Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-02 / 44.szám

Wimmer Ferenc — őszinte örömünkre — él s a legfrissebb egészségnek örvend, nem is távozott el városunkból, nem vonult vissza a közügyektől, tehát a központi választmányból sem lépett ki. Igy tehát teljes joggal vett részt a választmány ülésein tavaly, ha az időben nem is volt városatya. Ez esetben ilyen lévén a helyzet, igazán nem tudjuk érteni, mire volt jó a félrevert harangokkal való ijesztgetés? Kinek, minek használtak ? A közérdeknek, a polgárság nyugalmának, az elkövetkezendő választásnak ? Csak egy magyarázatot találhatunk. Azt a szeretetlenséget, széthúzást, amelyet e lap ép a mult héten panaszolt fel s mely egyre általánosabbá válik. Azt a csúnya elvet, hogy annyit érünk, amennyi kellemetlenséget tudunk okozni másoknak, azt a keselyű természetet, hogy mindég csak a szag után szimatolunk-, persze megcsalódunk is, amennyiben néha nem húst, hanem egyéb szagos dolgot találunk. Igen, ezek az állapotok válnak mind tarthatatlanabbakká. Es felelős érette a gyönge, szenzációéhes helyi társadalom. Sirató asszonyok, akik a temetéseken tudnak legjobb izüen pletykálkodni. Memor. gott madarat, miközben szegényke egyre irult-pirult, mert az inda tövisei folytán a legédesebb toalett-titkait is megláthatta mohó szemű kísérője. Egy izben a mesésen apró lakkcipő is lemaradt a kicsi lábacskájáról, és a hű lovag térdelve bogozta csokorrá a cípőcske selyemkötőít, sokáig és nagyon ügyetlenül, és amint az irigyelni, való művelet közben íelnézett, és a szeme pillantása a leányéval találkozott, ugy találta, hogy a leányka itt, ezen a földdarabon, határozottan megszépült, az arca színéhez csak is költői nyelven lehetett hasonlatot találni, és a jófiú kedveskedő ragot tett a leányka nevéhez. Ezentúl magában igy hivta: — Csúnyácska! . . Útközben a leány egy fészkéből aláhullott tehetetlen kis madarat talált; felvette, babusgatta, kis szive melegével élesztgette a kis nyomorultat, és amint Erdődi meghatva közelebbről nézte, arca véletlenül — higyjék el, kérem, — a leány arcához ért, és vére, mintha villanyos ütés érte volna, — ugy felpezsdült ... Irmácskát egyre csinosabbnak látta, és mikor hosszas kalandozás után visszatértek Erdődi lakására, nagyon sajnálta — nem az expedíció sikertelenségét, hanem kurta voltát. A leánytól engedelmet kért, hogy hazakísérhesse. — Majd megcsinálom a tűzhelyét. — Nem . . . köszönöm, én is értek hozzá. — Csak maradjon í — De miért nem engedi, hogy meglátogassam ? . . Irmácska nagyon zavart volt, amikor közönynyel akart felelni: — Tudja Isten, micsoda bolond szeszély ez, hanem én félek magától . . . Szelid mosoly tünt fel arcán, és a férfi — megértette Évája félelmét . . . [(Folyt köv.) Esztegom, május 31. (Egyszerűsített közigazgatás. — A tolonezügy. — Tüzesetek. — Pénzbüntetések. — Cselédügy. — Daltársulatok. — Törvénytelen gyermekek. — Köztisztaság. — A szegényügy rendezése. — A munkásmozgalmak.) Most, hogy a város polgármestere a szervezési szabályzat 37. §-ának megfelelőleg az 1900 ik évről általános jelentést készít s ennek folytán az egyes hivatali főnököket a hivatalaik körében eső ügy forgalom ismertetésére híva fel, a rendőrkapitány eléggé érdekes jelentésben számol be mult évi működéséről. E jelentésből tudjuk meg, 1. hogy az egyesitett várói belterülete 356 katasztrális hold. 2, hogy a házak száma 1609. A beérkezett ügydarabok száma volt 9206, ebből. a) közigazgatási .... 6965 db. b) bűnügyi 222 > c) kihágási 432 » d) községbirósági .... 1587 » Ezek közül az év végén elintézetlen maradt: 1. közigazgatási 18 db. 2. bűnügyi 4 > 3. kihágási 12 > 4. községi bírósági .... 