Esztergom és Vidéke, 1900
1900-02-11 / 11.szám
ESZTERGOM és TIHÍKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M c SU c l CT *lte Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖB. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: H> ^ , M U N K Á G S Y K Á h M ÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK: : ' Egész érre — — - — 12 kor. - 11. j L« P t«iajdcno« kiadókért: SzéchCOVÍ-tér, SZám. Fél évi'e— — — — — 6 kor. — fi]. ^ ,k ' ' K^iém Ew-„ ááni: 7 4fih 3kw,u- DR. PROKOPP GYUlxA. Esztergom múltja és jö- j vője.*) Budapest, 1900. február 5. 1 Minden valamirevaló város bol-j dugulásának meg vannak a maga; saját külön föltételei. Esztergom a történeti tradícziók városa, nagy múltjának tehát közös fejlődési tényezői voltak. Az ösi város a maga; kies, de egyúttal eltorlaszolt környé- j kével, festői, de bástyaszerű hegy-j vidékével, hatalmas viziutjával és könnyen megvédelmezhető közieke- j dési hálózatával mindig jól elszigetelt védelmi hely, nehezen megtámadható erősség, szóval kipróbált, bástya volt, nemcsak a régi katonai' szervezetű Pannóniában, hanem a' világbirodalmi álmokkal foglalkozó szlávság és Nagy Károly dicsőségszomjas frankjai korában is. Római téglák, szláv várkövek, avar foldhá*) Ezt a nagy érdekű cikket ugyan névtelenül kaptuk, mégis bizonyosra vesszük, hogy az előkelő, kiváló stílusról, amelyet olvasóink annyi ideig 'ismertek és élveztek, reáismernek az irőra, aki fényes dokumentumát adja, hogy bár évekkel ezelőtt elszakadt városunkból, még ma is komoly kritikusi szemmel kiséri figyelemmel viszonyainkat és dly alapos ismerője azoknak, mint amikor ások egyik előkelő szereplője volt. A szerk. nyások és frank sáncok erősítették meg Esztergomot, a Dunántúli vidék várkapuját s a Duna nyugati és déli utjának kulcsát. Szent István szülővárosában született a magyar állam s az európai műveltség megalapításának eszméje. Az apostoli kettős kereszt egyik ága a kereszténység, másik ága a nyugateurópai műveltség meghonositását szimbolizálja. A város neve akkor már történeti tradíció volt, a melyen az újjáteremtő idők szelleme nem változtatott. A frank Osterringen, kelet védelmi gyűrűje, elkeresztelte a várost jóval a magyarok bejövetele előtt. Szent István Esztergoma a magyar kereszténység főhadiszállása. Az első magyar király megkeresztel ője Esztergomban szervezte a hittérítés nagy munkáját, innen indultak ki a német és olasz papok a pogány oltárttizek eloltására s az Örök szeretet vallásának terjesztésére. Az első iskolák és templomok építői, a külföldi mesterek szent István városából özönlöttek szét az országban. Szóval Esztergomból áradt ki a magyar nemzetre a kereszténység áldása s a nyugateurópai kultúra fénye. A mai Esztergom alig képes egyebet fölmutatni a bizanti és románstilü első keresztény templomokból néhány mohos omladéknál, de a régi dicsőségből nagyon sok behorpadozott sírja maradt egyedüli örökségül. A történeti múltra mindannyian büszkék lehetünk. Hiszen alig van Árpádházi eredetű város hazánkban, melynek történeti hagyományai gazdagabbak, visszaemlékezései tanulságosabbak volnának. A mai Esztergommal azonban nagyon sokan elégetlenkednek Különösen azok, akik a haladás minden vívmányát szeretnék élvezni a haladás minden fáradalma nélkül. Gyümölcsöt akarnak, de nem gyümölcsfát. Eredményt és sikert, de nem kitartó munkát és nemes áldozatkészséget. Ez a felfogás azután megtéveszti mindazok itélőképessé|gét, akik még egyáltalán foglalkoznak Esztergom sorsával. Mert egészen máshol van a hiba, mint a hol keresik. A nem régiben négy különvált részből összeforrasztott városnak meg van a maga mindennapi programmja, de nincsenek nagyobbszabásu koncepciói a jövő számára. Minden életrevaló vidéki magyar város nem a mától, nem a holnaptól, hanem tervszerű és nehéz küzdelmeitől várja a jövőt. De csatasorba is áll az egész értelmiség s a nép meghajtja fejét a vezető elemek előtt. Esztergom országos jelentőségét, s műkincsek és művészeti emlékekben való világhírét a főpapságnak köszönheti. A mit maga az esztergomi polgárság ereje tudott teremteni, az ugyan sem országos, sem külföldre szóló nevezetesség. Ez a hatalmas tényező továbbra is Esztergom