Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-18 / 13.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE, (13. szám.) 1900. február 18. Bármely hazai társulat kedvezménykép évenkint megadja a io—15 °/

0-ot, ez évenkint 600—900 koronát tenne. Fordittassék ez összeg a III-dik pont alatt emiitett alapra, s reményhető, hogy a társulatok még a díjtételekben is adnának kdvezményt. Ez eszmém pártolására felhívom itt, a nyilvánosság terén, vármegyénk mélyen tisztelt alispánjának figyelmét. Látom én azt régen, hogy a > Magyar Sion« tetejéről látcső nélkül szemléli ő vármegyéjében a szegények ez ecsetelt küzdelmét s egyik főgondját képezi ennek enyhítése. Nagy Ölved, 1900 február hó. Pólya Lajos ev. ref. lelkész. — Február 15. — A város képviselőtestülete csütörtöki rendkívüli közgyűlésében letárgyalta azt a négy ügyet, amelyet az elnök — az idó előrehaladottsága miatt — a legutóbbi rendes közgyűlés napirendjéről levett. Hogy e halasztás nagyon indokolt volt, legjobban igazolja az a körülmény, hogy maga az első pont — háromórás vitát provokált. A tanácskozás mindvégig rendben, nyugodtan folyt le. (Az utvám-szabályrendelet.) Ez ügygyei a képviselőtestület foglalkozott már a mult évben is s akkor úgy határozott, hogy üres kocsi után az utvám 4 kr, terheltnél 1 métermázsától 5-ig 7, öttől tizig 10, tiztői húszig 15, ennél többnél 20 kr, a lábon hajtott nagyobb állat (szarvasmarha, ló,) titán 2, kisebb után 1 krajcár legyen. E tételek azonban csak a vidékiekre vonatkoztak. A minisztérium nemrégen visszaküldőtte az így kontemplált szabályrendeletet azzal, hogy a rakománysúly után való vámolás a közönség elkerülhetlen zaklatásával járna, miért is — a győri Keres messzire, és Ők . . . megint folytathatják, ahol abban hagyták: köszöntik egymást mély érzelemmel . . . A hallgatás nagyon nehezükre esett már . . . Erezték, hogy lassan felszivárog szemükbe a könny, — ezért elváltak. Ktzet fogtak és mosolyt erőltettek szomorú szemeikbe. — Tehát holnap ?! — kérdezte a fiu. — Igen, holnap! — felelt a leány, jöjjön majd át, IV. Gyönyörű, verőfényes reggel volt. Márta kinyitotta szobája ablakát és kiakasztotta a Pubi kalitkáját. Hadd élvezze szegényke már most a szabad levegőt ! Délfelé odajött Nagy Pista, hogy tanúja legyen a nagy eseménynek. És bár mindkettőnek nagyon fájt a dolog, a jó tett mégis megelégedést okozott nekik. A leányka kinyitotta a kalitka ajtaját. A madár kijött és az ajtóra lépett. Lélekzetet visszatartva ügyelték, mint fog elszállni. Egy ideig ott fürdött a napfényben, és vidáman csicsergett. Majd repülni próbált. Lassan szétteregette szárnyait és élénken hasította az üde levegőt. Egy ideig csak körükben röpködött, de hirtelen merész ívben felröppent a háztetőre. k ed el mi és Iparkamara indítványára óhajtja, hogy csak az egy lovas és két lovas teherkocsi között tegyenek megkülömböztetést. A tanács — a miniszter óhajtása szerint — erre azt indítványozta, hogy egy lovas terhelt kocsi után 7, kétlovas után 15 kr. szedessék, de külön felveendőnek véleményezte azokat az úgynevezett társzekereket (különösen a lisztszál Utó vörösvári kocsik miatt), amelyek igen nagy teherrel, két lónál többel nagy forgalmat csinálnak városunkban. A díjtételt ezek után 20 krban proponálta úgy, hogy mind a három kategóriánál minden egyes ló után még külön 2 kr. fizetendő. Abban alapelvet állított fel, hogy aki utvámot fizet, attól kövezetvámot nem szednek. Utvámmenteseknek csak a helybeli fuvarosoknak, akik itt fizetnek pótadót, a város területén tartott fogatait proponálta, de úgy, hogy ha ezek a város határán kívül eső területről fuvaroznak terhet, szintén úgy fizessenek, mint a vidékiek. Az elnök előadta, hogy a tanács megelőző délután három óráig foglalkozott a tárgy előkészítésével s a tarifa megállapításánál főleg arra volt tekintettel, hogy az körülbelül megegyezzék a tengelyen szállított áruk tarifájával. A főügyész pedig