Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-17 / 5.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (5. szám.) I 1. január 17. el ezt s cselekedjünk a szerint. Mindez persze az én privát véleményem, de tudom, hogy e lap ilyenek elől sem zárkózik el. Kiváló tisztelettel Sincerus, Sörgyár Esztergomban. Esztergom, január 14. Örülök, hogy újra felmerült ez az eszme, amelynek csekélységem évek hoszszú sora óta igyekezik propogandát csinálni, de eredménytelenül. Örülök, hogy komoly és arravaló férfiak komolyan foglalkoznak ezen feltétlenül jövedelmet igérő iparág meghonosításával. Az ellenvélemény azonban most is meg van. Hallom ismételten a gúnyos kérdést: »hát hogy volna létjoga egy sörgyárnak Esztergomban ? c Ha szabad, itt felelek meg a kérdésre. Nem mondok én feltétlenül igen-t,. Ez teljesen attól függ, hogy kinek a kezében van a vállalat, mennyi pénzzel rendelkezik a vállalkozó, a speciális viszonyok nem olyanok-e amelyek egy bizonyos vállalatot valamely vidéken leheteti enitenek. Mert ha a vállalkozó tegyük fel, hogy a főkáptalan, vagy valamelyik pénzintézet, amely a sörház felállításához kellő tőkével rendelkezik és tudna a sörház, illetve gyártás üzeméhez szükséges képzett egyéneket alkalmazni, annak mulhatlanul prosperálnia kell. S ha felvetettük ezen kérdést, van-e egy sörgyárnak jövője Esztergomban, ugy annak oka nem egyéb, mint az, hogy e kérdés épen ez idő szerint fe lette aktuális. Mi tesz egy kérdést respektive egy ipari vállalatot aktuálissá ? Annak a vállalatnak a fogyasztás által indokolt momentán szükségessége. Es mi fokozza e kérdés aktuálisának értékét bizonyos időben s igy a fölvett tárgynál maradva, egy sörgyár felállításánál ez idő szerint ? A körülmények kedvező alakulása, milyen még nem volt, s talán később sem lesz. És miért ? Mert a sörfogyasztás Esztergom és vidékén sokföl a lelkében. Hisz egykor ő is arról gondolkozott, amit ezek csináltak . . . Ah, de nem tette . . . gyáva volt; — életben maradt. Avagy ezek a gyávák, — irgalmazzon nekik az Úr, — akik aligha fognak életben maradni ?! A szerelmen sehogy sem tudott eligazodni. Az ő nagy szive nem volt fogékony ilyen földies érzelem iránt, — megtisztult a nagy szeretetben, a végtelen irgalomban. Csupa szenvedő arcot látott maga körül, a kiknek a kín torzította el arcát és kiknek fájdalmait enyhítve, magasztos Örömet érzett a szive, égi Örömet . . . Elgondolta, hogy a gyermekek roszszak, engedetlenek voltak, nem hallgatott egyik, vagy másik a szülőjére és ime: itt a vég. — Vagy talán a szülők voltak szívtelenek és nem hallgattak gyermekeik rimánkodására ? , . Eh, nem lehet! . . S a szeretet papnője tiltó kézmozdulattal űzte messze magától az ilyen szeretetlen gondolatot. A nagy gondolkozás, találgatás közbon a feje észrevétlen lehanyatlott és a fáradt testvér, a kinek Őrködnie kellett volna az alvók nyugodalmán, lehunyta szemét; — eleinte küzdött az alattomos álom ellen, de nem sikerült, — olvasóval kezében elaludt. A tárgyak kísérteties árnyékot vetettek a falra; a székek, az ágyak, az alvó apáca, szörnyeknek tetszettek a falon; és mindenütt csend volt, végnélküli csend. Az egyik ágyon megmozdult valaki. — Gyula! — szólt egy nyöszörgő kangocika, — Gyula! . . kai rohamosabban emelkedik, semmit a filoxera szőlőinket pusztítja, vagy el? puszcitotta, ahogy ez hivatalos adatokkal igazolták. Es ez az arány még ma is emelkedőben van, s bátran mondhatjuk, hogy ha a filoxera biztos ellenszerét ma feltalálnák is, a sörfogyasztásban csökkenés egy pár évtizedig sem állna be, sőt többet mondok : egy egész generáció kellene ahhoz, hogy Esztergom és vidékén a sörfogyasztás mennyiségileg a mult év tized numerusaira szálljon alá, sőt még az sem elég ! Először is ahhoz, hogy jóhoz szokott kényes Ízlésünk által is élvezhető elegendő és olcsó bort szüreteljünk, még mindég kellene 10—15 év ! Minthogy pedig az esztergomi ember nem a viz mellett való szórakozást tartotta és tartja ősi jusson, sirva vigadásnak, ennek, ennélfogva kétszer kettő négy, hogy tiz év múlva Gambrinus kedvenc italát sem veti meg. S a mi Esztergomra áll, az áll az