Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-29 / 52.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (52. szara.) 1 °1. június 29. tűzoltói megszívlelik az eszmét, mely ügyüket lenne hivatva előre vinni és egy ilyen irányban megindítandó mozgalmat teljes erkölcsi súlyukkal és buzgalommal fognak támogatni. Memor. I mi közönyösségünk. Esztergom, június 25. Senki sincs egyedül önmaga számára teremtve, mindenkinek vannak kötelességei mások iránt is. Minden jog kötelességekkel jár s aki a tár sadalomra, vagy egy városra, vagy egy családra bármily tekintetben rászorul és hasznot huz tőle, annak e vett jókért bizonyos kötelességei is vannak ezekkel szemben. Ez az első alapja az egész emberiség életének. Mihelyt egy nemzet, vagy egy osztály, avagy egy város életében megszűnik ennek az általános érvényű igazságnak gyakorlása, felbomlik és oszlásnak indul az egész szervezet. A pártoskodás, az Önzés halált okoznak, a közönyösség maga a halál. Azok csak betegségek, melyeket lehet gyógyítani, ez a vér hiánya. A sziv munkátlansága. Róma nem akkor dült meg, mikor a császár lova is tagja volt a tanácsnak, hanem akkor, mikor senki sem járt el a tanácsba. Ha a mesterember nem jól csinál meg valamit, azért az a tárgy még talán kijavítható. De ha semmit sem csinál, akkor vagy koldus lesz, vagy éhen hal. Ha az emberek gyengén szolgálják a közügyet, valami jó azért csak akad benne \ de ha egyáltalán nem törődnek vele, ez már végső veszedelem. Ez a baja a mi városunknak is. Lám, a szomszédok: Vácz, Ipolyságh, Léva egyre gyarapodnak; mi pedig még irigykedni sem tudunk, A természet s szerencsés körülmények dédelgettek, becézgettek minket s mi nem törődünk magunk•ég ís csendült fel a szavaiból, mikor a pogányuralomról beszélt. Egyébként nyugodtan szólt, érzelmi árnyalás nélkül. Vastag félkörben vettük őt körül. Szeretett sugárzott az arczából, illemtudás ömlött el a nemes lényéu. Az intenger vit£e, scelerisque purus férfiú, papember, szent lelkesedéssel beszélt már virradalkoj. Előre fölkelté a figyelmüket mindazokra a szent dolgokra nézve, melyekuek a tanítása, tudása első nevelésüknek volt az alapvetése, Gondolatban bővelkedő feje nagy gondban főtt, mivel foglalkoztasson minket. Az volt a becsvágya, mi újat mondhasson a hoszszú, keskeny, nagyon érdekes országról, melyben vad szirtek mellett termékeny földek. A mig hó van a Libanon szakadékaiban, addig a Jordán torkolásának a környékén a Holt-tenger partvidékén tropikus a meleg. Folyó vize n em termékenyít itt, mint Egyiptomban, csupán csak a téli eső és a nyári nap. Csupán öröm volt ó is, mi is, mikor a láthatáron a föld szegélye tünt a szemeink elé, élesen nyomult előtérbe a partvidék s már arrafelé mutathatott, a melyről a távol homályából Iáttávolunkba jutott az egykori üliszteusok*) földe, a szomszédos világrész partja mentén. Látócsőveink arra felé szegeződtek, a hol élt egykor ez a harczias nép és küzdött rés-sisakban, réz-lándzsával. Már kihaltek a népek mappájáról. Öblök nem *) Valószínű, hogy a filiszteusoktól van a Palesztina elnevezés. Arabul : Filisztin. kai. Vidékünket költők, festők dicsérik a világnak. Egy ugrásnyi a legkellemesebb kirándulóhely : a Kovács-patak. Hivatalos statisztikák igazolják, hogy Budapest mily rengeteg hasznot nyerne, ha a király és udvara többször nálunk volna. Megfelelő arányban nekünk ez Ís meg lehetne. Itt székel az ország első főpapja. Nincs e részünk benne, hogy nem láthatjuk ? Kis hely csak városunk s mennyi kulturintézete van ! Gimnázium, reáliskola, tanítóképző stb. Tízszer nagyobb városokban nincs olyan intelligencia, mint nálunk. Egész ezred katonaságot kaptunk. Értelmes iparos osztály, értelmes kereskedő nép lakja a várost. Amit nem magunknak kellett teremteni, minden szép, jó meg van bőven. Csak az élet, az hiányzik. Még azt sem lehet elmondani, hogy ölhetett kezekkel nézzük, mint csinálnak mások. Ez már egy kis érdeklődés volna. Mi semmit sem teszünk, azt sem nézük, mit csinálnak mások. Közönyösek vagyunk. Ki ennek az