Esztergom és Vidéke, 1900

1900-11-01 / 85.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M

c

áJ

c

^

CI

í^ Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ x t MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) pLOFIZETESr ÁRAK I fl

é

évre

T- ~ _ ~ _ ~ — ~ — X

\ koí* — fi]' Laptulajdonos kiadókért: SzéctjeQyÍ~tél% 330. Szállj. Negyedévre ^- „^.^ flL 3 ^ * DR- PROKOPP GYULí A- ^ iratot ad«

nk vU.aa. ^ 1 Párkány és Esztergom. Esztergom, október 30. Párkány haragszik, Párkánynak nincs igaza, ép ugy, mint amikor azért haragudott, hogy a reáliskolai tandijat a községből átjáró tanulóknál negyvennégy koronára emelték. Tény, eltagadhatlan tény, amit e lap állított, hogy Párkány élvezi a város minden előnyét a teherviselésben való részesedés nélkül. Talán volt idő, mikor mások voltak a viszonyok ; ma nem. Nézzünk körül! Mióta Kopácsy prímás idejében — a főpap különös kívánságára — a vasutat Nánán, mint Esztergomtól távolabb fekvő helyen létesítették és állomáshelylyé tették, azóta Párkány község emelkedése a közforgalom emelkedésével lépést tartott. Szemmel láthatólag gyarapodott a község, mely leginkább megismerhető volt a külszínen, amennyiben a házak csinosodtak, üres köztelkek beépültek, a lakbér ennek dacára emelkedett s az üzletek egyre-másra nyíltak, amig a község főutja az egymás mellé sorakozott bolthelyiségek folytán szinte bazárszerü képet vett fel. Nagyban élénkítette a forgalmát a gabonapiac fellendülése, melyet jelentékenyen elősegített a hatvanas és hetvenes években, sőt a nyolcvanas évek elején is a termelőknek nyújtott túlmagas gabonaár, amely okból a gabonaraktárak tucat számfa keletkeztek egymásután. A jó Hegyfarok akkoron még csak ugy ontotta a finom nedűt, melynek híre messze vidékekre elterjedt s keresett árucikké válva, a párkányi gazdanép boldog megelégedését nevelte. E boldog idő emlékezetét új ut1 cák és házsorok jelzik, igen, csak jelzik, mert azoknak lakói a jelen helyzettel már nincsenek kibékülve. Még tizenöt évvel ezelőtt erő! sen hangoztatták a párkányiak, hogy Párkány túlszárnyalja, némelyek szerint eltemeti, elnyeli Esztergomot, mert a fejlődési pracesszus ott hatalmasan észrevehető volt, ellenben Esztergomban — nem. Ez időtájt félelemmel, sőt észrevehető aggodalommal teltek el az esztergomi polgárok, hogy hát csakugyan Párkányé leszen az elsőbbség Esztergom fölött. Többen már azon tanakodtak, hogy ha változás be nem áll, hát jó lesz — az ipari és kereskedelmi téren — az üzletáthelyezések eszméjével megbarátkozni. Párkánynak és vidékének akkori jóléte takarékpénztárt is hozott létre, mely mint az azon vidékre terjedő közvagyonosodás biztos fokmérője, Esztergomban nem csekély lehangoltságot okozott. Az eddig előadott okból kiviláglik, hogy Párkány fejlődése Esztergom rovására történt, aminek természetes voltán senki sem kételkedhetik, mivel Esztergom földrajzi fekvése, a fővárostól való téli elszigeteltsége azt magával hozta. Azonban az idők változtak s a változó idővel uj alkotások jöttek | létre, melyek Esztergom és Párjkány fejlődésének mérlegét újra .Esztergom felé billentették. Legnagyobb alkotás ezek között az állandó Duna hid, a két helyi érdekű vasút, de legfőképen az esztergomjárási bányavidék kiváló fellendülése. A bányásznép Esztergom város közelében megkétszereződött, új bánya- és gyártelepek nyíltak, melynek a közfogyasztás terén Esztergomnak új jövedelmi forrást teremtettek. Az állandó hidhasználata megnyitotta a párkányvidéki közönségnek az Esztergomba vezető utat, mert az itteni vevőközönség igen megszaporodott a visegrádi-, nagymarosi-, zebegényi stb. nyaralók küldöttei által. Noha a gabonapiac még nem versenyezhet ez idő szerint sem Párkányéval, de mert a gabonaárakban — szerencsése.b szállítási viszonyok következtében — többet adhatunk, mint a pestiek, azért a Zsámbék és környékén levő falunak élelmes termelő közönsége nem Budapestre, hanem Esztergomba hozza eladásra gabonáját. E körülmény ismét Esztergom előnyösebb helyzetét igazolja, a mi miatt visszafejlődésről itt szó sem lehet. Esztergom város az egyesülés által nagy lépést tett előre, mindazonáltal igazán csak akkor fog szembetűnőbb módon fejlődhetni, ha terhei megkevesbednek. Legtöbb terhet a kulturális kérdések megoldása c koz, amitől Párkány IegnaHí .Esiterp ís Vidéke- teája. Ma.