Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-16 / 39.szám

LSzWflUIH, IUUI. XXIII. évfolyam. 39. szám. Csütörtök, május 16. ESZTERGOM és ÍME A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Feleid « s«rkes*té«.<rt: szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZ^É!I ÍRAK : MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hoía a kéziratok, előfizetősek, nyiltterek és hirdetések küldendők) rá*"™- ~ ~" - " ull - ffl L.

P

t«i«jdono

8 ködökért: Szécljenyi-tér, 330. száiq. Egyes izám ára: 14 fii. itor-iL DR- PROKOPP GYULA- Kéziratot nem adunk viasza, Az ivóvizkérdés megoldása. Esztergom, május 15, Megírtuk legutóbbi számunkban, hogy váratlanul komoly akadály merült fel arra nézve, hogy az új közkórházba a hercegprim ási vízvezeték idejében bevezethető legyen. Pénzbeli nehézségek akadályozzák ugyanis a hercegprímást abban, hogy mostanában igéretét beválthassa, már pedig az ujonan épült kórház csak is ugy felelhet meg rendeltetésének, ha ivóvíz szükségletét a primási vízvezetékből fedezheti, csakis ezen feltétel alatt épülhetett ezen a helyen. E váratlan esemény felszínre hozza újra városunk vízkérdését és foglalkoznunk kell vele. Eveken át vajúdott a kórház kérdése és a Bisutti-telek csak akkor lett a kórház létesítésére alkalmassá, amikor a hercegprímás Ígérete folytán a viz kérdése megoldottnak látszott. Az utolsó órában látszolagossan elhárithatlan akadályok merülnek fel, mert ha a szükséges uj víztartó csak akkor épülne, ha a főkáptaj lan és a papnövelde aránylagosan hozzá járulna a költségekhez, akkor az uj kórház ivóvízzel való ellátása l / ^és igy megnyitása is hosszú időre • elodáztatnék, mert köztudomású, jhogy ilyen közös tárgyalások rend• kivül hosszadalmasak; azok voltak eddig is, amikor csak egy-két új csap!ról volt szó. Ezek előrebocsátása után, aján, lünk egy módot, amelylyel nemcsak a korház ivóvizszükséglete volna fedezhető, hanem az egész várost jó és egészséges ivóvizekkel lehetne el1 látni, anélkül, hogy a hercegprímás, ' vagy a főkáp talán y akár a város hoznának anyagi áldozatot. I Városunknak napi ivóvizszükséglete, bőven számítva, tizenötezer hektoliter, a primási vízvezeték forrásai elég gazdagok, hogy e napi mennyiséget szolgáltassák. Szükséges volna egy uj gép és gépház, egy ezer| ötszáz hektoliter ürterülettel biró viztartálylyal és kellő mennyiségű főcsővekkel. Ezek költsége circa 60000 korona volna. A vízvezeték vize teljesen megfelel a város közegészségí, köztisztasági és tűzbiztonsági viszonyainak. Egy csapással meg volnának a rég vajúdó, nagyfontosságú kérdések oldva. Hogy mit jelentene ez, tudjuk mindannyian. Nem is akarunk fej lesleges ismétlésekbe bocsátkozni és hangoztatni, mennyire rosszul van ellátva városunk egészséges ivóvízzel, hogy egész városrészek nélkülözik azt s városunk nem dicsérendő egészségi viszonyait nagyrészt e hiányok okozzák. Azon esetleges ellenvetés, hogy a viz nyáron nem elég hideg, elesik azzal, hogy a viz a csővekben | lehűl. Akiknek van vízvezetékük, tud!juk, hogy mily erősen lehűl. De ha Jnem is volna, ugy, ilyen viz még mindég jobb, mint semilyen. A feladat pénzügyi megoldása igen egyszerű. — Midőn arról van ' szó, hogy egy egész város vízvezetéket kapjon, ez oly fontos közegészségi és kulturális kérdés, melyli .Esztergom ís Vitte

