Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-23 / 50.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MejÜ

c

'

Cf

>llf Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Szerkesztőség is kiadóhivatal: e^r^t ÍR»

K : = FELELŐS SZERKESZTŐ MUNKÁCSY KÁLMÁN. m a í6

'

lratOÍ

'

mtíMtmmt és imim limm Egész évre — — — — 12 kor. — fll. És KIAI)

Ó: ' Szécijenyi-tcr, 330. szám Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. T

' Ne^ed évre - - - B bor. - 0. ^ Kéziratát nem adunk ^ Kffyea azám ára: 14 fll. | Választások után. Esztergom, június 21. A városi képviselőválasztás megtörtént, az eredményt ismerjük. S amint mérlegeljük azt, túlságos elragadtatással nem nyilatkozhatunk róla. Mert a változás semmiesetre sem olyan arányú, vagy legalább nagyobb számban nem jutottak be uj tag-képen oly férfiak, akik a jelenlegi statusquo örvendetes és hasznos megváltoztatását biztosítanák. Es e sajnálatos negatív eredménynek semmiesetre sem az az oka, hogy a választói lajstrom végigböngészésekor, nem találtunk volna olyan választhatókat, akikben sokkal több a garancia a képviselőtestület nivója, munkaképessége emelésére, mint némely uj és újból megválasztott régi városatyában. Az eredmény, amely bennünket ki nem elégíthet, a választóközönség hagyományos közömbösségének, a komoly érdeklődés, a köz iránt való igaz lelkesedés hiányának következménye. Leszavaz így-úgy, ha leszavaz s azt hiszi, ezzel eleget tett polgári kötelességének, sőt lekötelezte X-et, Y-t, akinek szavát Jgérte és megtartotta azt. Szeretnők tudni, hányan voltak azokon kivül, akik ily választások alkalmával — szinte hagyományos szokásból, csináltak jelölteket, lisztákat, értekezleteket, hány választó volt, aki csak át is nézte kerülete szavazóinak s így választhatóinak névsorát azzal a célzattal, hogy abból kijegyezze magának azokat a férfiakat, akiket legjobb tudása és meggyőződése szerint bizalmára leginkább érdemeseknek tart ? . . Hány volt, aki ezeket lanszirozta, ajánlotta az úgynevezett hivatalos liszták szürke, könynyen nélkülözhető kiválasztottjával szemben ? Könnyebb ennél megtartani a postán kapott hivatalos lisztát, amely bizony épen nem volt kifogástalan egyik kerületben sem. Amint az összeállítóik azzal alig foglalkoztak, hogy körültekintsenek, ők ke ressenek uj, alkalmas embereket, csak a régieket tekintették s azokat, akik — részben beteges ambícióból — ugyszóllván maguk jelentkeztek. Ezek között azután válogattak, kimustráltak a véleményük szerint beváló ujak helyett néhány régit, de a mustrálásban sem vezette őket tiszta tárgyilagosság. ' Könnyebb, mondjuk, elfogadni az ily kész lisztát, bedobni változatlanul az urná'a, vagy legfeljebb — hogy barátunk, ismerősünk biztosabban bejusson — egy-két erős ellenfél nevét törölni. | Ily közömbösség mellett visszakerültek a képviselőtestületbe olyanok, akiknek hasznát az egész eljmult ciklusban abszolúte nem vettük, olyanok, akikről a közgyűlési I jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy igen 1 tekintélyes az abszenciáik száma. Bekerültek olyanok, akik érdemei 1 után kutatva, azt a választ kaptuk: ! >Igaz, igaz, nem sokat nyom a | latban, de végre is >megbízható ! szavazó, ha össze akarunk tartani.c Vagyis: >tehetünk vele, amit akarunk, c | Magunk kérdeztünk nem egy ismerőst, miért szavazott Péterre, ,vagy Pálra, aki nem arravaló. I — Hiszen tudom, mondotta. De hát eljött és megkért. Mit csináljjak? És ez elegendő ok ;volt intelligens választónak is. I Ilyen közönbösség mellett megeshetik, hogy a választók fölülnek oly perfid indokolásnak, hogy ne szavazzunk erre, vagy arra, nagyon sok j irányban vannak elfoglalva, ne ter| heljük tul őket. Jámbor arccal korteskodtak igy olyanok ellen, akiknek épen dicséretére válik, hogy nagy elfoglaltságuk mellett is eleget tudtak tenni városatyai kötelességünknek. És megválasztatnak olyat, aki egyetlen elfoglaltságának is képtelen megfelelni. Oly város is alig van még egy, ahol a kártyával és dákóval való bánni tudás elég érdem a városatyaságra. Az .Esitergom es Viáéke" tárcája. Soha, de soha! Ha el akarod kitelni, Hogy már nem szeretsz, Csenge szóval a szemembe Vajf miért nevetsz t Hogyha szived már nem szeret, Mért mondja szemed f — Mért dobog úgy az én szivem, Ha hallja neved 1 Tiltsd meg előbb a madárnak, Hogy ne daloljon; — Patakparton a fűzfának, Hogy ne susogjon l Tiltsd meg az én szivemnek is

