Esztergom és Vidéke, 1901
1901-07-04 / 53.szám
ESZTERGOM és VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. McáJelci)lk Vasárnap és Csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: JUA*«ZZ W; = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN (h0Ya a mn[ái mtiMt mml és mmi immí Egész évre - - - - 12 kor. - }]. ÉS KIADÓ\ * Szécl^CI|yÍ-tép, 330. SzálD. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. „, . . . _ * Egyei H&m ara: 14 fii. D * m »«»«*• ««H Jegyzőink a társadalomban. Esztergom, junius 27. A vármegyebeli községi és körjegyzők egyesületének legutóbbi közgyűlésén — Balassa Antalnak egy nyári mulatság rendezésére vonatkozó terve alkalmából — meglehetősen sok szó esett a kar társadalmi helyzetéről, amelyet, a kar tagjainak állását, egyéniségét tekintve, kielégítőnek egyáltalán nem találtak. Ha jól megértettük a panaszokat, azok abban csúcsosodtak ki, hogy a vármegye intelligenciája nem fogadja oly mértékben a maga körébe a jegyzői kar tagjait, amint azok azt megérdemlik, azt Önérzetük megköveteli, mely jelenség okát abban a körülményben keresik, hogy a legutóbbi évek annátesei, amelyek reájok vonatkoznak, nem szűkölködnek fekete lapok nélkül. Hogy a jegyzői kar, mint ilyen, nincs egészen beolvadva a vezető társadalomba, az elvitázhatatlan tény, az okot azomban nem ott keressük, ahol a panaszosok. Mert e jelenség felállott, mióta emlékezünk s a magunk részéről az okot inkább magunkban a panaszosokban találjuk. A régi nótáriusoknak bizony kis része volt szalónember s csendes egyszerűségükben nem is aspiráltak egyébre, mint egy pohár jó papramorgóra a földesúrnál, Jókai, Vas Gereben munkáiból jól ismerjük ezt a tipikus alakot. Lassan változtak az idők s lassan alakult át a nótárius a mai jegyzővé, a közigazgatás egy nagyon fontos, minden oldalról igénybe vett faktorává, akitől — aránylag kis kvalifikáció mellett— bár túlságossok ismeretet, szaktudást és intelligenaiát követelnek, mégis — a nehéz megélhetési viszonyok következtében — mind intelligensebb elem foglal tért közöttük, amely nem papramorgót, de szellemi, társadalmi érvényesülést is óhajt. Nem tagadhatjuk, hogy a közönség is lassan szokott el attól, hogy a jegyzőben csak a főbiró ő mindenhatósága egyenruhátlan első hajdúját lássa s így mikor elkövetkeztek a modern, intelligens jegyzők, azok iránt is bizonyos tartózkodással, esetleg kicsinyléssel is viselkedett, különösen olyan megyékben, ahova a jegyzők nagy része idegenből vetődött, ahogy van körülbelül nálunk is. De ezt a visszahúzódását az időn kivül, amely immár eleget tett, magának a jegyzői karnak lehet s kell eloszlatni. E tekintetben pedig eddig éppen ellenkezőképen viselkedtek. Egykétszer, érvényesülő utjokban, göröngybe akadva, egészen visszavonultak esigaházukba s akik a társas1 élet nélkül nem akarnak élni, azok csináltak társas életet — ekszluzive maguk kőzött. Egyik-másik megjelent egy-két elite-mulatságon s midőn ott természetszerűleg egyszerre nem érezte magát indigenának, sértődötten vonult vissza. S ily előítéletekkel eltelve, esett meg, hogy a jegyzó fiatal feleségét még be sem mutatta a falu intelligens család-j jainak. Részben pedig a kar egyes tagjai elvesztették minden fogékony- i ságukat az őket megillető társa-' dalmi osztályba való bejutás iránt' s az évek során át úgy formálódtak! át, hogy ma határozottan rosszul' erezik magukat kis falusi körükön kivül. Az esztergomi társadalom ma már legkisebb averzióval sincs a mindenesetre nagyon megbecsülendő, fontos pozíciójú kar iránt, amire nézve könnvű volna ékesszóló példákat felhozni. Minden illő közeledésnek készséggel elébe megy, de viszont nem kívánhatja senki, hogy a társadalom úgyszóllván erőszakkal próbálja felszívni magába azokat a elemeket, melyekről azt hiszi, hogy szándékosan tartózkodnak a közeledéssel. Le kell tenniök a remete-pók szerepről, ezeket elfedi a megsűrűsödött háló ; s nyíltan, túlzott érzékenység nélkül tenni meg az öszszekötő utat. Nem lesz ez az út sem kellemetlen, sem hosszadalmas. Az pedig, hogy a közönség egészen elfordult volna a jegyzői kartól, mert ennek kebelében az utóbbi években több sajnálatos