oka?! Én, te, ő; mi, ti, ők. Valamennyien. Mert nemcsak itt-ott ; nem csak ebben vagy abban az osztályban, mindenütt meg van ez a borzasztó közöny. Igaz, igy van ez most mindenütt a világon és legjobban nálunk: magyaroknál. De hasonló mértékben, mint városunkban, kevés helyen. Vagy hát van minálunk valamelyes társadalmi élet ?! Ki meri rám dobni az első követ, ha azt mondom, hogy nincs. Pedig jól esnék ez a kődobás nekem ! És óriás szellemi tőke van ebben a kis városban. De van e nyoma valami irodalmi, művészeti vagy tudományos körnek, életnek, mozgalomnak ? Semmi. Hol vannak kedélyes összejöveteleink ? Még az sincs. Ki a szóvivő ember, kik a hangadó szereplők közéletünkben ?! Ne szóljunk e tárgyról. Kinek van valami jó terve a város jövőszaggatják a viz szirtes széleit. Az üveglencsék egészen közelükbe hozák a földet. A sóvár pillantások megdobogtatták szivünket, mikor a júdeai hegyek is feltűntek ; a viz határának látszottak keretül szolgálni. Szerte kalandozott a szemünk fölöttük. Gyors egymásutánban hagytuk el az összehajtható székünket. Mózesként néztük az Igéretföldét — messziről. Az emberi művelődés első orrásai azon a földön is bugyogtak, melyet most közelitünk meg. A sok kérdéssel megindult a szóáradat. A hullámok lomhán ringatóznak : szemünk belezsibbad a fénybe, az ég mélyíséges kékjébe. Bontakozik is már lágy körvonalokban a csillámossá zzegett part sziklás magaslatán emelkedőén épült, naptól sütött Jaíifa, a sziriaik városa, melynek házai a tengerig ereszkednek le. A bibliai Joppe, szép (Japho) ősrégi, mondjuk Pliniussal; a vízözön előtti város, melyet borkóstoló Noe fia Japhet újraépített. Nevéről nevezik. A hagyomány szerint Noe ott építette a bárkáját B a mint látni fogjuk, ennek a féniczíai antik városnak, daczára hogy most alig számlál 16,000 lelket, nagyobb a történelmi kódexe, mint némely or» szagé. (Vége köv.) jére nézve, vagy kik kérnek ilyen tervet ? Senki. Akány ember, annyi társaság. A világon mindenütt és minden téren felhangzik az uj varázsszó : Tömörüljünk. Mihozzánk még nem ért el e felhívás hangja. Pedig mily rengeteg kár háramlik ebből mindnyájunkra! Nemcsak a > köz c-re, nemcsak a városra, hanem mi ránk egyedekre, polgárokra is. Aki nem halad, elmarad. Elmaradunk mi is, s nevetni fognak rajtunk szomszédaink. Mi pedig még jobban fogunk unatkozni s házaink remetepókok odúivá lesznek. Félig már úgyis remeték vagyunk, A szeretethiány remetéi a közönyösség barlangjába bújva. S. L. SZÍNÉSZET. A saíson előtt. Esztergom, június 27. Mar több mint egy éve annak, hogy színészek jártak nálunk s hogy a Fürdő szállodának Thália csarnokává kinevezett nagytermében utoljára gördült le a függöny, mely a valóság és költészet között mintegy határt képez. Mezey társulata volt akkor itt, most pedig Deák Péter, a soproni és zombori színházak igazgatója jön hozzánk kitűnően szervezett társulatával, 14 tagból álló saját zenekarral és olyan műsorral, melyről igazán el lehet mondani, hogy jól van Összeválogatva, mert csak uj, jó darabokat és ezek között első sorban azokat a magyar darabokat tartalmazza, a melyek Budapesten, meg a vidéki színpadokon is ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a Iegelsőrangu külföldi darabokkal is sikeresen mérkőztek. A derék színigazgató, aki a Sastelken egyenesen erre a célra építtet magának födött színkört, nem ismeretlen előttünk. Járt ő már Esztergomban, nem mint direktor ugyan, de mindig fő vonzó erejeként annak a társulatnak, melynél éppen működött. Közönségünk nagyon szerette őt, mint színészt, amit Deák teljes mértékben meg is érdemelt, és merjük remélni, hogy most, amikor direktorként jön hozzánk, alkalma lesz meggyőződni arról a szeretetről, a melyet még szinész korában szerzett meg magának. Hogy mit jósolhatunk Deáknak anyagi tekintetben ? Optimisták vagyunk; csak jót 1 Ezt tenni pedig nagyon sok okunk van, ismervén a mi közönségünket. Mit akar ez a közönség ? E'ső sorban jó társulatot. Aki végignézi & társulat névsorát, az kénytelen megvallani, hogy Deák társulata