Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-30 / 43.szám

Esztergom, 1901.

XXIII. évfolyam. 43. szám.

Csütörtök, május 30.

es

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA.

Jftegjeleíjlk Vasárnap és csütörtökön.

J£l_ó FIZETÉSI ÁRAK !

Eeést évre — — — — 12 kor.

Fel évre— — — — — 6 kor.

Negyed évre — — — 3 kor.

Egyes szám ára: 14 fii.

felelős szerkesztő MUNkÁCSY KÁLMÁN.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratod, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széctjerjyl-tér, 830. szánj.

Kéziratot nem adunk vleaza. |

A Gazdasági Egyesület munkaprogrammja.

Esztergom, május 25.

Ha munkába akarunk fogni, ha komolyan dolgozni szándékozunk, mindenesetre legelőbb az elvégzendő munka jellegével, minemüsé- gével kell tisztába jönnünk. Ezt cselekedte meg az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület szombati közgyűlésén.

Mert eddig ez az egyesület, amelynek munkaköre a legtágabb és Ieg- szétágazóbb lehet, az elmúlt időszakban, a viszonyok szerencsétlen alakulása következtében csupán egy irányban működött, de nem is igyekezett azon, hogy magának más, különböző munkát szerezzen.

Immár meg van a munkaprog- ramm, ami ugyancsak az első lépés, mert a munka csak ezután következik, de lépés, előrehaladás mégis, olyan alap, amely nélkül eredményt remélve, el sem lehetne indulni a munkásutra.

Szeretjük egymást . .

Sxéretjük egymást véghetetlen,

Te engem és én Tégedet ;

De fájdalom, boldogtalanság Emészti est a két szivet.

Te még remélsz, én nem reményiek. Az én sxemem előre lát. Megsemmisül, el — szerte foszlik Mind, mit mi egykor áltnodánk.

Ok balgatag gyermekreménység,

Első szerelmünk fénykora !

Miért kecsegtetél őrökké ?

Igaz szavad nem volt soha . . , Tündérvilágot festél egykor . . . Mondád: miénk, miénk less az . . . Tavasz se jött, a nyár se és már Ósz lett s a tél — a tél havas . . .

Jer, édesem, jer, átölellek . . .

Otolsó csókom im fogadd.

I tol so ! Hajh / Jőlert vége . . . vége ltunk örökre szétszakadt.

Te erre, én amarra térek • Szivünkben égő gyötrelem . . . Vigasztalást, ha tudsz, keress, én E földön azt meç nem lelem.

He hidd, ne hidd, hogy elfeledlek — Költő szerelme nem feled.

Te sem felejtesz, én tudom jól,

A rnig a sír el nem temet . . .

Büttner Róbert alelnök nagy gonddal, -ügyszeretettel és körültekintéssel szerkesztette meg ezt a programmot, igyekezvén mindent belefoglalni, amivel az egyesület nem ugyan a közel jövőben, de az évek folyamán, megerősödve, megizmosodva, a munkába beleélve, állandó munkatársak támogatásával, közhasznú feladatának minél jobban megfelelhet. A sokoldalú programm arra is alkalmas, hogy a földművelési miniszter a reorganizált egyesület nagy akciókészségét, erős munkakedvét megismerje s ennek előmozdítására megadja a módokat.

Nehezebben, lassabban lesznek megtehetők a következő lépések. Kiválogatni a programúiból azokat a munkákat, amelyek a legsürgősebbek, amelyek elvégzésére az egyesület már zsenge állapotában is képes, azután megállapítani a módozatokat, utakat, amelyeken az egyesület az egyelőre kiválasztott prog- rammpontok létesítését elérheti.

A programm megvalósításában azom- ban — legyen az kezdetben bármily szerény méretű — az elnökség már maga nem boldogulhat, ott a tagok buzgó, lelkes támogatására van szükség. Sőt — megmondjuk nyiltan — sokkal általánosabb és intenzívebb érdeklődésére, mint eddig is tapasztaltuk. Egykét tag önzetlen, buzgó munkássága magával fogja ragadni a többit is.

Üdvözöljük az űj választmányt és tisztelettel kérjük, hogy munkásságát mielőbb kezdje meg, alakuljanak meg mielőbb a könnyebben mozgó szakosztályok.

Itt pedig közöljük az elfogadott munkaprogrammot, minden egyesületi tag figyelmébe és tanulmányozásába ajánlva, hogy az emelendő épülethez mindegyik letehesse a maga alapkövét.

íme, a programm :

Általános rész.

Az egyesület a vármegye központi mezőgazdasági bizottsága által áttett munN bár — küzdve — itt e földi pályán Egymásra lelnünk nem lehet,

Szeretjük egymást véghetetlen :

Te engem és én Tégedet . . .

Simon Miklós.

A csúnya.

Irta HONTI HENRIK. (Negyedik folytatás.)

s Csúnya asszony nincs. * Heine.

Erdődi csalódottnak érezte magát, és a fantáziája képei ellapultak, odalettek, mint a szappanbuborék . . . Azután kétkedni kezdett a dologban, — mert hihetetlen is volt — és közelebb jött, hogy a valóságról megbizonyosodjék.

Köszöntötte :

— Jó napot, Irma kisasszony ! . .

A leány megdöbbent az emberi szó hallatára, és karjával, hajával fedve mezítelenségét, — visszafordult.

