Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-21 / 23.szám

De az a baj, hogy a magyar ember azt, ami nevetségesen egyszerű s amit egy ujjával megigazíthatna, kutyába sem veszi, ellenben a sárga holdat mindig hajlandó hangosan megvádolni. Nyelvünk fenségét legelőbb is tiszteljük mi magunk s azután tiszteltessük másokkal. Es a szálkát ne feszegessük addig, mig a gerendákban napról napra felbukunk mi magunk is. Sz. Gy. Részleges tisztújítás a városházán. — Március 19. — A város tisztviselő karának száma ismét teljes, sőt a pénzügyi osztályé két uj alkalmazottal gyarapodott. A választás mintaszerű rendben és komolysággal folyt le, a legkompetensebb fórumnak: a tanácsnak óhajtása'— egy állást kivéve — teljesült s örömmel konstatáljuk, hogy a Városi Kör információjának, előkészítésének üdvös hatása is megnyilatkozott; akik a legekzotikusabb választásokat kedvelik is, tanulmányozták, minden egyes választásnál elővették a lajstromot, amely alig különbözött a tanácsétól s amelyet a város érdekeit szivükön viselő, arravaló férfiak állítottak össze. Az ultrák többé-kevésbé le is mondottak szecessziós terveikről. Igazolja a szavazás eredménye, Tehát máris bebizonyosodott, hogy ez a szükséges informálását ? Mikor elságul a fű, eltűnnek a tarka virágok ; mikor elsorvaszt mindent az ősz halálthozó, hideg lehellete. Jártatok-e már ősszel a haldokló természet ölén ? Ereztétek-e a megsemmisülés fájdalmát, — vagy meghalni akartatok a haló virágokkal ? Láttatok-e elsárgult falevelet, a mint az ősz hideg szelére megborzong, s lehull. Lehull többi testvérei közé, a melyek mind virultak, fürödtek a napsugárban, s elporlik az anyaföldben, hogy emléke sem marad meg. Ugyan ki gondolna egy lehullot falevéllel ? Pompázott, letűnt. Ez a mindenek közös sorsa. Az uj tavasz majd hoz helyébe másikat! Csak az a levél sir utánna, a melyik vele egy tőből ered; sir, mig őt is le nem rázza a tél viharja. * Azt irta Pistának a beteg virág : siessen, ha még látni akarja. Csak ráborult az asztalra, s sűrű, keserű könnyekkel áztatta a csöppnyi kis levelet. Óh, mennyi gyötrelmes fájdalom fér egy olyan könnyű, illatos, rózsaszínű levélkébe . . . ! A szomorú fiú beért a városba. Ott talált egy fekete házat, fekete házban fehér ágyat, fehér ágyon fehér, rózsát, — hófehér halottat. A mama ráborult a kis madarára, azután megfogta a szomorú fiú kezét, rámutatott a letört virágra s önmeg&dó, bús hangon monda: » Meggyógyult a mi kis madarunk ... Az a nagy, erős fiú meg végigvágódott a szoba padlóján, belemarkolt a szőnyegbe, sirt, zokogott keservesen s csak annyit tudott mondani csukló zokogás közt: — Kicsi kis madaram, édes fehér virágom. Heimer István. lás, felvilágosítás nagyon is helyén való volt. Voltak erős küzdelmek, de e küzdelmek érdemes jelöltek közt folytak le s sajnáljuk, hogy két, az előléptetésre teljesen reászolgált pályázó — csak két, illetve egy állásra adván be pályázatát — elesett a graduális promóciótól, ami meg nem történik, ha a következő állásokra is reflektálnak. Koksa Tivadarnak biztos lett volna bármelyik számtiszti állás, Janinak is a második, esetleg a többi. Nem kételkedünk benne, hogy az előlépettek s az új emberek méltónak fognak mutatkozni arra a bizalomra, amelyet a tanács s a képviselőtestület nyújtott nekik. Tudósításunk a következő : Vimmer Imre polgármester tiz órakor megnyitotta a közgyűlést, amelyen Frey Ferencz képviselő ismertette a fentemlitett jelölő lajstromok hisztorikumát. Ekkor már kézről-kézre járt a kandidáló bizottságé, amely a következő volt: Adópénztárnok: Szabó József, Huray Ferenc. Házipénztárnok: Huray Ferenc. Adópénztári ellenőr : Fray Vincze. Közgyám : Osváth Andor, Koksa Tivadar. Kataszteri nyilvántartó: Kottra Kálmán, Koksa Tivadar, Kottra Károly, Jáni István, Pongrácz László, Pilinyi Gyula, Csongrádi Dezső. I. számtiszt: Jáni István, Bérezi Endre, Kottra Károly, Pongrácz László. II. számtiszt: Bérezi Endre, Kottra Károly, Pongrácz László, Csongrádi Dezső. III. számtiszt: Bérezi Endre, Kottra Károly, Pongrácz László, Csongrádi