Esztergom és Vidéke, 1900

1900-12-24 / 100.szám

— Szeretem Önt Hermin! A leány nem állott meg, csak arra az izgató, csodálatos mosolygásra vonta keskeny ajkát, Berzétei megütődve sürgette: — Hát nem is felel nekem Hermin? Hermin igazított valamit fényes acélszinű haján és a felhők kavarodását nézte. — Már régen vártam ezt a kijelentését. A lovag közelebb súrlódott hozzája. — Hiszen várhatta is Herminke . . . És a választ nem gondolta meg előre t A leány mosolyogva bicezentett a fejével. — De igen. Hogy milyen jóizüen fogunk nevetni ezen a kedves szcénán mind a ketten. Berzétei egyszerre megállott és patetikus sértődéssel lépett hátra. — Bocsánat, én nem nevetek ... Ön s-rosszivü leány, Hermin. ön félelmetes, szívtelen, mint Goneril. A leány még mindig mosolygott és babrált a hajával. — Hát fusson a gonosztól! . . . Talál majd Cordéliát másutt . . . III. Az este a sárga Berzétei-rózsa már nera került a Hermin tányérjára. A Heller-leányok Benjáminája, a kis Éva fehér battisztruháján hervadt el. A fogulmazó úr szerepet cserélt. Ledobta magáról a cinikus merész don Jüan csillogó köntösét és Romeo szürke szerény köpenyébe burkolódzott. Vadvirágott szedett a réteken Évikével, akácfa levelet tépdesett és liraonádés, rózsaszínű édességeket szavalt, mint egy szerelmes gimnazista. A kártyázó kompánia meglepődve interpellálta öt meg a változás miatt. Megvetőleg intett a kezeivel. — Egy kis tréfa az egész. Csakhogy a szépséges, fehérnyaku Walkür egész életén át megsiratja ezt a tréfát. Az ügyes szalónember hamarosan cinikus lényébe szédítette az alapjában még gyermekleányt. A kis Benjamina pár nap alatt aranyos hajkoszorújától apró topánkája hegyéig beleszeretett. És a lovag egy nagyon holdvilágos esté"n a park legromantikusabb részén immár a kis Éva karját érintette meg gyöngéden: — Ma táviratot kaptam a fővárosból, holnapután vissza kell utaznom. Édes kis Évica, el kell válnunk. A nénje, Isten tudja mért, halálosan gyűlöl, soha sem engedné meg, hogy szeressük egymást. És egymás nélkül nem tudunk megélni ugyebár? Van-e ereje cselekedni? ... Én előkészítek mindent és holnap éjfélkor megkopogtatom az ablakát . . . A gyermek arca lángba borult, kis szive bolondul vert, majd egyszerre csöndesen lehunyta pilláit. — Várni fogom. Berzétei felhúzta a nesztelen gumitalpú cipőket és másnap éjjel felosont a meredek erdei uton. Csöndes, fehér, langyos nyári éjszaka volt. A kis Málnás, mint szürke selyemszalag, fodrozódott moszatos sziklaágyában. A gömöri kőbányák felől időnkint tompa robbanások hallatszottak. Fantasztikus, kísértetiesen szép volt az erdő képe, mint egy Doré-féle eszményi tájképé. Berzétei átmászott a csöndes erdészház hátulsó kertfalán és kissé habozva zörgette meg a fehérfüggönyös ablakot. Az ajtó hamar felnyílt és könnyű kendőbe burkolva, sápadtan bujt ki rajta a kis áldozat. Karon fogta és szótlanul vitte a kapu felé. Abban a percben, mikor a rozsdás kilincsre tette a kezét, előugrott valahonnan a félelmes borjúnagyságú neufundlandi kutya | és fenyegető állásban hatalmas ugatás sal tiltakozott az éjjeli látogatás ellen. Éva megsimogatta reszkető kezével, eleinte halkan, majd egyre kangosabban csitította a dühös állatot. Az eb erre keservesen vonítani kezdett, mire egyszerre felpattant Hermin ajtaja is. A leány úgy jött az udvarra, a hogy az ágyból kiugrott, reájuk ismert és egy pillanatra szédülten kapaszkodott a folyosó oszlopába. Majd kiegyenesedett és lassú nyugodt lépésben közeledett hozzájuk. Csillogó szemmel, lángoló arccal állott a kapu elé, megkapta az eb nyakláncát és megrántotta : — Csönd, Herkules ... Te menj. a szobádba, Éva! Berzéteivel majd én beszélek. Nem tiltakozott egyik sem. A halálsápadt leányka Összecsukló térdekkel bukott be szobájába, a meglepett Romeo némán követte a fehérlepi es szép