hangsúlyozta, hogy e kérdésben a sürgetett tapintatosságot nem lehet kifejteni; minél egyszerűbbé kell tenni a szabályzatot. Mindenki vámmentes akar lenni s ha akad kibúvó ajtó, bizonyára megtalálja azt. Ezért nem lehet a transito-kocsikat sem különválasztani. A vita széles mederben folyt s a tanács tagjai szinte provokálták ezt. Nagyon is helyesen, mert egyes alkalmakkor — dacára megelőző napi hosszú és beható tanácskozásuknak — még a tanácstagok sem voltak egészen tisztában propoziciójuk határaival. A felszólalások főleg két irányban történtek. A szónokok nagy része azt kívánta, hogy a határon kívülről szállító helybeli lakosok (mert a proponált > fuvarosok c szó helyett ezt a változtatást vita nélkül acceptálták) csak a kocsirakomány után fizessenek, fogatjuk, állatjuk vámmentes legyen, Másrészt a tarifa második osztályát tulmagasnak találták a régi díjtétellel szemben s Mindketten sóhajtottak . . . hol egymásra, hol a madárra néztek és mindjárt el sem tudták hinni, hogy a madárka nincs itt többé ... A madárka, a mi annyi boldog órát szerzett nekik — elrepült, hogy soha se jöjjön vissza . .\ soha . . . A fiu nagyon bánatos volt, a leányka szemébe pedig könny szökött, majd kitört belőle a fájdalom, és utána esengett : — Pubi! . . Pubi! . . A madárka nem hallgatott oda; a napbanézett és csicsergett, lármázott. Nagyon jól érezhette magát. — Elszállt! . . hiába ... — mondja Nagy Pista, —• vége . . . vége! . . . Márta kesével ernyőt csinált szeme főié, ugy nézett utánna; majd kötényével intett, és újból szólította: — Pubi! . . jer vissza Pubi! . . S ime! néhány szárnyrebbenés, s a madárka biztos repüléssel Márta kezére szállt. Átfogták, simogatták, becézték nagy örömmel, és amint összeértek ölelő kezeik, boldogan nevetve súgták egymásnak : — Itt a Pubi, visszajött az édes jó Fubi! , . Honti Henrik. igen meggyőzően fejtegették, hogy vajmi kevés okunk van pl. a gabonaeladókat még jobban elidegeníteni, mint ahogy eddig elidegenedtek. Dicséretére válik a képviselőtestület tagjainak, hogy a helybeliekre rovott uj teher ellen a szokott hevességgel nem tiltakoztak, nem volt felszólalás az ellen sem, hogy a jövőben az eddig vámmentességet élvező nagy domíníumok (hercegprímás, főkáptalan) fogatai után is szedessék az utvám. A három órás vita befejeztével a tanács javaslatát elfogadták azzal a módosítással, hogy a terhes kocsik második osztályának díjtételét 10 krra mérsékelték, vagyis a terhes kocsik közül fizetni fog (a lovakat is számítva): az egy lovas 9, két lovas 14, a két lovasnál több 24 krajcárt. (A szabályrendeletben, remény éljük, fillérekről lesz szó.) A többi díjtételek változatlanul mentek át, utvám mentess ég biztosittat vám azoknak a vásárról jövő kisiparosainknak kocsija után, akik helybeli fuvarost használnak. Vámmentesek a helybeli bérkocsisok személyszállító kocsijai, a személypogygyásszal együtt. A párkánynánai vasúti áll lomásról szállított teheráruk, miután ezek után, ha a kormányi jóváhagyást megkapjuk, már a vasúti állomásnál megfizettetik a kövezetvámot, szintén vámmentesek lesznek, a helybeli lakósok vidéki vásárokon vett, vagy vásárról visszahajtott lábas jószágaival együtt. (Építészeti szabályr endelet.) A város építészeti szabályrendelete, amely jó egy pár hónapja átküldetett, visszaérkezett a megyeházáról. Az alispán küldötte, hogy a képviselőtestület vegye fontolóra a proponált módosításokat, határozzon, hogy igy simábbá válhassék tárgyalása a törvényhatóság közgyűlésén. A képviselőtestület azonban ugy találta, hogy annak idején nagyon is megfontolta a szabályrendelet minden pontját, különös tekintettel volt a helyi viszonyokra s igy ezúttal sem állott módjában a proponált módosításokat elfogadni, nem különösen, a jogi szempontból tervezetteket, amelyek a közgyűlés jogász tagjai között — sajátos hangjuknál fogva is — bosszúságot és derültséget egyaránt keltettek. A város ugy határozott, hogy ha a gyalogjáró 2