Desző, Pilinyi Gyula, Horváth Géza, Kovács István. IV. szamtiszt: Bérezi Endre, Kottra Károly, Pongrácz László, Csongrádi Dezső, Pilinyi Gyula, Horváth Géza, Kovács István. Levéltári segéd : Pach József, Tóth j Ferenc, Pilinyi Gyula, Jambrik István, j Kis Béla, Bérezi Endre, Kapus Mihály, j írnok : Pilinyi Gyula, Jambrik István, 1 Kis Béla, Bérezi Endre, Csernák Béla. Kapus Mihály. Az elnök indítványára az alispán meghívására küldöttség ment. Az alispán csakhamar meg is érkezett, j az érte menesztett küldöttség élén, amely | Niedermann József elnöklete alatt idosbb j Brenner József és Rudolf Mihály városi j képviselőből állott, Az alispán megnyitván az ülést, indít-; ványára bizalmi férfiakká Bayer Ágostont,! Brutsy Gyulát, Dóczy Ferencet és dr. ; Horn Károlyt kiáltották ki. Majd meg- í kezdődött a tulajdonképeni választás, Közfelkiáltással lettek megválasztva : I adópénztárosnak: Szabó József eddigi i házi pénztárnok, házi pénztárossá Huray Ferenc eddigi I. számtiszt, adóellenőrré Fray Vince eddigi II. számtiszt. Időközben ifjabb Hegedűs Sándor és társai, valamint Farkas Gyula és társai, 10—10 képviselő aláírásával, kérvényt j nyújtottak be, amelyben a többi állá- j sokra névszerinti szavazást kérnek. A ] törvény értelmében az alispánnak a kérelmet teljesítenie kellett, A szavazatszedő bizottság dr. Csernoch János elnöklete alatt dr. Földváry Istvánból és Rudolf Mihályból állott. A legnagyobb érdeklődés természetesen a közgyámi állásnál összpontosult s amint a szavazólapok felolvasása megkezdődött, eleinte a két pályázó meglehetősen egyformán haladt, de csakha• mar előretört Osváth s folyton növe1 kedett többsége. Beadatott 128 szavazat, ezek közül 98 esett Osváth Andorra s 30 Koksa Tivadarra. A küzdelem, ennél, sokkal nagyobb, izgatóbb volt a kateszteri nyilvántartói állás betöltésénél és ép olyan volt az eredménye, mint az általános tisztujitásnál a Czakó—Klinda féle ugyanez állásra való választás- '. nál. Két háromnál több különbség soha- 1 sem volt Kottra 3£álraán és Koksa Tivadar között s végre is egy szavazatkülönbséggel az előbbi győzött. Beadatott 130 szavazat, ebből 62-őt kapott i Kottra Kálmán, 6i-et Koksa Tivadar, , Kottra Károly 5 öt, Csongrádi Dezső és j Pongrácz László egyet-egyet. j Dr. Csernoch János távozni lévén , kénytelen, a választói elnökségre ekkor j az alispán Frey Ferenczet kérte fel. ( Elég erős volt a küzdelem az elsó , számtiszti állás betöltésénél it Jáni j Mihály és Bérezi Endre között. Beada- , tott 113 szavazat, ebből Bérezi Endrére j 53, Janira 40, Pongrácz Lászlóra 5, Kottra ( Károlyra 15 esett. j A második számtiszti álláara minden- ( esetre egyhangú szavazás van, ha a . névszerintit kívánók hajlandók lettek volna kérvényüket visszavonni. Beadatott 106 szavazat. Kottra Károly 88 szavazattal győzött Csongrády Dezső II, Pongrácz László 6 szavazata ellen. Egy szavazólapot, amely nem kandidált pályázóra szólott, érvénytelenitettek. A harmadik számtiszti állásra 99 szavazatot adtak be. Megválasztatott i 41 szavazattal Csongrádi Dezső. Pongrácz László 32, Kováts István 10, Pilinyi Gyula 16 szavazatot kapott. Ekkor Frey Ferencznek is távozni kelvén, a fárasztó elnökösködést dr. Fehér Gyula vette át. A negyedik számtiszti állásra beadatott 92 szavazat. A többség: 45 Pongrácz Lászlóé volt. Kováts István 30, Pilinyi Gyula 17 szavazatot kapott. A második erős küzdelem a levéltári segédi állás betöltésénél volt, amely Osváth közgyámmá való választásával üresedett meg. Ez állást Pach Józsel irnok már hosszabb idő óta mintaszerű | pontossággal tölti be, amennyiben Osjváth már ötödik éve végezi az elnöki 1 j titkári s nyolc hónap óta, mint helyettes, a közgyámi teendőket. Beadatott 95 szavazat. Ebből Pachra esett 47, Tóth Ferencre 45, Pilinyire 2, Kis Bélára 1. Negyvennégynél még egyenlően j állott Pach és Tóth, az utolsó három ; szavazólap azonban Pach nevét tartal! mázta. j Az igy megüresedett Írnoki állásra 91 ! szavazat közül Jo-el Pilinyi Gyula régebbi j buzgó napidíjas választatott meg, amig ! Kapus Mihály 15. Kis Béla 5, Jambrik ! István 1 szavazatot kapott. I A választás befejeztével az ujonan megj választottak letették a hivatalos esküt az i alispán kezébe, — aki szives szavakkal ' üdvözölte őket. Végül a polgármester elismeréssel szóllott a képviselőtestület szép és nagy érdeklődéséről, a választás komoly menetéről s örömét fejezte ki, hogy a tanács I jelölése úgyszóllván változatlanul ment | át. Nem kételkedik, hogy az új emberek ! meg fogják hálálni választóik bizalmát. Minden tényező Összeműködött az elért eredményben, kiváltképen az alispán páratlan, igazságszerető vezetése. A közönség köszönetét tolmácsolja. Az alispán hálásan veszi az elismerést; nem volt, nem is lehetett egyébb érdeke mint szülővárosáé. A választó gyűlés — véssél fél 2 óra előtt — az alispán éltetésével végződött. Riporter. Tordai Grail Erzsi. Esztergom, március 18. Mindenekelőtt Önökhöz fordulunk, akik el nem jöttek és bátrak vagyunk kategorice kijelenteni, hogy téves volt aggódásuk : nem unatkoztak volna t Egy pillanatra sem, és magyar, költői érzésű szivüknek igaz, maradandó emlékű lett volna minden perc. Pedig a fővárosi lapok magasztaló cikkeiből, ismertetéseiből, amelyek bizony nem régen jelentek meg, tudhatták volna, hogy nem aféle vándorrecitatorral, gépiesen szavaló perpetuum mobilével van dolguk, aki a kiválasztott hatásos darabokat egyetlen nüansz változtatása nélkül leberregi Kisidától Borcidáig s amilyenekhez nekünk is volt szerencsétlenségünk. Tudhatták volna, hogy ez a zseniális, nagy műveltségű nŐ férfias mélységgel, komolysággal, tudással és a noi lélek finom érzékelésével, szubtilitásával mélyedt bele a nagy poéta emberi és költői egyéniségének tanulmányozásába s meg van minden kvalitása hozzá, hogy amit tanulmányozott, átérezett, a legélesebb, művészi dombormüben állítsa hallgatói elé s mert annyira bele tudott mélyedni a költő lényébe, ezért csak természetes, hogy alig hallottunk kiválóbb Petőfi-interpretátort nála. Minden elismerés illeti egyes tanintéj zetek igazgatóságát, hogy a vezetésük alatt álló tanulóknak módot nyújtott ez estben való részvételre. Gyönyörűség is volt látni a lelkes, kipirult ifjú arcokat, a rendkívüli figyelmet és érdeklődést. — Ej, ha reánk is igy figyelnének — mondotta egy néhány tanár úr mosolyogva. De úgy figyeltek ők is, és mindenki. A hatás pedig rendkívüli volt. A szerelmi és nemzeti dalok elszavalása után három percig zúgott a tapsvihar. Ez a legnagyobb esztergomi rekord. A művésznő — mert az és nagy a maga nemében — rendkívül megnyerő, elegáns jelenség. Nemes megjelenés volt az egyszerű fekete ruhában. Különben a budapesti állami tanítóképezde és a Zirzen-féle felsőbb leányiskola tanárnője. Már évek óta jár külföldön, különösen Németország nagyobb városaiban, hol a maganémetnye'£ vü fordításában szép* eredmény nyel ismerteti lánglelkű költőnk verseit. Ez eléggé meg nem hálálható, hazafias törekvésével nagy szolgálatot tesz a nemzetnek, mert kellő világításba helyezi irodalmunk e nagy alakját a külföld előtt, ismerttebbé tette Petőfi hallhatatlan nevét. Magyarországban először ez évben lépett fel nyilvánosan, az »Uránia* színházban, hol a fővárosi lapok szerint Wlassics, Berzeviczy és a legkiválóbb férfiak előtt mutatta be művészetét. Fellépésének kiváló eredménye az is, hogy nagyobb állami ösztöndíjjal ez évben Parisba megy a francia nyelv teljes elsajátítása végett, hogy itt is ismertethesse irodalmunkat. Bejárta Európa nagyobb városait, minek folytán oly ismeretekre tett szert, amelyeket egy nőnél csodálni lehet. A Legényegyesület elnökségének — minden anyagi érdek kizárásával — sikerült őt megnyerni, a közönség a hallottakkal, a művésznő a tapasztalt — s Esztergomban szokatlan — lelkesedéssel nagyon meg lehetnek elégedve. Dankó Sarolta, kinek művészetét már ismeri az esztergomi publikum, úgy a magyar ábránddal, mint Hunyady László nagy opera kivonatos előadásával méltó versenytársa volt Grailnak, oly tehnikával játszott, amilyent még nem , hallottunk, Volt taps, elismerés bőven. A szereplőket az egyesület értékes virágcsokorral tisztelte meg.