Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-01 / 1.szám

AZ „ESZTEEGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LA LM A. ^egjeleijik Vasárnap és csütörtökön. Feieiős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁIxMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre — — — — 12 kor. — fll. Laptulajdonos kiadókért: ^zécheDVÍ^tév, 330. SZálI). Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Negyedévre ^- ^ ^ - ^ 3 kor. - fii. D R- PRO KOPP GYULA- ... . FLMIK ....... ,<H Kruplanicz Kálmán emlé­kezete. — Mondotta : dr. F'óldváry István az »Esztergomi Kaszinó« közgyűlésén — Az első, amiről meg kell emlé­keznünk, az a gyász, mely rövid na­pokkal ezelőtt érte egyesületünket. Egy férfiú hagyott el bennünket örökre, vis«zajöhetlenül, aki ennek a körnek nem csak szeretett és tisz­telt tagja, de vezére és elnöke volt s akinek elhunytával súlyos veszte­ség és gyász érte az Esztergomi Kaszinót. Az egyén elmúlik, t. közgyűlés, letűnik a működés színteréről, de az élet, a társadalom a maga Összesé­gében forr, fejlődik, halad tovább. Illik azonban, hogy ez a nagy, örökre élő társadalom is megálljon egy kissé azok elmúlása felett, akik életük munkáját a köznek szentel­ték, mert e nélkül valóban hálátlan lenne derék munkásai iránt s meg­feledkeznék arról az elismerésről, >e]y az önzetlen társadalmi mtíkö­lesnek sokszor egyedüli, sokszor csak lkesett jutalma. Nemes barátunk, szeretett elnö­künk emlékezetének akarom szen­telni e közgyűlés érzéseit és első határozatát, mert Ő valóban szerette ezt az egyesületet, szivén viselte sor­Bát, nemes céljait, nem jutalomért, nem dicsőségért, de csak azért mert szerette. Mi nem tehettük őt na­gyobbá, de ő disze volt a mi kö­rünknek s azt nagygyá tenni igazán akarta is mindenkor. Még oly frissek a temető hideg hantjai, hogy szinte nem akarjuk hinni, miként örökre elvált tőlünk, még ugy rémlik előttünk, hogy jönni fog és itt jár baráti mosolylyal, szí­vélyes jósággal közöttünk, aki nem vallotta magát soha másnak, mint primus inter pares, az elsőnek az egyenlők között; még élénken tük­röződnek lelkünkben az ő szelid vo­násai és mégis rideg valóság, hogy Kruplanicz Káimán szeretett elnö­künk, már nem jön el többé mihoz­zánk, megtért őseihez s csak egy közönség őszinte kegyelete áll sirja felett s hirdeti nevét, hirdeti érde­meit ! Ezek között első akar lenni az Esztergomi Kaszinó, melyhez éle­tének két évtizede fűződött. 1881. évi december 26 án válasz­totta meg a Kaszinó elnökévé s azóta évről-évre osztatlan bizalmá­val tisztelte meg. E hosszú idő alatt viselte egyesületünk elnöki tisztét sokszor igazán bonyodalmas nehéz viszonyok között s nem szűnt meg Boha fáradni, küzdeni azért, hogy ez az egyesület fejlődjék, virágoz­zék s betöltse azt a feladatot, me­lyet Esztergom művelt közönsége részére kitűzött. Sok viszályon, ráz­kódtatáson át, nem csüggedő erővel vezette és állott annak élén, mert a nemes cél és saját finom lelkének sugallata bátorította, késztette őt. Magas műveltségű, nemesen gon­dolkozó, jóságos szivü ember volt! Jót kivánt, jót akart mindenkinek s ha mégis nem tehetett talán olykor, bizonyára nem ő rajta múlt. Hosszú közpályának, köztisztviselői műkö­désének, politikai méltóságának ér­demeit megyénk és városunk törté­netének lapjai jegyzik fel és mél­tatják, — itt, a mi körünkben, mint a társadalmi finom