Í

/

S méternél szélesebb, a többletet a város közönsége fedezi. A megye 2 métert proponál. Megmaradtak az eredeti szövegezésnél. Ki volt mondva, hogy a jégvermek a város területén a szomszéd épülettől csak 6 m. távolságban építhetők. A megye elégnek találja a 3 m. távolságot. A város nem. A város közönsége úgy határozott, hogy a házudvarban a pöcegödőr a trágyagödörtől különállólag a falaktól egy méternyire, az árnyékszék 15 méternyire alkalmazható; e tekintetben kivételes engedélyt — a helyi viszonyok következtében — csak a tanács, s az építőbizottság adhat. A megye nem engedne kivételt. A képviselőtestület, amely tudja, hogy vannak telkek, amelyekben lehetetlen még a minimális távolság betartása is, megmaradt eredeti álláspontján. Az engedély dijat toldaléképitkezéseknéi két koronában állapították meg, mivel ily esetekben lehetetlen a számítás • méter után. A megye pedig így óhajtaná. A város kivihetetlennek tartja. A város úgy határozott, hogy uj csatornaépítéseknél ez érdekeit háziúrnak a költségek 1

/

3-át, a városi tanács által megállapított arányban fizessék. A megye ez arányt a háztelek utcai hossza arányában proponálja. A képviselőtestület e helyett az arány alapjául a házadó alapján kimutatott becsértéket állapítja meg. A jogi kifogások íőleg azt hangoztatják, hogy a diffikultált pontozatok a > magánjog fogalmával ellenkeznék.* A városi főügyész, hangsúlyozva, hogy az építészeti szabályrendelet már természeténél fogva, a magánjog korlátozása, kimutatta az emelt kifogások alaptalanságát. Ha a megye propozícióit elfogadnák, még a város szabályozása esetén is, a legszebb téren emeltethetnének gubóházak, putikok, új parcellázásnál alakulnának zsákutcák, kimondott közcélú kisajátításoknál is utólagos építkezésekkel a háztulajdonosok felverhetnék házaik árát. A megye úgy vélekedik — ellentétben a várossal —, hogy a járdakövek a háziurak tulajdonát kell, hogy képezzék, mert az első járdát nekik kell megfizetni. Nos, ha igy volna, a háziurak egyszerűen rendelkezhetnének a járdakövek fölött, mindegyik kicserélhetné oly járdaburkolattal, amilyen éppen neki tetszik s e változatosság szép látványt nyújtana; el is tilthatná az a járdájáról a közönséget. Igaz, hogy az első járdát a háziúr fizeti, de azután a város közönsége javítja, gondozza, a háziúr idegen területre rakja a járdát, vele a háza értékét emeli; azért a járda mindenütt — a fővárosban is — a város közönségének tulajdona. A szabályrendelet tehát visszamegy a vármegyéhez eredeti alakjában. (Klinda Rezső nyugdíja) Klinda Rezső városi karnagy kérvényt intézett a képviselőtestülethez, hogy engedje el az új nyugdíjszabályzat értelmében reá is visszamenőleg kirótt nyugdíjilletéket. Főleg arra hivatkozik, hogy tanítói működését is beszámítva, immár ötven éve szolgálja a várost s igy teljes nyugdíjra volna igénye. A tanács — a főügyész nagy gonddal kidolgozott, terjedelmes véleménye alapján — arra az alapra helyezkedett, hogy amint a várost senki sem mentheti immár fel a nyugdíjfizetés kötelezettsége alól, úgy Ő sem menthesithetí semmi tisztviselőjét a nyugdijillcték alól. Fizetni kell Klindának is, természetesen csak karmesteri működésének ideje után. Ha azonban nyugdíjaztatásra kerül a sor, ott lesz alkalma a város közönségének, mint több más alkalommal tette, kimutatni méltányosságát és elismerését az érdemelt férfiúval szemben. Dr. Fehér Gyula hosszú, szép beszédben kéri, hogy ne maradjanak a rideg fiskalitás alapján, s ha már más elismerésben nem részesitik azt a férfiút, aki félszázad óta áll a város szolgálatában, legalább kérelmét teljesítsék, annyival is inkább, mert a nyugdijszabályzatban van egy §., mely szerint nyugdíj illetéket nem fizet, ha tovább szolgál is, akinek a szabályzat érvénybe lépésekor negyven éves szolgálati ideje van. Igy érvelt dr. Helcx Antal is. A szív, a méltányosság általában az utóbbi szónokoknak adott igazat, az ész, igazság viszont a tanács javaslatát találta helyesnek, különösen amikor dr. Földváry hangsúlyozta, hogy a nyugdíj szabályzat megtartását nagyon szigorúan kell venni s Klinda 50 éves szolgálatáról nem lehet szó, amennyiben a városi tanító, amely állást azelőtt Klinda betöltött, nincs benn a nyugdijszabályzatban. Elfogadták a tanácsi javaslatott. Végül kimondották, hogy id. Eggenhoffer József egy régebbi, kifogásolt tartozását a járdakőalapba befizetni tartozik. Riporter. ásvány és szikfiz- fogyasztási adónk. EszUrgim, február 17. Ismeretes, hogy a városi képviselőtestület még a mult év folyamán megszavazta s a vármegyei törvényhatóság is jóvá hagyta az ásvány- és szikvizek fo-