*) Jónás próféta kalandja. — Megilletődés a Szentföldre léptemkor. — Andromeda. — Régi vágy teljesülése. — Szent Péter és Tabita. -r- Királyok és vezérek a Szentföldön. — A tenger titka — Rossz kikötő. — A barátok zárdájában. — Ozsonna, — Rossz ivőviz. — Emlékezés hajóbeli szakácsunkra. — Simon háza, — Kilátás a zárda lapos háztetejéről. — Átható szag. — Jaffa gazdag múltja. Parton vagyunk! Azon a nevezetes parton, a melyen reges régen (Kr. e. 862-ben) a menekülni vágyó Jónás próféta hajóra szállt. Ismerjük a kalandját. Nem jutott el Tarzisba, hanem a cethalba. Mindig megilletődéssel léptem át egy ország határát. Ez a fordulat érzelemvigalomra annál jobban hatott, minél inkább távolodtam el a hazámtól. Még inkább fokozódott bennem ez a megilletődés, mikor az egyik világrészből a másikba léptem át és egy egészen uj világ színeződött ki előttem. Most azonban ünnepélyes hangulat vesz rajtam erőt, mikor a Szentföldre teszem a lábamat, azon leborulok s ifjú *) Mutatvány szerzőnek most megjelent »Keleti ég alatt Palesztinában* cimü külföldi útirajzából. A diszes kötésű, sok kézzel illusztrált könyv ára 6 korona, kapható szerzőnél Zomborban. korom álmainak megvalósulását látom benne. Fölkel lelkemben az áhitat. EtŐt vesznek rajtam a hivő gyermekkori érzelmek. Érdeklődésem élénk. Lelki szemeim előtt hirtelen vonulnak el mindama történeti-, szent- és legendás események, melyeket az O- és Ujtestamentom képes tankönyvéből, lelkem egész szomjúságával habzsoltam korom tavaszán. A gyermeki képzelmet meghaladó képek, maradandólag vésődtek a lelkembe, az emlékezetembe. Ezeket éltem reggelén, később éveim virágában élvén, a régiségtan rakott, igazított el az emlékezésem tárházában, majd a hittani tudományok bővebb forrásai az egyházjog és az egyháztörténelem világítottak meg. Most újra kihajt lelkemben ez a szép tavasz s midőn a képzelet szárnyán még magasabbra emelkedem, az emlékek raja tolul szivembe. * A csodás hitregetan, az ókori symboIikus istenek legendái is juttatnak a földre, melyet mi most tapodunk, egy érdeke3 alakot. A jaíTai szirtektől indul el a mythosz ködében ez a történet, szőve útjában ugyancsak a rózsás mythosz felhőit, mig végre csillaggá lesz. Andiomeda, ugyancsak a mythosz szemüvegén keresztül nézve, barna szépség volt. Az etiópok királyának volt a leírhatatlanul kecses leánya. Hiú és dicsekvő volt — az édesanyja. Azt állította maga ról merészen, hogy a néreidak* között nincsen olyan szép — mint Ő. Poseidon* erre az önhittségre nemcsak áradást lá masztott az országban, de fölösen még egy tengeri szörnynyel ís sújtotta azt. Engesztelő áldozatot kellett tehát hozni, igy jósolták ezt a papok. A kegyetlen apa, leányát, a szépséget, lánccal vasgyőrűre vasaltatja, a vízből most is kilátszó sziklatömbök egyikéhez. A szép leány szenved emésztően. A fájdalom lett úrrá fölötte. Andromédára itt, szemet vet Perseus.* Megkéri és meg is kapja a leányt, de csak úgy, ha előbb a tengeri szörnyet elpusztítja. Minden úgy történt, jól történt. A szerencse erősen szegődött a hős mellé 1 Rövidesen végzett. * Nérus ötven bajos leánya, akik a ienger mélyében éltek, a tritonok hátán meztelenül ültek. * Poseidon, a rómaiak Neptunja, Kronos és Rhea fia volt a rege szerint s a tengernek az istene. A vizek mélyében trónol, nejével a hullámokon kocsikázik, aranysörényes lovak által vontatva. Ilyenkor néreidák és tritonok környezik. * Zeus és Danaé fla vvlt Perseus, a kit az anyjával együtt, egy ládába zárva, tengerbe dobatott Akrisios, az öregapja, argosi király, de a ládát a viz partra vetette s az anya is, a fuí is megszabadult. Ezután jutott el Perseus Aethiopiába, a hol meglátta Andromedát, Phineus,* Andromeda előbbi jegyese hozzájuk férkőzve akadályt gördít az egyesülésük elé. Fegyveres erővel támadt, de a helyett, hogy Andromedát zsákmányul ejtené, kővé válik egyidőre s igy Andromeda, mégis csak a Perseusnak lett a szép asszonya, azé is volt mindaddig, mig az égbe, a mélységes éjszakába költözködött fel csillagnak. A jaffai parton mi már csak a hűlt helyét láthattuk annak a vasgyűrűnek, melyet m* g XVI. században is mutattak és a melyhez a Andromeda láncolva volt. Hiszékeny embereknek tetszett ez az érzékeny történet. Ifjonti rugalmassággal haladjunk előre Ne pocsékoljuk az időt. Tudtam, hogy nem fogok látni a Szent* földön hópaláslba burkolózó, az ég kékjén csorbát ejtő, biborlángban égő hegyóriásokat. Tudtam, hogy nem fogok látni — legalább ez időtájt nem — virágos völgy ölén csobbanó vízeséseket, tudtam, hogy nem fogok látni kristálytiszta, igéző szépségű hegyi tavakat, melyek fényes zöld színben smaragdolnak. Tudtam, hogy nincsenek itt tömegesen a természetnek csodái, sem a városokban garmadában heverő műkincsek. * Phineus, trákai király, jóstehetségéről volt híres. Megvakította az első nejétől született fiait a második nejének bujtogatására. Folytonos éhséggel küzködött ezért, mert a hárpiák elragadták mindig az ételét, ha enni akart.