Esztergom és Vidéke, 1900
1900-11-15 / 89.szám
ESZTERGOM és ÍME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. McgJclCl>Ík Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: SLÓFIZBTÉSI ÁRAK ' MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyilttereK és hirdetések küldendők) Fé1 é évr é e V- _^_"~1 6 kir' - fií* Laptulajdonos kiadókért: Szécl^e^yMér, 330. SZálH. Negyedévre ^-^ ^ - ^ 3 kSr! - fii! D R- PROKOPP GYULA- K^atot „e M aa,n* vu.aa. H*H Villamos vasút. Esztergom, november 14, (F) Ujabban ismét felszínre került a közúti villamos vasút kérdése és erős összeütközés támadt a vasút tervező-vállalkozója és a pénzügyi bizottság között. Ez a vasút a város és vállalkozó között 1898. évi május 31-én megkötött szerződés szerint, mint közúti jelleggel biró jött volna létre, mely jellegnek lényeges ismérvei és értéke, hogy a vasút felett való felügyelet, taríffa és egyéb forgalmi tekintetekben való befolyás és intézkedési hatáskör első rendben a várost illette volna, hogy a szerződéses 60 év leteltével a vonal minden megtérítés nélkül a sz. kir. város tulajdonába szállott volna át, hogy a határidőn belül is jogosítva leendett a város ezen vállalkozást magához váltani. Az ekként tervezett vasútra vonatkozólag az engedélyezési tárgyalás 1899. július 26-án a kir. kereskedelemügyi minisztériumban meg is tartatott, ahol azonban kitűnt, hogy a miniszter, vasut-politikai szempontokból, ily vonal engedélyezésére nem hajlandó és csakis mint helyi érdekű vasutat kívánja tárgyalni és engedélyezni. Hogy mely okok vezették a kormányt ebbe az irányba, arról legilletékesebb felvilágositást ad a miniszteri engedélyezési tárgyalás jegyzőkönyvének vonatkozó része szó szerint: > Esztergom szab. kir. város képviselői kijelentették, hogy ezen szerződéses (vagyis a közúti vasút feltevésében kötött) megállapításokhoz minden esetben ragaszkodni kénytelenek. Ezzel szemben a bizottság konstatálta azt, hogy az esztergom-párkánynánai vasút két országos fontosságú vasút (a m. kir. állami és a budapest-esztergomi helyi érdekű vasút) közt, a Dunán keresztül hozna létre vágányösszeköttetését, mely vágány összeköttetésnek a közúti hidon át nincs meg az a teljesítőképessége, mint lenne, ha a vasút önálló vasúti hidon vezettetnék át, s kétségtelen az is, hogy vasút közforgalmi jelentősége városi forgalommal kapcsolatban kisebb, mint ha a vasút kizárólag a Duna két partja közti nagy forgalomra rendeztetnék be: mindazonáltal nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy a kérdéses vágányÖsszeköttetés a szóban levő tervezet keretében is megtörténnék, s ez által kétségkívül egy oly forgalmi ut keletkeznék, melynek vasúti jogi viszonyait megoldani egy városi vasút keretében sem nem lehet, sem nem szabad, mert eltekintve attól, hogy a vonal, mint városi vasút terveztetnék, azon közvetlen felügyelet és befolyás alól, melyet erre a vasútra állami szempontból gyakorolni kell, annak városi vasutként való engedélyezése által a szóban levő összeköttetés irányában hosszabb időre egy oly jogi monopólium alkottatnék, mely útjában állana annak, hogy ezen összekötő irány idővel, fontosságának megfelelően, tovább fejlesztessék. Vasut-politikai szempontból tehát a szóban levő vasúti Összeköttetés kérdését oly alapon kell megoldani, mely a mig egyfelől lehetővé teszi | azt, hogy a vasút üzleti berendezései a mai kisebb jelentőségű forgalom igényeihez képest korlátozjtassanak s az ürem keretébe a városi forgalom is beillesztessék, — másfelől nem áll útjában annak, hogy a vasút a jövő fejleményeihez képest fokozatosan és a kormány célzataihoz képest átalakuljon. Ez az alap a bizottság nézete szerint a helyiérdekű engedélyezés alapja. Ez az alap Esztergom város közönsége részéről is aggály nélkül elfogadható azért, mert a vasútnak helyiérdekű vasutként engedélyezése esetén a város áltál szem előtt tartott szempontok ép úgy megoldhatók, mint közúti vasúti alapon. Helyiérdekű vasúttal szemben is fentartható nevezetesen, ha ez a vállalat létesítését nem akadályozza — a vasút jövedelmében Esztergom városa részére óhajtott részesedés, úgy hogy csakis a szállom ányi és a megváltási jog az, melyet helyiérdekű vasúttal szemben a város nem érvényesíthet, mert ezen jogok az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. t. cikkek értelmében az államot illetvén meg, azokról a város részére lemondani nem lehet. A szállományi és megváltási jognak Esztergom városa javára való érvényesítése azonban a jelen esetben