kísértetet. Hermin betette mögöttük a szobája ajtaját. Csak most vette észre, milyen pongyolában van. Arca pirosra festődött, vastag gyapjukendőt dobott magára, azután kiegyenesedett újra. Odaállott a férfi elé és mélységes megvetéssel nézett végig rajta. — Ön aljas ember, Berzétei! A férfi bambán összeesve nézte a haragos szép leányt. Valami értelmetlen, ügyetlen mozdulatot csinált a kezével. — Mit akart azzal a szegény gyermekkel ? — És mint a biró a vádlottól szigorú, könyörtelen szemmel várta a feleletet. Berzétei lopva tekintett rája, amint az átlátszó lepelben a görög is- j tennők észbontó pompájában állott előtte, j A zöld ablakfüggönyön beszűrődő hold-1 sugarak megolvadva csorogtak szét a felséges alakon. Beszélt, hebegett, valamit. — Hiszen szeretem Évát, mind a

( ketten szereljük egymást, a szándékom becsületes volt, az Ön biztos ellenzésétől féltünk csupán. Hermin sokáig Összefont karral vizs-j gálta a szánalmas, tehetetlen embert. — Hát feleségül veszi őt ? Berzétei csak intett a szemével. — Becsületszavára mondja? — Becsületszavamra. — Bizom benne. Holnap beszélek atyánkkal és délután várom önt. Isten vele! Előre ment ki az ajtón, a tornácon ólálkodó ebet újra megfogta és fogva tartotta mindaddig, mig az éjjeli vendég ki nem támolygott a kapun. Még látta, amint a meredek lejtőn szinte gurulva rohant lefelé. Akkor befordult alélt huga szobájába. IV. Az éjjeli lovag másnap reggel tetőtől talpig feketében, feltűnő komoly arccal jelent meg a kútnál. Az ott ácsorgó pajtások egyszeribe körülfogták és ezer kérdéssel ostromálták. — Mi történt veled Zsiga? Olyan komoly vagy és olyan ünnepélyes? A fogalmazó úr megadással hajtotta meg fejét és mosolygó rezignációval, ellágyult hangon súgta vissza : — Ostoba história, gyerekek! Az ártatlan tréfa komolylyá vált. Most megyek beszélni a papával. A körülötte álló hűséges gárda meghatva, szánakozással nézett reája, miftt egy trónjáról letaszított, elbukott fejedelemre. Gondolatok. — Lengyel Laura. — Egy assaonynak nincs joga egy férfira! eltartatai magát, ciak akkor, ha aat a férjet Méreti. Ái embernek egy kötelessége Tan, melyre törekednie kell, akár eléri, akár nem: boldegeág. « Ái a csodálatos, hogy a fiatal emberek n5i barátjak at nem a nyolcvan erei tiszteletreméltó matrónák körül válogatják és a lelki rokonságot seka sem a hajlott korú hölgyekkel siemben éráik. Minden, asszonynak hiaaleg, ka aat mondják, hegy csalódott, hogy nem értik meg. Á leányok saeretik, ha valaki aat mondja nokik, hogy ninee szivük, mert ea aat jelenti, hogy sseretnék, ha lenne. Á bölcs axiómák arravalók, hegy aa ember ne kövesse íket. Sokkal több ember kai meg gyomorbajban, mint boldogtalan Hereiem miatt. Á ki madonna volt, aa nem leket hoayhasaolgáló. Népszámlálás. Esztergom, deaember 23. Az újév elaő napjaiban ejtik meg hazánkban s igy Esztergomban is a népszámlálást. Tiz évnek haladása fog kiderülni az idei népszámlálás adataiból. Ez adatok magyarázzák népességünk szaporodását, feltüntetik a magyar faj emelkedését, vagy alászállását, betekintést engednek abba a nagy műhelybe, mely egy nemzet történetének képét formálja meg. 1901. nemcsak egy uj század kezdete, de egyszersmind megvilágítója lesz az uj század reménységi fokának. Némikép a nemzeti önismeretnek eszköze, próbája az a statisztikai müvelet, melynek végrehajtásától már alig pár nap választ el. Nemcsak tudományos jelentősége van ennek a rengeteg számcsoportozatnak, mely a tizévenkint megtartott népszámlálás eredményeképp statisztikai feldolgozás alá kerül. — Éppen reánk magyarokra nézve, faji és nemzeti erőnk szorgos számbavétele s ebből folyólag önbizalmunk izmosodása, az államképző s fentartó tehetségünk meggyőző bizonysága is. Magyarországon az okból is szükséges a népszámlálás matematikai műveletének a legszigorúbb