Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-29 / 24.szám

díjazás sötét réme ijesztgetné is a különben derék férfiút. Azután alapjában rekonstruálni kell az egész osztályt. Van ott munkás elem, vannak ott tehetetlen emberek is. A munkás elemet fel kell használni, a tehetetlennel szintén le kell számolni! Városunkat eddig a kiméletesség, a túlságosan keztyüs kéz jellegezte, ezúttal legyen kíméletlen, vesse le a keztyüt és ha öntésiéből kell is kimetszeni a fájó sebet, messe ki azt minél hamarabb, mert az üszök terjed nagyon . . . A polgármester ur tud a bajokról, ismeri bizonnyára a radikális kúrát is s nem kételkedünk, hogy alkalmazza. Mai felszólalásunknak csak az a célja, hogy ne késlekedjék az alkalmazással, mert: »sero medicina paratur, cum mala per longas convaluere moras.« Lavater. Fizetésrendezés a vármegyeházán. — A törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. — Esztergom, március 27. Egyetlen pont szerepelt törvényhatóságunk hétfői közgyűlésének napirendjén: a megyei alkalmazottak közt való alkalmas elosztása ama 10,600 koronának, amelyet a belügyminiszter a törzsfizetések emelésére utalványozott. A megyebizottsági tagok mégis, a vidékről is, igen szép számban gyűltek össze, bizonyára annak dokumentálására : mennyire méltányolják, hogy a kormány végre is belátta, hogy a vármegyei tisztviselők ugyancsak alacsony dotációját emelni kötelessége. Sajnos, ez az emelés nem történt oly mértékben, amely még a legszerényebb igényeket is kielégítené s igy nagyon helyén való volt a törvényhatóság Önérzetes, férfias, komoly határozata, amely bizonyára feltűnést fog kelteni s mintegy például szolgálni a testvértörvényhatóságoknak. Megérdemli, hogy egész terjedelmében ismerje meg a közönség. Itt következik : 90/900 mb, sz. Esztergom vármegye bizottságától. A nagyméltóságú m. kir. Belűgyminister úrnak, a vármegyei személyzet törzsfizetésének 1900-ik évben való emelése czéljábol 10600 korona állami pótjavadalmazást kilátásba helyező folyó évi 25597 sz. intézvénye s ezzel kapcsolatban a kir. tanácsos, alispán úr f. évi 2493 számú folterjesztésére folyó évi 25360 sz. a. kelt leirata, melylyel a vármegye személyzete javadalmazásának 1901-től való felemelését s fizetési fokozatokba való beosztását kimondó mult évi 357 mb. számú számú határozatot azon indokból oldja fel, mert a javadalmazások emelésének kérdése ezen állami pótjavadalmazással már megoldatott. VÉGZÉS. A nagyméltóságú m. kir. belügymister úr az általa legujaban feloldottnak jelzett mult évi 357 mb. számú határozatot a kir tanácsos, alispán úr 1899 évi 14692 számú fölterjesztése kapcsán még a mult év november hó 27-én kapta kézhez s arra csak a f. év márczius hó 11-én méltóztatott válaszolni 25360 szám alatt. S minthogy az 1886 évi XXI. t. cz. 5. §-ának e, pontja az utolsó bekezdésében la következőleg szól: *Ha az illető minister a fölterjesztéstől számítandó 40 nap alatt egyáltalában nem nyilatkozik, a felterjesztett határozat helyben hagyottnak tekintetik és végrehajtható,€ a vármegye abban a jogában érzi magát, hogy a mult évi 357 mb. számú határozata ugy a fizetések megállapítása, mint a fizetési fokozatokba való beosztást illetőleg végérvényes és igy többé föl nem oldható. [Föl nem oldható pedig még annyival is inkább, mivel a 3 %*