még közúti vasút engedélyezése esetén sem volna megengedhető; mert a tervbe vett vasutvonalak nemcsak Esztergom város területére terjednek ki, hanem még két más községet is érintenek. Az előadottak és az engedélytkérőnek azon kijelentése alapján, hogy a vasútnak helyiérdekű vasutként való engedélyezéséhez a Az .Esztergom és Vidéke* tárcája. Vígjáték az élet . . . Vígjáték az élet, semmikép sem dráma, y Meghalok utána*, — csak üres szó [már ma. — Ha feldűlt a pohár, kanalanként [szedve Visszat'óltni a bort kinek volna kedve ?... Van még az üvegbe' t Azt hittem, meghalok! Oh mily bohó [valék ! Rímmel ostromlálak, te jóságos nagy ég, — •í> ahogy visszasírtam, mi csak a mult [álma, Csoda, hogy nem sújtott haragos villáma De most már hiába! Ábrándoztam bőven, pengettem a lantot, Lump olt am is addig, — mig a pénzben [tartott, — 5 mig igy illő módon a multat sirattam : Egy könnyet sem ejtett a hűtlen miattam, — Bármennyit ihattam. Nem soká bánkódtam, jött a vigasztalás Hamar megbékéltem én is, mint annyi más. Azt sem tudom, hogy volt, csak azt vettem íészre Csakhamar megbarnult szivem eszményképe : Barna lett a szőke! — Sohse bántson senkit, ha megcsalta [álma ; Vígjáték az élet, világért se dráma. — Ha- feldűlt a pohár, kanalanként [szedve Vtsszafóltni a bort kinek volna kedve t! Van még az wvegbe! Vác, zpoo. nov. 12. Fegyenc. II középkor. (A hübérség és a keresztes hadjáratok története. Irta: Mika Sándor. A nagy Képes Világtörténet V. kötete. Budapest, Franklin—Révai. Ára 8 forint.) Óh, szép a középkor, a maga titokzatos félhomályával. Megérteni ma is igen nehéz, mert nem oly különvált, befejezett egész, mint Görögország vagy Róma élete. A középkor elválaszthatatlan kapcsolatban van az ujjal, a középkoron átfutó szálakból szövődik a modern élet egész szövete. A szálak tulajdona a régiek, csak a minta más, melyet a korszellem hímez vele. Képekben gyakran látjuk magunk előtt a középkort. A kék hegyen a szürke klastromot, a hol a seriptóriumban szelíd arcú vén barátok másolgatják nagy gondosan, ékes fraktura Írással, piros initiálékat vetve a míniumos calamussal, a szentek életét vagy a legendák könyvét ; a fiatalabbja meg égő szemmel festegeti Horatius istentelen poétának versei fölé a csábító Lalage arca mását. És lent a völgyben barátok tanítják a népet szántásra, vetésre, az Isten nevének nagyobb dicsőségére. És a falvakban kolduló barátok járnak, híreket hozva, ,híreket vive innen tovább ; híreket hős lovagok, nagyhírű várurak csatáiról, melyek történtek Istennek nagyobb dicsőségére. Fent a várakban a várurak ellenségeskedése foly, megint csak az Isten nagyobb dicsőségére. Kongó vén folyosók, remekbe készített fegyverek, feliratos vén kardok, bársony csótárok, faragott csontnyergek ; hímes bársonyban, suhogó selyemben fáklyafénynél járó meseszép várasszonyok, epedő apródok, szerelmes lovagok, vitézi tornák véres — pajkos képe — ti vagytok nekünk a középkor. Mesevilág, amely a szivünket megejti; szinte elhisszük, hogy akkor éltek ilyen liliom formára született lovagok, a milyeneket ma csak Crane mester rajzol. Még most sem tudni biztosan, hogy az a kékes fény, mely a középkor fölött dereng, a barbárságon épült régi művészi világnak alkonyfénye-e, melynek napja a renaissanceban még egyszer oly pompásan visszanézett, vagy az üj korszak hajnal sugárzása ? Erről a titokzatos korról igen szép, világos könyvet irt Mika Sándor. Az író nevét nem sokan ismerik a szakembereken kivül. Mika eddig keveset dolgozott a nagyközönség számára. A történelmi életrajzok közt jelent meg egy kötete, s kitűnő cikkeket irt a Pallas Lexíconba. Minden tulajdonság meg van benne, a mit Y oly tudóstól, ki a nagyközönségnek ir, megkívánhatni. Alapos, a nélkül, hogy unalmas, vagy fárasztó volna ; szórakoztató felületesség nélkül. Igaz és világos, hézagosság nélkül ; stílusa finom és meleg, éleslátása ritka jó, s a hói egy-egy intézmény rajzát adja, nem egyszer a legkitűnőbb külföldi Írókkal fölér. Ilyen például az a fejezete, mely a hűbériségről s a lovagságról szól. Ez a rész a magyarnyelvű történetírás legkitűnőbb lapjai közül való, Az elbeszélés mindenütt folyama| tos, sima, a különböző nemzetek története az egyes korokban nagy művészettel olvad össze, tiszta, szabatos képpé. Művét nem halmozza el idézetekkel, jegyzetekkel sem kiséri, mert az fárasztó lehetne a közönségre, de mindenütt a legújabb kutatásokra s a maga legjobb belátására támaszkodik. Az angol, francia német irodalom ujabb eredményei nem
