Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-24 / 24.szám

len és konfidens megjegyzésekkel kisérik és háborgatják. A bíróság azután elbánik velük, a sajtó pedig közre adja nevüket. Radikális eszközzel kell kiirtani az uj magyar specialitást, a mi — pár kiskorú úr miatt —— megtépi a régi esztergomi lovagiasságról fennmaradt hírnevet. Mcmor. § A doroghi választókerületből. Bizonyos oldalról egy idő óta azt a hirt terjesztik, hogy dr. Hulényi Győző, a doroghi kerület országgyűlési képviselője az új ciklusban mandátumot nem vállal és hogy helyette úgy az országos szabadelvű párt központja, mint a dorogkerületi szabadelvű párt Szaczelláry György fővárosi magánzót jelölte. E hírekkel szemben — a legilletékesebb forrásból — jelenthetjük, hogy úgy a kormánynak, mint az országos szabadelvű párt központjának semmi tudomása sincs Szaczelláry jelöltségéről, a dorog-kerületi szabadelvű párt pedig már csak azért sem jelölhette sem Szaczetláryt, sem mást, mert ily pártszervezet ott egyáltalán nincs. Szacelláry tehát csak önjelölt lehet. A kerület teljes ragaszkodással és bizalommal viseltetik dr. Hulényi Győző személye iránt s dr. Hulényi ezúttal sem fog a ragaszkodás és a bizalom elől kitérni. Egyébként a főispáni szék • még nincs betöltve s akik a politikai viszonyokat ismerik, jól tudják, hogy addig hivatalos jelöltek egyáltalán nem szerepelhetnek. — márc, 23. § Cselédmizériák városunkban. Felszínen tartjuk ezt a fontos kérdést, mert a cselédügy jó és rossz oldalai a családi tűzhely nyugalmát érintik. A cselédügy csak nálunk rendezetlen. A külföldön társadalmi uton létesített intézetek működnek, a hatóságok legmesszebbmenő támogatása mellett, El helyezik a cselédeket, megfigyelik annak szolgálatát, segítik és védelmezik és a cselédtartó gazdáknak rendelkezésre állanak. A helynélküli cselédek számára otthont tartanak fönn, amelyben teljes ellátással rövid időre helyet kap a cseléd olcsó pénzért. Az intézet nagy gondot fordit a cselédképzésre, megkönynyiti a cselédtartók helyzetét abban is, hogy nem kapnak teljesen nyers anyagot, — háztartási dolgokban járatlan cselédeket. Az intézet szabályai: gyorsaság, előzékenység, lelkiismeretesség, ügyszeretet, pártatlanság. Az intézet nem csupán a háztartás cseiédszükségleteit szolgálja, hanem jó házból való kitűnően tanult házikisasszonyokat, nevelőnőket is elhelyez; Díjszabása a magyar közvetítési dijakhoz képest aránytalanul szerény. Ilyen intézménynek hiányát sajnosán, hátrányosan érzik a mi asszonyaink, a kikkel azontúl, hogy egy rossz cseléd* törvényt összeütöttek, senki sem törő| dik. De a cselédtőrvényt sem tartják j be. Hazánkban a szegedi nők tavaly lelkes mozgalommal intézetet létesiteti tek a cselédügy rendezésére. A szegedi ' egyesület tagjai számára egy koronáért, • nem tagoknak két koronáért közvetít 1 cselédeket. A hely nélküli cselédek szá' mára otthont rendezett be, amelyben egyfolytában 3 napig tartózkodhatnak s napi 40 filliérért kapnak lakást és élelmezést, reggelit, ebédet és vacsorát. A j jeles intézet 1900. év augusztus i-én ' nyilt meg, az első öt hónapban 397 | cselédet helyezett e!, de 626 cselédet kértek tőle. Működését abban as irányban is kiterjeszti, hogy a vidékről toborozzon jó cselédeket. Nálunk a cselédmizériák összes kellemetlenségei és hátrányai megvannak. A cselédtartók nem győznek panaszkodni a rossz cselédekre és a miatt, hogy a cselédek nem állhatatosak, helyüket a I legkülönbözőbb ürügyek alatt folyton változtatják, de elcsalják maguk a cselédszerzők is. A rendezetlenség hátrányait azonban maguk a cselédek j* szenvedik, mert megtörténik, hogy a nagy cselédszükség daczára napokig nem jutnak | helyhez. Legfőbb ideje, hogy a cselédügy rendezésére az esztergomi társadatom is megmozduljon. A mozgalom alkalmasint nem késik soká. Előnyei nagyok egy olyan intézetnek, a mely nem nyerészkedésre alapított, kiadásai a legszerényebbek és igy nincs üzleti érdeke a helyek gyakori megváltoztatásában, a cselédelhelyezés mellé pedig czélul tűzheti a cselédképzést, otthon létesítését, később a jó és hű cselédek jutalmazását, segítését és betegség esetére biztosítását. Nagy társadalmi baj orvoslására vállalkoznak, a kik ilyen irányú mozgalomnak élére állanak. boldognak érezzük magunkat s igen fájlaljuk, hogy távoznod kell tőlünk ; de helyettesednek királynőt és nem királyt kívánunk, mert a virágok gyöngédségre, jó illatra, csodálatos szeszélyességre, kellemre, egyszóval előnyeikre nézve ép úgy, mint hibáikra nézve sokkal jobban hasonlítanak a nőkhöz, azt akarjuk, hogy olyan valaki kormányozzon, a ki megért, rokonszenvvel viseltetik irántunk, s különösen szeret bennünket.