Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-11 / 29.szám
AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 64 HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÖtÖrtÖkÖll. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: n j, . I MUNKÁCSY KÁlxMÁN- (hova a kéziratok, elöflzetéseK, nyiltterek és hirdetések knldendők ItLÖFIZETESI ÁRAK \ fílTvw- ~~ -~ — ~ _ ~ ~- ^ kor" — fii' Laptslajdonos kiadókért: S^éclj ef}yí-tél% 330. SZálH. x^JTém ^„^ ta j 4iL DR. PROKOPP GYUlrA- ^.^„.u-,^^ Esztergom szinikerülete. Esztergom, ápril. 10. A vidéki színészet országos főfelügyelője pár héttel ezelőtt tette közzé az országnak szinikerületekbe való beosztásáról készített tervezetét, amely szerint egy-egy kerület egy-egy színtársulat fentartására szolgálna. A tervezet meglehetős recenzust keltett, amennyiben az egyes városok összevonása sok tájékoztatlanságra, a helyi viszonyok teljes nem ismerésére, vagy tapintatlan negligálására mutatott, úgy hogy a kontemplált egyesítés ellen egymásután szólaltak fel az elégedetlen városok és az anyagi érdekeik sérelmétől félő színigazgatók. Alig hogy nyilványosságra lett hozva a tervezet, Összeültek a szinibizottságok, mert vannak ilyenek tízezer lakossal s kevesebb intelligenciával bíró városokban is, legtöbb helyen pedig maga a városi hatóság vette tárgyalás alá az ügyet. Meghányták-vetették, mely beosztás felelne meg leginkább a szinpártoló közönség óhajtásának s nyomban érintkezésbe léptek, csatlakozásra kérték fel azokat a városokat, ameAz .Esztergom és Vidéke" tárcája, Dr. Kendefi és az alispán. (Folytatás.) Irta: HORTI BÉLA. Elvégre is a bál dr. Kendefi várakozásán fölül sikerült s otthon megelégedetten mondogatta az asszonynak, szül. Völgyi Izának: — A jég meg van törve. m. És az asszony, szül. Völgyi Iza szintén ugy vélekedett, hogy a jég meg van törve. Dr. Kendefi nagy hálával gondolt az alispánra, egy alkalmat sem mulasztott el, hogy nagy háláját valamiképen ki ne fejezze. És szivére kötötte feleségének is, hogy teljes odaadással tisztelje meg az ő kedves barátjukat, mert ha címben, rangban, előkelőségben, befolyásban valaha növekedni fognak, szóval ha a nemességet valaha megszerzik, az egyedül csak kamarás barátjuknak lesz köszönhető. Dr. Kendefi háláját aképen is megmutatná, hogy kamarás barátjának adósságait kifizetné, a mi legfőkép arra volna hasznos, hogy a kalyekből a célnak legmegfelelőbben vélték összeállíthatnia kerületet. Az egymáshoz közeledő városok azután közös értekezleteket tartottak, igy pl. Székesfehérvárott, Szegeden, Veszprémben stb., mindenütt egy polgármester elnöklete alatt s nem kételkedünk, hogy karöltve teljesített mozgalmuknak meg lesz a maga eredménye. A tervezet megjelenésekor mi is azonnal felszólaltunk és sérelmesnek találtuk, hogy várososunk színikerülete össze-vissza fekvő, nem összeillő városokból van tervezve. Aki csak kissé ismeri e városok társadalmi viszonyait, tudja, érzi, hogy e beosztás mellett sohasem fogunk látni oly színtársulatot, amilyent közönségünk acceptálna, nem fog akadni elsőbbrendü színigazgató, aki ilyen kerületre reflektálna. Felszólaltunk és reménylettük, hogy felszólalásunknak lesz eredménye nemcsak a nagy közönségnél, hanem főleg az illetékes helyen, a városi hatóságnál, amelynek ha leginkább anyagi érdekű közügyeinkkel kell is bíbelődnie és mondjuk : sokat bíbelődnie, elvégre a marás ur lekötelezettje lenne dr. Kendeíinek. De a módját, a módját sehogysem tudja eltalálni dr. Kendefi. Mert itt vigyázni kell. A kamarás könnyen megsértődhetik s akkor vége mindennek. Persze azok az előkelő születésű urak olyan kényesek a pénzügyleteknél, kivált az első esetben, mig nem próbálták . . . De talán korai is még a financiális beavatkozás, hátha a kamarás pajtás Önkényt fordulna dr. Kendefihez valami baráti szívességért, mint Péchy Lóránt ur, aki bejelentette magát délelőtt, de csak dr. Kendefi számára. — Valami lovagias ügy lehet, vélte dr. Kendefi. — Egy párbajsegédség sokat lendíthetne társadalmi állásunkon, magyarázta Kendefiné őnagysága. — Nem szeretek véres dolgokba avatkozni, szólt dr. Kendefi két ujjával dörzsölve állát s orrát magasra ütve, mint egy védekezésül feleségének ama lehető gondolata ellen, hogy talán gyáva. — A mint tetszik, felelt őnagységa s kiment sétálni, hogy megmutassa