23 > összesen 57 db. Megjegyzendő, hogy a bűnügyi, kihágási és községbirósági ügydarabok anynyiban maradtak elintézetlenek, hogy azok tárgyalása a folyó évre terült ki, illetve a bűnügyekben nyomozat nem volt az 1900 ik évben befejezhető. Ha hozzávesszük, hogy a rendőri hatóságnál a közigazgatás egyszerűsítést már évek óta gyakorlatban van annyiban, hogy ugy a közigazgatási, mint a bűnügyi és kihágási, valamint a kisebb polgár peresügyekre vonatkozó mindennemű jelentések az alapszám alatt intéztetnek el, hogy a kihágási és bagatel ügyekken hozott határozatok és ítéletektől eltekintve, a közigazgatási ügy darabok levélileg nyernek elintézést, hogy a cselédügyek lehetőleg szóval nyernek befejezést, hogy az idegen helyről érkező megkeresések nem végzés mellett lesznek kiadva az illető rbiztosoknak, hanem eredetben s egy szám alatt történik annak elintézése is, ugy elgondolható, hogy mennyi aktadarab nyer elintézést a rendőri hatóságnál évenként a nélkül, hogy az az iktatóval szám szerint kimutatható volna. Érdekes statisztikát állit elénk a rendőrkapitányi jelentés a toloncügyről : 1. idegen helyről idekísért és innen továbbított tolonezok száma 511, az ezek után felmerült s az államkincstár által megtérített élelmezési és kisérő dij volt 449 kor. 3 fillér. 2. Helyben letartóztatottak száma volt 282, ezekből toloncz uton továbbittatott 202., élelmeztetett 134, az ezek után felmerült s a város teihére 8 a város péztára terhére eső költség 139 korona 20 fii. Ezek az adatok mig egyrészt azt igazolják, hogy a vagyonbiztonságot leginkább veszélyeztető csavargók látogatásának nagyon is ki van téve a város, másrészt bizonyítják, hogy a rendőrség ismeri feladatát s azon van, hogy az ily elemek mielőbb tóvábbitassanak a város területéről. Öt tüzeset fordult elő a mult évben és pedig júniusban 1, júliusban 2, októberben 1 és decemberben 1. Meglehetős összegben jelentkezik a pénzbüntetés összege. Ismerve a rendőrkapitány humánus eljárárását és igazságszeretetét, amely szerint kész inkább kilencvenkilenc bűnöst futni hagyni, minthogy egyet is igazságtalanul megbüntessen, tudva azt, hogy mily nagyrabecsüli az emberrel született szabadságot, a mely tekintetek nem ritkán azt látszanak igazolni, hogy a kihágást elkövető polgárokkal nem elég erélylyel applikálja a törvény, vagy szabályrendelet paragrafusait, ennek daczára az 1900-ik évben kiszabott pénzbüntetések Összege 2036 kor. ebből befolyt s az illetékes pénztárakba befizettetett 1195 kor. részben leíratott, részben pedig hátralékban maradt 1841 korona. Nagyon helyes álláspontra helyezkedik a cselédügy rendezése kérdésében akkor, midőn a társadalmat és különösen a nőegyesületeket jeleli meg, mint olyanokat, melyek hivatvák arra, hogy a cseládügy terén rendezettebb állapotok honosuljanak meg. Erre nézve a jelentés igy szól ^Különösen a jótékonyság gyakorlására alapított nőegyesületek volnának hivatva ezen kérdést felkarolni és a hit fegyvere, valamint a meglazult közerkölcsiség javítása, a jóknak jutalmazása által a cselédügyet arra az útra terelni, amelyen a szolgálatadó iránti tisztelet, az engedelmesség és munkaszeretet találja meg otthonát. És e részben a Szt. Erzsébetről nevezett egyesület volna különösen hivatva a kezdeményező ezen ügynek életet adó munkáját teljesíteni.* A jelentés folyamán kiterjeszkedik a daltársulatokra, s eléggé eredeti javaslattal áll elő, amely azonban aligha fog egyhamar elfogadtatni. Azt mondja ugyanis, hogy az erkölcstelenség melegágyai és nagymérvű terjesztői a >Daltársulat* név alatt ismeretes truppok, a melyek kórmányi engedély mellett bejárják az ország vidéki városait s nagyban terjesztik a venerikus bajok számtalan fajtáit. Fcliratilag kérelmezendő volna a kormánynál, hogy az ily társulatokba női tagok felvétele meg ne engedtessék annálfogva is, mert azok legtöbbje nem is magyar honos, másrészt úgysem a magyar nyelv, hanem a germanizáció terjesztői. Csak megnyugvással vesszük tudomásul, hogy nálunk a törvénytelen gyermekekre is gondja van a hatóságnak, a ker. orvosok folytonos és éber felügyelettel vannak a dajkaságba adott gyermekekre s ki van zárva annak lehetősége, hogy az angyalcsinálás üzletszerüleg gyakoroltassák, A rendőri hatóság ez időszerűit 31 csecsemőt tart nyilván. A köztisztaság kérdésében azt mondja a rkapitány, hogy a város tereinek és utcáinak tisztán tartása iránti intézkedés nem a rendőri hatóság ügykörébe tartozik. Ennek igazolásául hivatkozik Komárom, Vácz, Czegléd, Déva, Debrecen, Arad, Pozsony, Győr, Beszterce