Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-11 / 19.szám

volna megmondani, és mi azt híszszük, hogy a jelen állapotok között mulhatik el még jó néhány év, mig ez a várva várt idő bekövetkezik. Tartani fog tehát az igazságtalan megadóztatás! forma tovább is, ha az illetékes tényezők csak nézik és nem cselekszenek. Hiszen köztudomású, hogy a mult évben is nyolc-tizezer koronával emelkedett az egyenes adónk, pedig tudjuk, hogy közgazdasági állapotúnk olyan, mely nem adóemelést, hanem adóleszállitást követel. Ajánlatos először is, hogy a Kereskedelmi Társulat és az Ipartestület a kereseti adó kivetéséhez az összesség képviseletében, közös egyetértéssel, oly férfiút bizzon meg aki nemcsak képes, de bátorsága is van arra, hogy a kincstár képviselőjének szemébe tudjon nézni. Hiszen a kormány nem arra törekszik, nem az a célja a kormánynak, hogy igazságtalan és jogtalan adókat harácsoljon össze, hanem hogy a kivetett összeg a valóságos jövedelemnek feleljen meg. De hát melyik az a kisiparos manapság, ha mindjárt segéddel dolgozik is, a melyik jövedelmet tudna produkálni ? Tengődik, családja koplal és még szerencse, ha a bőr árát megtudja keresni. Évek hosszú sora óta tapasztaljuk, hogy kisiparosainknak, legyenek azok csizmadiák, magyar szabók, lakatosok, szűrszabók, kalaposok, szűcsök, timárok stb., az anyagárért hozzák nyakukra a végrehajtást, látjuk, hogy a bőr- és a posztókereskedők sírva néznek az kihitelezett anyagok ára után. Tudják a kereskedők nagyon jól, hogy a hitelbe kiadott bőr és posztó árának fele sem térül meg, és mégis kénytelenek adni, mert ha nem hiteleznek, rögtön be is csukhatják a boltot. Fel kell ébredni kereskedőinknek, iparosainknak, vállat vállhoz téve kell egymást támogatni, és ha azt látják, hogy az államkincstár funkcionáriusa nem ismerve a nyomorult helyzetet, oly adóösszeget hoz javaslatba, mely jogtalan és igazságtalan is, úgy panaszaikkal magához a miniszterhez kell fordulni, a ki bizonnyára a jogos és méltányos kérelmet meg fogja hallgatni. És itt egy kis szavunk van az adókivető, vagy jobban mondva az adómegállápitó bizottsághoz. El kell ismerni, hogy ezidőszerint az adóbizottság tagjainak megválasztásában nagyobb körültekintéssel járnak el, látunk köztük kereskedőket, meg iparosokat is, kik a helyi ipar és kereskedelem állapotáról elég bő ismerettel bírnak, és mégis a múltban azt tapasztaltuk, hogy az államkincstár képviselőjével szemben szavukat nem igen merik felemelni, pedig úgy tudjuk, hogy az adókivető bizottság tagjai nemcsak az államkincstár, hanem ebben a minőségükbea az adózó polgárok érdekeit is kötelesek szem előtt tartani és pedig ez utóbbit annál is inkább, mert a kincstár képviselője nagyon ís a kincstár érdekét iparkodik előmozdítani. Szemtanuja voltunk, hogy egy szegény szatócsot — kinek a múltban husz korona adója volt — hogyan adóztattak meg ötven koronával. A kincstár képviselője ötven korona adót javasolt, erre az illető szatócs, mint valami koldus, adójának leszállításáért könyörgött, meg is esett rajta a szive még a kincstár képviselőjének is, el is állt javaslatától s maga leszállította az illető adóját harminc koronára. A szatócs örvendezett már, hogy a jövőben tiz koronával kell csak többet fizetni s boldogan akart távozni. De csak akart, mert a következő percben felhangzott a kérdés : van e kis tőzsdéje. Persze hogy van, — volt a szatócs válasza — »ebből azonban nincsen semmi hasznom, de meg az ezután járó tőzsdedíjt fizetem.