Esztergom és Vidéke, 1900

1900-12-08 / 96.szám

láttuk a Vorösmarty-szoborra adakozók névsorában. Ha csak tizedrészét felajánlottuk volna, amit ez évben névnapi murikra elköltöttünk, Esztergom az első adományozók között szerepelne. Ami pedig talán nagyobb dicsőségünkre szolgálna. A jövőben rajtunk áll. Sincerus. — december 7. § Vár"080k. Egyik fővárosi krajcáros újság azt a hírt közli, hogy a belügyministériumban készen van a városi közigazgatás reformja, a mi abból állana, hogy a virilis intézményt eltörlik, a városi képviselőtestület tagjainak számát apasztják. A »Budapesti Hírlap c dec. 3-iki száma vezércikket szentelt a városoknak, a melyben arra a veszélyre int, hogy a termeléssel nem áll arányban a fogyasztás emelkedése és előbb-utóbb bekövetkezik a túlfogyasztás. Az utóbbi ellen védszerül az ipari élet fejlesztését ajánlja, mint a közvagyonosodásnak legtermészetesebb forrását. Végűi a >Magyarország* jelenti, hogy a budget letárgyalása után lesz uj belügymínister és pedig Horánszky. Mindezek jelenségek a mellett, hogy a központ szükségét érzi annak, hogy a vidékkel foglalkozzék. A krajcáros újság hire azonban alkalmasint csak felfrissitése a régi tervnek, a mely a közigazgatás reformjának egyik sarkalatos feltételéül a százfejü intéző szerv tagozatainak megnyesését jelölte meg. Ez a feltevés azért is valószínű, mert Gullner politikai államtitkár megyei szakember, a ki nem csinál városi közigazgatást, mert továbbá nem a kész tervhez szoktak minisztert keresni, hanem fordítva, a tervezéshez. Nagyon hiányos lenne a reformterv, ha a képviselőtestület létszámánál tovább nem terjedne. A városoknak rendkívül sok nem kívánsága, hanem feltétele van ahhoz, hogy virágozzanak, haladjanak. Es egy kis tévedés csúszott be a >Bp, H.c jószándékú vezércikkének kiinduló passzusába, mikor azt írja, hogy a városok nyugvóponthoz értek s most váluton vannak, hogy megmaradjanak-e stagnációban, vagy előbbre haladjanak. Nem nyugvó, hanem kezdő ponton vannak a városok és ha az állam a kezdő szándékba beleöntött ambíciói, tettvágyat a maga kisegítő eszközeinek hozzáadásával föl nem karolja, meg nem ragadja, akkor következik be az az állapot, a mely reájuk és általuk az országra nézve katasztrofális jelentőségű lehetne. Óvja meg a gondviselés a városokat attól, hogy úgynevezett megyei kapacitások, vagy ambiciózus politikusok csináljanak számukra közigazgatási reformot. A Tornaegyesület közgyűlése. Esztergom, december 4. Az Esztergomi Tornaegyesület f. hó i-én tartotta évi rendes közgyűlését a szép számmal egybegyűlt tagok élénk érdeklődése mellett. A tárgysorozat első pontjaként Nagy Antal e. titkár számolt be nagy gonddal és ügyszeretettel készített jelentésben az egyesület évi működéséről. Az egyesület meddő működésének okát az ifjúság érdeklődés hiányának tulajdonítja s ajánlja, hogy az ifjúság bevonása érdekében a választmányi tagságra sportkedvelő fiatal embereket válaszszon a közgyűlés. Örvendetesen vették tudomásul a pénztári jelentést, mely immár közel 800 ko rona pénztári maradványról számol be. A költségvetés elfogadása után a tisztikar és választmány lemondván, szabályszerűen megejtett választással elnökké egyhangúlag B. Szabó Mihály választatott meg. Alelnökké : dr. Burián János, háznagygyá Prokopp Gyula, pénztárossá Etter Ödön és titkárrá Nagy Antal. Választmányi tagok lettek: Büttner Róbert, Frey Ferenc, Istvánffy Elemér, Marosi Ferenc, Pisuth Kálmán, Kerschbaummayer Károly, ifj. Brenner József, Rudolf István, dr. Hulényi Győző. Dr. Földváry István volt e. elnök a választmányhoz intézett lemondásában elfoglaltsága mellett különösen arra hivatkozik, hogy az egyesületnek jövő felvirágzása érdekében sportkedvelő elnökre lévén szüksége, ő tisztét erkölcsi felelőssége tudatában be nem töltheti. Ugy a választmány, mint a közgyűlés e lemondást tudomásul véve, az elnöki tisztségre nézve B. Szabó Mihály köztiszteletnek örvendő személyében állapodott meg, kinek sportkedve, megalkuvást nem ismerő erélye képes lesz az anyagilag immár rendezett egyesületet azon nivóra emelni, hol mint sportegylet, hivatását komolyan betöltheti. A leköszönt elnököt a közgyűlés érdemei elismeréséül s évek hosszú során át kifejtett nagy fáradsága jutalmául, tiszteletbeli taggá választotta. A sportfegyelem szükséges volta nélkülöihetlenné tévén egy művezető céltudatos vezetését, óberth Ágoston egyhangúlag tiszteletbeli művezetővé választatott meg. A közgyűlés tagjai a tárgysorozat letárgyalása után társas vacsorán maradtak együtt; a megnyilatkozott kedélyes hangulat fényes bizonyítékul szolgálhat, hogy a Tornaegyesület lerázván anyagi bilincseit, további beszerzések után, megadhatja tagjainak az alkalmat, hogy sportkedvüket minden téren kielégíthessék. Riporter. mim mmm mmm mám* V wJU—J MCIIW—» A Mikulás. Esztergom, 1900. XII. 6, A virgácsos Mikulásnak Pityergő volt, lám, a kedve, Indult az ég nagy sirásnak S zápor lett a permetegje, Hajdanában, hej, de más Volt a kedves Mikulás! Sár *az uton, sár az utcán, Decemberben zugó zápor; Kalucsnidban bezzeg futsz ám ! S még se futsz el a níthától. Hajdanában, hej de más Volt a vesszös Mikulás! Az estére holdas ég lett S márciusi szellő zúgott. Hogy az azúr tisztán kéklett Szél ur bejárt minden zugot. Hajdanában, hej de más Volt a havas Mikulás ! Hajdanában Mikulásra Hószakállu lett a tájék, Zúzmara szállt a faágra Disznót öltek nagyapáék. Hajdanában hej de más, Volt a kedves Mikulás ! Hideg éjjel fagyott a rög, A kis folyó jeget fogott; Csuszkáit rajta sok vig kölyök És a jó kedv ki nem fogyott. Hajdanában, hej de más Volt e csúnya Mikulás! Most csak olyan századvégi Szecessziós idegbeteg, Mint valami bece médi, Vagy valami kényes gyerek, Isten látja, semmi más, Ez pityergő Mikulás. Alexandros. — Személyi hir. Dr. Walter Gyula primási irodaigazgató dr. Kohl Medárd távolléte alatt állandóan a hereegprimás mellett marad. Dr. Kohl karácsony után érkezik vissza Rómából. — Vórösmarty-ünnepek. A Kaszinó vasárnapi érdekes matinéjának végleges műsora a következő : 1. Prológ: szavalja dr. Földváry István. 2. Vörösmarty mint lírikus. (Értekezés.) Tartja Váralljai Sándor. 3. Szép Ilonka. (Melodráma.) Vörösmartytól, szavalja Hajas Olga úrhölgy, zongorán kiséri Hajas Naca úrhölgy. 4. Szózat. Vörösmartytól, szavalja Fischer László. A matiné d. e. 11 órakor kezdődik. Az Érseki Tanítóképző-Intézet növendékei gazdag program mú nyilványos jellegű emlékünnepüket f. hó 12 én délután 5 órakor tartják a Katolikus Legényegylet nagytermében. A műsor következő: 1. Szózat. Vörösmartytól. Énekli az ifjúság. 2. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihályról. Mondja Keményfy K. D. tanár. 3. Intermezzo, Mozart A.-tói 3 hegedűre. Zongorakísérettel előadják : Barton Géza, Broghammer Nándor, Borzi István, Striba István, Hubacsek Arthur, Vanyek Henrik, Lindenmayer Ágoston, Aranyossy Ferenc, Fleischer Károly II. é. növ. 4. Liszt Ferenchez, Vörösmarty Mihálytól. Szavalja Pöltel József IV. é. növ, 5. >Rajta kuruc . . .t Négyes férfikar Goll Jánostól. Előadja az ifjúsági énekkar. 6. Szegény asszony könyve, Vörösmarty Mihálytól. Szavalja Roszboryl Ferenc A zsidót kitolom az ajtón, az akták közt, a miket délután vettem át, de a nagy sietségben meg nem néztem, megtalálom az én meg a feleségem váltókeresetét, bundát kerítek a nyakamba, ki a vasútra, el Magyar-Szent-Lászlóra. Mert asszony, ég a ház, adj egy kis pénzt ! A tornácon az anyósómba ütődtem, az azt kérdezte tőlem, hogy mit keres itt az úr ? — A feleségemet. A tisztes asszonyságnak nyitva maradt a szája bámulatában, hanem aztán nekem jött. — Kitakarodj innen te himpellér s még a tájékát is kikerüld az én házamnak. Te fosztogató ! Az én szegény lányomnak, annak a gyönyörű, kedves gyermeknek kiadtad az utat, elkergetted, meggyaláztad! Pénz kellett, kaptál, mi kell még? — De kedves asszonyom, édes napám-asszony ! Én nem kergettem el senkit. Hanem a feleségem ment el, de már elég a játékból. Itt a váltó, a min az ő neve is rajta van, beperesitve, azt ki kell fizetni