< »Nos jó, válasszatok tehát királynőt.* » Nevezd ki te.« > Art nem teszem, magatok válasszátok meg a fejeteket. Negyvennyolc órai időt engedek a megfontolásra. Jöjjetek ide holnapután valamennyien, hogy szavazatát mindenki a jelenlétemben az urnába tehesse. Azt a virágot, mely a legtöbb szavazatot kapja, minden további tárgyalás nélkül királynőnek kiáltjuk ki.« A virágok mély meghajlással búcsúztak el az istennőtől s szétszóródtak a hegyeken és a völgyekben, az árnyas erdőkben és az alpesi réteken, hogy tanácskozzanak és a királyné, Flóra helytartójának választására előkészületeket tegyenek. Sok virágot, a kik távoli országokban laktak, távirati úton kellett meghívni; némelyek csak a nevükről ismerték egymást. Két nap tehát na%yon rövid határidő volt, hogy jó választást tegyenek, pedig hát sietni kellett. Két nap elmúlt s Flóra megállapodásukhoz híven, egy mohával benőtt szikladarabon üldögélt s nézte, a mint a föld valamennyi virága, egyik a másik utan, köréje gyülekezett. Eljöttek mind, a leghozzáférhetetlenebb szakadékokból, a legmélyebb völgyekből, — mind valamennyien a legüdébb, legszínesebb és legjobb illatú szirmaikat Öltve fel. Flóra büszke volt rá és nagyon örült, mikor legbájosabb alattvalói összeségét legelőször látta maga előtt sorakozva. A szirmok gyönyörteljes suhogása volt hallható, mikor találkoztak s egymást megszemlélték, aprólékos féltékenykedések s kecses bókok összevisszasága, hogy a legjobb helyeket foglalhassák el, vagy engedjék át. Majd irigykedő bámulattal, majd kedélyes gúnynyal szemléigették egymást, de mindannyiok szivében valami titkos gonosz öröm volt rejtve. Minden virág ott volt, még csak a rózsa hiányzott, a kinek (elsőbbségét valamennyien elismer* ték. A rózsa, kit a korona jogszerint megilletett volna. Előtte mindnyájan fejet hajtottak s legyőzöttnek jelentették volna ki magukat, de távollétében nem egy rejtett becsvágy igényt tarthatott a hatalomra. Miért ne lehetne a gardénia a királynő, ez a bársonyos fehérségű és pompás illatú virág ? Miért ne egy drága-kövekFeiolvasás a búr hadjáratról. Esztergom, március 31. Báró Luzsénszky Félix búr szabadsághős mikor csütörtökön este leült a felolvasó asztalhoz, hogy élményeit a búr szabadságharczról elmondja, körülbelül a potgetiers driftnél képzelhette magát, a hol előadása szerint, az egész kommandó elhagyta őt úgy, hogy mikor észrevette magát, kivüle csupán jó Tatár lova yolt vele és az a magyar dal, melyet halkan fütyörészett. Evek óta, mióta a távol tengeren túl a kis maroknyi nép haláltusája tart, klubbokban, kávéházakban és törzsasztaloknál, de még családi körben is igen sok szó esett a búr szabadságharcxról és élénk érdeklődéssel kisérte majdnem mindenki az esélyeket, a melyeket a háborúról a cenzúrán keresztülment táviratok és, a félhivatalos Havas Reitter ellentmondásokkal tarkítva, a lapok hasábjain elénk tárttak. És most, hogy közibénk jött a világtörténetben párját ritkító háborút végigküzdött egyik hazánkfia, hogy elmondja, elbeszélje a háborúban általa tapasztaltakat és látottakat, azt hittük, hogy a jegypénztár valósággal meg \e%z rohanva, tudva azt, mennyi sokan vannak városánk falai közt a búr barátok, a kiknek szimpátiájuk nemcsak a róluk elnevezett kalapviselésben, az úgynevezett búreigarett felkarolásában, Circiter-fogadásokban, hanem a háború kimenetelét aggódva kisérő lázas érdeklődésben is nyilvánult. kel kirakott orchedía ? Miért ne a diamela azzal az isteni jó illattal ? Miért ne a szerény, kék ibolya ? Minden virágnak volt valami előnyös tulajdonsága, a mi a többiből hiányzott s hogyha a rózsa távol marad, mindnyájan bíztak a választás szeszélyeiben. Volt ott egy virág, mely a rózxa véletlen távolléte folytán bizonyosra vette a. győzelmei: az pedig a bazsarózsa volt. A bazsarózsát távolból színére, szirom gazdagságára, alakjára könnyen összetéveszthették a rózsával. Keblére szorította a kezét, hogy szive dobogását mérsékelje, Ekkor távolról hirtelen valami jó illat kezd terjengeni, mintha a paradicsomból jönne s egy arany kocsin, melybe két fecske volt befogva, megjelenik a rózsa. Egy mosolygó májusi-rózsa, melynek félig nyitott ajkai a szerelem istennője bőrének és ajkainak rózsás színét láttatták és sejtették, mohos bimbócskák s más fehér, lángoló és sötétvörös rózsák koszorújától környezve, melyek a diadalmaskodó szerelem dicsénekét hangoztatták az ég felé. Mikor á rózsa leszállott arany kocsijáról ; kisebb nővéreinek illatos kíséretével hiába keresett helyet, a hol letelepedhessék : de Flóra barátsáf osan intett neki s oda ültette őt maga mellé a mohos sziklára. Véletlenül a bazsarózsa is a közelben volt, mely merészen De csalódnunk kellett, mert bizony a felolvasás időpontján jóval túl is egy-két honorációron, a lapok képviselőin, néhány növendéken kivül, alig voltak a teremben húszan és csak tisztelettel adózhatunk a felolvasónak, hogy a íeltünő részvétlenség láttára is odaült helyére és beszélt két órán keresztül érdekesebbnél-érdekesebb dolgokat a messze földön még most is folyó harczról. Mint titkára mondotta nekünk ; egész felolvasó kőrútjában itt beszélt legtöbbet, ahol legkevesebben hallgatták. Gavalléros bosszú volt. Az; állását és hazáját itthagyó volt huszártiszt, a ki az eszme által lelkesítve ezer veszélyen keresztül elmegy egy ismeretlen messze földre, hogy vitézségét és életét felajánlhassa egy eszményi népnek, hogy annak kétes kimenetelű harczait végig küzdhesse, hír, dicsőség és babérszerzés kizárásával, már maga is vonzóvá és kedvessé tette a felolvasót, a ki még hozzá ügyesen és élvezhetőén is tudta a közönség elé tárni azt a küzdelmet, a melynek hattyúdallát, az úgynevezett világkoncert kedvéért, nemsokára eldanolni fogják. Az érdekesen előadottakban a volt búr csapatparancsnok elkalandoztatott bennünket Afrika déli részébe a kis, de erős, bátor és hihetetlenül kitartó merész nép közé és az ottani személyes tapasztalait, hányattatásait, küzdelmeit, a harezokban való részvételét mondotta el megkapóan, keresetlen szavakban. Lapunk hasábjain már előbb ismertettük az előadandók részletezését, azokra egyenként ki nem térhetünk, mert akkor az egész hadjáratot újból kellene ismertetnünk, amelynek legnagyobb részét a bátor parancsnok végigszenvedte és végigküzdötte, elmulaszthatlan kötelességünknek tartjuk azonban megjegyezni, hogy úgy, mint ő is tette és mint a magyar kommandó volt parancsnoka említette, büszkén mi is ne ismételjük, hogy a hős magyarok ott is kitűntek bátorságukkal, kitartásukkal és önfeláldozó lelkesedésükkel. A felolvasás, amely tanulságos volt és amelynek meghallgatása után a jeienvóltak tiszta képet alkothatnak maguknak az egész szabadságharcról, hosszú időkig fog élénk és közvetlen és vakmerően, már a milyen, minden felszólítás nélkül, az istennő mellé telepedett. A virágok közt mély csend támadt, a bámulat és a bevallott leveretés csöndje. Mert a májusi rózsa mellett ostoba nagyzolásból, vagy gőgből ugyan ki formálhatott volna még igényt a koronára? * Csak a basarózsa nem akarta elismerni, hogy le van győzve, sőt büszke tekintettel, csaknem kihívólag nézett a rózsára s mintha a belsejéből minden nedve hirtelen a virágja szirmaiba tolulna fel, mindig nagyobbra dagadt, mig végre majdnem tízszer akkora lett, mint a rózsa. E merészségen a virágok nagyon elcsodálkoztak s egymásra néztek, mig Flóra, ki mint istennő a hiúság kórsága iránt részvétet érzett, a bazsarózsának szintén ezt a felpuffadását szemlélte s minden harag nélkül mosolygott. A bszsarózsa felfúvódása folytán lángvörössé vált; telivér virágpártáját becsukta abbeli félelmében, hogy szétpukkanik, megvetéssel szemlélgette a rózsát, gőgösen nézett végig a többi virágon s Flórára a diadal vakmerő reményével tekintett. »Jelen vannak valamennyien?* kérdezte Flóra. >Mind valamennyien!* > Akkor tehát siessetek szavazni, mert