Esztergom és Vidéke, 1901
1901-03-28 / 25.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a werkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ . , I MUNKÁCSY KÁIxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek ós hirdetések köldendök) IlLOFIZETESI ARAK I fílfvrl- ""_~_~_"~-_ 1 6 kJÍ* - fll' Laptölajdonos kiadókért: <$ZécfyetiyÍ~tér, 330. SZálI). Ne g ye7évre ^ ^ - ^ 3 kE - fll! D R- PROKOPP GYULtA- | •* — ^ v, 8ia . ,^ | arra, a ki magyar, s iparkodjék azzá lenni, a ki nem az. j Nem volt azelőtt Esztergom ivarosában üres színház, pedig nem j is voltunk annyian, mint most. Ott | volt a város minden osztályának szine-java. Ma azonban az általános decadencia idején is feltűnő az a i közöny, a melyet észlelnünk kellett, j Voltak egész testületek, körök, mejlyeknek tagjai közül nem láttunk az , ! egész idény alatt talán egyet sem a színházban. Nem való az, hogy a háztartás egyensúlyának megbillentése nélkül nem lehet színházba járni. I Egyebüvé, mindenüvé telik a garas, i Nem állhat meg az a kifogás sem, h°gy egyszer-másszor olyan társulat jön, a melyet igazán nem lehet pártolni, mert tagjai sem tehetséggel, sem hivatással nem szolgálják a magyar Tháliát. Nem állhat meg pedig ez a kifogás azért sem, mert mi magunk vagyunk okai annak, ha minden kritikán aluli társaságot kapunk. ; Alakítsunk más városok mintájára szinpártoló egyesületet s akkor módunkban leend színházba járni s e lyennel bámuljuk azt, akit szeretünk, akit imádunk. j Halkan, behízelgő lágyan folyt ajkai- j ról a dal, mint a langyos esti szellő, amely kicsalja az ibolya kelyhéből a bolyhos fejű, gyönge szirmokat. j Maguk sem tudták hogyan, de kezük egymást kereste, egymásba tévedt. Sokáig bolyongtak, Nem szólt egyik sem. I Egyik sem mondta, mit érez, mind a j kettő csak azt tudta, hogy boldog, nagyon boldog! . . . A hosszú útban kifáradt nap lassan csúszott alá az égboltozaton. Tüzes korongja már égette a láthatár szegélyét. Búcsúzó sugarai bearanyozták a leány arcát és egy-kettő beletévedt a selyem hajba, fennakadva a lágyan aláomló szálakon . . . Mind erősebben kulcsolódik Össze a két kéz. Valami ismeretlen, csodás erő rabjává teszi a leányt. Kissé megszédül i és feje odahajlik a gyermek széles vál. Iára. Ezt is megrészegíti a leomló fürtöknek kábító illata. Mindkettőnek arcát biborpirosra festi a letűnő nap utolsó sugárkévéje, egy ellenállhatatlan erő mind közelebbkőzelebb húzza egymáshoz az égő ajkakat, szemeik lecsukódnak és összeforrnak egy akaratlan hosszú-hosszú csókban ... Eltűnik a pir a csók után a leány arcáról, a végigsuhanó esti szellő mintha egy kicsit megborzongatná. Ajka meregni mellett előkelő társulat művészi színvonalon álló előadásait élvezni. Ugyanis azon esetben, ha ilyen egyesület városunkban létre jönne, ennek véleménye döntene mindenesetre a hatóság előtt a koncesszió megadásánál. Már pedig az egyesület olyan színtársulatot, melynek előadásait kiküldöttei által meg nem bírálta, bizonyára ajánlani nem fog. A másik ok, mely ilyen egyesület | felállítását indokolja, az, hogy annak tagjai sokkal olcsóbban jutnak színházi jegyekhez s hogy alig észrevehető kiadás ellenében a színházi szezon idején biztosítva leend számukra állandó hely. Az egyesületi tagság maga csekély havi, alig pár fillérből álló díjjal jár, ennek ellenében a tag színházi szezon idején egész ingyen, vagy csak igen csekély ráfizetéssel kapja maga és családja számára jegyet, befolyással birna arra nézve, hogy melyik sj milyen társulat jöjjön a városba. A színtársulatnak pedig ez által lehe-i tővé tennék, hogy magát az idény' alatt tisztességesen fenntartsa s az egyesület pedig az általa adott subvenció fejében kiköthetné magának azt, hogy a műsor csak az egyesület választmányával közösen állapitható meg. Igy elérnők azt, hogy városunk részére mindenkor előkelő társulatot tudnánk megnyerni, közönségünk részére pedig könnyebben hozzáférhetővé tennők az előadások látogatását ; a társulat pedig sohasem távozna tőlünk deficittel. Es ez nem is olyan nagy áldozat tőlünk, hogy azt a magyar színészet felvirágoztatása érdekében meg ne tehetnők. B—s. Szinpártoloegyesület. Esztergom, márcz. 26, A tavasz derekán egy jól szervezett, derék színtársulat fog próbálkozni nálunk. Tavaly is egy ilyen igyekezett közönségünk közönyét megtörni. Tudjuk mindannyian, hogy nem sikerült neki. Tekintélyes deficittel volt kénytelen távozni, 3 ez a sors fenyegeti az eljövendőt is. Hallottuk odavetni, hogy rossz időt választott a társulat. De egy pár év óta volt nálunk már színtársulat télen, őszszel*, tavaszkor, nyáron, de magunkban keressük a hibát. Olvassuk a lapokban, hogy ma ez a város, tegnap az a város állított állandó színházat. Mi nem akarunk annyit. Azonban annyival tartozunk a magyar színészetnek, hogy annak ápolásából kivegyük részünket. Nem hiszszük, hogy ma már akadna müveit ember, ki a magyar színészet hivatását el nem ismerné. A színész elviszi a magyar művészetet, a magyar nyelv kincseit széles e hazába s tele marokkal szórja szét mindenfelé, hogy büszke legyen Az .Esztergom íi Vidéke" tárcája. Románcz. Egy szőke ifjú halva fekszik, S az ajka édesen nevet, Mert a halál még ott felejtett Ajkán egy drága, szép nevet , . . Egy batna asszony puha ágyban, Lázban gyötrődve hentereg. És lágyan álmodozva sóhajt »Szegény, szegény, bohó gyerek" . . , Szilveszter. Az elsfi csók. Virágfakasztó, szerelmet sugárzó tavaszi nap volt. A nagy kert tágas útját pazar kézzel hintette be a nagy természet a legékesebb szőnyeggel, a bimbózó fák virágainak hófehér szirmaival. Az utakat szegélyező bokrok ágain méhek zümmögtek szerelmes dalokat dolgos párjaiknak az újra ébredő, örök szerelemről . . . Ott bolyongtak a gyenge leveleket bomlasztó fák alatt. Aző szivük is telve volt szerelemmel, boldogsággal. Költeményét olvasta fel a gyermek. Szemei kigyúltak a halavány arcból. A leány nézte csodálkozó, szent áhítattal, amikezd, szemeiből könnyek törnek elő és szepegő, csukló hangon panaszolja: — Megcsókolt 1 A másik vétkes, aki csak most ébredt tudatára annak a vakmerőségnek, amit elkövetett, el nem titkolható remegéssel a hangjában, merően földre szegzett szemekkel csak ennyit tud kimondani: — Ne sirjon Édes, hiszen nem akartam ! . . . És mindkettőnek megerednek a könynyei. Vájjon mit sirattak? Az eltűnt boldogságot, vagy a hitet, hogy Ők meg boldogok is lesznek ?! Viki. W Bach-korszak adomáiból. rr. Furcsa keresztelés. — Wie heiszt magát ? — Herepei Ferkó, méltóságos uram ! — Jetzt in dieser Zeit kein Herr a magyar; sagen Sie nur: Epei* A lánczhidon. 1851-ben egy suszterinas megy a lánczhidhoz s kérdi, hogy mit fizet egy ember ; mire azt felelték, hogy egy krajczárt. — Hát egy kutyáért mit kell fizetni ? — Semmit! — No akkor én sem fizetek, mert én Kossuth-kutya vagyok — monda s azzal átszaladt a hídon. Hirdetés. Egy erdélyi városnak csak cseh dobosa lévén, ez a polgári bált szórói-szóra igy hirdeté ki, persze dobszóval: Rurabidi, rumbidi rum, bum, bum ! — Minten emper hirtedni, leszen ma Purkerpál ; otten lehet kapni mintafélét í Buncs, Ienyomádé, barbára, csaj, pisof, porlefes und so weiter. Férfi fiszedni diz krajczar, fehérnép frei, csak fiseljen makát pécsületesenj Rumbidi, rumbidi rum, bum, bum ! Sarkadiné. — Piró — parancsolja a Stuhlrichter — hosz el nekem ed sarka dinét I A biró nagyot nézett, mert meg nem érthette 0 nagysága parancsát. Végre is vállvonogatva elment és elhozta Sarkadinét, egy 70 éven felüli öreg aszszonyt. — Itt van, kérem átossággal Sarkadiné. A Stulrichter persze kék-zöld lett dü hében s ha ki nem mentik a birát félreértéseért, bizony megemlegette volna a sárga dinnyét. Hány Isten van. Kérdezi a szolgabiró a székely bától: — Hány Isten van ? — Hát I — Hogy-hogy? — Egy Csíkban, egy Kászonban, Kézdi-széken, egy meg Orbaiban. ugyanis a királybírókat értette.) Idegen, vagy közülünk való ? — Képviselőválasztási mozgalmak. — Esztergom, március 27. Az idei képviselőválasztások ideje ugyan még nincs meghatározva, alig lesznek azok ősz előtt megtartva, az előkészítő mozgalmak mindazáltal már országszerte megkezdődtek. Igy vármegyénkben is. egy (ő