van olyan előkelő, mint akár az Aradi, Krecsányi, Makó társulata volt, melyeket tapasztalásból ismerünk igen előnyösen, akár Komjáthy, Somogyi, Tiszainé, Leszkay,a vidék legelső rangú társulatai. Azután akarunk jó műsort. Noshát hogy : A bor, Ocskay brigadéros, Hófehérke, Parasztbecsület, Bolond, San Toy, New-york népe stb. stb. jó darabok, abban kételkedni sem lehet. Hiszen ezek azok a darabok, a miknek szinte páratlan sikere még a mi vicinális sziveinket is sebesebb dobogásba hozta és a miket vágyva-vágytunk már megláthatni. Mert mi eleget utazunk ugyan Pestre, de arra bizony nem igen van alkalmunk, se kedvünk se, hogy éjjelre is ott maradjunk. És most mindezt itthon élvezhetjük és pedig bizonyosan olyan előadások keretében, amelyek a fővárosinál sem állanak sokkalta hátrább. Nagyon kellemetlen volt eddig, hogy az előadásokat a Fürdőben kellett megtartani, mert bizony e műélvezet nyáron nem tartozott a legkellemesebb mulatságok közé, a kiállhatatlan hőség és a szellőzés teljes hiánya folytán. Most azonban ezen is segítve lesz. A Sastelken épülő födött színkör szellős is, kényelmes is lesz, a mi nem kis anyagi áldozatba fog ugyan kerülni, de teljes méltánylásra kell, hogy találjon. Mindezeket egybevetve, szégyelnők magunkat, ha a vállalkozásnak, mely ezideig — sajnos — merésznek volt nevezhető, sikerében kételkedni mernénk. Nem merjük közönségünket azzal az inszinuációval megsérteni, hogy ezt a társulatot, amely minden tekintetben pártolásra érdemes és amely közönségünk minden kívánalmainak eleget tenni igyekszik, ne fogná méltányolni. Az a közönség meg, mely a télen majdnem minden este, de legalább is minden szombaton, vasár- és ünnepnapon a Porgesmél és egyéb helyeken működött zengerájoknak, mű-bűvészeknek, Veress Sándoroknak stb. nemcsak tapsaival, hanem forintokra rúgó hatosaival szívesen adózott, kétségen kivül még sokkal inkább fogja pártfogásában részesíteni Deák Péternek kultur-missziót teljesítő, érdemes társulatát, mely a föntiekkel való összehasonlítást semmiképen sem tűri meg. Nemp, * Heti műsor. Az érkező színtársulat első heti műsora a következő : Július 2: Parasztbecsület. > 3 : Házi béke. > 4: San Toj. > 5 : Cigány (zőnaelőadas). » 6 : Eleven ördög. » 7 : (d. u.) Goldstein Számi. > » (este) Csárda virága. Esztegom, június 28. — Személyi hlr. Wezinger Károly prépostkanonok visszatért Budapestről, ahol f. hó 18-tól 26-ig, mint érseki biztos, a Ranolder-féle tanítónőképző vizsgálatain vett részt. Ez elfoglaltsága miatt nem elnökölhetett a helybeli tanítóképző segitőeg/esületének közgyűlésén. — Tanácsi köszönet- A városi tanács Sujánszky Antal nagyprépostnak, aki a kórházkápolna számára egy üvegfestésű ablakot adományozott, köszönetét nyilványitotta. — Akadémiai tanár. Dr. Ágoston Péter ipolysághi aljárásbiró, özv. Buzárovics Gusztávné veje, Nagyváradra a jogakadémiára nyilvános rendkívüli tanárrá neveztetett ki. — Az első káptalani adomány. A San Marco hercegnő által alapított budapesti Irgalom Háza ra az Összes káptalanok közül a helybeli főkáptalan adománya volt a legelső, — Az Irgalom Házára polgármesterünk is indított gyűjtést, amely valamelyes eredménynyel mégis járt. Begyült 75 kor. 20 fii. Kisebb adományokból 40 kor. 20 fii, Esztergomi Takarékpénztár 25, Frey Ferenc és Vimmer Imre 5—5 kor. Az összeget eljuttatták rendeltetési helyére. — Esküvő- Dr. Rauscher Zsigmond doroghi íobányaorvos f. hó 30-án tartja esküvőjét Komáromban Milch Emmával, özv. Milch Emmanueiné szép leányával. Esküvő után az új pár nászútra megy Tirol és Karinthiába. — Eltávozás. Stahl Rezső műszaki díjnok, aki harmadik éve városunk lakosa, — a város a.folyó nagy építkezéseknél : gimnázium, kórház, mint ellenőrző szakközeget alkalmazván őt — ez épitkezé sek befejeztével július hó i-én távozik városunkból. Egy nagyobb boszniai építkezésnél nyert új alkalmaztatását. — Rendjelviselósi engedély. A király megengedte, hogy dr. Rapcsák Imre váci püspöki orvos a pápai Szent Gergely rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse.