Esztergom és Vidéke, 1900

1900-11-15 / 89.szám

maga részéről is nemcsak, hogy hozzájárul, hanem azt, mint egye­dül célravezető megoldást határo­zottan kérelmezi, a bizottság tiszte­lettel javaslatba hozza, hogy az > esz­tergom-párkánynánai villamos vasút* elnevezés alatt tervezett vasutvona­lak helyiérdekű vasutként engedé­lyeztessenek, megjegyezvén, hogy miután a tervezett vasutvonalak két már közforgalomban levő vasutvo­nalat fognak örszekötni, és ezen felül még a Duna folyamhoz, tehát gőzhajóval járt vizi-uthoz is vezet­nek, engedélyezésükhöz az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. tör­vénycikkek értelmében a törvény­hozás felhatalmazásának előzetes kikérése is szükséges.* Az igy tervezett h. é. vasút hossza 8'i kilométer, nem keskeny vágányu, de szabványos nyomtávú vasút, melynek épitési és fel­szerelési költségei 818,000 frtban állapíttattak meg, tehát pálya­kilométerenként 100.981 frtban. Ebből az összegből forgalmi eszkö­zök beszerzésére 154.300 frt, tarta­lék alap képzésére 20.000 frt, — a villamos vasútnak a Budapest Esz­tergom-füzitói h. é. vasút állomásá­hoz való csatlakozásának szükséges minden nemű építmények, beszer­zések stb. fedezésére 5800 frt, a Párkány-Nána állomáson való csat­lakozás építkezéseire 13.500 frt for­dítandó. Ez tehát a vasút, minden szárny­vonal nélkül, mely a Buda és Lő­rinc utcán át, a Mária-Valéria hidon keresztül Párkány-Nána állomásba vezet. Már most a kérdés az : hogy a vonal irány, vagyis a szárnyvona­lak elesése, — továbbá a helyi ér­dekű jelleg, vagyis a háramlási és főleg rendelkezési jog elesése kö­vetkeztében, a város közönsége kerülik el figyelmét, s az illusztrációk megválasztásánál ép oly lelkiismeretes, mint a történelmi kritika gondos és foly­tonos alkalmazásánál. A miről kép ma­radt ránk, azt közli, a mit képpel meg­világíthat, el nem mulasztja igazán meg­világítani vele. Szóval, Mika Sándor a kötetével igen derék munkát végzett s nevének ritka becsületet szerzett. Ha első munkája megjelenésekor a kormány vidékről a fővárosba szólította, s ott a mintagimnázium tanárává nevezte ki, a nagyobb vállalatok pedig (Millenium Tör­ténet, Nagy-Lexikon) rendre igénybe vették erejét, bizonyára ez a könyve még nagyobb haladást jelent utján. Kü­lönben a könyvről ő maga nem beszél, előszót sem irt hozzája, beszéljen a munka maga. Mi sem beszélünk róla sokat, mert csak ismételhetnénk mindazt a mél­tánylatot, amit rövidre fogva, hogy túl­zásnak ne tessék, fentebb elmondottunk. A munka V. kötete a Nagy Képes Világtörténetnek, melyek Marcali Henrik akadémikus, egyetemi tanár és nagynevű tudós szerkesztésében jelenik meg. Egy­egy kötet 40—45 iv s az egés? munka 12 kötetben lesz teljes. Egy kötet ára diszkőtesben 8 frt. Kapható bármely hazai könyvkereskedésben, sőt havi rész­letfizetésre és füzetenként is, Révai Test­vérek Irodalmi Intézet (Budapest, VIII., Üllői-út 18.) kiadóhivatalában. mily álláspontot foglal el a főbb tételeiben ismertetett vasúti terve­zettel szemben ? Egy havi közigazgatás. Esztergom, november 14. A vármegye közigazgatási bizottsága kedden tartotta a havi ülését, minimális érdeklődés mellett. Az ülés kezdetén a választott tagok közül egyetlenegy volt jelen s elmaradását is csak egy igazolta s mivel hasonló eset az utóbbi időkben többször fordult elő, a bizottság — az elnöklő főispán indítványára — elhatá­rozta, hogy a tagokat pontos megjele­nésre, vagy legalább akadályoztatásuk igazolására hívja fel, minek elmulasz­tása a bizottság íránt való tiszteletlen­ségnek is vehető. Ax ülés legnagyobb részét a szokásos havi jelentések töltötték be. Napirenden volt Brandzsa Mihály ismert ügye is : szigeti háza udvarkeritésének eltávolítása, amit a város elrendelt, mert a megálla­pított útvonalba esik. Az alispán e hatá­rozatot megsemmisítette azzal, hogy a még meg nem erősített épitési szabály­rendelet szerint eljárni nem lehet. A város e feloldást igen terjedelmes s gonddal készült indoklással megfelleb­bezte. A közig, bizottság egyszerűen jóváhagyta az alispáni ítéletet anélkül, hogy a város fellebbezésére, vagy