érintkezés és a barátság szelid alakját őrizzük em­lékezetben, itt a mi körünkben a literatty gentlemant, az irodalmi tu­dás, a minden szépért, nemesért, iro­dalomért és művészetért, a magyar nemzeti eszmékért és kultúráért fá­radozó társadalmi alakot látjuk és méltatjuk ő benne s ezen kiváló tu­lajdonainak áldozunk emlékezetünk­kel. A nemzeti műveltség fejlesztésé­nek és különösen társadalmi érvé­nyesítésének fennkölt lelkű munkása volt ő mindenütt, amilyenre valóban nagy szükség volt, hogy a nagy nemzetek sorában helyet foglaljunk s az érintkezés sikeres felvételére, az eszmék befogadására képesek le­gyünk;— ebben a körben pedig ennek az irányzatnak, ennek a célnak legelső szolgája és egyben vezére is volt. Nemcsak a hadvezéreket, a nagy tudósokat, vagy a hatalom magas állású embereit illeti koszorú, de azokat is, — és mi mint társadalmi egyesület azoknak nyújtjuk, — akik a művelődés nagy folyamatában té­nyező erőként, vezető, fejlesztő szel­lemként érvényesülni tudnak és akar­nak s azért fáradni készek. A ma­gyar kaszinók és magasabb színvo­nalú társaskörök lá hatatlan erő­ként működnek, a magyar művelt­ség fejlődésének erős, hatékony té­nyezői, melyek kiegyenlítik, eltom­pítják az éleket, enyhítik a szögié­A törvényhatóság közgyűlése. December 28. •— Helcz fellebbezésének elvetését, a válasz­tás megerősítését javasolja. Dr. Helcz fellebbezése mellett egyet­len szónok emelkedett fel: dr. Helcz Antal. Nagyszabású, gonddal előkészített beszédet mondott, amely szónoki szép­ségek nélkül sem szűkölködött, sőt egyes részei, amelyek általánosságban mozog­tak, az önkormányzati, választási jog megvédelmezéséről költői szavakkal szól­tak, igaz retori bijouk voltak. El is is­1 helyeselte miedenki. Ad rem — c. " 1 cz nem mondott újat; érvei nagy r^zét fellebbezésében már felhoz­ta, A törvénynyel az inkriminált tör­vénytelenséget bizonyitani nem tudván, az volt főérve, hogy a választásnál a többség dönt, már pedig itt a többség nem a négy szavazó, hanem a 115 nem szavazó volt, akik a képviselőtestület egységes hangulatát demonstrálták. Amint mondjuk, törvénynyel, paragrafusokkal nem argumentálhatván, a » közigazgatás müvészeté«-t hangoztatta, ezt a helyes jelszót, amely azonban tág köpeny s még nem akadt zsenális szabó, aki testhez for­málja. Furcsának találta, hogy a pá­lyázók jogát a képviselőtestület jogával állitja a javaslat szembe. Mintha a pi­ramist csúcsára állítanánk. A pályázó­nak egy a joga : kérvényét esetleg vissza­venni ; a képviselőtestület választ, az alispánnak tisztán elnöki joga van. — DifTikuItálta hosszabban, hogy az áll. vál. javaslata renitenciával vádolja a képviselőtestületet, ám kiderült, hogy ez a szó nincs a javaslatban. Thuránszky Lajos aljegyző ismételten reflektált dr Helcz jogi érveire v súlyos argumentumokkal cáfolta azokac. Leg­hatásosabb volt Vimmer Imre pol­gármester felszólalása, aki lecáfolta Helcz főérvét: a képviselőtestület egységes megnyilatkozását. Mert igenis, Ekesinek volt határozott pártja, sőt maga a fellebbező is reá szándékozott sza­vazni. Meg nem választása tehát egységes képviselőtestületi akarat nem lehetett. Kurjongatott 15—20 földműves képviselő, aki Burányt óhajtotta. S mikor a lármá­ban valaki a képviselőtestület egységes megnyilatkozását vélte látni s e jelszót kiadta, újra akadt 15—20 lármázó. Ez volt az oka, hogy visszavonultak