Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-09 / 46.szám

ESZTERGOM és VLDEKE. (46. szám/) 1. junius 9. mány megbeszélése is hasznos, sok szem többet lát hétnél s az ülés után másnapig minden tagnak módjában áll legalább két-három városiképviselőt felviiágositani, tájékoztatni a megbeszéltekről. Végül Semper cikkével szemben, az igazság érdekében, megemlítem, hogy a Városi Kör-nek már most is lehetnek tagjai olyanok is, akik nem városi képviselők. Árgus. A viharáyyuzás. — A holnapi előadáshoz. — Nem kívánok elébe vágni a f. hó 9-én e tárgyban megtartandó előadásnak, de oly fontosnak tarrom ezen kérdést, hogy elfér, ha arról magunk közt Ís beszélgetünk. A dolog lényege mindenesetre a?, hogy valóban remélhétő-e siker a viharágyuk alkalmazásából, képesek-e azok a jégképződést megaka dályozva, szőlőinket a jégveréstől megmenteni ? Hogy a valószínűség e mellett szól, azt számos, már eddig külömböző országokban és vidékeken elért s feljegyzett eredmény igazolja, de merhetünk-e teljes hitelt adni azoknak mindaddig, mig arról közvetlenül is alkalmunk nem nyilik meggyőződést szerezni ? És éppen ez az, amit nem szabad elmulasztani e sz. kir. város sjólőbirtokos közönségének ! Végre Ís a leány kezdé a közeledést diplomata tréfával. — Képzelje csak, Bda, minő álmom volt?! . . — Ugyan ? . . — Bizony Isten, azt álmodtam, hogy maga szerelmet vallott nekem . . . — Es maga ?! . . — És én f . . Irmácska kedves zavarában lesütötte a szemét, és fülig pirult. Erdődi pedig közel hajolt hozzá, és a pezselő szenvedélytől átfult hangon kérdezte: — És te ?! . . Irma felnézett rá és mondhatlan szelídséggel, egyszerű bájjal, szívhez szóló igaz hangon mondota: — Én is szerettelek l . . E néhány szó Irmácska csúnya arczát égi glóriával vette körül az Erdődi sze meiben, és leborult előtte tiszta imádás sal; majd a leányka is odahuliott, édes fejét a férfi mellére ejtve, — aki erős karral szorította magához az engedő karcsú derekat és — — — — — i— — — — — — — — felébredt. Vége. A történetem végéhez értem, a melynek befejezése szinte sablonos, de igaz . . . Mellettem az imént ment el egy párocska szorosan egymáshoz simulva ; talán a tavasz allegóriája . . . Hogy miért azt magam sem tudom ; de ilyenkor melegebb a sziv, forróbb a vér, és az ember üres lelkét édes vágyak töltik be, — hogy ő is bár karöltve járhatna egv kedves bizalmas barátné oldalán, aki szeret, ha szeietjük, — velünk örül, ha öröm ér, és vigasztal csüggesztő bánatonkdan. Különben a mellettem elment boldog házaspár nevét valószínűleg ki is találták már; ők azok : —• Seres IrmáGska és Erdődi Béla. Saját jól felfogott érdekünkben egyesülnünk kell s mielőbb felállitatunk a szőlőkben néhány viharágyut, melyek működésbe hozatalára adja az Ég, hogy bár ne lenne szükségünk, de ha a vészes fellegek tornyosu'ása ugy hozná magával, azoknak létjogosultságát megbírálhatnék. S vájjon az ágyuk alkalmazásából felmerülő költség oly nagy volna, hogy az tehernek lenne nevezhető ? Oh, nem, sőt csekélységnek mondható az a kiadás, mely egyegy hold szőlőföldre esnék abból. Igaz ugyan, hogy a várható siker alaposabb volta inkább akkor remélhető, ha a határban mindazon pontra, ahol a terület alakulása azt megkívánja egy egy viharágyu állíttatik fel, de mert annak kivihetősége legalább ez időszerűit nem hiszem, hogy bekövetkezhetnék, magam részéről azt ajánlhatom, hogy addig is, míg ez megtörténhetik, a szőlőbirtokosság vagyonosabb és intelligens tagjai kezdeményezzék az ágyuk felállítását. Az amúgy is százféle gond és teher alatt levő kisebb szőlősgazdáktól egyelőre ne várjuk azt, hogy azonnal a költségek viselésébe bevonassanak. Majd ha a védekezésnek egy-két szemmel