esemény történt, csak izgatás a közönség ellen. A mi közönségünk mindég igazságos volt és tudott distingválni. ip S e. A „ Gazdasági Egyesület-bői. 44 ! * Állatvédő egyesület. Több lelkes ! állatbarát polgártársunk mozgalmat indított, hogy az Országos Állatvédő *z „Eszteroom ís líe' teája. fjazafelé. Együtt utaztunk. Mond, emlékszel-e f Vígan fütyölve indult a vonat; A nap mosolygva tünt a hegy mögé, S reszketve jött az édes alkonyat. A lelked már előre szállt haza, Alig törődtél —- Édes — énvelem . S mikor utunk már kétfelé szakadt, Nehéz volt válni mégis végtelen . . . Szilveszter. Tudod édes . . . Tudod édes, ugy van az már; Nem örökké zeng a madár, Itt-ott sifog, majd elrebben S eltűnik a rengetegben. Igy van biz az, nagyon régen, Mettől csillag van az égen. Ma még őrülten szeretlek, Holnap feledsz, — elfeledlek. Tangens* (Vége) ( Irta: VÉRTESI KAROLY. (Indulás. — Tünedező partok. — Csillagfényes éjszaka. — Napkelet a tengeren. — Delfinek és sirályok. — Gőzhajók és vitorlások. — Élet a hajón. — Páter Angeli. — Az ázsiai partok. — A filiszteusok földe. — Jaffa látképe.) A város látásakor, rengeteg idő emléke támad föl bennem, történelmi idővé. A szent hajdanban várszerüleg épült, összezsúfolt város rikitóan fehér, pitoreszk, a sziklafalon egymás tetejére kapasz-; kodó házai fehérlettek bele a tengervíz kékjébe alul, fölül pedig a háttéren, magas citrom, olaj- és narancsfák sötétzöldjébe. ! * Jaffának a fekvése szép. Uralja a tengert. Hátterében a sok kert, mintha csak egy folytatólagos nagy kert volna. 1 Szinte hivogatólag int felénk. Egy-egy faóriás, karcsú datolya- pálmafa, a többit a növésben elhagyva, kandikál a többi fölött le, a messze tengerbe. A szép sudaras nemes fának ernyő alakú levelei, kellemetesen lepik meg az éjszakibb vidék vándorát. A mig valamivel délebbre gyümölcsöt érlelnek már, addig itt csak szundikál- ( nak. A Középger -tenpartja^mindenütt szép és érdekes. Elsőbben is körötte települt le az emberiség. >Mint a hód a halastó körül, úgy kuporognak a népek a Kö- j zéptenger körüle, mondta egy régi görög bölcs. Később a szebb országokért sűrű harcot vívtak a kik bellebb lak-' tak. A vizek szélén mindig forrongás van. i A szemünkben egy óriási kertté Öszszefolyó sok üdezöldből, friss levegőj illatozva ömlik le. A fényes napsugár és mosolygó táj, úgy hatnak ránk, mint az édes gyermek-kacaj. Szorongó figyelmünk a tengervízből kiálló, sűrűn elszórt nagy sziklatöm- i bőkre irányul, amelyek miatt egészen j meg sem közelitheti hajónk s általában' a nagyobb vizi járművek, vitorlások, a fél kilométernyire fekvő szárazföldet, j Mintha csak ez volna a védfala az ázsiai szárazföldnek. A szirtek, mintha • mithoszi vizóriásoknak volnának a fel- • felbukkanó széles hátai. A sziklák közé szorult vízbe dobtak ki Jónás prófétát — tengerháborgásakor. Évezredek óta csapkodja már a viharkorbácsolta tenger ezeket — a jólehet nagyon is •— szilárd alapokon nyugvó, nehéz és kemény kőtuskókat, a nélkül, hogy a viz alól kibukkanó nagy kődarabok közül, csak egyet is megbolygathatna. Évezredek óta csókolgatja, nyalogatja ezeket a vízrecéje, és alig látszik, hogy valamint is csiszolt volna a vizfenékbői kiormolló élő sziklák érdességén. Halálra sebesüléskor embervértől is sokat áztak e szirttömegek, hajótörés, bárka összeroppanásakor. Isten a tudója, hány agyvelő vált széjjel a végiglőcscsantott szirteken. Tengerharagváskor, mikor a hullámok összetűznek, egymásra ágaskodnak, öszszeolvadnak, mikor a tenger egy íorrongás és neptuníkus erők földrészeket sülylyesztenek el, mehanikus erők pedig szigeteket emelnek föl a vizekből, a merre a hajó jár, a szél erősen megsimogatja, viszi és sodorja a viharzó vad förgeteg, mely ragad magával mindent, mi útjában áll, a mélység hónába le. ~"A jaffaiak legjobban tudják, a támadó szél mikor egyre hatványozódik, a tengerből előtört sziklák között, a hullámok hány hajóroncsot paskolnak a partra. Azok mind kivoltak szolgáltatva az elemeknek, az elemek dühének. Lármával dörömböléssel horgonyt vetünk. A matrózok ezenközben leeresztik a hajó oldallépcsőjét. Hajónk fedélzete elhagyottá lett, megtisztult. Ázsiába*