— Szent Isten !.. ki az ? . .

S mikor látta, hogy Erdődi Béla ijedten, pirulva, zavartan ugrott a vízbe és nyakig belebukott.

—- Forduljon meg, kérem ! — könyör- gött Erdődinek, és ez háttal leült, azután beszélgetni kezdtek.

— Hogy került ide, Irma kisasszony ? . .

— Látja, — nevetett Irmácska, — én is éppen ezt akartam magától kérdezni.

És Erdődi füleiben olyan kedvesen csengett ezüstös kacagása.

— Hát engem a viz hozott ide . . . hogy miképpen, azt magam sem tuI dóm . . . Tudja, — folytatca őszintén, ! — az után a nagy mulatság után történt, és ekkor én nem voltam beszámítható állapotban . . .

— Szép. Hanem, kedves Erdődi úr, én fázom már a vízben ; ne nézzen vissza kerem, öltözni fogok ! . .

— Kérem ! . . csak tessék ! Nem nézek oda . . .

— Becsületszót kérek.

— Szigetúri, azaz királyi szavamra fogadom . . .

— Helyes . . . köszönöm !

Es Irmácska öltözni kezdett sietve, ügyesen, de közben mindig szemmel tartotta a sziget urát, hogy ura e » királyit szavának ?

A toalettje különben végtelenül egyszerű volt, Egyszerű, sikkes, és kacér . . .

Mindössze, — ó szent Illem ! egy rózsaszínű ingecske, derékon övvel összetartva, és a nyaka, a válla, a karjai, és lábacskái mezítelenek ; sőt még az ingecske szövete is olyan lenge, olyan finom, hogy a szigetűr mohó szemei mindent láthattak, amit csak akartak... De mit tehetett róla szegény, — hiszen ném is sejthette, hogy más is él szigetén. Mától fogva bizony nagyon kell változtatni a viseletén.

A haját kontyba csavarta és ez remek ékessége volt a fejének. — Két kőre ültek, és most Irmácska beszélt ! kedves közvetlenséggel kalandjáról.

kaprogrammot magáévá teszi és kibővíti. A legnagyobb örömmel fogadja a központi mezőgazd. bizottság amaz elhatározását is, hogy gazdasági ügyekben együttes működés által a tervbe vett munkákat lebonyolítsa, de ép az egyöntetűség szempontjából igen kívánatosnak tartaná, ha a törvényhatóság a közp. mezőgazdasági bizottság teendőinek végzésére a gazd. egyesületet felkérné és oly viszonyt létesitne a két tényező között, amilyen pl. Pest-, Borsod- és Pozsony vármegyében létezik.

Általában célul tűzi ki az egyesület a földmivelésügyi miniszter minden közhasznú működésének támogatását és különösen vármegyénk mezőgazdasági érdekeinek előmozdítását. Ennek elérésire célül tűzi ki magának, hogy a közgazdaság, a mezőgazdaság, állattenyésztés, lótenyésztés, a kertészet és szőlőgazdaság és általában minden mezőgazdasagi kérdések terén a következő kérdések megoldásában, szervezésében, terjesztésében és támogatásában vesz részt :

Közgazdasági téren.

Főcélja a szép múlttal biró gazd. egyesületet, amely a közelmúltban, a vezetők hibáján kívül stagnált, oly nívóra emelni, hogy a naponta felmerülő köz- gazdasági kérdések érdemleges elintézésére a gazdaközönségnek teljes bizalmát elnyerje az által, hogy a fe'merüió ügyek elintézésében szakszerűséggel párosult gyors és hathatós tevékenységgel kellő eredményeket felmutatni képes

— Képzelje csak, hogy érezhettem magamat . . . három napja nem beszélhettem . . . Egy leány ! . ,

— Ez igazán nem tréfa.

— Tudja, a tánc után hajóra ültünk, hogy hazamenjünk. Magát is ott láttam, de sajnáltam megszóllitani. — Istenem hogy nézett ki ! . .

És nevetett szívből, a komikus jelenet hatása alatt, hogy Erdődi szinte megharagudott rá.

Irmácska pedig folytatta :

— Egyszerre valami zaj támadt, az

emberek lármázni, az asszonyok sikoltozni kezdtek. Hallja, Erdődi, sohasem hittem volna, hogy az emberek, a férfiakat gondolom, olyan gyávák, ha a bőrükről van szó . . . Mikor nyilvánvaló lett, hogy hajó léket kapott, látta volna, milyen dühöngve tolakodott a különben udvarias, jól fésült, de alapjában neveletlen vad tömeg. Asszonyt, lányt nem kiméivé gondoskodtak rongy életük mentéséről. Egy erős öklü fráter oldalba ütött, édes anyám egy nagyot sikoltott és én elvesztettem az elméletemet ... — Istenem ! mit csinálhat

szegény anyám, meg a többiek odahaza !.. — sóhajtotta, és nagy szemeit elfutotta az igaz fájdalom drága- gyongye.

Azután minden átmenet nélkül kérdezte :

— Mondja, Erdődi, eljutunk még mi innen valamikor haza? . .

De nem is várt választ. Pajkosan, kacérul mondta :

Férencz József keserüviz

az egyedült elismert kellemes izü természetes hashajtó szer.

Hí .Esztergom és lie* tárcája.