Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-06 / 45.szám

ESZ Bí^6 M ^^IJ^BS^ll A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Mej£Jeiei}Ík Vasárnap CS CSÖtÖPtÖkÖB. Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐKIZB"^ Á

RAK; S FELELŐS SZERKESZTŐ MUIÍKÁCSY KÁLMÁN M * IWML

*

6LÖFLZ6TÉSELÍ

'

DYILTTFLREL[ ÉS WRDEÍÉSEL£ MMH M» évre - - - - 12 kor. - ii. ^^^= ÉS KIADÓ: ' Szécljertyi-tér, 330. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. • ' N

W

.d ím ^ KÍ

_

4rii;T4 ^ 3 k., - l>. I ^ „.„ .

d

„

k £ A Városi Kör-ről. Esztergora, június 4. Mikor megszületett, nem hozannával, de örömmel üdvözöltük. Nem hozannával, mert az akkori időben, az akkori politikai viszonyok között, a kezdeményezők személyét tekintve, nagyon közelálló volt, önkényt felmerült az az aggodalom, hogy a körbe a pártpolitikai szellem beférkőzik. Es mégis örömmel üdvözöltük, mert mint a városi közgyűlések állandó s figyelmes látogatói, nagyon éreztük, hogy égető szükség van oly egyesületre, valamelyes szervezetre, amely a városatyákat kvázi előkészítené a közgyűlésekre, a tárgyakat előzetesen, részletesen megbeszélné, hogy kiki tisztában legyen azzal, mi is van napirenden, magának véleményt alkothasson, * ne menjen fel az ügy lényegének teljes ignoranciájával s szavazzon találomra, avagy a legtetszetősebb, ha mindjárt abszurd hozzászólás után. Íz .Esztergom t W tárcája. Aggodalmunk alaptalan volt, a Kör nem politizált, de alaptalan volt az örömünk is, mert egyebet sem csinált évekig s cs k azután adott magáról először életjelet, amikor az új kormány kinevezésével meg volt a remény, hogy a régi politikai ellentétek, amelyek minden ^vonalon kisértettek s akadályoztak minden akciót, eltűnnek. Ekkor az elnökség összehívott egy közgyűlést, megindokolva, hogy ezt eddig szán' dékosan nem tette, mert tudta, hogy az egyesületet politikai háttérrel, politikai velleitásokkal gyanúsítják, most azomban rajta lesz, hogy a kör a jövőben kitűzött céljának, rendeltetésének minél jobban megfeleljen. Ez azomban mindez ideig nem következett be, az azóta elmúlott időben is úgyszóllván csak személyi, tisztviselő-választási ügyek tudták — akkor is töredékesen — a választmány tagjait összehozni. Ezért a tagok maguk látták, érezték, hogy ily viszonyok között a Kör fenállásának létjoga alig van s Remirjiscepciák! Ami volt, elmúlt már régen. Más csillag ragyog az égen! Nem ismertem még a könyet, Csalódások nem gyötörtek. — A madár is szebben dalolt . . . Hejh! de nagyon régen is volt. Mint a felhők az ég kékjét, Érzelmeim átölelték Szeretettel a világot ; Nem tudtam csak boldogságot, — A madár is szebben dalolt . , . Hej, de nagyon régen is volt! Elért engem is a végzet. Az én utam messze tévedt; Elért az én sorsom átka, Mind rögösebb lett a pálya , . . És az édes, régi álom Megtörött a valóságon, — Munkám árán, hogy megéljek Többet ennél nem remélek, Sok szenvedés, kevés érdem • — Nem úgy van már, mint reméltem. Meri az édes, régi álom Szétfoszlott a valóságon. Az emberek még a régik, Minden úgy van véges-végig! Hogyha látnak, megismernek. Egyre másra emlékeznek . . . De az édes, régi álom, Eltűnt — sehol new találom ! Szétfoszlott a tündéri epei; Sok szép reményt temetett el! Mire vágytam, — elvesztettem Csak csalódás jutott nekem . . , Siratlak is, édes álom Elveszitett boldogságom ! — Viki. S csúnya. Irta = HONTI HENRIK. (Hatodik folytatás.) s Csúnya asszony nincs.« Heine, A nap letűnt a hegyek mögé s utolsó sugarai vérbe borították az eget . . . Ők ketten pedig hallgatva álltak és szótlanul nézték a leáldozó napot . , . Irma kezét nyujtá búcsúra Erdődinek, — és ez hirtelen valami be'ső erőtől késztetve, — átfogta a kis leány derekát és magához ölelve, — megcsókolta . . . — Szeretlek ! . . — súgta — izgatottan a fülébe, s a leány kibontakozva karjaiból — sietve, majdnem futva igyekezett hazafelé . . . Erdődi Béla meglepetten maradt ott. A szivébe olyan édes bizonytalanság támadt, a mely egészen elfoglalta a lelkét. éppen ezért maguk óhajtották a legutóbbi közgyűlést, bizonnyára azért, hogy azon egy intenzív, állandó, komoly münkaprogrammot állítsanak össze, vagy ha ez nem sikerülne, mondják ki a likvídációt. A hangulat — nagyon helyesen és érthetően — a fenmaradás mellett volt, ahogy, tényleg ha nem volna ily egyesületünk, szervezni kellene egyet, maga a gyűlés lefolyása azonban semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy innentul az egyesület feladata magaslatán fog állani, amennyiben nem állapították meg azokat a módokat, eszközöket, amelyekkel az egyesületbe eleven életet lehet önteni s közhasznú, állandó működése biztosítható. Azért most a vezetőséghez fordulunk, tudva, hogy annak legtöbb tagjában egyenkint meg van a jó indulat, az akarat, elfogadott tisztje betöltésére s igy lehetetlennek tartjuk, hogy az egyes egyének hajlan. . . Egy közeli fán egy parányi madár dalolt . . . Béla megértette : a szívfájdalomról, a szerelemről csicsergett a kis dalos madár . . . Kísértések éjszakája. Erdődi Béla megcsókolta a csúnyácskát . . . azt is a fülébe súgta forró vágygyal, hogy szereti . . . És sóvárogva nézett utána, mig alakja beleveszett a szürkületbe . . . Föltámadt az esti szellő, és elhozta azokat a szagokat, amelyek olyan nagyon izgatják a szerelmes szive

1 et, és a melyek az agyra szállva, olyan ingerlő képekben festik le a boldogságot. Erdődiben feltámadt az érzéki vágy: ölelni Irmát, az ő Éváját, csókolni azt a nőt, aki neki, és csakis neki lett ide, erre a világra teremtve; és minél jobban, minél többet gondolt a leányra, egyre kívánatosabbnak tetszett neki. A szerelem hamis istene bevonta szemeit az elnézés és részrehajlás fátyolával, hogy amit eddig rútnak látott, most szépnek fogja nézni, és a gondolatait is rózsás ködbe burkolta, és igy az egész világot másnak látta; a kicsike szép volt a szemeiben, s különösen azért, mert a leánykára mindig úgy gondolt,

1 ahogy a tenger partján fürdeni látta . . .| S mikor eszébe jutott, hogy nemrégiben még azt hitte, hogy nem fog sze-' retni soha , — beismerte, hogy ez köny- ' nyelmű fogadalom volt csupán, amelyet akkor tett, amikor a szigetet lakatlan-' nak gondolta . . . Gondolkozni kezdett az eseten, és azon dósága eredményes tömörüléssel ne járjon. Mondja ki például a választmány, hogy a jövőben minden városi közgyűlés előtt Összejön, hisz nincs közgyűlés, amelynek ne volna oly tárgya, amely a nap egy órája vele való eltöltését meg nem érdemeli. Igy összejöhetnének már a f. hó 13-iki közgyűlés előtt. Mindenkit meg keli hallgatni, bárkinek lehet egy helyes ötlete, eszméje. A tisztviselők, akik az ügyeket előkészítik, nem lehetnek minden téren szakemberek, a Kör-nek minden bransból való tagja van. És bizony megesett már, hogy egy bonyodalmas műszaki kérdést, amelyen el nem igazodtak a szakemberek, egy egyszerű ember eszejárása után oldottak meg. Ha ezt az egyesület megcselekszi, nem fordulhat elő, hogy a városatyák rövidlátása, tájékozatlansága egyes ügyekben az egész város bünhödését vonja maga után. Még csak ezt óhajtanok megjelöprengett, — hogy Irmácska szereti-e őt? . . O úgy hitte, hogy igenis, — szereti, és ezt a következő dolgokkal hitte bebizonyítva ; — Először is a fiatal szívnek szeretni kell, mert szerelem nélkül nincs élet, azután Irmácska nagyon Örömest sétál vele karöltve, — délután azt mondta, hogy fél tőled, — s mikor a fülébe súgta, hogy szereti; azt hiszi, hogy a leány biztatón szorította meg kezét . . . Szegény fiu, lelkiismeretesen kutatta a jeleket, a miből a — — csúnya szerelmére következtethetett volna ; azéra a csúnyáéra, a kibe a világért sem tudna szerelmes lenni . . . — Eh, holnap mindent megtudok ! . . mondotta erélyesen, és aludni akart. De az nem volt olyan könnyű dolog . . . Majd az járt eszében, hogy a kis leány őt ki nem állhatja, majd meg arra gondolt, hogy talán egy harmadik ember is él a szigeten, egy nálánál szerencsésebb vetélytárs, aki Irmácskával együtt lakik, s ő azért nem engedi őt lakására ... — majd más agyrémek zaklatták, hogy szemét sem hunyta le ; ha meg lehunyta, százszor élénkebben jelentek meg a kisértő képek. Az éjszaka melegje fojtó volt, tele ez ismeretlen világ ismeretlen szagaival, amelyek közül egyik-másik lázassá gerjesztette a vért . . . Szegény Erdődi szenvedett, és egyet gondolva, Irmát ment megkeresni, adjon választ az ő izzó vallomására. (Vége köv.)