* Nem használt az alapos védekezés ; tíz koronával megtoldották a harminc koronát. Újra felhangzott a kérdés; árul-e pálinkát. »Igen árulok, de én azt hiszem, hogy a negyven koronába busásan benne van az ezután való adó is.* Dehogy van benne, — volt a válasz, a pálinkaárulás megbír még tiz korona adót s lett a szatócsnak a múltban fizetett húsz korona helyett ötven korona adója. Hát kérem, tisztelt adókivető bizottság, az ily és hasonló eljárás ellen nagyon jogos a felszóllamlás és egy cseppet sem használnak ilyennek megtörésével az államkincstárnak, mert az a nyomorult kisiparos, kiskereskedő, a tizenkét-húsz koronát valahogy megfizette volna, az ötven korona adóteher alatt öszszeroskad, aminek az a következménye, hogy a magas adót az év vége felé leírják, az adófizető meg már a harmadik vármegyében jár. Senex. Uj tél. Hja az idŐ — barmi vén a — Mégis csak a legjobb téma. Ha süt a nap és nem havaz: „De sasóp tavasz!" Ha hull a hó és fu a szél : „Már újra tél !

u Napsugárról, hóról, szélről, Kikeletről, nyárról, télről, Mindenféle váltosásról Sáólai jobb, mint bármi másról. Unalmasnak tart bár, lehet Nem egy gyerek, — Én az időről verselek. Es mert a hosssu vers megárt, Rövid szavakkal tudatom: Az idő ismét télre vált. Önök is tudják, ugy hiszem, Nines ebben uj már semmi sem, :— — Na hát, a legtöbb vers ilyen! , . . Kisdedóvóügyünk rendezése. — A kir. tanfelügyelő megkereséséhez. — Esztergom, márczius io. Az idegen, aki akár tél, akár nyár idején például Szenttamás-hegyére téved, ritkán feledi el megjegyezni, hogy e város aligha inspirálta volna Zolát a »Fecondíté* megírására/ Valarninthogy kedves látványosság a piacon is, amint alig tipegő emberkék a legkocsíforgalmasabb pontokon tizével-huszával bújócskát játszanak. Pedig nincs nagyobb gyermekbőség nálunk, mint más városokban, csak éppen hogy a gyermekek, mig iskolások lesznek, erkölcsi fejlődésük elképzelhető előnyére, testi épségük veszedelmére, az utcán nevelődnek fel. Rég észrevettük e jelenséget, szóvá is tettük több ízben azzal, hogy e sajnálatos körülménynek a kisdedóvók elégtelensége, illetve drágasága az oka. Fel szóllalásunknak eddig nem volt eredménye, de elégtételük^ szolgál, hogy aj ezerszemű kir. tanfelügyelő nekünk adotl igazat, megmondja ezt a képviselőtestületnek is s mi reményeim akarjuk, hogj az 6 nyomós szava nem hal el hatás nélkül. F. hó 7-én adta be ugyanis a kisdedóvóügyünk rendezése érdekében a városi képviselőtestülethez adresszáll megkeresését, amelyet bőséges és meggyőző indokolással is ellátott. A kisdedóvásról szóló 1891. XV. t. c. 15. §-a ugyanis elrendeli, hogy minden vármegyei székhelyül szolgáló község — tekintet nélkül egyes állami adójának mennyiségére — tartozik saját erejéből kisdedóvódát, illetőleg kisdedóvódákat állitani és a törvény rendeletének megfelelően fentartani, ha a városban óvoda nincs, vagy ha legalább negyven olyan gyermek van, akik a meglevő kisdedóvódákban el nem helyezhetők, illetőleg nem helyeztetnek el és állandó felügyeletben s