1 tárcája. Ella emlékkönyvébe. Még el nem síri könnyek kinzó mérgét [érzem, Még nem gyógyult sebtől titkon, lassan [vérzem. Még álmodom rólad bűbájosat, szépet, Es látom még néha elmosódva képed l.. Szomorú szép asszony l Gondolsz-e rám [néha, Vádolsz-e még mindig: Csélcsap vagyok; {léha f! . . . Ne vádolj, csak sajnálj letűnt ál [mot, szépet S engem, ki botorul elvesztelek Téged! Te csak nyertél, vesztve engem, akit álma Elragadott messze, idegen világba . . . Megbűnhődtem érte \ Kit szeretni véltem... Ne beszéljünk róla ! . . Imádkozzál értem. S kis jiadnak mond el, hogy élt, hogy [volt egyszer Egy rajongó lelkű szegény, léha ember. Szeretett egy leányt, de hóbortos álma Elragadta tőle idegen világba. Idegen világba, hol egy szőke lányka Legszebb ptílantásit pazarolta rája. És az ember elment, Holdja lett a Nap-\ [nak — J I — 5 átkozza emlékét most is ama napnak ! I Hitvány csillogásból mikor visszatére, \ Hogy a másiknak a bocsánatát kérje, I Késő volt a bánat l Sirva hullott térdre, ' — Mond el kis fiadnak: imádkozzék érte! \ Tetrix. A csúnya. Irta: HONTI HENRIK. s Csúnya asszony nincs.* Heine. Előljáró beszéd. Tavasz van! . . habár a jó napocska még nem mutatja melegét, de a kalendárium és a tavaszi versek özöne, csalhatatlanok. Különösen a versek! . . Azonnal megérzik az időváltozást a poéta' urak és ugy támad a sok irodalmi termék, mint a — mocsári gólyahír. Meüettem az imént ment el egy párocska szorosan egymáshoz simulva; talán a tavasz allegóriája ; hogy miképen, azt magam sem tudom, de ilyenkor melegebb a sziv, forróbb a vér, és az ember lelkét édes vágyak töltik be, hogy ő is karöltve járhasson egy kedves, bizalmas barátné oldalán, aki szeret, ha szeretjük, velünk őrül, ha Öröm ér és vigasztal csüggesztő bánatunkban. Különben éppen a mellettem elment pár történetét akarom elmondani; egy egy egyszerű, de szép mesét, amit ilyenkor, tavasszal lesz talán aki szivesen olvas el. Nyári, mulatság. A ligetben egy darabon ki volt irtva a fa, és ez a hely volt az, ahol nyári mulatságokat szokott összehozni a fiatalság, i Érdemes is yolt az ilyen mulatságok rendezése, mert sehol annyi szép leány, mint nálunk. Az ember hamarjában nem is tudná, melyiket tartsa a legszebbnek. De nem is lehet eldönteni. Az egyik szőke, a másik barna ; az egyik kicsi, a másik nagy; — egyiknek gyönyörű pici szája van, másiknak szeme veszi el az eszed, — olyiknak tánca szédit meg,

1 másnak a hangja fogja meg a szivet, —

! s»zért idegennek sohasem kell csodálkoznia azon, ha aranyfiatalságunk mámoros, a lányainknak nagy részük van benne, ámbár a pezsgős üvegek sem egészen ártatlanok a dologban. És most nem szóltam a menyecskékről, akiknek egy-egy szava, jelentős mo- [ sólya, szellemes és merész beszéde mind- i mind olyan fegyver, amely előtt védtelen és gyámoltalan a férfisziv. Folyt a tánc ; a leánykák édesen kipirultak és a menyecskék fáradtan támaszkodtak a táncosaik karjára. A cigány szinte megihletve húzta a csárdást, hogy alig lehetett abbahagyni. — Körülöttük az árnyékos erdő, a frissen fakadt lombok mámorító szagával, és a Ferencz József keserűvíz >~SH2F

L nek létrejötte, vagy meghiúsulása a magas kormányra sem közömbös. Ennélfogva nem kételkedünk, hogy a gondos kormány ilyen célra szivesen adná beleegyezését ahhoz, hogy a hercegprímás ezen alkotás létesítéséhez szükséges tőkét az érseki törzsvagyonból kölcsön vegye. A város pedig, mínt erkölcsi testület, szerződést kötne a prímással, melynek alapján bérbe venné a létesített vízvezetéket ötven évre s a fizetendő bérösszegből törlesztetnék a primási törzsvagyonból felvett kölcsön kamataival együtt. Ily módon a hercegprímás megkíméltetnék minden személyes anyagi áldozattól és e mellett a városnak oly maradandó alkotást nyújtana, melyhez hasonlót egy előde sem nyújtott az Ősi székvárosnak. Városi adminisztrációnk az ötven éves törlesztési hányadot nem is érezné meg, mert azt szivesen megfizetnék azok a háztulajdonosok, kiknek házába a viz bevezettetnék. Egy szabályrendelet volna alkotandó, melyben kimondatnék, hogy tavasz erős bóditó erejével; — jó délutánra járt az idő. — A mamák az érdekes sátorok alul figyelték a táncolókat, a derék apák pedig számitón kötötték egybe a hasznot a kellemessel : a puha pázsiton vidáman ütötték a blattot. Hogy a mulatság kitűnő volt, azt bizonyítja legjobban a táncossereg, amelyik jól fegyelmezve, sürü tömegekben állott mindig, egy pillanatig sem hagyva ülni senkit. A rendezők sas-szeme ügyesen dirigálta a derék táncos-sereget, hogy minden jelenvolt hölgy, akiknek nevét derék ambícióval jegyezte a helyi sajtó pelyhedző bajszú riporterje — legalább is egy hétre elfáradjon a mai táncon. Hja, ez az élvezet! . . Mikor a táncosnő már alig bírja az ujrákat és édesen nehezül a táncosa karjára, mikor a cipőcske talpa immár megtette kötelességét, ekkor pihenni ülnek le ; ami után négyes következik. Lihegve, pihegve ülnek le a hölgyecskék, és a táncosok a földre, lábaikhoz ülve hódolnak udvarolva a fáradt szépeknek. Némelyik legyezővel, másik egy illatos lombbal hűsíti a hölgyét, akik hársfalevél^ől, vagy tölgyből fonnak koszorút az érdemes lovag kalapjára. Az a fontoskodó fiatal ember-csoport, amelyik ott zúg-búg : a főrendezőség, a mely zseniálisan intézi a férfisereg stratégiai mozdulatait. Hej, mert nagy feladat ám egy fran cia-négyest lejárni, amelyben legalább