os vármegyei pótadó megszavarását, melynek világosan körülirt czélja volt 1899 és 1900 években, felében az 1899 előti drágasági pótlékok letörlesztésére, felében 1899 és 1900 években a fizetések emelése, 1901-től pedig a végleges fizetési rendezés, — az 1898 évi 122450 szám alatt nagyméltóságú m. kir belügy minister úr hagyta jóvá. Az pedig alig képzelhető, hogy a vármegye nyerjen ugyan 3 %-os pótadó kivetésére engedélyt, abból az alkalmazottak két esztendőn keresztül húzzák is a fölemelt fizetéseket, de amidőn a pótadó eleve jelzett czélját megvalósítani, vagyis az adósságot már letörlesztett teljes pótadót alkalmazottai között végleg felosztani akarja, idevonatkozó határozata feloldassák. E mellett sojnálattal kell tapasztalnia Esztergom vármegye törvényhatóságának, hogy különösen az alkalmazottak ellátása, tehát a közigazgatásra annyira fontos ügyben más mérték alkalmaztatik az egyik és más a másik vármegyében : E tekintetben csak Sopron várme* gyére kell hivatkoznunk, mely alkalmazottainak a mai viszonyokhoz mért ellátásáról s fizetési fokozatokba való osztásáról még 1893. évi 133. B. Gy. számú határozatával gondoskodott s mig Esztergom vármegye ide vonatkozó határozata 1900-ban feloldatik, 1893-ban Sopron vármegye határozata 95130/11. sz. alatt jóváhagyatik 'ugyanazon minisztérium által. A már többször említett 25360/900 száma nagybecsű intézvénye ben, annak indokául, hogy a mult évi 357. mb. számú határozatot felololdotta, azt méltóztatik felhoznia a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter urnák, hogy ezen 10600 korona állami pótjavadalmazás most már megadatván, a már többször emiitett megyebizottsági határozat tárgytalanná vált. De a vármegye a maga alkalmazottairól, a maga pénzéből ugy gondoskodott, hogy azoknak ellátása a mai kor fokozottabb anyagi igényeinek megfelelő legyen, ellenben a 10600 ko rona a végcél eléréséhez nagyon csekély anyagi eszközöket nyújt s alapon kétszeres sajnálattal ez vette ki a törvényhatóság a font tisz telt miniszteri intézvényből azt, hogy a személyzetet szaporítani ugyan nem akarja, de azt kívánja, hogy az amúgy is elég soká várakozó alkalmazottak kevesebbel érjék be, mint amennyit 1901-től fogva már biztosra vettek. Pedig, hogy a Belügyminiszter ur Ő Nagyméltósága a vármegyék alkalmazottait, különösen a járásokban szaporítani hajlandó volt, az világosan kitűnik az 1899. évi 1300 számú körrendeletének utolsó részéből,, melyre Esztergom vármegye az alispán által több ízben tett sürgős előterjesztéseket; — többek között végül a 23597. számú intézvényre is és pedig oly értelműt, hogy a vármegye 1901-től alkalmazottairól már illő módon gondoskodván, ezen 10600 kor. állami pótjavadalmazás 1901 január hó 1-től személyzet szaporításokra fordíttassák. Sajnos, a vármegye a f. évi 25360. számú belügyminiszteri intéz vény nyel, ebbeli óhajtásával is elutasittatott. Mindezeket előre bocsátva tehát s annak a reményében, hogy a Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter ur általánosan ismert jogérzete, törvénytisztelete s igazságszeretete, figyelemben fogja részesíteni a vármegye nem vélt, de ez esetben kifogástalanul törvényes jogát, elhatározza Esztergom vármegye törvényhatóságának bizottsága, hogy figyelemmel a f. évi 23597. számú belügyminiszteri intézvényre, a kilátásba helyezett 10600 k. állami pótjavadalmazást a f. 1900. évre vonatkozóing alkalmazottai között oly módon osztja föl, hogy az 1899. évi vármegyei költségvetés tárgyában 1899—1900. évre kivetett 1 és fél %"

os vármegyei pótadóból származott %"

os emelés és az a894. évi törzsfizetésből származott jelegi törzsfizetésre való tekintettel, — minden vármegyei alkalmazottra 12

1

/

10 %-os emelés essék. Vagyis kimondja a vármegye, hogy valamennyi alkalmazottja az 1900 évben élvezett törzsfizetésének 12

1

/

í0 %'át kapja fizetésemelés cimén s igy 1900 január 1-től, a vármegye nyugdíjintézetének pénztárába, az ezen többlettel járó majd később hozandó határozat alapján, minden vármegyei alkalmazott, ki a nyugdíjintézet tagja, befizetni tartozik. Figyelemmel azonban arra, hogy ezen 12 7io % nem minden törzsfizetés emelésénél ad ki kerek számokat, elhatározza a törvényhatóság, hogy egyes alkalmazottainál az ezen %*

os

. emelés folytán beálló többlet összegeknél a filléreket, ;

— amint a számvevőség által készített s ide A. alatt mellékelt kimutatásból látható, 5 vagy 10 koronára kikerekíti. S mivel meggyőződése a vármegyének az, hogy a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter ur által a mult évi 357 mb. számú határozata félreértetett s az a f. évi 25360 szám. magas intézménynyel csakis félreértés folytán oldathatott fel, elhatározza a törvényhatóság bizottsága azt is, hogy, amint erre a B. alatti kimutatás a kellő tájékozást megadja, mindazon alkalmazottamul, kiknek fizetési összege %"