azok, akik ily hangulattal szemben eredmény nélkül kitenni magukat nem akarták. — Megfelelt a piramis-hasonlatra is. A pályázó minden­esetre kis jogalany, de növekedik érméké­ben ez a kis joga, ha a jogtalan »hangu­lattal« állítjuk szembe. A választási jog szilárd alapja semmiféle hangulatban, de éppen a törvényben van meg, amelyet az alispán megtartott és érvényre jutta­tott. Nagy hatású volt dr. Petényi Kálmán felszólalása, aki egyenesen arra utalt, hogy az alispánnak nem volt joga a választást elhalasztani. S aki ismeri a mi alispánunkat, az egyáltalán nem té­telezhet fel róla törvénytelenséget. (Za­jos éljenzés.) Mattyasovszky Vilmos t. főügyész fe­leslegesnek tartja az ált. választmány hosszas indokolását. Ki van mutatva, hogy az alispán törvényesen járt el, indítványozza, hogy ez legyen a hozandó határozat egyetlen indoka. Dr. F'óldváry István városi főügyész felszólal, mert ismételten hivatkoztak arra, hogy először ő kérte az alispántól a választás elhalasztását. Tényleg tette, amikor a kandidácíó kihirdetésit követő általános konsternációban némelyek hozzá fordultak. Feltételezte, hogy talán lehet módot találni a kére'em teljesítésire, tekét és akadályokat, melyek a mű­velt elemek össze-illeszkedését ne­hezítik, vagy hátráltatják, hogy igy egy magyar művelt társadalom, egy nemzet intelligenciájának általános és egész képe kiformálódjék, meg­alakuljon, hogy a társadalom befelé kellemes és kedves, kifelé imponáló és vonzó is legyen. A művelt társas­körök e nagy célt szolgálják, hatá­suk észrevétlenül érvényesül, terjed és emel és ennek az erkölcsi tőké­nek nagyságát, ható képességének mértékét és erejének terjedelmét csak negatív alapon, vagyis akkor tudnánk megmérni és igazán meghatározni, he tgyszer ezek az apró művelődési táborok eltűnnének, működni, hatni megszűnnének. Ez a nézet, ez a szellemi irány az, melyben elhunyt elnökünk két évtizeden át mint az Esztergomi Kaszinó elnöke működött s ebben nem felejthető érdemeket szerzett, — ezért vagyunk hálásak és elis­merek az ő nevének és emlékezeté­nek, — szellemileg egy ciprus ágat tesz az Esztergomi Kaszinó az ő frissen hantolt sirjára és kegyelettel adja át nevét egyesületünk történe­tének. Áldás emlékére. A vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken délelőtt folytatta azt a rendkí­vüli közgyűlést, amelyet f. hó 17-én a Halál ő fenségének váratlan megjele­nése oly kínosan zavart meg. Az ülés megnyitásakor az elnöki székben B. Szabó Mihály főjegyző ült, aki minde­nekelőtt beszámolt a megye részvétéről. A megbízott alispán gyászjelentést adott ki, a koporsóra a közönség és a tiszti­kar nevében koszorút helyezett, az el-, hunyt óhajtása szerint a ravatalt harcai mezején: a tanácsteremben állította fel s az özvegyhez részvétiratot intézett. A közgyűlésen a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg s igy nagy­szabású volt az a spontán bizalomnyil­ványitás, az az önként és szeretettel adott elégtétel, amelylyel a megye első, igazságszeretetben nagy embe­rének az ismeretes városgazdái válasz­tás tárgyalása alkalmából adóztak. A városgazdái állás. j A közgyűlés folytatódott ott, ahol múltkor a lélekharang szava megszakí­totta. A referens újból felolvasta az ál­landó választmány általunk már ismerte­tet javas'atát, amely bő indokolással dr. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents