maga képének viselőit a Bottyántető alá küldi kormányozni. • A polgári képek viselői választanak írástudókat és törvényismerőket, hogy ezek az ő szellemükben s a köztörvényekkel is egyezőleg kezeljék az ügyeket. Ezeknek az intézőknek, kik városi tisztviselőknek neveztetnek s kiknek élén a város grófja, vagyis legelső polgára: a polgármester áll, — az a kötelességük tehát, hogy a polgárságot a polgárság szellemében kormányozzák, örökös, őszinte és természetes szeretettel viseltetve az anyapolgárság iránt, melynek testéből s lelkéből ők kiválasztattak. Ez valami nagyon egyszerű, nagyon mély értelmű s önként értődő dolog. | Csak az a fő, hogy mindig figyelemben maradjon. A vezetők mindig érezzék azt és pedig őszintén, hogy ők fiai a polgárságnak s természetellenes bün, ha apjuk ellen valamit elkövetnek, vagy apjuk ügyeiben nem a kellő tisztelettel, fiúi jóindulattal viseltetnek. Es ha a vezetők ezt nem érez* nék, akkor annak a százfejű apának, a polgárságnak kell megéreztetniök velük, hogy ezen oldalon nem történik feledékenység. Színdarabokban látjuk néha, hogy egyszerű apáknak kinevelt gyermekei a maguk uracscsá lett mivoltukban elkezdenek csak ugy félvállról, foghegyről diskurálni az apjukkal, aki pedig egyszerű dolmányában is százszor okosabb az ő sallangós tudományuknál. Ez mindig rossz vért szül még a színházban is. Épen ilyen megítélés alá kerülne az, ha a városi polgárság saját erre kinevelt fiai és választottai a bürokratizmus magas lováról beszélgetnének le a város népéhez, másként mondva a városhoz. i i Az .Esztergom is Vidéke" tárcája. Istei) Veled! Isten veled t le szebb reményeimnek És álmaimnak üdve, angyala . . . ítélt az ég És éjre vált szerelmünk Delet sem érő rózsa hajnala. Ki hitte — mondd — Hogy oly sok álmainknak Tündérvilága semmivé lezsen ! Ki hitte — hajh í Hogy annyi vágyaimból Egyet sem érek el s nem érsz te sem t! Ne sirjl Ne mondd Sserelmemet hazugnak , . . Mert hidd el, erre nincsen érdemem . . . Híved valék És az leszek, mig élek, Szerelmemen nem ur zord végzetem. Isten veled f Az ég hogy üdvöt adjon, Imába foglalom mindig neved. Szived szabad . . . Szerelmed újra élhet , . . Ha tudsz, feledj . . . feledj el engemet. Simon Miklós. A szép özvegy. Irta : HORTI BÉLA. Aporkay Miklósné igen korán özvegyen maradt. Sép halavány arca alig árulta el, hogy tul van a húszonötödik évén. Inkább leánynak látszott, mint asszonynak. Mikor férjét eltemette, teljesen visszavonult, s bánatának élt, majd titokban a jótékonyságot gyakorolta. Erre a célra egyik régibb barátnőjének, a hervadozó Hajdú Ella kísaszonynak szives közreműködését használta föl. Ez a kisasszony volt az egyedüli, a kivel érintkezni szokott s a két hölgy viszonya természetessen elég bizalmassá vált. Ella kisasszony hajdanában igen válogatott és a választásban nem talált megfelelő férjet. Most már talán le is mondott a páros élet öröme iről, mert szerinte az egész megyében nincs oly férfi, a ki kellően meg tudná becsü'ni egy önfeláldozó feleség szerelmét. Mégis Sárvári Lu'ut bizonyos tekintetben kiemelte a többi közül, azonban örökössen szidta hibáit és szőke haja helyett feketét óhajtott volna, erős termetét