os emeléssel többet tenne ki, mint a mult évi 357. mb. sz. határozattal elfogadott fizetée, a folyó évi emelést, csakis ez utóbbi összegéig engedélyezi, illetve osztja föl. Mindezek alapjáu tiszteletteljesen, ujjólag kéri a törvényhatóság a Nagyméltóságú m. kir. Belügyminister urat, hogy a vármegye alkalmazottainak elátását az államosítás bekövetkeztéig véglegesen szabályozó, törvényesen hozott, in. évi 357 mb. sz. határozatot a maga törvényes érvényében hagyni s engedélyezni kegyeskedjék, hogy a jövő 1901-ik év január 1-től fogva a 10600 k. állami pótjavadalmazás, a vármegye 1900 évi költségvetése tárgyában 1899 évi 322 mb. sz. a. hozott határozatban felsorolt uj állások javadalmazására fordíttathassák. A midőn tehát a törvényhatóság a fönttisztelt Belügyministeri intézvények értelmében végül elhatározza azt is, hogy jelen határozatát, mint közérdoküt az,Í886. évi XXI. t. c. §-a értelmében az A. és B. kimutatások kapcsán 8 nap alatt leendő hihirdetés s a közhirrétételt igazoló záradékkal ellátandó példányoknak a netáni fellebbezések kapcsán e helyre legkésőbb 15 nap alatt leendő beterjesztése végett két főszolgabíró és a polgármester uraknak kiadja, — egyúttal megbízza a kir. tanácsos, alispán urat, hogy jolen határozatát, kihirdetés után az A. és B. s netáni egyébb mellékletekkel együtt a Belügyminister Úr Ö Nagyméltóságához terjessze föl. E határozat nem egyhangúlag hozatott, sőt húsz szavazattal tizenkilenc ellenében, aminek az a magyarázata, hogy a többség dr. Helcz Antalnak dr. Földváry István s Brutsy János által is támogatott amaz indítványa mellett foglalt állást, hogy mivel a kreálandó állásokat főleg az állam helyett végzett funkciók teszik szükségessé, ezek a jeenl határozatban egyáltalán szóba se jöjjenek, amennyiben azok dotálása egészen az államra tartozik. A közgyűlésen Andrássy János kir. tanácsos elnökölt. Riporter. A t Kaszinó > műkedvelőinek nyilványos előadása április hó l-én lesz.* 1. A Kerületi Betegsegélyző-Pénztár. Az esztergom-vármegyei kerületi betegsegélyző-pénztár vasárnap tartotta, VI. évi rendes közgyűlését a szokásos érdeklődés mellett, dr. Walter Gyula apátkanonok, pénztári elnök elnöklete alatt, a vármegye munkaadói és alkalmazottjainak jelenlétében. A közgyűlést dr. Walter Gyula elnök színes, lendületes szavakkal nyitotta meg, vázolva a pénztárak humánus intencióját, majd utalva arra, hogy az igazgatósági jelentés részletesen tárgyalja, az elmúlt 1899. év eredményét és eszményeit, felkérte Erős Soma titkárt, hogy azt, teljes egészében terjessze elő. Az igazgatósági jelentés, mely általánosságban és részletesen foglalkozik a pénztár működésével, szervezetével, bel él étével, Összhasoulitást téve az öszszes pénztárak által elért eredményekkel, nagy érdeklődés mellett olvastatott fel, a melyből a következő adatokat vesszük ki, megjegyezvén, hogy az elért eredmény a legosztptlanabl* elismeréssel találkozott. A tagok száma 1899. január l-én 2536 férfi, 128 nő; az év folyamán belépett 6566 férfi, 625 nő, kilépett 4482 férfi, 510 nő, meghalt 21 férfi, 1 nő, maradt tehát az 1899. év végén 2063 férfi és 114 női tag. Bevételezhetett összesen az 1898. évi 3755 kor 12 fill. maradványnyal, az eddig letett tartaléktőkével együtt 43985 kor. 34 fillér. Kiadás volt a tartalékalap elhelyezésével 40615 kor 78 fillér. Pénztári maradvány volt 1899. év végén 3369 kor. 56 fillér, amely összeg a kifizetetlen számlák kiegyenlítésére lesz fordítandó. Kezeltetett összesen a bejelentett tagok közül 2856 férfi és 509 nő; tápdíjban és kórházi ellátásban részesült 8Ó0 férfi és 50 nő, 1211 férfi és 113 női esetben; Táp díjas napok száma volt 9157 férfi és 614 nő; kózházi napok száma 1217 férfi és 170 nő; az ingyenes családtagok közül kezeltetett 1245 féfi és 747 nő; gyermekágyi segélyben részesült 30 nő 405 napra; táppénzgyanánt kifizettetett 1292 esetben, 10176 napra 7497 kor. 46 fill. 800 férfi és 80 nő részére ; kórházkan ápoltatott 56 férfi és 6 nő 1387 napig 2076 kor. 84 fill. kiadással; elhalálozott 21 férfi és 1 nő 1206 kor. kiadással, a 20 heti teljes segélyezést kimerítették nyolcan; gyógyszerekre kifizettetett 6708 kor. 88 fill.; orvosoknak kifizettetett 6337 kor. 82 fill., valamint 174 balesetből eredő betegség is kezeltetett. Az igazgatósági jelentés továbbá azon reményének ad kifejezést, hogy a pénztár a legnagyobb jövőnek nézhet eléje, tekintve azon körülményt, hogy a jelenlegi ker. miniszter a törvéry revízióját határozta el, melynek munkálatai máris befejeztettek és legközelebb az országgyűlés elé fognak terjesztetni. Különben is, a legutóbb kiadott rendeletek mind azt bizonyítják, hogy felsőbb helyen nagy fontosságot tulajdonítanak e nagy socíális eredményeket élért intézménynek. Ily rendeletek az uj betegápolási törvény, az országos betegápolási alap megteremtésének törvényre emelése, továbbá igen sok más rendelkezés is, melyek közül különösen kiemelendő a hátralékok köz-