Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-27 / 34.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÖtÖPtÖkÖn. F

el.l«a . s«rkes,té

8

ért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: pLÓFiz^ét XRAK : MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetőseit, nyiltterek és hirdetések küldendő* íá

é

évr

é

/- "-"-"-"-l k"; - Sí; L.

P

t«i*jdono

8 klókért: Spécije r}yi~tér, 330. szaru. Egyes szám ára: 14 fll. DR- PROKOPP GYULrAHM Kéziratot nem adunk vlsaza. t^-| Ünnepnapunk. Esztergom, april 26. Amily örömmel, őszintén és minden utógondolat nélkül üdvözöltük Horváth Bélát, midőn megjelent a királyi kézirat, amely őt a hercegprímások bársonyszékébe beülteti, ép oly szeretettel, bizalommal, reményekben gazdagon fordult ma feléje lelkünk, szemünk, amikor, mint új kormányképviselőnk, először lépett vármegyénk, városunk területére, amely a holnapi naptól kezdve az ő vármegyéje és az ő városa is. Kora reggel kibomlottak a lobogók ; szokatlanul nagy számban; olt - van az utcákon az a bizonyos felemelő, jóles'ő ünnepi hangulat, amely semmiféle erőszakolt módon elő nem teremthető, hanem a lélekből önkényt árad s mint az egyház ünnepein a templom felé, ma a vármegye ünnepi ruhába ültözött ősi kúriája felé vezetnek a lépések, a tekintetek, lesve, várva, hogy az emeleten újra megj nyíljanak a negyedévnél tovább bezárt ablakok, amelyeken újra friss, termékenyítő levegő áradhat. S amint egymásután kigöngyölödtek az örömhirdető szines lobogók, úgy nyílnak meg a szivek is s az a férfiú, akit mindenki a sziv emberének ismer és becsül, az első percben meg fogja érezni ezt és bizonnyára mindig ez irányításban tartandja az érzelmeket. , Isten hozta közénk ! Azt az előlegezett szeretetet és bizalmat, amelyet a budapesti küldöttségtől szerényen kért s amely teljes mértékben várja: azt kérjük mi is ; reá fogunk szolgálni. Ennek a vármegyének lakossága nyilt homlokkal közeledik feléje s nem lesz alkalma csalódnia a tettek és szavak őszinteségében. Ennek a vármegyének lakossága mindég tisztelettel hajolt meg azok előtt a férfiak előtt, akik a k raktér, a kötelességtudás, az igazságszeretet emberei voltak. E vármegyének közöní I sége között nem fog akadni áram-j lat, amely a közérdekkel szembe-j szállani csak megkísértené is ; akik- j hez csak fordul, — az ő hűséges, | becsületes munkatársai lesznek s kicsi 1 és nagy, örömmel, lelkesedéssel; ajánlja íel kisebb-nagyobb erejét, képességét. Fogadja szívesen-, hasz-. nálja szívesen ! j Láttuk ma mi is azt a megható; ragaszkodást, a távozóhoz erős fér-1 fiáktól reszketve mondott: »vale-tt,' amelylyel volt vármegyéje idesereg-' lett előkelőségei búcsúzgatnak tőle. Nem vagyunk féltékenyek, sem irigyek ennek a mélységes, nagy szeretetnek láttára, sőt Örömmel tölt el látása ; csak igaz érdemfák hozhatnak ily manapság ritka gyümölcsöt. I i De iparkodni fogunk, hogy ez a szeretet ne maradjon magábanálló, \ múlja felül a mienk, mert mi is tudunk szeretni, akarunk is. j Tisztelettel üdvözöljük Esztergomvármegye főispánját. Aucun. . Útadó, vámszedés. — A városi közigazgatás egyszerűsítéséhez. _ II. Esztergom, áprü 23. Amint jeleztem, a szerkesztőség szives eegedelmével a városi közigazgatás egyszerűsítése tárgyában teszek még néhány megjegyzést \ ezúttal az útadóról és a vámszedésrol. E tekintetben az a véleményemi hogy az 1891. évi t.-cz., mely az utak és vámokról szól, revízió alá veendő és a vámosokra vonatkozólag teljesen megváltoztatandó. Városokban ugy a bel (kövezet), mint a külutak egy összefüggő egészet képeznek, mindenik a közlekedés előmozdítására szolgál 5 ezek administratiójának megosztása nemcsak hogy nem célszerű, hanem hátrányos és sokkal több dolgot ad, mint az egységes igazgatás. Ha már most az utak igazgatása, jó karban tartása egy kézben a tanácsosnál, öszpontosul, az uti adó külön kivetése sem szükséges, mert a kövezet és külutak fentartására szűkAi .Esztergom és Vidéke' tárcája. Horváth Bili. Irta: Halász Ferencz. Horváth Béla főispán a mai naptól kezdve, Esztergommegye ábrázatán (természetcsen a bíboros egyházfőtől eltekintve, kinek külön közjogi méltósága van), a honestamentum faeiei

% az arc tekintélytadó része. A legszebb férfikorát éli, még nincs 42 éves ember. Mennyivel szerencsésebb azoknál, akik egyéniségüket csak minimális részben érvényesíthetik s eltűnnek a tömegben ! Alig 24 éves korában lett főszolgabíró, 28 éves korában lett országgyűlési képviselő és a királyi kegy 36 éves korában tette Hont vár megye főispánjává. Az átlagos embermagasság fölé érő pályafutásban mily ritka, szerencsés rekord ! Fényes állását Hontvármegye közönsége szokatlan rokonszenve és bizalmának ragyogó megnyilatkozásai közt foglalta el, közte és a közönség között napról-napra szorosabbra forrott a szeretet tüzében a kapocs. Akiket főispáni .székének elfoglalása előtt a félreismerés, személyes féltékenység, mesterségesen szított intrika ellenlábasaivá tett, azok is, — egy-két legszemélyesebb antipódesét kivéve, — fentartás nélkül deferáltak személyének, de az általános közérüzletből mindig és állandóan lelkes szeretet áradt feléje osztatlanul. Kérlelhetlen szigor, hajszálramenő pontosság, a kötelességtudás, munka és szorgalom megkövetelése hivatalos terén, a közönség érdekeinek folytonos szemmel tartása minden vonalon, szives és mélységesen rokonszenves érintkezés a magánéletben: ezek voltak nálunk és bizonyára lesznek Esztergomban is jellemfestő tüzvonásai egyéniségének. A közkötelességek teljesítésében vezetett. Tisztviselői előtt, kiket a zöld asztalon kivül, mindenkor barátainak tartott, szorgalomban és tevékenységben fényes példával járt legelői. Azt a transzmissziószíjjat, mely a gépezet jól elhelyezett ten gelyein járó alkatrészeket közösen forgatja, ő is nyakában hordta, sokszor megtörtént, hogy hivatalos munka közben a hajnal még dolgozó-szobájában, Íróasztala előtt lepte meg. Öt és fél évi főispáni működése alatt a politikai és közéleti nyugtalankodásokat szerencsés kézzel pacifikálta. A békétlenség hullámait mindenkor tapinta- { tosan szeliditette helyre, ha csöndes vi-' zeit egy-két nyugtalan kéz még úgy. akarta is zavarni. Békét teremteni és en- j nek jótékony csöndjében hasznosan, harmonikusan működni, súlyos feladatokat megbírni: konciliáns, vonzó egyéniségének ezek voltak, ezek lesznek nemes alapdispoziciói. Szaturálva van az alkotás ambiciózus vágyaival, melyeknek nálunk nem egy örökbecsű nyoma marad. Megkezdte az Ipolyszabályozás munkáját, meghonosította a hitelszövetkezetek áldásos intézmé- ( nyét és megszerezte a kir. pinzügyigaz* gatóságot Hontnak. Az ebbeli nehézségek akadályhegyét is úgyszólván kavicson- j kint tolta félre útból, de meg is előzött benne vagy nyolc konkurrens vármegyét, közte Esztergomot is. A kir. pénzügyigazgatósig megszerzése egyéb jogos opciói mellett Esztergomnak régi hő vágya, az most már bizonyos, hogy Horváth Béla előteremti azokat a jelentős borsószemeket, a melyeken a kir. pénzügyigazgatóságot Budapestről Esztergomba tolja fői. Csak áradozással tudok irni Horváth Béláról, mint emberről. Legtalálóbb dagguerrotipje az, hogy sziv, egy nagy sziv minden ize, minden rostja. Művelt, összetett lélek, európai pallérozottsággal. Mint társalgó, maga az elragadó kedvesség, szeretetreméltóság, eredeti, egyényi báj. Egész arculatja a leghívebb tolmácsa lelkének. A félreismerhetlen szivjóság kinyomata minden vonásában oly bizalomgerjesztő lekintetet adnak neki, hogy közelében az embernek lehetetlen jól nem éreznie magát. Csodálatosan, . meg-j világítja önmagát, szelid egyéni varázsát őszintén fe'nyilt, nagy kék szemeivel, melyek meleg sugara egybefoly világos, intelligens mosolyával. Őszinte méltánylót, lelkes barátot nyer benne az esztergomi sajtó is. A Honti Lapok munkatársai közt tisztelhette, s részint cikkekkel, részint a közügyeket érintő eszmékkel emelte a lap szinvonalat. Kedves vonásként jegyzem föl róla, hogy mikor a tavalyi HoHtiJNaptár-bin a Honti Lapok munkatársairól egy csoportképet állítottam össze, ebben a gárdában helyet kívánt magának. Horváth Béla a legboldogabb férj, és a legboldogabb családapa. A felesége egy tündöklő barna asszonyszépség, a kinek alighogy kezdődő bimbóhajtása a a RÓ7síka leánya, egy hajnalra fakadt, üde, harmatos orgonaág, Kis fia, az okos kis Lacika egészíti ki, az ipolynyéki családi kastély paradicsomi boldogságát. Széli Kálmán, ha Hontvármegye szive kamarájára találja tenni a kezét, talán meghagyta volna Horváth Bélát Hontmegyének, kinek elvesztését most egy szerencsésen megválasztott utóddal pótolja. Annyi azonban bizonyos, hogy Horváth Béla a népszerűség teljes napjényétől körülragyogva indul uj állomáshelyére. Nemes alakját, jótékony működését fényes világításba helyezi az az körülmény, hogy Selmec- és Bélabánya város törvényhatósága, molynek külön főispánja volt, őt díszpolgárává választotta, Hontmegye pedig arcképét festeti még székházának díszterme számára. Irigylendő ember az, aki tarsolyában a szomszédba ily szép útlevelet vihet. Horváth Béla tartós nyomot hagyott a hontmegyei história lapjain, de azt hiszem, fog még valamelyes dolgot adni Esztergomvármegye történetirója tollának is. Az a többi közt bizonyára föl fogja róla jegyezni azt is, hogy az esztergomiak, mire őt a maga teljes mivoltában megismerték, nagyon sajnálták azt az időt is, amikor őt — még nem ismerték. Ferencz József keserűvíz az egyedült elismert kellemes izü természetes hashajtószer.