inkább nyúlánkabbnak, hajtékonyabbnak, szerette volna. — És miért! kérdezte Aporkayiné. — Hogy miért ? . . szólt meglepetve a kisasszony. Igazán nem tudom. De mégis talán azért, hogy szeretnék olyan tökéletes férfit ismerni, a milyet a képzeletem alkotott hajdanában . , . — Én ugy látom, mondta a szép özvegy, te érdeklődői. — Oh nem, oh nem . . . Igazságérzetem késztet, hogy elismerjem annak az urnák előnyeit. Könnyen azt hihetnéd I kedvesem, hogy mindenkit tökéletlennek tartok. Pedig nem . . . A beszélgetés abban maradt mert a szobaleány nyitott be és jelentette, hogy három hölgy óhajt tisztelegni a . nagyságos asszonynál. Aporkayné csodál- , kozva nézett Ella kisasszonyra, de csak- ] hamar intett a leánynak, hogy a három . hölgy jöhet. És a három hölgy jött , is. Kivált közülük egy termetes matróna ( s előadta, hogy ők a helyi nőegylet ne-' vében járnak megkérni Aporkayné őnagy- [ ságát: fogadná el az egylet elnökségét, , mint a ki legméltóbb erre a tisztre csak ! azért a tömérdek jótékonyságért is, a

1 mit eddig titokban gyakorolt, A szép' özvegy piruló szemrehányással tekintett Ella kisasszony felé, a ki zavarában karkötőjét forgatta buzgalommal; a három hölgyet pedig azzal az Ígérettel bocsátotta el, hogy megfontolja a dolgot. — Ej Ellám, miért árultál el ? sóhajtott Aporkayné. Tudod, hogy nem szeretem a nyilvánosságot. Istenem, Istenem ! ugy félek attól, hogy kiirnak az újságba azok köré, a kik mellékcélokért szoktak jótékonyok lenni! — Mondtam nekik, magyarázta bünbánólag a kisasszony; modtam nekik, hogy te nem leszel hajlandó, de azzal válaszol- , tak, hogy a nőegylet a bomlás utján van, hogy csak te mentheted meg. És különösen az a Sárváry ... az hangoztatta, hogy te a kör érdekében elfogod vállalni az elnökséget, mert neked sokkal jobb szived van, semhogy ! . . . — Sárváry engem ? — Igen. — Ez sajátságos. De hát mit tegyek ! Erre a kérdésre Ella kisasszony alighanem többet gondolt, mint a menyit a jelen körülmények között gondolni lehetett, s most már igen-igen sajnálta, hogy Aporkayné nevét belevonta a nőegylet ügyeibe, egyébként ő maga sem hitte, hogy barátnője az elnökséget elvállalja, s most milyen tanácsot adjon. Mindenesetre a legkényelmesebbet; tegyen ugy Aporkayné, amint legjobbnak gondolja. Mikor elváltak, mintha nem olyan melegen szorították volna meg egymás kezét, s mindkettő igen szórakozottnak látszott. A szép özvegy pedig bezárkózott szobájába s azon tűnődött, vájjon elvállalja-e az e'nökséget, vagy ne. Igen sokáig forgatta elméjében ezt a gondolatot, de nem úgy mintha az elvállalás ellen és mellett szóló okokat szedegetné össze, hanem csak úgy általánosságban kavargott agyában a két szó: igene, vagy ne. Még azt a gyermekes módszert is elővette, hogy egy rózsa leveleit tépte szét, vájjon igen-e vagy ne. A rózsa azt mondta, hogy igen, de ő mégsem mert határozni. Másnap azomban a nőegylet termetes úrnője kapott egy levelet özv. Aporkaynétól aki a levélben tudatta, hogy rá nézve igen megtisztelő volt a fölszólitás s az elnökséget a legnagyobb készséggel elfogadja. (Folyt köv.) Ferencz József keserűvíz az egyedült elismert kellemes izü természetes hashajtószer. .