egy­általán az ügyre kíváncsi lett volna, pedig idők jártával ez intézkedés utren­dezési és szépészeti szempontból erős kerékkötő lesz. Heya Tivadar indítványára kérelmet intéznek a keresk. miniszterhez, hogy Esztergom és Komárom között direkt vasúti személykocsit helyezzen forga­lomba. Vargyas Endre kir. tanácsos tanfel­ügyelő jelentette, hogy a lefolyt októ­ber hóban hivatalosan meglátogatta az únyi rk, és reform., a kirvai, dághi, szöl­gyémi, muzslai és kismuzslai népisko­lákat, Összesen nyolc népiskolát, 16 tan­teremmel. Az oktatást Kisujfalu kivételével, ahol a tanitó régebben ágyban fekvő beteg, mindenütt rendes menetében találta. A 15 tanteremben a 977 beirt tanköteles közül jelen völt összesen 867 tanuló. Szölgyén községben izr. zugiskolát is ta­lált, melynek bezáratása iránt a hely színén rögtön megtette a kellő intézke­dést. A tankötelezettség végrehajtására nézve jelentette, hogy a 80 népiskola részérői 75 iskoláról terjesztették be az iskola­mulasztási kimutatásokat az elöljáróságok s igy öt iskolára nézve az illető jegyzők megsürgetése vált szükségessé. Végül jelentette, hogy a kultuszmi­niszter ujabban, részint uj tanítói állások javadalmazására, részint tanttói fizetések kiegészítésére, részint korpótlékokra, 14 tanítói állás után összesen 6188 korona évi államsegélyt engedélyezett, illetőleg utalványozott. Uj tanítói állásokat szer­veztek a duna-mocsi ref. s a kéméndi rk. iskolánál. Az esztergomi városi népiskolák tör­téneti fejlődésének kiderítésére kiküMött vegyes bizottság elnökéül, a kir. tanfel­ügyelő előterjesztése, Andrássy János alispán és Frey Ferenc bizottsági tag hozzászólása után, egyhangúlag dr. Kom­lóssy Ferenc bizottsági tag küldetett ki. Befejezésül a bényi és a kőhidgyar­mathi uj iskola épületének szakszerű felülbírálására a főmérnök, a kir. tanfelügyelő s a főorvos küldettek ki. Az egészségi állapot az elmúlt hóban a vármegye területén kedvezőtlenebb volt, meghaltak a városban 37-én, az esztergomi járásban 73-an, a párkányiban 57-en, összesen 160-an, hattal keveseb­ben, mint az elmúlt év e havában. A közkórház ápolási napjainak száma 1290 volt. Riporter. Pályázatunk. Mit vár Ön a jövő farsangtól? — Pályázati földietek. — XII. Szerkesztő TJr ! Beteg az Évánk I Vasárnap sokan voltak a Passió-játéknál; képzelje — még zsidók is voltak! Megmelegedett ott nagyon, s most beteg; fekszik a medvebőrös nyugágyon, Néki nem kell az ágyban maradni, mint nekem, ha meghűlök; ő csak felöltözik szép kék pongyolájába, meg is fésülkö­dik, mintha sétára menne, behinti haját sárga hajporral, az arcára nem rózsa­szín, de fehér rizsport hint, s úgy fek­szik le — hátha látogató talál jönni; mert ő ilyenkor is fogad látogatókat, — el nem küldheti őket — a mellék­szobából beszélgetnek vele, hogy ne unatkozzék, mert az unalom rosszabb bármely betegségnél. Ezt nem volna ugyan szabad mind' elmondanom, mert csak úgy szoktam meglesni, mit csinál a néném. Én vagyok a kisebb lány, nekem mindég parancsol és ezt kell tűrnöm, de csak addig, mig ő férjhez megy, akkor aztán én fogok parancsolni itthon. Mivel Évának szabad kívánságát le­írni, én is kérek valamit, ugy-e szabad nékem is ? Kérem! nagyon szeretném, ha el­menne ez a leány a nyakamról. Még ő itthon van, még mulatni sem szabad, ha vendég van, a háló-szobába vonulok vissza, pedig már 16 éves vagyok és a ruhám még rövid. Ha az utcára megyek, fel sem emelhetem a szoknyám olyan szépen, hogy hozzám simuljon, amint a néném pompásan érti. Én is gyakorlom már magam ebben és egyébb nagyon kedves dolgokban. Istenem! mily boldogok is ezek a nagy lányok, hát még az asszonyok ! sétálhatnak az utcán maguk este is, messze is, és mégsem félnek. Én ugyan még félek, de a hosszú ruha talán meghozandja a bátorsá­gom is. Ha én sétálni megyek a „Kisasz­szonynyal", ő mindég boszant az örö­kös tanácsokkal: — ne beszéljek han­gosan, — ne nézzek hátra, aztán ne nevessek. — Van is benne valami; hát akkor mért sétálunk, ha ezt a kis élve­zetet is tiltja ez a „Kisasszony" ; — bizonyosan nem volt soh'se fiatal ós szép. Csak a nénémet adhassuk férjhez, tudni fogom, mit kell tennem. Akkor fogok hosszú ruhát hordani uszálylyal és felfogom az utcán; este elmegyek a kávéházba, s a cigáuy fogja húzni a fülembe. Óh, de nagyszerű lesz — de mihamarébb. Azért kedves Szerkesztő Urak: adják férjhez Évánkat a farsan­gon, ezt óhajtom én, a Eszt. 900. XI. Pipiske. u, i. A néném titkárja rosszul má­solta le a levelét. Egyenlőre helyett egyelőre, helyesíti helyett teljesiti. Egy a betű is kimaradt, no de sebaj ! az én levelemben nem le3z hiba, mert magam irom. x XIII. mulatást ? Azt ís. Demégis mit legjobban ? — egy . . . férjet. Egy jő, aranyos, helyes férjecskét, de nem a mai modern férjek mintájára, hanem egyet, a régi vi­lágból valót. Ilyen jó férjet azonban vajmi nehéz találni, valóban világos nappal is lámpással kell keresni. Rossz férjet pedig nem kell keresni. Husz közül 19 ilyet fog, ilyet kap, ilyen ma napság min­dennapi férjet. A mai romlott világban nem nézik a férfiak a leánynál a vallásosságot, a háziasságot, a jóságot, hanem a mi fő (legalább annak tartják) a . » . pénzt. Nem nézik azt, a mi állandó: a jóságot, hanem, ami mulandó, még pedig mily könnyen mu­landó : a szépséget és a pénzt. Az előbbi még nem olyan létkérdés, mint a másik, azt többnyire ráadás­nak tekintik, hanem az utóbbi, az utóbbi . . .!!! Ha van pénze a leánynak, úgy lehet hétsier görbe, lehet két púpú, kancsal szemű, avagy százszorosan rút, «1 veszik, sőt Ica. több, kapva kapnak rajta. Ilyen a mai világ, ez a romlott, erkölcstelen 19-ik század, csak azzal a mulandó pénzzel, e könnyen elveszthető semmiséggel törődik. Hogy mit várok a jövő farsangtól, erre mégegyszer azt felelem, hogy: férjet; de nem olyan »mai világic férjet, ki a mu­landóval törődik, hanem egy olyan >régi világ«-ból valőt, ki feleségénél a vallásosságot, a jóságot, az erényt, a háziasságot többre becsüli a pénznél. Ilyen férj kell nekem 11! Tudom, sok fáradság kell hozzá, sok keresés, de rajta leszek, hogy mégis ta­láljak egy ilyent. Erős meggyőződésem, hogy fo­gok találni! Csak nem lehet, hogy sok rossz között ne akadna legalább egy jó ? Van sok rossz gomba, de azért akad köztük jó is. Azt mondják hogy > Nincs szabály, kivétel nélkül*, ezt aláirom, de azért hozzáteszem, hogy kevés a kivétel. De mielőtt e nagy munkához fognék, kérni fogom a Mindenha­tót, segitsen egy ilyet találni, legalább lesz egy bol­dog családi tűzhely s egy szerelemből kötött há­zasság. II! 1900. november 3. Egy elkeseredett fiatal leány. Kedves Szerkesztő Úr 1 Hogy mit várok én a jövő farsangtól ? Mit ? Erre 1 nagyon könnyű a felelet. Uram Isten! Hát mit vár egy fiatal leány a farsangtól. Uj ruhát? Azt is. Jc Levél a szerkesztőhöz. (Lévai Sándor levelére.) Szerkesztő TJr, szép jó napot! Elolvasván azt a lapot, Melyben zöngi egy poéta, Hogy valamely idő óta, Más a lány és más a férfi. S mi az oka, meg is kérdi! — Elolvasván rendre — mondom — S bár itthon most sok a gondom; A majorság, sütés-főzés Kézi munkával időzés — Pubikámmal bíbelődés . . És a többi, és a többi; Meg kellé homlokom bökni; „No megállj, majd jön a válasz, Ezzel kapuba nem állasz! Adta csúnya poétája, Milyen kesernyés a szája \ u És elbújtam más szobába S dugva, hogy Uram ne lássa, Belekezdtem rögtön, nyomba Ebbe az irodalomba. Mondván, írván és gondolván: „Poéta ur, oly mogorván Nézzük már e szép világot! Ilyet ritka ember látott! Hogy a liba több volt hajdan Ezzel van Ön oly nagy bajban ? I Az boszant ja Önt piroara, Hogy nem irta papirosra — (Álnév alatt, tréfát téve!) A nagymama, a nagynéne Némi pajkos gendolatját ? ! Hiszen mindig Önök adják Hol tárcában, hol regényben, A mit irni bizony szegyen ! Ám leirni, vagy kaparni (Magának ez totál smarni!) Bohókásan, lányos észszel, Tele fehér-akác mézzel, Hogy hát várunk mi valamit, Nem valamit, csak valakit, Hát ez olyan hiba volna, Hogy még olyan is megszólna, A ki vizet prédikálva, Bort öntöget a kupába ? ! Hogy a férjre nem vadásztak" ? Hát! Talán a falra másztak?! (Holdkórosnak a szokása!) Ugyan-ugyan ! Mily naivság ! Csak poétás, dacos hívság (Ez csak költőknek szokása.)

Next

/
Thumbnails
Contents