legújabb sárgaszínű selyemruháját. Dr. Kendefi pedig átment irodájába s elcsapás terhe alatt megsürgette irnokját, aki dr. Kendefi szerint soha sem dolgozott és soha sem is fog dolgozni kulturális ügyekről sem szabad megfeledkeznie s nemcsak azon ügyeket tartani napirenden, amelyek önmaguktól, vagy valaki által feltolakodnak és ad acta nem tehetők. Mozdulatlan maradt a közönség, mozdulatlan a városi hatóság. Ahogy egyáltalán mozdulatlanság jellemzi az egész köz- és társadalmi életet. Fáj a szivünk, ha a győri, komáromi, szombathelyi, soproni lapokat olvassuk. Mindég új eszmék, új törekvészek, új munkálatok s azok ki is vitetnek, érvényesülnek is. Nálunk csupa szürke hétköznapi, szinte hét Blaumontag minden héten. Általános nem törődés, elernyedés, élettelenség nemcsak ily csak szellemi, kulturális és élvezettel kecsegtető kérdésekben, hanem olyanokban is, amelyek elevenünkbe mélyen belevágnak. Csak egy közeli példa! Evek óta lett hangoztatva, hogy a városi szabályrendeletrevideálandó, az enormis tisztikar oly teher, amely agyon nyom s pótadónk kisebbítésére alig mutatkozik ma más mód, mint ennek apasztása, aminek lehetőségében a nagy többség teljesen megegyezik. Végül sok közgyűlésen való felszóolyan előkelő ügyvédi irodában, mint az Övé. Az irodából a dohányzó szobába tért. Egy illusztrált könyvet forgatva vájta Lóránt urat, aki nemsokára meg is jött s dicsérőleg nyilatkozott a doktor sokoldalú tevékenységéről. A kedves doktor egy drága szivarral kínálta meg Lóránt urat s a füstgomolyagból, illetve Péchy úr belső zsebéből előkerült egy ifjúsági folyóirat, (mint Lóránt úr szokta mondani) prolongálás céljából. — Oh kérlek, ezer örömmel, mondta dr: Kendefi, és a legnagyobb közömbösseggel tette félre a hosszúkás cédulát. Külömben, hogy vagy kedves Lóránt barátom ? ! — Köszönöm, köszönöm, elég jól, válaszolt Péchy úr aggodalmasan pillantí ván a félretett váltóra. — Hogy-hogy kedves Lóránt barátom ? j — Én csak meg volnék kedves doktorkám, szólt Lóránt úr és hosszabb szünetet tartott, de bizonyos tekintetben kellemetlen állapotba kerültem miattad. — Miattam, kedves Lóránt barátom ! — Igen. — Ugyan ? — Igen. De szót sem érdemel. El van intézve lovagiasan. Baráti kötelességem volt megvédeni családod tisztességét. (Vége köv.) lalás után, az őszszel elhatározták a revíziót s a kiküldött bizottság, amelynek tagjai közt a reviziópárt oszlopos emberei vannak, tartott is egy ülést, amelyben megszavazott két új állást s kimondotta a permanencíát. Azóta permanens lehet, de nem ülésezett, dacára, hogy tudja, hogy legfeljebb egy év választ el a ! tisztujitástóí s a revízió fontos és j felelőségteljes munkája hosszú tárgyalásokat, nagy időt igényel. Ha ily vitális fontosságú kérdésben ekkora nemtörődömség nyilat= kőzik meg, hogy is gondolhatunk • arra, hogy a szinikerületbe való be. osztás miatt valaki törje a fejét. Nem vagyunk mi Győr, Komárom, |még Léva sem, mi is belefogunk ' ugyan néha uj nótába is, de belelára; dunk az első akkordnál. Eh, kornyijkáljon más. j Akik nehézkesek minden akcióra, 'szinte halljuk, hogy beszélnek. Nagyobb társulat nem jöhet Esztergomba ; nincs itt közönség reá. Hát miért prosperálhatott annak idején Beődy, Aradi s Krecsányi is ? Akkor sem volt több intelligencia nagyobb vagyonosság. Egy igazán elsőrendű társulat rövid szezonja itt biztosított lenne, sőt hosszabb is, ha azok akik váltig hangoztatják, hogy nincsen pénz, a színészet kulj tiválására használnák fel azokat a szapora hatosokat, amelyeket minden héten egyszer-kétszer a brettli' tündérek tányérába potyogtatnak. Mert erre nálunk egyre több pénz |akad. j Még nincs késő, még mi is akcióba (léphetünk. Győr városa is abszurdumnak találta a kört, amelybe — velünk együtt-beosztatott s a hatóság mozgaljmat indított, hogy Győr, Szombatihely, Pápa és Komárom egy kerületté alakulva, oly társulatot tartson fenn, amely az igényeknek teljelen megfelel. E mozgalomhoz való csatlakozhatást kellene nekünk megkísérelni. Tudtunkkal a társulat komáromi saisonja nyár elejére esnék ; a szomszédbői könnyen átjöhetne 3—4 heti szezonra s egy nagy társulat, ha több évre biztosítva van, mindenesetre felállítaná a nyári színkört is, ahogy tavaly Dobó, a volt győri igazgató felajánlotta. És biztosithatná a saisont a szinpártoló egyesület, amelynek célját,