gondozásban nem részesülnek. Tény, hogy Esztergom város egyszersmind vármegyei székhely is, nemkülömben, hogy a város területén ez idő szerint fenálíó kisdedóvódákba a városi tanköteles kisdedek — főkép az egészségügy követelményeinek megfelelően — el nem helyezhetők, másrészt, mint emiitettük, százakra megy az állandó felügyeletben és gondozásban nem részesülő kisdedek száma, hivatalos, állásából folyó kötelessége volt a kir. tanfelügyelőnek a képviselőtestületet az iránt megkeresni, hogy az idézett t. c. 18. §-a alapján a városi kisdedóvási ügy rendezéséről a saját hatáskörében intézkedjék. A legutóbbi összeírás szerint a város egyes kerületeiben a 3—6 éves, óvódasoros kisdedek száma a következőleg oszlik meg: a kir. városi kerületben 594, a szenttamásiban 127, a vízivárosiban 31, a szentgyörgymezeiben 194, Összesen 946. E létszámmal szemben ez idő szerint a következő kisdedóvódák állanak fel: I.) a kir. város területén az »Esztergomi Kisdedóvó TársulaU-é, amely a I m. kir. helytartótanács á tal jóváhagyott | alapszabályok szerint, dr. Zalka János jelenlegi győri püspök nemes kezdeményezésére alakult, továbbá a szent-Anna | zárdai érseki kisdedóvóda, amely rész! ben a kisdedóvónő-képzőintézet gyakorié I iskolája gyanánt is szolgál. Mindkettő 12—2 tantermes. 2. A szentgyörgymeze

: I kerületben az érseki alapítványi, egyet ! len egy termes kisdedóvó-intézet. E három kisdedóvódát az elmúlt évben a kisdedek kövtkező számban ke restek fel: a belvárosi társulati kisked óvodát 145, a Szent-Anna zárdáit 282, s I szentgyörgymezeit 167, tehát a 946 óvö< daköteles közül összesen 594. E szerinl amíg a társulati kisdedóvódában egj teremre 72 kisded jutott, eddig a zárda két kisdedóvódában 145—200-an egy te rémre s egy-egy kisdedóvónőre, am felügyeleti, gondozási s egészségügy szempontból is súlyos kifogás alá esik E statisztika mutatja, hogy 352 azoknál az óvódasoros kisdedeknek száma, akii se télen, se nyáron kisdedóvódába fe nem adattak. És pedig főleg a szentta mási és vízivárosi óvódakölelesek azok akiknek szarna 158, akik a kisdedóvóda áldásait nélkülözni voltak kénytelenek még pedig csupán azért, mert a létezt kisdedóvódák mindegyike ezektől a város részektől nagyon is távol esik. Ez adatokkal, azt hisszük, eléggé meg győzőén indokolja meg a kir. tanfel ügyelő abbeli megkeresését, hogy a kép viselőtestület a szenttamási és viziváros. kerületek kisdedei számára megfelelő kis dedóvódáról gondoskodjék. Minthogy pedig a belvárosi társulat kisdedóvóintézet, amelyet a társulat ed dig Pór Antal kanonok elnöklete alat nagy ügygyel-bajjal fentartott, de melj intézet az ő leköszönése folytán s Szabi László volt kisdedóvó nyugdíjaztatási következtében, aki a tagok gyüjtéséber fáradhatlan volt, — az intézeti tagok igei erős megfogy tával — válságba jutott ez az intézet is arra van utalva, hog) új alapokon új szervezést nyerjen. Anná is inkább, mert ez az intézet, amelyné a társulat a kisdedek szüleitől .50—10c fillér havi óvódíjat enged szedetni, nem felelhet meg jövőre a kisdedóvás általános igényeinek, mert magas dijakkal a kisdedeket nem elriasztani, hanem azoknak a bejuthatást megkönnyíteni a főfeladat. Mindezeknél fogva a kir. tanfelügyelő emiitett megkeresésében arra is