Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-20 / 49.szám

hogy tromfot adjon azoknak, akik joggal törték valaki orra alá az erős borsot, amelytől méltán prüszkölhetett. Ez szempont, mert másmilyet j

— különösen a legközelebbi mult eseményei után — nem ismerünk.*) Szomorúan jellemző földműves osztályunkra, hogy azokban a kerületekben, ahol többségben vannak, dehogy szavaz annak kaputos emberre kegyetlenül törlik a lateiner nevét. Ez a rosszindulat annál rútabb, mert azok a kerületek, amelyekben az intelligenciáé a többség, olyan loyalisak, hogy mindig jelölnek i — 2 földművest is. Ezúttal szavaztak először külön a póttagokra. Akármilyen közigazgatási döntvényen alapul ez az uj rendszer, a választási jogokat érinti. Mert a mi választási rendszerünkalapelve az, hogy az legyen megválasztva, aki iránt a közbizalom nagyobb mértékben nyilvánul meg. Már pedig az iránt, aki rendes tagságra 45 szavazatot kapott, talán csak több bizalom mutatkozott, mint akire, mint póttagra, szavaztak például hatan ? S üresedés esetén ezentúl mégis az utóbbi lesz behiva. Végül még felvetjük azt az eszmét, hogy az ujonan megalakulandó képviselőtestület szorgalmát, lelkiismeretességét ellenőrizni kellene ; aki vállalkozott a városatyai tisztségre, feleljen is meg kötelezettségének. Lehetne talán módot találni, hogy az olyan választott városi képviselők, akik pl. há*) Itt megjegyezzük, hogy Kaán Károly kijelentette előttünk, hogy felléptetését nem kereste, arról semmi tudomása sem volt, csak hétfőn délelőtt értesült róla. — Hogy miért adtak helyet egy szabadelvű gondolkozású férfiúnak is, könnyen megérthető. A szeik, >A nagyok, kedves Földem, meg tudják becsülni az érzelmet, mely egy parányban is hatalmasan nyilatkozhatik meg. Nekem semmi se nagy és semmi se kicsiny. Adj egy másik virágot.* >Igen, adok neked egy másik virágot, mely társa legyen az ibolyának.* >S én innét a magasból szeretettel fogom szemlélni, mert te adtad nekem.* >De én még egészen meg vagyok merevedve a hosszas téli fagytól, a hóköpőnyegtől, melybe olyan sok hónapig be voltam burkolva. Csak nagyon halvány virággal ajándékozhatlak meg, melynek illata sincs.* »Az mindegy. Mindig szépnek fogom találni, mert a te termékeny Öledből származik, mert a szív leggyöngédebb érzelmei egyikének, a háladatosságnak kifejezője lesz.* # A föld sokáig gondolkozott s végre az ibolya mellett a kankalint hozta napvilágra, mely épen olyan kicsiny, mint az, de halvány és illata nincs. De vidám virágai a zöld rétek'en elszórtan virulnak, mint odafenn az ég kertjében a csillagok. Az ibolya és a kankalin gyönyörködnek egymásban, együtt élnek és szeretik egymást, mert ők a tavasz első gyermekei, az ég és a fold kedvencei. Máté Pál. rom közgyűlésről igazolatlanul elmaradnak, megszűnnek a képviselőtestület tagjai lenni. Igy yan ez a közigazgatási, a központi mezőgazdasági bizottságban is. A választás részletes eredménye a következő volt: Az I. kerületben a 303 választó közül leszavazott 172. Megválasztattak rendes tagoknak : dr. Helcz Antal 12S, Szálkai Tóth Ferenc nő, Magyary László 111, Farkas Tivadar 104, Brutsy Gyula 86, Gerendás János (189. hsz.) 81, Muri József (uj) 75 és Walch Mátyás 6& szavazattal. Póttagok: Vörös Ferenc 32 és Waldfogel József, 15 szavazattal. Kimaradt a régiek közül: Helcz József, Kis Mihály. Megjegyezzük, hogy Helcz József a II. kerületben lett megválasztva, amig dr. Helcz Antal eddig a H. kerületből volt választva. A két kerület arra a nagyon helyes álláspontra helyezkedett, hogy képviselőit a maga kerületéből választja. A II. kerületben 396 választó közül iaszavazott 196. Megválasztattak rendes tagoknak : Kitzinger József 135, id. Brenner József 131, Hollóssy Rupert (új) 127, Dudás János 119, Helcz József 107, idősb Sinka Ferenc 100, Schönbeck Imre 94 (uj) és Székely Henrik 92 (uj) szavazattal. Mivel ugy Székely Henrik, mint Bargel Mihály egyformán 92 szavazatot kapott, sorshúzással döntöttek. Póttagok lettek Uhlárik János 91 és Nagy Pál 39 szavazattal. A régiek közül kimaradtak: Uhlárik