Esztergom és Vidéke, 1901
1901-05-12 / 38.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: . MUNKÁCSY KÁlxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kBldeniök) JÍLOKIZETÉSI ÁRAK í Egész évre — - - — 12 kor. - fll. Laptulajdonos kiadókért: Szécl}er)y Í*-tér, 330. SZátD. Fél évre — — — — — 6 kor, — fll. szívre E . gy-, l4irt: 7 411 . 8koríl- DK- PROKOPP GYULA- -*«,».,..„.„......,<H Homokszőleink szaporítása. Esztergom, május io. A napokban olvastuk egy újságcikkben, hogy Kecskemét város hatósága az azelőtt csaknem hasznavehetetlen futó-homok területeit miképen engedte át a kultúrának, módját adva arra, hogy ott virágzó szőlők és gyümölcskertek létesíttettek s pedig mintegy 6—7000 hold kiterjedésben. Továbbá, hogy a város maga is 160 hold szőlőt telepitett, főleg azonban tiz éves részletfizetés mellett a legszegényebb lakosainak is adott alkalmat a vagyonszerzésre, amidőn 1 — 2 holdas parcellákat osztott szét közöttük. Nyomban arra gondoltunk ekkor, vájjon Esztergom nem követhetné-e Kecskemét példáját. S ha szakértő szemmel városunk határában szétnézünk, nem láthatjuk-e a szinte önként kínálkozó s fekvésénél fogva szőlőnek fölöttébb alkalmas lankás oldalait a Strázsa-hegynek, elkezdve az állami szőlőteleptől a kesztölczi határig ? Azt hisszük, hogy ez esetben Kecskemét példáját követni nagyon is ajánlalatos lenne, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy azon jelenleg legelőnek használt területek menynyire nem kielégítők s mily kevéssé felelnek meg céljoknak s amellett voltaképen számba sem vehető csekély jövedelmet adnak holdanként. Parczellázva a kérdéses területet, abból a városnak magának is tízszerte, de sőt többszörte nagyobb jövedelme volna és évek multával, mint szőlők, az adóalapot is növelnék, azonkívül pedig az egyesek nagyon jó fekvésű és a lapos dűlőkben levőknél sokkal biztosabban termő szőlőkhöz juthatnának. A legtöbb esetben ugyan nem kivánatos a volt szőlőterületekről uj helyekre vándorolni, itt azonban tekintetbe véve a kérdéses Srázsahogy alkalmas voltát, az sokkal inkább ajánlatos a telepítésre, mint a régi szőlők egy bizonyos része, melyek fekvésüknél, valamint nagyon csekély lejtésüknél fogva szántóföldeknek használhatók előnyösebben. A példa már előttünk is van a főkáptalan kesztölci birtokán, köz! 1 vétlen folytatásán a Strázsa-hegy kopár lejtős oldalának. A bizonnyára alig jövedelmező s előbb másként, mint juhlegelőnek ki sem használt területen ez ideig már circa 30 hold engedtetett át a szőlőkulturának, mely pár év múlva már jövedelem szolgáltatásával fogja meghálálni a ráfordított munkát és kiadást. Tudtunkkal a gazd. tanácsos erre vonatkozólag már két évvel ezelőtt benyújtotté javaslatát, megokolva a kérdés pénzügyi oldalát és kifejtvén a parcellázás által a városi és nemzetgazdasági szempontokból kétségtelenül bekövetkezendő előnyöket, kimutatván egyúttal a jelenlegi magyar holdanként 157 fiílérnyi haszonnal szemben a minimális 12 korona jövedelmet, valamint azt is, hogy a jelenleg kopárnak nevezhető terület szőlővel leendő kihasználása által az egyes birtokosokra, kik különben is föidszükében vannak ez időszerint, mily jövedelem-többlet hárulhat. Magunk részéről a kérdéses javaslattal annyiban értünk egyet, hogy a legelőnek csakis azon része parcelláztassák, illetve engedtessék át a szőlőkulturának, amely emelkedett lejtésű hegyoldal. A lapos fekvések azonban, melyek szőlőnek kevésbé alkalmasak, mostani céljoknak hagyassanak meg megfelelő gondozás mellett, avagy adassanak el szántóföldeknek. Egész bizonyosra vesszük, hogy az ily szőlőparcellákra azonnal akad vevő, a talaj meghálálná a belé áldozott pénzt, anélkül, hogy beteljesednék azok aggodalma, akik attól félnek, hogy új szőlőtelepítés esetén túltermés fog bekövetkezni. Hol vagyunk mi Kecskemét hétezer ho'd szőlejétől, amely az ottani lakosság kincses bányája ! j Folytonosan panaszkodunk, hogy közterheink alatt le kell roskadnunk, arra azonban nem gondolunk, hogy új jövedelmi források bevonásával apasszuk azokat. A gazdasági tanácsos vagy két évvel ezelőtt hozta meg fentérintett javaslatát ; most ' már tárgyalás alá lehetne venni azt. I Hí .Esitep és W tárcája. | Valamikor ... I Valamikor, nem oly régen, kis kertemben, Gyöngyvirágot, ibolyákat tépegettem; Nem gondoltam a világgal — 1 Dalra késztett lány mosolygás, vig ma[dárdai. \ Valamikor, nem oly régen, a szivemben, Mennyit láttam, annyi arcot rejtegettem; S nem tagadom: kikacagtam, I Ha egy kis lány könnyet ejtett tán mi[attam. \ | Valamikor, nem oly régen\ Hejh, azóta,' Más a virág, más a világ, más a nóta í De azért, ha szép lányt látok, — Ügy szeretném tépegetni az ibolyái, gyöngy-1 [virágot. \ • I Libád. Lévai Sándor, j 1 1 t I A szépBozsánpé. Irta: FEKETE GÉZA. j (Vége.) A vérzés csakhamar elállt. Már csak egy piros folt mutatta a seb helyét. De ők még mindég gondosan ápolgatták. Lili visszaakarta adni a se'yemkendőr. j — Tartsa meg emlékül — kérte őt Bárdos. — Vegye ugy, mintha — és elhallgatott. ! A leány ránézett csodálkozó szemei-1 vei. Egy pillanatig habozott és a zizegő kendőt piruló arccal rejtette a keblére tűzött virágcsokor alá. A kezét azonban j ott feledte lovagjának a kezében. Bárdos már-már azon gondolkozott, hogy valami nagy bolondságot kövessen el, de a tánczteremben a cigányok egy tüzes csárdásba kezdtek. Mintha kicserélték volna Lilit. A ha-j jából egy göndör fürt kiszabadult és valami erősen határozott, érdekes szint kölcsönzött az arcának. Ábrándos kék szemeiben csodálatos tűz gyulladt ki és mikor a csöpp battisztkendőt magasan I lobogtatva, kíszökelt táncosa karjaiból, hogy incselkedjék egy kicsit a párjával, { hátravetett fejjel, negédesen hajlongó karcsú alakjával, láztól kipirult, lihegő' arcával, olyan lett egyszerre, mint az a 1 másik, az az érett, kacéran szép asszony. Körülötte csak lassan tipegtek a tánco-j sok. Mindenkinek figyelmét lekötötte ez a liliomból átváltozott nyiló rozsa, amely; kivált a többi közül és felvette a ver-j senyt a legszebbel, legirigyeltebbel. | Bárdosnak is az arcába kergette a j vért a leánynak a szépsége. Alig várta, hogy ismét átölelhesse derekát. Es mi- i kor karjai között tudta a pihegő testet,' feledte egy pillanat alatt a multat. Csak azt tudta, hogy ez nem az a másik ; csak a szeme, a szája az. Nézte a leányt sokáig, nem a szemeivel, de a szivével, a lelkével ... j A cigány hirtelen, minden átmenet j nélkül egy halk, lágy dallamú nótába kezdett. I Egyszerre kijózanodott mind a kettő. Alig ismertek egymásra. Csak a szemük csillogása, az maradt a régi. Valami ismeretlen érzés lopódzott mindkettőnek a szivébe. És a leány, a gyöngébb, nem birta ki ezt a hirtelen átmenetet. Szemei lassan megteltek köny-: nyel. Az első könnycsepp, mely végig-1 futott arcán, egyenesen Bárdosnak a ke-j zére hullott. A szivéig hatott ennek az. egy cseppnek az égetése. — Ne sírjon Lilike ! — szólt suttogó i lágy hangon. — Mi baja? A leány nem szólt egy szót sem, csak sokáig merően nézett Bárdosra, j mintha bele akart volna látni a szivébe. — Ne sírjon! Lássa, ez nagyon fáj nekem. Mosolyogjon, nevessen. Nevessen ki engem, aki . . . Egy pillanatig gondolkozott, küzdött önmagával. A leány meg nézte elszoruló szívvel, remegő ajkkal, mintha gyanította volna, mi megy mo«t végbe Bárdosnak a sdvében. Az szemeivel Bozsányinét kereste, mintha kérdezni akarta volna tő'e, mit tegyen, ! mintha bátorságot akart volna meríteni * a szép asszony szemeiből. De mikor látta, hogy az épen nem gondol rá, hanem vigan nevetgélve mulat a köréje gyűlt fiatalemberekkel, odahajolt Lilike füléhez és akadozó, meg megcsukló hangon susogta fülébe : ! — Nevessen ki engem, aki csak most tudom, most érzem, hogy magát szeret| tem mindig, magát szerettem a nővérében. Csak egy kicsit szeressen engem 1 és én boldoggá teszem magát, mert birní akarom, mert enyémnek kell lennie. ! A leány csak hallgatott. Pedig úgy szeretett volna beszélni. Elmondani, hogy ő már régóta szereti Bárdost. Minden gondolata az övé volt. j Félig nyilt ajkain már ott lebegett a i válasz, hogy szereti, imádja az ő bálványát nemcsak egy kicsit, de az ő forró, • izzó vérének minden vágyával. Sokáig I nem tudott szólni, csak feje hanyatlott j lassan Bárdos vállára és félig álomban ! susogta: i — Szeretem, nagyon szeretem. | A szép Bozsányiné pedig a terem sarkában elrejtett pálmák alatt a főorvossal 1 incselkedett és könyörgésére kacér mo1 solylyal nyújtotta át neki a kért rózsa' bimbót, épen azt, amit Miklóstól kapott | — De meg ne mondja ám Bárdosnak ! hogy tőlem kapta — intette a tulboldog 'doktort, — mert Miklós nagyon mégha ! ragudnék érte reám. Dehogy is gondolta volna a szép Bo 1 zsányiné, hogy Bárdos már talált magi ' nak annál szebb rózsát!