keresztülvitele, hogy lássuk a képet a maga valóságában, — hogy reánk ne foghassák ellenségeink, kisebbitőink, hogy Magyarországon a magyarság talán csak „testvéreink t jóakaratából tengeti magát. Mert bizony nem egyszer olvassuk a külföldön megjelent röpiratokból, hogy nemcsak zsarnokok, barbárok vagyunk, hanem oly csekély számmal is, hogy egy fuvalat is elsöpörhet. Csakhogy erős fuvalatnak kellene lennie, amennyi a legmérgesebb brosúrából sem áradhat reánk. A népszámlálás munkája nagy és általános munka, hoyy távoleső részleteiben való ellenőrzése szinte lehetetleu. A végrehajtó közegek diszkréciójától sok függ, mert tág tere nyilik körülte a lelkiismeretlen könnyelmű léhaságnak, sőt roszakaratnak is. Már pedig a nemzeti érdek ellen való vétek, ha ennél a tiz éves mérleg csinálásánál bármikép maguk rovására nem mondunk igazat. A múltban sok nem történt ugy, amint kellett volna s bizonyára ez késztette a minisztert a legszigorúbb végrehajtási utasításra. Szükséges is, hogy a még fenmaradt idő alatt, mig a népszámlálás foganatosításához érünk, hatóságunk megtegye a maga körében a kellő előkészületeket. Szükséges továbbá, hogy megmagyarázzák a népnek, hogy e müvelet semmi összeköttetésben nincs semmiféle végrehajtóval s adóemeléssel s a népnek kára éppenséggel nem lehet belőle. Legfőbb ideje, hogy egyszer s mindenkorra kipusztuljanak a nép köréből azok a babonák, melyek az első népszámlálásnál megnehezitették a munkát s nem egy helyt komoly veszedelmet is okoztak. A polgármester a népszámlálási biztosokat már kinevezte. A biztosok a következők : I. kerület {Belváros i. házszámtól 80 ig) Major János. II. ker. (81—160) Hollósy Károly. III. ker. (161—240) dr. Kabina Sándor. IV, ker. (241—-320) ifjabb Eggenhoffer József. V.Jcer. (321—400) Neményi Károly, VI. ker. Miklóssi József (401—480), VII. ker. dr. Prokopp Gyula (481—560), VIII. ker. Rothnagel Ferenc (561—620), IX. ker. Osváth Andor (621—700), X. ker. Bérezi Endre (7001—780), XL ker. Schönbeck Imre (781—861), XII. ker. Huray Ferenc (861—923). A Szenttamáson. XIII. ker. Büttner Róbert (1—90), XIV, ker. Lindtner János (91—180), XV. ker. Litsaer Sándor (180—276). Szentgyörgymezőn XVI. ker. Kottra Károly (1—80), XVII. ker. Hagara Antal (81—160), XVIII. ker. Karácsonyi Béla (161—240), XIX. ker. Szentgyörgyi József (241—320), és a Vízivárosiban XX. ker. Balek Gyula I—109. Sajnosán kell konstatálnunk, hogy az >önzetlen< városi képviselők közül, akik erősen hangoztatták, hogy dehogy kell napidij, ^vállalkozunk mit, — a vállalkozók öt (kivételével) mind kibújtak a nobile officium alul. Jól lesz ezt megjegyeznünk. Nagy Hét. 900. XII. 23. Szeretetnek ünnepére, Szent Karácsony estéjére, A mint édes anyánk intett: Készítsük a sziveinket! Bűnbánattal lelke telve: Álljon meg a rosszak nyelve! Vad indulat, bosszú, harag, Karácsonyra mind elmaradj! Szeretetnek ünnepére Szeretet szálljon szivére Minden földi halandónak ! Ugy a rossznak, mint a jónak! Farkas, bárány bundát öltsön! Béke légyen itt a földön! Igaz uton járjon az ész ! Alamizsnát nyújtson a kéz ! Szivünk szálljon, mint az óda, Szent, magasztos régióba, S jön majd reánk égből áldás : Szenvedésre a megváltás! Alexandros. I Gazdasági Egyesületből. — Az igazgató választmány ülése. — Esztergom, december 22. A szomorú kötelesség, az a nagy veszteség, mely a Gazdasági Egyesületet érte az által, hogy szeretve tisztelt elnökét elvesztette, az egyesület igazgató választmányát ülésre hozta egybe, hogy jegyzőkönyvileg is kifejezésre juttassa mélyen érzett fájdalmát. A városház tanácstermében f. hó 22-étt d. u. 3 órakor megtartott választmányi ülésen ott láttuk Meszéna János és Vimmer Ferencz alelnököket, Marosi József, Hegedűs László, Rudolf Mihály, Revicky Gábor, Mezey Dénes, Meszéna Kálmán, Niedermann József stb. választmányi tagokat.