Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-25 / 83.szám

-sen vesznek. (Nagy éljenzés.) Az összehívás okát ismertetvén, indítványozta, hogy küldöttség üdvözölje az egyháznagyot. A küldöttség, amelynek tagjai lettek : Brutsy János, Dóczy Ferenc, dr. Fehér Gyula, Frey - Ferenc, dr. Földváry István, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly, dr. Hulényi Győző, Kaán János, Kiss István, Magos Sándor, Major János, Niedermann József, Obermayer György, Oltósy Ferenc, Rudolf Mihály, Schedl Arnulf, Tátus János és Trexler Ferenc, hosszú kocsisorban vonult fel a várba. Az üdvözlő szónok Vimmer Imre polgármester volt, aki az ő ismert ékesszólásával a következő szép beszédet mondotta : Méltóságos és Főtisztelendő Felszentelt Püspök, Általános Érseki Helynök Ur! Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete a mai napon közgyűlést tartott egyedül azon okból, hogy Méltóságodat püspöki méltósága viselésének negyedszázados jubileumán küldöttsége által a város egész közönsége nevében tiszteletteljesen s lelkesen üdvözölje. Mi, kiknek ezen közörömmel meghozott határozat végrehajtása nagyrabecsült kötelességünkké vált, annál hívebben teljesíthetjük ezt, mert magunk is élő és érző szervei vagyunk a testnek, mely általunk megnyilatkozni kivan. Más kérdés, mikép hangozza vissza gyenge szavunk a közönség erős érzését ; de ebben már Méltóságod jóságos oltalma alá menekülhetünk, hogy az igét testnek venni méltóztassék. Egy negyedszázad nagy sorozat egy ember életében; ha mégis könnyű lehetett Méltóságodnak, mert minden lenyugvó napját a hivatás és magasztos feladatok hűséges betöltésének tudata édesítette, ez az edzett lelki és erkölcsi erő azon magas fokára vall, mely a nehéznek relatív fogalmával folyton diadalmas harcot vivni képes. De határt szabunk szerény ítéletünknek, s nem bocsájtjuk azt szabad szárnyra Méltóságod egyháznagyi horizontjába, bár mi is ennek éltető légkörében élünk; azt azonban szivjóságának és lekötelező kedves lelkületének minden nyilvánulásából megállapíthatjuk, hogy felkent főpapját Méltóságod kiválasztott személyében az Úr kiváló lelki tulajdonokkal áldotta meg, amelyek Méltóságodat arra késztetik és képesitik, hogy főpásztori magas hivatalának * terhei mellett a polgári élet hivó szavát is szívesen kövesse, s tevékeny tagja legyen a társadalomnak és közhatósági szervezetetnek, amelynek emberszerető munkájában, püspöki nimbusa ékességére, részt venni szeret. Ha önzés valakit tisztelni és szeretni, mert ő bennünket hálára köte'ező együttérzésével, gondjaink és bajainkban való osztozkodásával meghódított, akkor mi, kik itt Méltóságod szine előtt városunkat képviseljük, egész közönségünkkel együtt igen önző emberek vagyunk; mert valóban nem volt alkalmunk a kedves közeléket, mely Méltóságodhoz füz, alapjaiban megvetni, hanem Méltóságod tette azt, s nekünk csak a hálás viszonzást hagyta osztályrészünkül. De e részt azután megszenteljük a közjónak szeretetével, s igy jutunk lelkiismeretünk vizsgálatának azon eredményéhez, hogy ha közjavunk lelkes pártfogóját szeretni, tisztelni és becsülni csakugyan önzés, akkor olyan önzés az, mely az erénynek ugyanazon tiszta forrásvizéből táplálkozik melyből, önzésünk oka maga is életitalát meríti. Tiszteletteljesen kérjük Méltóságodat, tartsa meg városunk közönségét és közjavát oly sokszor tapasztalt kegyes érdeklődésében és hajlandóságában, s vegye igaz hűségünk és ragaszkodásunk átérzett megnyilatkozásának azon imaszerű kivánatunk kifejezését, hogy a Mindenható Méltóságodnak főpapi és honpolgári erényekkel ékeskedő áldásos életét azon tetterős üdvfényben, melylyel eddig is jutalmazta, még igen-igen sokáig tartsa meg! A helyőrség tisztikarának küldöttsége, Rupprecht Henrik ezredparancsnok vezetése alatt tisztelgett, a főgimnázium tanári karát Hollósy Rupert igazgató, a káptalanuradalmi gazdatíszti kart Nedeczky Miklós, a hercegpri másít Vaszary László gazd. tanácsos vezették. A főkáptalan tagjait Sujánszky Antal nagyprépost, a klérust Némethy Lajos esperes, a tanítóképezde tanári karát Guzsventts Vilmos vezette. A főpap a sok üdvözlésre az ő mindig tapintatos, keresetlenségében megkapó modorába, szive melegével válaszolt. A bajóthi és szeredi egyházkerületek részéről dr. Miksó István és Specziár Lajos esperesek jelentek meg. Délben a főpap bizalmas, kisebb ebédet adott, amelyen a ragaszkodó Selmeczbánya város közönsége: Podhragyai Pál plébános, Szitnyai József polgármester és Vörös József főjegyző, Boltizár Boltizár kopcsányi plébános, rokona és három élő iskolatársa közül: Szpecziár Lajos taksonyí plébános vettek részt. Üdvözlő távirat temérdek érkezeti, közöttük Darányi minisztertől, Bende, Hettyei püspököktől stb. Riporter. Színészet. — Dombayék vendégszereplése. •— Esztergom, október 24. Arról beszélni, hogy miért nem járnak városunkban színházba, annyira banálisnak tartom, hogy nem is igen vesztegetem rá a szót. Még se tudok ellen állani annak a vágynak, hogy megjegyzést ne kockáztassak. Tessék Esztergomban akármelyik nadrágos embert, vagy annak hozzátartozóját megkérdezni, hogy miért nem megy színházba ?! Fogadást ajánlok rá, hogy 90% ezt feleli: — Ah, ha már színházba akarok menni, akkor Pestre megyek. Hisz oly közel van ! Aztán, tetszik tudni, ezek a vidéki színészek ! Bocsánatot kérek, a dolog nem igy áll! Azón kilencven ember közül, a ki a fenti választ adja, 5, szóval öt, sem jut hozzá, hogy évente legalább kétszer elmenjen Pestre a színházba. Oh nem ! Hanem az olyan, — hogy is mondjam, — vicinális bon ton minálunk, hogy mi — állítólag! — Pestre járunk színházba. Ha megengedik, egy-két szót hozzászólok én ís ahhoz, hogy miért nem járnak színházba ? Van még más kérdés is. Miért nem járunk a kellemes estéken sétálni ? Miért nincs nálunk korzó ? Miért nincs nálunk élénk társas élet? Egy ferde felfogás miatt. Tul akar tenni egyik a másikon toillette-dolgában. Mintha bizony a szórakozáshoz első szükséglet lenne a fényes toilette f Hát a hivatalnok neje okvetlenül csak selyemben-bársonyban és boutonokkal mehetne sétálni, vagy a színházba ? No lám, ez az egyik bibi. A másik pedig »a beteges francia király hadsereget : a kártya. Méltóztassanak a hivatali órák utáni időben bejárni az összes nyiivános helyeket s tapasztalni fogják, hogy a szivarfüst terhes szellőjéből minden kávéházban és vendéglőben ez dörög : Vannak és Kontra ! — Izgatok ! Valóságos alsós-mánia dühöng. Férj uram kártyázni jár. Nos, a kártyáért a férfi még az asszonyt is elfelejti, mert a kártyaszenvedély erősebb szenvedély a szerelemnél is. A szinsázba járás?! Ohó, ez még gondolatnak is kellemetlen. Igy természetes, hogy ha a szegény asszonyka el akarna menni egy^ egy estére, élénk ellenzésre talál: — Ugyan kérlek, hogy lehet ilyen rossz ízlésed ? Hát mulattatna téged a vidéki kontárkodás ? Majd elmegyünk Pestre a hét folyamán s akkor aztán bemutathatod az uj costume-ödet. Ebből a bevezetésből mindenki kitalálhatja, hogy miről szól a krónika tovább. Arról, hogy itt vau egy müvészpár, elegáns szalonszinészek, akik esténkint pompás, mulattató és épületes egyfel vonásos vígjátékokat produkálnak és a teremben alig van valaki. Szombaton »Az elkényeztetett férj« és az »Egy pohár viz« előadásán — az igaz, hogy túlnyomóan intelligens ember volt ott — a két tűzoltóval együtt voltunk 4.2 en, Pedig az utóbbi darabot nem kisebb ember irta, mint Dumas Fils. Pedig a Dombay házaspár pompásan játsza ezeket a remek egyfelvonásosakat. A fővárosi színházakban sem lehet nagyon sokkal jobbat látni. Az, hogy nincs díszletük, csupán egy szegényes szalon, az még nem ok arra, hogy végig ne nézzek egy-két darabot. Volt idő, hogy semmi díszlet sem volt, hanem kiírták a pódium fölött egy helyre: »erdő«, más helyre »kastélyc s kész volt a díszlet és ebben a korban élt az a zseni, a kinek asztaláról lehullott morzsákból lettek nagy drámaírókká az epigonok. Hiszen közönségünk ismeri már Dombayékat, e két művészt, aki teljes ensemble ban játszva (sugó nélkül), egész estére kellemes szórakozást szereznek. Egy egy este két két apróságot adnak s ezek az apró egyfelvonásos vígjátékok első hazai drámaintézetünk repertoirjából valók. Mindössze csak a két előadás közti időnek kitöltésére akarjuk megjegyezni, hogy talán jobb volna az éneklés helyett cigánymuzsika. Van még egy kis pehjük is Dombayéknak. Mikor első előadásuk volt, sőt az azutáni napokban is, az egyik kávéházban úgynevezett világhírű bűvész esetlenkedett, a másikban pedig > szigorúan családi müsorc keretében mutogatták a női test szépségvonalait. Még egy harmadik helyen asztaltársaság tartotta saísonnyitó társasvacsoráját. Ily körülmények között csak természetes, hogy színházba kerül a legkevesebb közönség. Sőt a >nemzet« is el volt csábítva az élő ponny-ringlispil és hajóhinta által. (A párkányi vásár előre veti fényét !) Hétfőre eme veszedelmesen nagy konkurrencia mellé jött szél és hideg, ólmos Őszi eső. Nem csoda tehát, ha >Egy szellemdus hölgy« és »Az egérke* élvezetes előadásán oly kevesen voltak. A kedd-esti »Hajnali vendég előadásán mégis többen voltunk. Talán — itt már három tűzoltót és pár potyázót számítva bele — voltunk hatvanan. Az előadás szintén jó volt, örökös derült hangulatot árasztott a gyér népességű nézőtérre. Hiába, általánosan el kellett ismerni, hogy e művész házaspár oly közvetlenséggel és biztosan játszik, mintha nem is színházban, hanem a szalonban társalognának. Mindössze csak a játékközi éneklésre jegyezzük meg, hogy jobb zenekíséret mellett talán jobban is mehetne. Ez az Isten tudja, hányadrendü banda, oly kíséretet ád a kisasszonynak énekléséhez, hogy . . . hogy . . .! No, mintha a pincében piláfot adninak borkorcsolának. Különben ennek is mi vagyunk az okai, ha többen járnánk színházba, ugy telne a művészeknek jobb zenére is. — Különben — mondja valaki — húsz bérletet csináltak ! , — Nos, sok az ? Elég az ? — Kérem, kérem, ez is szép szám!! — Oh igen 1 Arányszámokban kifejezve — 20 : 18.000-hez. Szerdán is tartottak előadást a programtól eltérően. Erről legközelebb. — ny. Mit vár Ön a jövő farsangtól! — Pályázati feleletek. — II. Kedves Szerkesztő Űr! Hogy mit óhajtunk farsangra ? Én egészen őszintén felelek. Férjet nem! Ne fejezze ki hamarosan se bámulatát, se csodálkozását 9 felett, mert a magyarázat rögtön következik, — én t. i. szívest örömest elfogadok egy olyan hetyke „Es ist erreicht" fekete bajuszos férjecskét Mikulás, — esetleg Kriszkindli, no, vagy ha éppen muszáj, újévi ajándéknak is. Kedves Szerkesztő Urat én annyira telve szellemnél ismerem, hogy feltételezem, hogy „szellemi" fülei is vannak s ezekkel most hallja óriási nagy sóhajom, mely a következő leirandók előtt... ajkamról ellebben. Ha már a végzet, mely úgy mellesleg felemlítve, néha igen csúf lehet, — rám mérte, hogy leányfejjel érjem ismét meg a farsangot, ugy mindenekelőtt, mind a mai század s kor hü leánya, azt óhajtom, hogy édes Apa kapjon valami jó — nem akarom mondani zsiros, mert ez a kifejezés már eredeténél fogva nem poétikus, pedig mi lányok a „poezisok poezise" vagyunk, tehát mint már említem, — valami jó mellékfoglalkozást, hogy jusson aztán a többi óhajom teljesítésére mód is. Nekem ideálom egy fényes álarcos bál lenne. Mi, szegény lányok, a sok hátrány mellett, melyek lányságunk miatt osztályrészünk, még attól is meg vagyunk fosztva, hogy a nagyváros álarcos báljain ... Pszt!.. . — mert hát ez nem illik. Nos jó! Megengedem Apának igaza van, ámbár mint jó nevelt leányka, nem tudom miért ? A nagyvárosban nem illik, de itt, ahol mindnyájan jól ismerjük egymást s hol nem egy génialis eszme látott napvilágot, nem lehetne-e módját találni az ellenőrzést úgy megcselekedni, hogy a Borcsa, meg a Kati ne lopódzon be valami Bari son vagy táncosnő kosztümben? En Isteninek képzelek egy álarcos bált, egymást kissé megbosszantani, megtréfálni — s aztán a félre- és felismerés, —• — egészen fel vagyok indulva a képzelettől is. Ah! csak egyszer egy álarcos bál és azután azután férjhez menni!!! Menyasszonyjelölt. IV. Mit várok ? Az én színeimet és semmi egyebet. Fehér havat, rózsaszín ruhát, aranyos kedvet. C'est tout, Bernadetté. Esztergom, október 24. — Szeméíyi hír. Rédly István, a 44-ik számú népfelkelési kerület zászlóaljparancsnoka Nyitráról az ellenőrző szemlékre városunkba érkezett. — Hazug hir. A >Hazánk* napilap tegnap azt a hírt hozta, hogy Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos, vármegyénk főispánja, állásáról lemondott. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a hir hazug. A nagyérdemű kormányképviselő meghajol ama nagy ragaszkodás, szeretet és elismerés előtt, amely osztatlanul környezi lenn és lenn egyaránt s teljes erővel, fáradhatlanul folytatja hasznos, eredményes, nemes munkásságát. Hogy minél tovább folytassa, mindannyiuk őszinte, erős kívánsága. — Dr. Rosszival a törvényhozásban. Dr. Rosszival István országgyűlési képviselő, aki az utóbbi hetekben nagyon tevékeny részt vett az országgylüés tárgyalásaiban, a f. hó 22-én tartott ülésben az >erdőmunkások«-ról szóló törvényjavas-