áldása. Csakhogy szükkörü felfogás mindent a főpapságtól várni, mert elvégre is főpapjainknak nemcsak helyi, hanem országos érdekeket is kell szolgálniok, ha hivatásuk magaslatán akarnak maradni. A polgárság anyagi jólétét kellene mindenekelőtt fejleszteni. A tehetséges, de elmaradt paraszt kapjon valahára szakképzettséget s ne maradjon tovább földhöz ragadt robotos. A mit meg tud csinálni az eszAz .Esztergom és Vidéke" tárcája. búr. Messzenyúló rónaságon Éldegél, őrizve nyáját; Elmereng a végtelenbe, Hőn szeretve szép hazáját. S napi munkáját ha végzé S békében van kis hazája: Felvidítja tűzhelyénél Hű családja s bibliája. Ha veszély van, harcra kelnek Honszerető ifjak, vének S ajkukon Ist n nevével, Száz halállal szembenéznek. S ki etaggott testtel jár-kéj S nem vonulhat csatasorba: Bernt ül a haditanácsban S harc esélyét veszi sorra. S ha a régi tűz kigyúlad S ágyúmoraj be-behallik: összerezzen a vén harcos S szive táján megnyilallik. S hű barátja : fegyverévii Kiballag a harcmezőre S egy-két ellent leterítve. Búcsúszava : Csak előre! S hálát adva Istenének Megnyugodva tér helyére S letörüli, ha egy pár csepp Vér tapadt a két kezére. S előveszi imakönyvét: *Te tudod, mily drága nékem Édes hazám . . . / ellenségtől Bocsásd meg, Uram, ha védem /< Szalay Károly, A csákó. Irta: MARTOS FERENC. (Vége.) Elszánt mozdulattal hirtelen leguggolt a százados és kinyujtózott a földön, az ágy előtt. A hadnagy kétségbeesetten guggolt melléje : — De kérem, százados ur, ne tessék fáradni, . . . igazán vigasztalhatatlan vagyok . . . A százados rövid, vastag nyakát bosiszankodva forgatta a hadnagy felé: -— Mégis hallatlan! Hogy lehet így elguritani egy csákót! Egészen a falnál van, az ágy alatt. Adjon valamit, hogy kipiszkáljam. Péteri kihúzta a kardját és lángvörös arccal nyújtotta a századosnak. Ez válla közé húzta fejét s mint eleven henger, furakodott az ágy bordái s a palló pókhálós, szük közébe. Karját kinyújtotta s a karddal végigmotoszkált az ágy alatt. Péteri is elterült a pallón s aggódó szemmel kisérte, a százados karjának terep* földerítő mozdulatait. E közben a félig nyitott ajtón belépett a szobába az őrnagy, aki hivatalos körútját végezte a kaszárnyában. Meglepetéssel nézte kis ideig a jelenetet, majd kemény, rideg hangon adott életjelt magáról: — Ha nem csalódom, ez Krepellcs százados ur Iába? Péteri hadnagy iszonyú sietséggel ugrott talpra. Arca halálsápadttá lett. >Vigyázzt állásba helyezkedett volna, de kardhüvelyéből hiányzott a penge s fejéről a csákó. Azért csak érthetetlen pár szót dadogott, mig a százados, kezében az előhalászott csákóval, nagy nehezen feltápászkodott. A századost a szokatlan testgyakorlat egészen fölhevítette, halántékán kidagadtak az erek, melte zihált, haját s egyenruháját por és pókháló borította. Haragosan, szinte rekedt hangon tördelte a szavakat : — Bocsánatot kérek, őrnagy ur . . . a hadnagy kiejtette kezéből a csákóját, azt kerestem az ágy alatt. Hihetetlen ügyetlenség . . . jelentkezésnél kiejteni kézből a csákót ... és ezek a jövő tábornokai ! Fogja, itt van a csákója. Ejtse el megint. i S odadobta a csákót s a kardot Péterinek. Az őrnagy igen komolyan szólt a hadnagyhoz: — Figyelmeztetem hadnagy urat, | hogy rosszul kezdi a katonai pályáját. IA katonaság komoly dolog és nem gyerekjáték. Ugy látszik, hadnagy ur | tréfának tekinti az egészet . , . eldobja a csákóját első jelentkezésnél! És engedi, hogy a kapitány ur vesződjék a | fölemelésével! Maga semmibe veszi a föllebbvalóit. | Hangja mind recsegőbb lett: I — Valóságos tiszteletlenség a fölebbvalók ellen ! Arculcsapása minden fegyelemnek ! Ha a csákóját nem tudja tartani, hát mit tud akkor tulajdonképpen ? Ezt tanulta az akadémiában ? Vagy talán magasabb összeköttetésekben bízik, hogy ilyen hanyagul végzi a kötelességét ? Azt hiszi, hogy minálunk protekcióval fog boldogulni ? Csalódik, nagyon I csolód'tk ! Majd befutok én ezeknek a i protekciós uraknak! Péteri falfehéren rebegte: — Bocsánatot kérek . . . — Hogy mer beszélni, mikor én beszélek ? Kit itt az őrnagy, maga vagy én ? Mi ? —* Az őrnagy ur. — Hát akkor tanulja meg, hogy a mikor az őrnagy beszél, a hadnagy hallgat. Egyébként majd gondoskodom róla,