egész környékre, a mit legcsalhatatlanabbul bizonyít a statisztika, például nálunk mult évben fél hónap alatt majdnem annyi sör fogyott el, mint máskor fél év alatt. Ehhez aztán semmiféle magyarázat nem kell, mert ilyen rohamos emelkedés mellett a sörfogyasztás alá: hanyatlására valóban nem elég egy generáció. Miért ? Puszta megszokásból, mert minden ember csak arról szokik le szívesen, a miről muszáj A borfogyasztásról is csak azért szoktunk le, mert nem elégít ki —• ergo muszáj De sör lesz mindaddig, mig árpa és komló terem. Ezt pedig nem eszi meg a filoxera. Mindezt csupán azon édes reménynyel szemben hoztuk fel, hogy hátha sok lesz abor! Mi lesz akkor a sörgyárral ? Ha lesz . . . Es ha lesz is, az óriásilag elterjedt sörfogyasztást jelentékenyen korlátozni aligha fogná, mert az ujabb nemzedék apái hajlamait örökölvén, — szokásaiban sem igen íog eltérni. Látszik ez ma már; a tízóraizó asztaloknál nincs egy sem, aki nem korA leány fölébredt; Ő szólította a fiut. Gyulának jó füle lehetett, vagy az alvása volt könnyű, de mindjárt fölneszelt. — Janka! — felelt vissza gyöngén. — Hogy vagy ? — kérdezte a lány. — Jól. Hát te édes ? . . — Én is . . . De jó, hogy nem választottak szét . . . — Az igazán jó . . . Mondd, nem bánod amit teltünk ? . . — Nem, Gyula . . . Ennék igy kellett történni ! . . — Igen, édes ! . . És Gyula megmozdult az ágyán; roppant erőfeszítéssel fölemelkedett és le is szállt onnan. A megerőltetés és mozgás folytán fölszakadtak a kötései és sebéből elkezdett szivárogni a vér. Úgy vánszorgott oda a Janka ágyához és megfogva keskeny, fehér kezét, csókolni kezdte édes, végtelen csókokkal; szinte a lelkét csókolta rá arra a pici kezecskére. Janka is fölült ágyán. Szemérmesen és nagy fáradsággal húzta össze keblén csipkeingecskéjét és gyönge hangon suttogta : — Gyula ! . . meghalok, édes Gyula!.. Gyula nem' felelt, az ajka odatapadt a leány kezére és csókja egyre hidegebb lett Az apáca, a jó Mária nővér, ezalatt szépeket, mosolygósakat álmodott, hogy a jó Istenke szánakozott a fiatalokon és megsegítette a szerelmeseket. Honti Henrik. sót emelne s este megint csak az árpáié folyik akár a Magyar Kírály-ban, akár Porgesznél, egyszóval : ahol csapon van a sör, friss töltésű a palack. Ezen felül a sörgyár létesítése egy uj termelési ágat teremtene meg Esztergom és vidékén: a komlótermelésL Mert mi kell ahhoz, hogy a mi elpusztult szőllőterületeinken a komló termelést meghonosíthassuk ? Egy sörgyár ! S hogy ez nem humbug, annak igazolására szabad legyen megjegyeznünk, hogy egy bizonyos gyár felállítása nem egyszer vált alapjává egy-egy mezőgazdasági ágnak. Igy például a cukorrépa termelés hasznosságáról ma már meg van győződve mindenki, s mégis csak ott nyer az nagyobb lendületet, hol cukorgyár vau. Tehát a komlótermelés meghonosítása is egy indok, hogy a sörgyár kifizetné magát. Mert a komló termelés nagyon kifizeti magát és szak tekintélyek állítása szerint, klímánk alatt jól is díszlik, mit egyébbként a szerte látható buja vadkomlóbokrok is eléggé bizonyítanak. A másik érdek, mi egy sörgyár felállítása mellett szinte behatólag érvel, szintén gazdasági érdek és földjeink jövedelmezőségére ugyancsak nem csekély kihatással lehet. Értjük alatta az árpatermelés nagyobb intenzivitását. Esztergom és vidéke eddig is a kitűnőbb sörárpa termelő vidékek közé tartozott. S mennyire inkább oda fog tartozni akkor, ha egy sörgyár a termelt árpának nemcsak biztos és kényelmes piaczot teremtene, hanem a mellett, hogy legalább a szállítási különbözettel, mely Budapest— Esztergom, vagy Bécs—Esztergom közt fennáll, az eddigi áraknál magasabbat adhatna, saját érdekében is kitűnő és tiszta fajú vetőmag terjesztésével, a hozamminŐsége és mennyiségének fokozását is elősegítené. A harmadik érdek a város gazdasági érdeke; a melylyel ugy látom, hogy kevesen törődnek Esztergomban. Mert a sörgyár felállítása nemcsak azért, mert egy uj termelési ágat honosít meg, nemcsak azért, mert lakosaink egyrészének becsületes munkát ad, nemcsak azért, mert a kivitel és behozatal, szóval a forgalom által nagy pénzöszszeget hoz a közönség