stb. városokra, ahol mindenütt a gazdasági hivatal végezteti a terek és utcák tisztogatását. Kétségtelen is, hogy nem rendészeti ügy az utcák tisztítása és öntözése iránti intézkedés és nagyon helyesen cselekszik a városi hatóság, ha ezt az intézkedést a városgazdára ruházza át, annál is inkább, mert ez van hivatva a város fogatai felett rendelkezni. Aztán van a városnak egy algazdája is, aki a napszámosok feletti őrködést gyakorolhatja. Ezáltal nyomban megszűnik a gazdasági és rendőri hatóság közt nem ritkán előforduló kanapé processzus a fogatokra vonatkozólag is. A tisztitásnak és öntözésnek a jövőben való mikénti foganatosítása végett az a javaslat tétetik ; 1. hogy azok a napszámosok, kik az utcák seprésére, azok tisztántartása céljából, alkalmaztatnak, más munkára ne vétessenek igénybe s ha a városnak egyébb munkára szüksége van emberre, mint p. 0. favágás, fűtés, mészojtás stbre, alkalmazzon egy-két embert tisztán e célra, 2. szükséges volna, hogy a most meglévő kézi szemétkocsin felül annyi szereztetnék be, amennyi utcaseprő van, ez által eléretnek az, hogy minden utcaseprőnek ki volna jelölhető az ő területe, melyet állandóan tisztán tartani tartoznék. 3. a város külömböző utcáin és terein fedett ládák volnának elhelyezendők, a melyekbe az ősszesepert szemét öntetnék, ezt a szemetet éjjel tartozzék a szeméthordó kocsis kivinni. Igy van ez Budapesten ét más városokban is. 4. Habár a víztorony építésével az utcák Öntözése, locsolása könnyebbé fog válni és nagyobb mérvben lessz az öntözés foganatosítható, mindazonáltal szükséges volna, hogy minden utcaseprő öntöző kannával is láttassék el. A rendőrkapitány ezen intézkedéssel eredményesebbnek tartja a tisztogatást s mi is ugy véljük, hogy a javasolt mód tetemesen megjavítaná a helyzetet. Mind nagyobb és nagyobb eredményt tüntetett fel a szegényügy rendezése. Mint a jelentésből kitűnik, 93 szegény részesült állandó segélyben. Az 1899. 1900-ik évben adomány cimén befolyt 12.230 kor 16 fillér, ebből a szegényalap pénztárbe befizettetett 11.603 kor. 40 fillér. Végül a jelentés a munkásmozgalmakról emlékezik meg és azt mondja, szándékozott ugyan néhány iparos segéd >Táncsis* asztaltársaság cim alatt egyletet alakítani és nem lehetetlen, hogy ezen egyesület megalakítására törekvő ifjúság vezetői azzal a titkos célzattal fogtak a ja munkához, hogy a fennálló társadalmi és politikai rend megbontására használják ki az egyesület tagjait, azonban az egylet megalakítása csakis az alapszabály-tervezet megbeszéléséig terjedt és az e részbeni mozgalom megszűnt, a fővezető pedig a város területéről eltűnt. Riporter. A magyar nemeség manapság. — Egy érdekes ügy. — Esztergom, junius 1. Győrvár megye törvényhatóságának keddi közgyűlésén, majd az ottani sajtóban élénk vitát keltett egy kérvény, mely bennünket közelebbről azért érdekel, mert benyújtója városunk fia: dr. Feichtinger Ernő járásbíró volt, aki kihirdetni kérte nemesi levelét. A vita folyamán Goda alisp. kijelentette, hogy a kihirdetést megtagadni nem lehet, mert a kérvényező hivatali funkciókat végez a vármegye területén. Mégis precendensről lévén szó, felvetendőnek tartja a kérdést, váljon a kihirdetés egyszerűen tudomásul véttessék-e, vagy pedig Feichtinger felveendő e folytatólagosan a vármegyei nemesek lajstromába t Barcza Géza az utóbbi nézeten volt. A kihirdetés czélja világos: a nemesi jogoknak továbbra ís való biztosítása. A kérvényezőt fel kell venni a lajstromba. Lippai Gézának az eljárás ellen van kifogása. Kivávánta, hogy mint hajdan, a várraegye tiszti ügyésze kérdesztessék meg, nincs-e ellenvetése a felvétel ellen. A nemesi levél kiadandó volna a tiszti főügyésznek, hogy rendben van-e, s a leszármazás is kétségtelen-e ? Bély János t. főügyész ugyanily véle ményen volt Felveti a kérdést, vájjon nem kellene e a nemsi lajstromokat egyáltalán tovább vezetni. Többek felszólalása után a közgyü'.és a nemesi levelet megvizsgálás végett kiadta a t. főügyésznek. Laszberg Rudolf gróf főispán ilykép mondta is ki a határozatot, megjegyzte azonban, hogy a felszólalók egyikével