és végtére is, az én házamban a helye a feleségemnek, — hadartam, a mint szóhoz jutottam. — Váltó ? az én lányom neve rajta ? Studrozott a tekintetes asszony. Hát aztán, hogy került az én lányom neve arra a váltóra ? — Természetesen, ráírtam ! — Nem írtad rá, zsivány, ráhamisitottad! Valtóhamisitó vagy, becsukatlak. Az én lányom többet egy krajcárt se fizet érted. Hallottad? Nem ismerünk, kitagadunk, az én küszöbömre többet ne lépj ! Beszaladt a szobába s kihordta nekem az ambitusra azokat a jó szívvel vett és adott egyszerű tárgyakat, a mikkel nevezetesebb alkalmakkor megleptem a j família kisebb-nagyobb tagjait. Egy lábát, karját mozgató baba, egy gyűrű, egy egy könyv s mi egymás, halmozódott előttem. — Nesze ez a tied, viheted ! Olyan bolondos szive van az embernek. Ugy fájt nekem elvennem a legkisebbik lány játékát, mintha csak loptam volna tőle. De magamnál tartottam. Egy szót se szóltam többet. Otthon aztán elgondolkodtam én is a malum casuson ép úgy, mint te most. Ilyen üres szemekkel nézhettem én is a levegőbe, mint a hogy te teszed, pedig látod, teged ki se tagadtak, a babádat se dobták utánad, a feleségedhez irt első leveledbe a »sxeretlekt fölé neked nem irták oda, hogy : hazudsz. — No csak nem fogsz talán pityeregni ? Hiszen majd jön mindjárt a bonum casus, az egy rész jó. Hát csak ne ess kétségbe! Vannak még jó emberek, ezek voltak a rosszak, most jönnek a jók. Hárman. Jó volt mind a három. Tous les trois ! A tekintetes vármegye felkötteté az én oláh parasztjaimat, meg az ügyvédi sallariumomat az akasztófára, mert olyan akasztott embert nem láttam még, aki fizetett volna. El voltam keseredve. A mint ődöngök a szobából ki, a konyhába be. meg vissza, étlen-szomjan, a második nap eszembe jut, hogy van nekem egy áldott szivü, lelkű nagynéném itt nem messze Brassóban. Ej, de sokszor kihúzott az engem diákkoromban a hínárból, a miből (Deák szerint) ugyan akképen a legkönnyebb kiszabadulni, ha az ember belé nem megy. No, de én belementem. Most is benne vagyok erőszakos nagy módon. A helyemet nem találtam a vasúti kocsiban, vagy mi! Bántott az, egész uton az a gondolat, hogy ez az én szeretett nagy néném, mikor a feleségemről beszéltem neki (akkor még az igaz csak menyasszonyom volt), mindig hallgatott.. Nem szólott róla se rosszat, se jót, hanem mikor a lakodalomra hittam, azt mondta, hogy Ő olyan helyre nem megy, megkeserülöm én még azt. No én akkor azt se mondtam neki, hogy befellegzett s most megyek hozzá könyörögni a feleségem ellen. Három gyerek szaladt elém az udvaron. Egy hét éves gyerek, meg két leány. Az egyik abban a korban, a mikor a lányok kávét, falat, krétát szoktak enni, a másik alig valamivel volt több négyesztendősnél. Megleptek minden oldalról, hogy mit hoztam nekik ; az anyjuk alig birta elkergetni őket rólam. Arra a szavamra, hogy édes nénémasszony szeretnék ma magával beszélni, meghúzódtak a konyha-ajtó mellett, lesütötték a szemüket, csak néha pillantottak utánunk, a mint mentünk a filagória felé, még mindig várták, hogy én egyszer csak elnevetem magamat és odafuthatnak hozzánk. Elmondtam a tényállást. A nénémasszony nem jött indulatba ; az egész előadás alatt egy kukkot se szólt, hanem, mikor befejeztem azt mondta: — Igen tisztelt öcsém-uram ! Nekem nincs egy árva krajcárocskám se. A mi pénz a kezem közt megfordul, az a gyerekeké, abból én háromszáz forintokat kí nem dobhatok. Igen szívesen látom vacsorára. — Hát tudja mit édes néném-asszony akkor nincs más hátra, mint hogy fogjak egy ócska pisztolyt, aztán keresztüllőjem azt a buta fejemet, a melyik azt tanácsolta, hogy a feleségem nevét is irjam a váltóra, azt a marha fejét, a melyik azt tudta, hogy férj és feleség egyetlen egy személy. Az asszony nem nevetett, szomorúbb se lett. — Ott van a szegény Laczi revolvere most is az ágya fölött öcsém-uram ! Önkénytelenül indultunk mind a ketten a szoba felé. Az első szobában aztán megálltunk. Az ágy fölött ott függött a revolver ESZTERGOM és VIDÉKE. (96. szám.) '0 deczember 8