f Hogy ne szeressen : — De legelőbb csókos szádnak — Rám ne nevessen / A madár is azt dalolja, Fűzfa susogja: Nem feledjük mi el egymást Soha, de soha! §. a novellákban. Egyik vidéki laptársunk közlött tárcaközleményét a megjegyzéssel csillagözta le: Viki. legutóbb következő Bár a tárcaíró a házasságtörő nőt férjének párbaj folytán bekövetkezett halálával bünteti, mégis közöljük a« élethűen és szépen megírt tárcát azon I kijelentéssel, hogy a megcsalt férjnek még ilyen j kétségtelenül nemes gerjedelmét sem ismerhetjük el a párbajt tiltó ész és egyházi törvény ellenében a párbajra feljogosító oknak. Szerk. E sorokat olvasva, rémítő aggodalmak fognak el. Az íróasztalom fiókjában csöndesen nyaral vagy két tucat novella, mi lesz azokkal ha álmaikat háborgatni merem ! ? A többek között van egy novellám Bojtorján Gazsiról. Bojtorján Gazsi szép legény volt, nadrágszíjjá hét likra vót, a kenyeres pajtásának, Ködvágó Illésnek a fejét szintén hét helyen likasztotta ki, amibe aztán Köd vágó Illés belehót. Már most ha én e novellát közles végett beküldőm, bizonnyára ezt a lecsillagozást kapom rá : iÁmbár a büntető törvénykönyv 278. §-a azt mondja : aki embert előre megfontolt szándékból megöl, a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő, mégis közöljük e tárczát, mert Bojtorján Gazsinál az előre megfontolt szándékot nem látj* k beigazoltnak. Heves felindulás volt tettének rugója s ez más elbírálás alá esik.t Ihol egy másik novellára : Susták Kati cigányasszonyról szól, aki méltóságos báró Szendefi majorjába betévedt s nem az ott káricsáló gyöngytyúkokat, hanem méltóságos báró Szendefi öt esztendős kis fiát vitte el. Erre bizonyosan ez lesz a szerkesztői megjegyzés : 1 Susták Kata e novellában a büntető törvénykönyv. 317. §-ába ütköző gyermekrablás bűntettét követte el ugyan, de tárcaíró annyi leleményeseéggel és oly körmönfont módon viteti azt vele végbe, hogy a tárca közlésével nem követünk el apjáé kemény, mint a gránitszikla Ő a ^sadalmi rend megbontására irányuló cselek- amoIyan zsafnok ^ _

ak

j erejével szétakarja tépni art a fonalat, — Harmadik novellámban egy ujdon- amely a szerelmesek szivét összemad agolsült menyecskéről szólok, aki Ötven esz- ta. Csak alkalomra vár. Az alkalom pedig tendős kora dacára egy huszonnégy esz- csak múlik, de nem késik. Egy csillagtendős fiatal emberhez láncolja magát, j vesztő augusztusi éjszakán a kert lugoAz ötvenéves újdonsült menyecske — sában találkozik a két szerelmes. Az szörnyű módon féltékeny az urára, aki apa ezt észreveszi. Odalopódzik a luamolyan kikapós patikárius féle. Egy- goshoz. A szerelmesek éppen javában szer aztán a férj távollétében felbontja enyelegnek s Elemér átkarolva Emelkát az annak címére érkezett levelet, miből gyönyörilasan mondja: nagy családi perpatvar származik, mely- J Te kutyus ! nek ádáz tusájában asszony a férje fejé- j A zsarnok apa felordít: Hah, ez béhez vágja a paprikatartót, mig a férj az 1 csületsértés! Megyek megtorlás végett a asszonyt az ecetes üveggel tiszteli meg járásbírósághoz í hasonlatosképpen. j Ég A S2erdmesek pe(% tQ

_ Erre a novellára a következő szer-1 vább enyelegnek, kesztői megjegyzést várom: jfE novellámat illetőleg a következő »jogi kérdéseket fejteget a novella. Az clso szerkesztői megjegyzésre számitok : pillanatban azt gondoljuk, hogy a hősnő * bün- • . * • » •, tető-törvénykönyv 3

2

7

. §-ába ütköző levéltitok! . *

A T ^ ^ EWR 6 megsértésének vétségét követte el. De ez nemI ^jj" T * * BTK

' „,* „ _ . „ 1 26í- §"

ába utkoz

° becsületsértés vétségét. E kifeáll 1 Nő a fen, féri pedig a no leveleit felbont- . , — . t , & il *J «U1IAV ' 1 ' ; • u AV Jezés: Te kut

^

a! ~~ e

^ kunai döntvény szerint hatja. Nézetünk legalább ez. akármit is beszéljen! , ... . , ., , 1 v A c * i n,i -A 1 1 becsületsértés ugyan, de kutya és kutyus között a szolgabíró. S e nézetünkre apellálva, ajánljuk: . .„,..,, . ' . . * ,.. . . u "Z , ',....,) ol

y

an ™gy a kulombseg, rmnt a tyúk és a csibe jelen tarcakozlemenyunket az olvasó közönség jóakarata figyelmébe.* Közlésre szánt novelláim labirintusában kutatva, találok köztük egy napsugártól fényeset, szerelemtől duzzadót. A cime: Elemér és Emelka szerelme. Elemér szereti Emelkát, Emelka is szereti Elemért. Emelkának él még az édesapja, Elemérét leütötte a hajókötél s a vizbe fulladt. Az Elemér és Emelka szive olyan, mint az irós vaj, az Emelka közötte Az asztalfiókómba szorult többi novelláról, majd a legközelebbi évőrnagyos ünnepen szólok ; mely kifejezés uj ugyan, de megállhat; mert ha van évezredes, évszázados, évtizedes ünnep, ép ugy lehet évőrnagyos, sőt még évalezredet ünnep is! Figura.