közé és a vidék egy nagy részét, az árpatermelő közönséget városunkhoz édesgeti, pangó kereskedelmünk kíszámithatlan előnyére, de hogy e minuciózus részről se feledkezzünk meg: azért is, mert a nagy pótadó mellett, egy megizmosodott sörgyár a város terheihez hozzájárulna, bizony, bizony nagyon rá férne budgetünkre. íme, uraim ennyi érdek teszi egy sörgyár felállítását aktuálissá. A város a népért, a társadalom önmagáért köteles anyagi és erkölcsi támogatását latba vetni, nemcsak azért, mert talán egy ember anyagi erejét adott viszonyaink közt egy ily vállalat állandó virágzásban tartása esetleg fölül is haladná, de a legfőképpen azért is, hogy a vállalat a nagy közönség oltalma alá helyeztetvén, felvirágzásának esélyei megszázszoroztatnának. B. J. Február 2 : Katonatiszti estély. Február 5. Ipartestületi bál. Február 16 : Katonatiszti estély. Február 16 í A Katolikus Kör házi estélye. FARSANG. Farsangi naptár. Január 19: A »Kereskedő Ujak Önképző Köré«-nek táncmulatsága. Január 24: Katonatiszti estély. Január 26: A Katolikus Kör bálja. Jaunár 27, Az ev. ref, egyház táncestélye. Az Erzsébei-Noegjlet hangversenye. — Január 12. — Nem csalódtunk közönségünkben, bár most már beismerhetjük -—, hogy az általános, nehéz viszonyokat tekintve — ezúttal némi aggodalmaink voltak. De mint minden hasonló alkalommal, ott volt a »Fürdő« szálloda nagy termében az az egész középosztály, amely mindig kész volt arra, hogy a forintjából néhány krajcárt annak adjon, akinek ennyi sincs. S a jótett megnyugtató érzésén kivül egy kellemesen eltöltött est emlékével távozhattak haza, amennyiben a programm minden igényt kielégített s minden számában sikerült. Az est látogatottságát egyébként legjobban dokumentálja, hogy a nyers bevétel majdnem eze* korona, A hangversenyt a 76-ik gyalogezred zenekarának játéka nyitotta meg. Ismerjük már jól, tudjuk, hogy különösen a finom árnyalásban, a kellő prointirozásban kiváló, mégis kétségtelen, hogy ez este különös figyelemmel és ambícióval játszottak s második pieee-üknél, a Guonod-féle ábrándnál precízebb, átérzettebb előadást még nem produkáltak. A sok gratuláció megillette Schubert Nándor karmestert, e kiválóan distingrált izlésű muzsikust. Két számban szerepelt Táky Gyuláné is, a főszékesegyházi énekkar erőssége, aki soha nem habozik, ha bármely jótékony célt szép, dallamos hangjával előmozdíthat. S a közönségnek mindig igazi gyönyörűséget szerez. Édes, igazi dal volt valamennyi az ő behízelgő előadásában s az Abt-féle Tavaszdal kedves fuvalma — zúzmara, zimankó, fagy dacára — még egyre körülleng. E dalban különben méltó partnere volt Kersch Etelka, aki nyilványosan ezúttal szerepeli először s beigazolta a fejlődéséhez kapcsolt szép reményeket. Az est folyamán legnagyobb hatása mindenesetre Ketsch Ferenc bravúros zongorajátékának volt. A közönség nem tudott betelni az élvezettel, még egyre többet kívánt azután is, hogy Kersch ráadásul egy maga komponált nagyon kedves és ügyes hangulatképet eljátszott. Éltették zajoson, mint a hangverseny fáradhatlan rendezőjét is. Csodálatos technika, meglepő billentyűkezelés, művész lélek jellemezte a Liszt-darabot. Erősen romantikus, drámai részletekben gazdag Várady Antal: Hóra költeménye s Ernyey, a >Szép Ilonka* megzenésitője sokkal hangulatosabb, változatosabb, jellegzőbb zenét komponált hozzá, mint emehhez. Hogy Frey Vilmos jeles, talentumos szavaló, arról már a gimnáziumi színpadon is meggyőződtünk ; fejlődése mégis meglepett. A szingazdag költemény egyetlen árnyalata sem maradt halavány előadásában, ahogy Büttner Róbertné elegáns, nyugodt zongorakisérete teljesen kidomborította a zenei rész minden szépségét. A műsort az >Egy kis vihart előadása fejezte be, Hogy nagy hatással, eleve biztosította a két szereplő : Csupor Istvánná és Perényi Árpád neve. Tapsoltunk már nekik ebben a pompás, pattogó kis jelenetben ; ezúttal még jobban és méltán, mint az első bemutatásnál. Életet, igazságot láttunk játékukban. Hogy a hangverseny után felemelkedett, csoportokra oszlott a publikum, innen onnan egyszerre csak előlebbent hat szépséges leányka és nyomban meg-