kéri a képviselőtestületet, hogy lépjen értekezésbe a Kisdedóvó Társulattal s hasson oda, hogy a válság előtt álló kisdedóvóda a nemes város védőszárnyai alatt, megváltozott viszonyok között, akadálytalanul folytassa áldásos működését. Tudomásunk szerint, a tanügyi bizottság is, a képviselőtestület is egy alkalommal fogja tárgyalni a polgári iskolára vonatkozó s a most ismertetett megkeresést. Kétségtelen, hogy a vélemények meg fognak oszolni, bár komoly s érett megfontolás után meg kell hajolnunk mindkét terv helyessége előtt. A pénzügyi szempont az elsőnél akadályul (természetesen a reátiskola megszűntével) — kevéssé szolgálhat, az utóbbinál, kétségtelen, újabb összeggel szaporodnék a kultuszbudget, amennyiben a város — csekély tüzelőfán kivül — a kisdedóvásra nem áldozott. De a kik a jövendő generációk sorsát igazán szivükön viselik, nem fogják szem előí téveszteni azt a szempontot, hogy mennyi, az elemi iskolákra adott pénz vesz kárba, mert az iskolákba az utca porában — sarában elromlott gyermekek kerülnek, hogy az őrizetlenül magukra hagyott kisdedek . mennyi veszedelemnek vannak állandóan , kitéve. Memor. Mutamur ... Két hét múlva — megjósolom — meglássák! Általános lesz az angol barátság, j Búrok harcát hívni fogják „meróny

tt-nek, j Ladysmith lesz példája as& erénynek, I A búroknak mind kiadjuk *z utat, — j Mért engedték legyőzetni magukat l . . . - • — • — I Egy év az ipartestületben. I Esztergám, március 9. | A helybeli Ipartestület, amely jelenlegi vezetősége alatt nemcsak minden .üányban megfelel feladatának s mindig \ nyitott szemmel őrködik iparosaink érdekei fölölt, de az összes iparosok figyelmét és háláját kivívta azzal, hogy sorsuk javítása, az iparososztály nagyobb boldogulása érdekében hasznos és or! szagos mozgalmakat kezdeményezett, ' rendes évi közgyűlését a városháza tanácstermében vasárnap délelőtt tartotta, j A szép számban megjelent tagokon (kivül ott láttuk: dr. Fbiáváry István I iparhatósági biztost, Vimmer Imre pol! gármestert, Rothnagel Feflsrjc főjegyzőt, Horváth Lajos tanácsjegyzőt, az ipar| ügyek leglelkiismeretesebb előadóját stb. } A közgyűlés Dóczy Ferenc testületi ei! nők rövid, magvas megnyitó beszédével j délelőtt tíz órakor vette kezdetét. J Az ülés legnagyobb részét természetj szerüleg Neményi Károly, a testület buzgó titkárának gonddal, lelkiismeretességgel kidolgozott terjedelmes jelentése töltötte ki, amely első sorban kisiparosaink szomorú helyzetét ecsetelte, amelynek okát magában az ipartörvényben s másodsorban az iparpártolás hiányában találja, de jobb jövő reményét látja ama tevékenységben, amelyen iparügyi kormányunk a helyzet szanálása körül kifejt. Főleg reménykedik az ipartörvény oly módosításában, mely kedvező termelési és értékesítési visszonyokra való törekvés meRett, kiváló súlyt helyezend az ipari közigazgatásra s általában az iparfejlesztésre. Az Ipartestület az elmúlt évben öszszesen huszonöt különböző ülésben nagy, komoly és eredményes munkásságot fejtett ki. Igy vásárózó iparosaink érdekében kieszközölte a más vidékről érkező iparosok felett az elsőbbségi jogot s sikeresen szólalt fel, hogy megszűnjék amaz állapot, amely szerint több községünkben illetéktelen egyének házaltak, árusítottak iparcikkeket.