látható sikeressége bebizonyul előttünk, akkor hiszem, hogy önként fognak ők is társulni s újabb ágyuk felállításával hozzájárulni ama munkához, mely által aránylag nagyon csekély költség mellett megmenthetik az elemek szeszélyétől sok munkával és fáradtsággal, de nem kevesebb kiadással létesített szőlőjüket. Mert ugyan lehetünk-e csak egykét napig is nyugodtak a felől, hogy nem éri határunkat egy olyan csapás, mely egy-két óra alatt elsepri legszebb reményünket, tönkre téve munkásságunk jol megérdemelt gyümölcsét ? Hisz naponta olvashatjuk a napilapok hírrovatainak ama szomorú részeit, melyek hol egyik, hol másik vidék pusztulásáról számolnak be. Nem-e nyilvánvaló kötelességünk tehát a tudomány mai állásának bölcs útbaigazítása mellett minden módot elkövetnünk arra, hogy drága vagyonunkat a jégverések keserves következményeitől megmenteni megkíséreljük. Esztergom szab. kir. város szőlőbirtokosságának intelligenciája oly számban van és szőlőterületekkel a határ csaknem minden részében bir is, hogy ezen kedvező körülményeket számba véve, magunk ellen vétenők, ha azokat ki nem használnók s nem igyekeznénk pótolni a nálunk már eddig is mulasztásnak nevezhető hiányát a viharágyu rajvonalok felállításának, különösen akkor, amidőn ebben már sokkal kisebb községei hazánknak bennünket megelőztek. Mert hiszen a szőlők jégkár elleni biztosítása oly nagy költséggel jár, hogy azt az amúgy is nagy pénzbeli áldozatokkal létesített új telepítések meg nem bírnák { miért is a szőlőbirtokosságnak magamagának kell biztosítania terményét a jégkárok ellen éppen a viharágyuzás alkalmazásával, melylyel az utóbbi évek alatt helylyel-közzel tagadhatatlanul fényes eredményeket sikerült elérni, dacára annak, hogy ezen nagy fontosságú dolog kérdése még ez ideig teljesen megvilágítva mindég nincsen. Mindamellett is, ha mindjárt kockáztatásnak lehetne is minősíteni ama kiadást, melylyel a viharágyuzás jár, mégis azon költségeknek jelentéktelen volta, szemben azzal az óriási összegekre rúgható károkkal, melyeket egy-egy jégverés okozhat, indokolttá teszi annak alkalmazását. Azért is fölötte kívánatos, hogy hol nap, vasárnap délelőtt, a helybeli Gazdasági Egyesületnek eléggé nem méltányolható kezdeményezésére megtartandó e tárgyalási szakelőadáson az érdekeltek mínél számosabban megjelenve, megvitatható legyen eme nagy horderővel bíró kérdés éppen akkor, midőn abban az első lépést kívánjuk megtenni. Esztergom, 1901. május 6-án. Hegedűs Sándor szől. és bor. felügyelő. Délibábok. Esztergom, junius 7. (y) Nyári téma és esztergomi téma. De ne ijedjenek meg tőle az olvasók ; sem porról, sem öntözésről nem szól. Megy a tikkadt vándor ; niég messze a cél és már fáradt; talán ki sem bírja a nagy melegben az egyhangú uton; még semmi jel, mely mutatná, hogy közeledik a célhoz, még a távol város toronykeresztje sem látszik ; a fáradtság, a tikkadtság, a szomjúság mind kiállhatatlanabbá lesz s a vándornak hátára ül a néma csüggedés, ez a megfoghatatlan, láthatatlan szörnyeteg, mely lépésről lépésre, percről percre hízik és mindég nehezebbé, mindig elviselhetetlenebbé válik •, sehol egy kis árnyék, sehol egy csepp viz. De ime, amott a messzeségben mintha zöld oázis körvonalai tűnnének fel ; csillog a vízszin a kékes levegőben, ringanak benne a fák visszatükrözött, fordított alakjai; a vándor kiegyenesedik és hátáról ledobja a csüggedést; izmai megacélosodnak, ruganyos lesz ismét, képzeletében már ott hüsel a lombok alatt és issza a forrás üde vizét, az utat bírja már ismét s bár a látomány hátrább és hátrább húzódik, a célhoz mégis közeledik; mire belátja, hogy a délibábok tündérei játszottak vele, mégis feltűnik a város keresztje ; az utat lebírta, nem dőlt ki félúton. Ez a tikkadt vándor, ez Esztergom városa. Messzefekvő magas célokért jár, küzd szakadatlan. Megszállja a csüggedés és már jártányi ereje is alig van. De feltűnik utján a csalfa, az áldott délibáb. És akkor mindig kiegyenesedik, megy tovább előre . . . Hányszor látta magát újra mint törvényhatóságot, aminek eléréséhez minden előfeltétele meg van ? Hányszor remélte, hogy újra méltán viselheti az előbbinél még büszkébb címét: primási székváros ! Valóságos és nem címzetes székváros. Hányszor épült képzeletében az igazságügy, a pénzügyigazgatóság, a kulturmérnökség és selyemgubóraktár épülete 1 Hányszor látta szépen kiépítve a Kisduna omladozó, szeméttel bélelt partját! Hányszor láttunk egész uj nyári városrészt, amelynek lakóit a mintaszerű csatornázás és köztisztaság csalta idegenből városunkba ! És még sok egyebet láttunk ! Délibábok voltak. De láttukra megtért mindig energiája és birta az utat a kietlen forróságban, a megsanyaró fagyban, a léptenkínt növekvő terhek alatt, melyeket rárakott az élet. És a város mégis haladt. Ilyen délibábok tűnnek fel lépten nyomon előtte most is. Ahány deputáció elindul, annyi délibáb kecsegteti az otthonlevőket. Mindegyik hazajön a maga szép oázisaival és befújja mindannyinak nyomát a valóság szürke Szaharája. A képzelt virányok ibolyáit elönti a homok és elgázolja a mindennapiság gyalogjáró tevéje. A vezetők tudják ezt nagyon jól, de nekik, mint Mózesnek, vezetniök kell népöket a pusztában és a pihenő állomásokon meg kell mutatníok az ígéret földjét minden szépségeível. A nép ilyenkor fellelkesül és fáradt tagjait megacélozza a remény. Tehát csak járjunk minél gyakrabban búcsújárásban a kegyhelyekre, különösen Mekkába, a közí ponti boldogság-forrásba; a hit j maga gyógyulás és a megerősödés I időt ad, az idő meghozhat min| dent. Eddig is az hozott meg, amit egyáltalán meghozott. § Száll Kálmán a tisztviselőkért. A belügyminiszternek a vármegyei tisztviselők átalány-összegei felemelése tárgyában kiadott s már említett rendelete a következőképpen hangzik : A vármegyék régi idők óta állandóan kifejezést adtak felirataikban azon meggyőződésüknek, hogy az egyes tisztviselői á lásokhoz kötött, hivatalos rendeltetéssel biró maí átalányok, mint a fennforgó é'etviszonyoknak meg nem fe'elŐk, magasabb összegben lennének megállapitandók ; s egyúttal ily célból az állami pótjavadalmazás emelését is kérelmezték. Részemről a vármegyék ezen kérelmét teljes mértékben indokoltnak találom és mert ugy vágyók meggyőződve, hogy a vármegyei tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet törzsfizetésének állami pótjavadalmazás utján történt és ez évben országszerte befejezést nyert felemelése az elérni kivánt eredményt tényleg csak akkor fogja biztosítani, ha az átalánynyal ellátott tisztviselők, a hivatalos jel' legű kiadásokat a sajátjukból fedezni nem lesznek kénytelenek: elhatároztam, hogy az uti, irodabér-, és irodaátalányokat va'amennyi vármegyékben megfelelő pótjavadalmazás utalványozásával, a részemről nélkülözhetetlenül szükségesnek látott összeg erejéig, kiegészítem, illetőleg föleiue'em. Erről a törvényhatóságot oly figyelmeztetéssel tájékoztatom, hogy ezen elhatározásomhoz képest módosult átalányösszeget a folyó évi költségvetésnek megfelelő rovataiba, ezen rendeletemre való hivatkozással, állíttatom be. Esztergom, junius 8. — A főigazgató távozása. Az érettségi vizsgálatok befejeződvén, Francstcs Norbert tankerületi kir. főigazgató tegnap délután Vácra távozott, ahol a vizsgálatok ma kezdődnek meg. A főigazgatónak csütörtökön volt a névünnepe s akik tudomással birtak erről, kifejezték jó kivánataikat a kiváló tanférfiúnak.