János, Nagy Pál, Kecskeméthy János. A III. kerületben a 278 választó közül leszavazott 184. Rendes tagoknak megválasztattak: Tátus János 116, Stróbl Mihály 107, Kiffer József (uj) 96, ifjú Cserép János 79, Weisz Mihály 56, Tóth János bérkocsis (uj) 54 és Patkóczy Ferenc (uj) 53 szavazattal. Póttagoknak Rothnagel László és Simon József 6—6 szavazattal. Kettőjük között az előbb helyezés tekintetében sorshúzással döntöttek. Kimaradtak: Hajabács Albert, öreg Meszes Ferenc és Pándi Ferenc, a nagy közbekiáltó. A IV. kerület választói, ha leszámítjuk a meghaltakat, elköltözőiteket és távollevőket, talán mind leszavaztak, 155 választó közül 133-an. Rendes tagok lettek : Havas Vincze (uj) 99, Bleszl Ferenc 92, Bártfay Géza (uj) 92, Paulovics Géza (uj) 72, Gabanitz Ferenc 65 és Sternfeld Rezső (uj) 61 szavazattal. Póttagok : Miedler Gusztáv 63 és Benderek István 19 szavazattal. Kimaradtak : dr, Weisz Izsák, Kapus János, Globutsnig József és Török József. Az V. kerületben 107 választó közül 59 szavazott le. Megválasztattak rendes tagoknak: dr. Csernoch János 45, Guzsvenitz Vilmos (uj) 41 és Kaán Károly (uj) 30 szavazattal. Póttagok : Matus Károly 21 és Szalkay József 15 szavazattal. Kimaradtak: Büttner Róbert és dr, Rosszival István. A VI. kerületben majdnem mindenki jelölt volt s még több névre szavaztak, mint az elsőben, úgy hogy a szavazatszedő bizottság csak esti 7 órára készülhetett el munkájával. Rendes tagoknak megválasztattak: Oltóssy Ferenc 98, Gere Antal 82, Nadler József (uj) 77, Bádi András 71, Perger Lajos 53, idősb Hegedűs József (uj) 51 és Bábszky Fe l renc (uj) 42 szavazattal. Póttagoknak: Bernwalder Lajos és Belkovics Ferenc 47—47 szavazattal. Közöttük is sorhúzás döntött. Kimaradtak: Hübler Antal, Reviczky Győző és Véghelyi Ödön. Riporter. I. Status ét Ordines. Olvastam nemrégiben a lapok hasábjain, hogy nemes Győr vármegye urai pünkösd havi 28. napján generális congregatiot tartván a vármegye curialis házában, egy félórára visszaidézték a régi rendi alkotmány romantikus idejét s nagy passióval tractáltak super nobilitate Domini Generosi doktoris E. Feichtingeri, ki publicálás végett Suae Sacratissimae Majestatis benignas Armales produxit. A vita egészen stílszerű volt.. Arról volt szó ugyanis, hogy a szóban forgó nemesi levél egyszerűen publicáltassék-e

y vagy pedig tulajdonosa in optima forma felvétessékJ egyúttal in coetu et numero Nobi-| lium hujus Comitatus ? Ekközben sűrűn esett szó nemesi jogokról, melyek a teendő intézkedés utján biztositandók és megóvandók. A kérvényezőnek mindenesetre meg voltak okai a kérelmére, engem csak az a vita érdekel, amelylyel Győrvármegye a kérvényt tárgyalta. Első tekintetre világos, hogy Győr vármegye szalmát csépelt. Játszott, de játéka a precedensből kifolyólag s a példa ragadósságál fogva veszedelmessé válhatik. Mindenki tudja, hogy a nemesség közjogi jelentősége ma már megszűnt, az prerogativákat, külön jogokat nem ad, legfölebb előnyöket biztosit bizonyos szubjektív szellemű magánjogi intézkedéseknél (alapítványok), vagy a katonaságnál, vagy végül eszköz lehet bizonyos méltóságok pl. a kamarásság megszerzéséhez. Ez utóbbiról nem lehet szó. A két előbbi szempontból való érvényesítéshez pedig elegendő magának a nemesi levélnek bemutatása. Hogy miért kellene tehát a nemesi levél tulajdonosát beiktatni egy ötvenkét év óta nem vezetett lajstromba, arra csak Győr vármegye tud megfelelni, ha ugyan tud. Veszedelmes a precedens már azért is, mert egy rég túlhaladott kérdésnek a törvényhatósági teremben való tárgyalása által bizonyos közjogi jelentőséget akar visszaadni egy, attól már régen és törvényes uton megfosztott intézménynek, miáltal tápot nyújt az előítéletnek s az aspiránsokat vélt jogaik hitében megerősíti. Már pedig, hogy a nemesség győri meleg szószólói szintén valami megkülömböztető jelleget tulajdonítanak a nemességnek, azt mutatja az a körülmény, hogy folyton jogokról beszéltek, s a kérdést arra az elintézési útra terelték, mely a régi, már megszűnt jogokkal és kötelességekkel járt nemességet megillette. A mai nemesség egész más jellegű és sem prerogativákkal, sem megszabott kötelmekkel nem jár. Egyszerű kitüntetés az, mint akár a királyi tanácsósság, vagy valamely rendjel, a mit bizonyít az, hogy a kitüntetendőt előzőleg meg szokták kérdezni, hogy a fent felsorolt kitüntetések melyikére reflektál. Hát a kir. tanácsosokat, vagy a rendjelek tulajdonosait miért nem hirdeti ki a vármegye, s azokról miért nem vezet lajstromot ? Érdekes és jellemző, hogy minderről egy igazi és született arisztokratának kellett nagyon helyesen informálni a vármegyét. Gróf Laszberg Rudolf győri főispán bátran kijelentette, hogy a nemesség prerogativáí ma már csak a holdban léteznek s hogy a kérdés a vármegyék mai közjogi keretébe be nem illeszthető. Ez az igazi arisztokratikus felfogás, mely egyúttal a legfőbb mértékben demokrata is. (Gy-i. H-p.) Sz állatkínzóit. Esztergom;,, jjumjús- 19. Nem a pillanat behatásának engedek, midőn e sorokat irom. Hisz régóta látom az itteni emberek brutalitását,, a melyet elkövetnek, <$e miután tapasztalom,, hogy nincs senki, a ki az embert el CBiség- s nemére : az állatkínzásra hozott törvényt szem előtt tartaná, s az abban hozott büntetéseket érvényesitené, ujjólag figyelmesé teszem' rá az illető közegeket s ha ennek dacára sem lesz meg a kívánt eredmény, akkor majd a megfelelő fórum előtt fogok panaszt tenni. Mert a jofeb érzésű ember undorral fordul el oly jelenetektől, a melyek- itt Esztergomban oly gyakran előfordulnak, amilyeket minden héten lehet látni, midőn a pecér a kutyákat, ügyetlen kezekkel fogdossa. Nyomorult, elerőtlenedett vén, kicsiny lovak vontatnak jó—rosz útban 16—18 métermázsa terhet, s a szegény szenes lovak a szánalom tárgyai. Láttam künn a határban a legutóbb is kegyetlen dolgokat. Az ntat csináljak a város végétől az öreg téglaház felé, oda hordják a sok követ, kavicsot nyomorúságos állatok a rekkenő melegben, csupa tajték, összevissza verve, egyik kocsis részeg; nagy terhével futva hajtat, a szegény párák nem bírják, megállanak, kezd működni az ostor, a körülállók nevetnek, a hős kocsis pedig végre ostor helyett a szekéren lévő deszkával veri a lovakat s káromkodik melléje rettenetesen, a szegény állatok reszketnek, s tehetetlenül vergődnek a másik emberi állat dühétől. Láttam a városon végig vánszorgó lovakat, a mint megrakva a nagy tehertől, alig tudtak menni, meg-meg álltak, s csak az ütés volt képes őket odábbitani. Az embert, ha bántják s nem tud védekezni az erősebb ellen, segítségért kiált, vagy ha lehet menekül, de a szegény befogott állat tehetetlen kinzójável szemben. Hányszor ütik-verik bottal a szegény állat fejét s nincs, a ki védelmére keljen ! Az ily állatkínzásoknak nem volna szabad előfordulnia. Minden rendőrnek kötelessége volna ezt meggátolni, s ha az ily roszlelkű emberek éreznék a törvény kezének súlyát, bizonyára megszűnnék ez a kegyetlenség, a szekérről le kell vétetni a túlságos terhet, s a ki az állatot veri, elzárandó s pénzbüntetéssel sújtandó. De nálunk Esztergomban nem törődik ilyen dolgokkal senki. Nagyvárosokban az állatvédő egyesületek áldásosán működnek, bár nálunk is a sok mindenféle egyesület között lenne egy fiókja az országos állatvédő egyesületnek, még talán kevesbíteni lehetne az állatkínzások mindenféle nemét. Arra kérünk minden jóérzésű embert, hogy vegye pártfogásába a szegény megkínzott állatokat, hisz azok is megérzik a szenvedést mint az ember s a kínzókat kímélet nélkül jelensék fel. Sz. G. A „ Gazdasági Egyesület-böl.

tt * Az egyesület tanulmányútja. Az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület, mult vasárnap akadályok merülvén fel, most vasárnap f. hó 23 án rendez tanulmányutat a Parisból visszahozott kiállítási tárgyaknak Budapesten a városligeti iparcsarnokban való megtekintésére. Az utazás, igazolvány mellett, fél áron történik. Azok a gazdák, kik ebben résztvenni akarnak, jelentkezzenek e hó 22 ig Burány József s?ólőtelep-kezelőnél, ki a bővebb felvilágosítást megadja. Az egyesület sok előkelő tagja vesz részt a tanulmányúiban.